Az elmúlt hetekben mi is szert tettünk némi tapasztalatra arról, hogyan is kell írni, szerkeszteni egy ilyen blogot. Az egyik fontos tapasztalatunk például arról szól, hogy a sok párhuzamosan futó téma között illik néha rendet tenni. A rendrakást szolgálja ez a kísérleti poszt, melyet terveink szerint később hasonlóak követnek majd: áttekintjük az elmúlt időszak blogon felmerült témáit, kifésüljük az összekuszálódott szálakat.

 

 

Laptoptáskás Ügynök a neten nem először, és nem utoljára, de talán nem haszontalanul leírta, mi az integrált ütemes menetrend és mi köze a kínálatisághoz. Írt arról, hogy hogyan készül és arról is, hogyan kellene készülnie, egyáltalán, mitől jó egy menetrend. Bebizonyította, hogy bár az infrastruktúra határozza meg a menetrendet, beruházásokkal ez a hatás megfordítható, és a tényleges utazási igényekből levezetett ideális menetrend meghatározhatja, milyen felújításokra, korszerűsítésekre, új építésekre lehet szükség az eléréséhez. Cegléd és Érd alsó példázza, milyen könnyen el lehet milliárdokat költeni haszontalan vagy használhatatlan pályaoldali létesítményekre.

 

 

Léteznek vasútbarát fórumok, blogok, ugyanilyenek buszbarát kivitelben is, szép számmal, Thomas a laprugós azonban olyat próbált, mint eddig kevesen: részrehajlás nélkül vizsgálni a két ágazat találkozási, átadási pontjait. Az érintkezési pontok hiánya természetesen lehetetlenné teszi az ésszerű munkamegosztás kialakulását, ahogy ez Székesfehérváron bemutatta,  és ezzel máris kereslet terem az eszközök látszólagos párhuzamosságára, amit egyébként mostanában divat irtani. Ha a menetrendek nem reflektálnak egymásra, mert nem intézményesült azok összehangolása, az szintén nem segíti a komfortos utazást.

 

 

Feketén villogó térközjelző először Riesa már-már gyanúsan pedáns világáról számolt be, a sportszerűség jegyében azonban – a többiek unszolására – sietve készített egy krakkói útibeszámolót is. Ez utóbbival arra szolgáltatott bizonyítékot, hogy nem kell ahhoz német nyelvterületre születni, hogy használható, szimpatikus közlekedési megoldások vegyék körül a polgárt. Biciklis bakter szereti a kihívást, ő a másik irányba indult el, és bár a boszniai vasúti valóságot bemutató írásában kevés a használható és a szimpatikus elem, tanulság annál több van benne.

 

 

Budapest, aut. ford. a nagyvasak rajongói által eddig talán kissé hanyagolt szálat vett fel. Első írásában levezette, miért méltányos, ha a közlekedési rendszert nem csak a tényleges használói tartják fenn, majd a használói és közösségi finanszírozás arányán elmélkedett. Mutatott néhány számsort benzinárról és más vasutak menetjegyeiről. Ezt követően belebonyolódott a közlekedési szövetségek, ezzel együtt a regionalitás kérdéskörébe, azt állítva, hogy a jövő ebben van, és nem a tarifálisan elszigetelt szolgáltatók kényszer-versenyzésében, ráadásul hatékony rendszer csak a menetrend és a tarifa együttes megrendelésével alakítható ki.

 

 

A valódi megtakarításokra irányuló érdemi intézkedések helyett a menetrendi rendszert szétziláló kampányszerű járatirtások értelmetlenségéről Laptoptáskás Ügynök írt, nem sokkal később pedig összefoglalta az aktuális járatritkítás következményeit, bemutatva, hogy a nagy munkakedvben az értelem és a logika már megint otthon felejtődött...

 

 

Biciklis bakter egy másik projektbe is belevágott: az utastájékoztatásról szóló posztsorozatnak eddig csak a bevezető része jelent meg, de már be van tárazva a folytatás.

Elkeserítő ivararányú szerkesztőségünk egyetlen női tagja, Em il, Ellátott Utassal közösen a közlekedési eszközválasztás hátterét kétrészes posztban kutatja, eddig az első rész olvasható.

 

Készülünk még árufuvarozásos életképekkel, még több balkánnal, bili-projektekkel, és persze a vonatkilométer-nyíró hátsó szándékokon is rajta tartjuk a szemünket ezután is.

És ezentúl is lesz (mene)trend, átszállás, útibeszámoló, tarifa-vágás is.