Hova megy ez a vonat?

Golden Pass – 3. rész: Train du Chocolat – egy utazás klisék és értékek között

2013. január 31. Szerző: Ellátott utas

Noha a konkrét értelemben vett Golden Pass-ból még csak kóstolót kaptunk, virtuális svájci utunk során már volt egy „hideg előétel” Genfben a Mont Blanc látványával körítve, egy „leves” a Genfi-tó vizéből, egy „meleg előétel” Lausanne-ban, és egy különleges „ínyenc ragu” nosztalgiajárművekből összefőzve. Ennyi fogás után pedig csakis a desszert következhet… ami stílusosan nem lehet más, mint csokoládé és sajt - és egy valódi luxusvonat, amely még a nevét is a csokiról kapta! 

As102_NachBlonay.JPG

Orient-Expressz kicsiben?! Nem járunk messze az igazságtól...

Ez a két étel köztudottan ugyanolyan része az ottani sztereotípia-gyűjteménynek, mint a bankok, az órák és a bernáthegyi kutyák… meg a alpesi gazdálkodás olyan attribútumai, amelyeket egyébként legalább ilyen könnyen megtalálunk az osztrákoknál, illetve részben a bajoroknál is. Mindezen közhelyek közel egyidősek a mai értelemben vett turizmus első felvonásával, amikor a tömegközlekedés és a szállodaipar is átélte azt az ugrásszerű fejlődést, amit a nagyvárosok – tehát az 1880-as évek óta léteznek –, az idegenforgalom újabb és újabb erőre kapásai pedig csak tovább táplálták őket.

Ha jobban belegondolunk, rájöhetünk, hogy a Genfi-tótól északra kialakult 1000 mm nyomtávú vasúthálózat is ezekek a „turisztikai robbanásoknak” köszönheti létét, illetve a fejlődéseit is. A Montreux-ből kiinduló fővonal teljes megnyitása után már egy évvel, 1906-ban forgalomba állt az első két étkezőkocsi, amelyeket aztán még két másik is követett. A következő lépés egy új, minden eddiginél nagyobb luxust nyújtó szerelvény forgalomba állítása volt 1914-ben, ennek kocsijai a keskenynyomközű vonalakon akkor még ritkaságszámba menően zárt peronokkal rendelkeztek – a két „párnás” kocsi pedig szinte már művészi gondossággal kimunkált belsőt kapott, fotelszerű ülésekkel, szőnyegekkel, faragványokkal, falfestésekkel és intarziákkal –, sőt az egyikük még panoráma-ablakokat is.

As102_Gruyeres2.JPGA panorámaablakos kocsi a későbbi Pullmann-kocsik ihletője volt

As102-2KlFahrgstr2_1.JPGEz "csak" másodosztály!

As101-EinzSitz.JPGFotel, kilátással...

As102-1KlDachSpwOb2.JPGIgen, ez még mindig egy vonat belseje...

As102-TuerKlink.JPGNemcsak az Aranypók ügyel a részletekre...

 

Asr101_Blonay.JPGMéltó a Wagons-Lits arculatához...

Asr101-FahrgstrBar2.JPGMég egy ital is jobban esik ilyen környezetben...

Asr101-DachLamp.JPGHangulatvilágítás minden napszakra

Asr101-FahrgstrGr2.JPGNem a tömegek számára készült...

 

Asr101-DachIntGr.JPGA legjobb, ami kihozható fából és sárgarézből

Az első világháború kitörése még harcok nélkül is elég súlyos hatással volt a semleges államra, és ismét kellett néhány év a „magasabb igények” előtérbe kerüléséig. Az 1920-as évek végére azonban egyszerre indult meg a luxusvonatok újbóli fejlődése a Rheingold forgalomba állásával és a Wagons-Lits nagy járműbeszerzéseivel – és ebből jutott a MOB vonalára is, Golden Mountain Pullman-Express néven. A négy kocsiba ugyanolyan luxus került, mint nagyvasúti rokonaikba, és innen sem hiányozhattak a jellegzetes ovális WC-ablakok. Legalább ilyen impozánsak voltak a hattengelyes csuklós motorkocsik is, melyek közel ezer lóerővel szolgáltattak vontatást, és egyben poggyászteret is. A már említett 1914-es járművek az új szerelvény tartalékjárműveivé váltak – de mindez kérészéletűvé vált a gazdasági világválság miatt, és az új kocsik végül a Rhätische Bahn-hoz kerültek.

MOB_FZe2002_GMPViad8.JPGA 80 évvel ezelőtti vonat már csak különleges alkalmakkor tekinthető meg egyben - itt a MOB 111 éves születésnapja alkalmából járt Blonay és Chamby között

As1142_Miralago.jpgA többi Pullman-kocsi néhány heggyel odébb, de ugyanolyan hamisítatlan alpesi környezetben jár ma is...

As114x-1KlFahrgstr.jpg...és a belsejük szépségét is a leggondosabb kezek őrzik.

 

A lassan századik születésnapjához közeledő két „túlélő” kocsi a mai napig szolgálatban áll a vonalon, közel eredeti állapotukban – az egyikük egy bárszakaszt kapott – és egy olyan feladatkörben, amely legalább velük egyidős: a Train du Chocolat szerelvényében. Az édes utazás reggel indul Montreux állomásán, a két Pullman-kocsi mellett egy panorámakocsival kiegészülve, amely egyben vezérlőkocsi is – de aki már látott SBB-ingavonatot, az már kevésbé kapja fel a fejét az ilyen műszaki megoldásokon. Azon viszont már inkább, hogy a vezérlőkocsi elejében is jut hely az utasoknak, mivel a vezetőállás magasított.

TdC_LokMontreux.JPGA vonat saját reklámmozdonya még néhány svájci klisével...

TdC_Gruyeres.JPGMindenből csakis a legjobbat...

101_4308.JPG

Ezen a vonaton nem kell felár a mozdonyvezető szemszögéhez, csak a többi járaton

Montreux és Chamby között már volt szerencsénk utazni a szerpentin-szakaszon, ahol hol az egyik, hol a másik oldalon tűnik fel a Genfi-tó, a látványt pedig csak néha szakítja meg egy-két alagút. Jor után a két és fél kilométer hosszú Jaman-alagúton ér át a vonal a hegylánc túloldalára, Fribourg kantonba – s innen egészen Montbovon-ig lefelé vezet az út, de legalább akkora kanyarokkal, mint a korábbi hegymenetben. Montbovon a csatlakozóhelye a korábbi GFM vonalnak, mely egy szárnyával együtt ma TPF néven egészen a Bern-Lausanne fővonalig nyúlik el. Mindeközben az utasok a reggeli kávét és croissant-t élvezhetik a személyzetnek köszönhetően.

 TdC_LesSciernes.JPGLes Sciernes-ben a vonat csak áthalad... az utasok viszont minden apró momentumnak tudnak örülni - még egy vasútfotósnak is!.

TdC_Montbovon3.JPGVágány- és irányváltás Montbovon állomásán

A „csokivonat” az irányváltás után viszont csak Gruyéres-ig megy el, ahol először a sajthoz lehet szerencsénk: mindjárt az állomással szemben helyezkedik el a városka legnagyobb sajtgyára, amelynek életébe mi is bepillantást nyerhetünk, egy jópofa interaktív kiállításon pedig még a frissen fejt tej, illetve a tehenek által lelegelt fű illatát is átérezhetjük. A gruyéres-i sajt egyébként legalább annyira fogalom az országon belül, mint az ementáli, és aki a későbbiekben is meg akarja ízlelni, az helyben is vásárolhat egy kisebb szeletet, vagy akár egy egész malomkeréknyit is.

kutyafogat.JPGBoldogok a sajtkészítők?! Lehet, de az ő életükben is voltak kutya idők...

AFFINA~1.JPGÉrlelődik a gruyéres-i sajt... a kiállításon ezt is láthatjuk (forrás: Wikipedia)

Gruyéres legnagyobb nevezetessége azonban mégsem a sajtgyár, hanem a közeli dombtetőre felépült vár, amelynek falai egyben a mindössze egyetlen főtérből álló óvárost is magába foglalják. Az itt található néhány ház azonban érintetlenül maradt fenn a középkorból, és igencsak idilli látványt nyújtanak virágokkal teli erkélyeivel, valamint cégtábláival. A legdíszesebb házban egyébként az egyik udvari bolond lakott régen… aki ráadásul még a „mesterségére” is rácáfolt azzal, hogy megjósolta azt, hogy az uradalmat majd egyszer a berniek fogják leigázni.

 VueDuTrain.JPGGruyéres, még a vonatablakból...

VueDeGrandPlSud.JPG...és bent a főtéren

HotelDeStGeorg.jpgAz előző képen jobb oldalt látható hotel cégtáblája

MaisAChatHautDet.JPGKész bolondokháza?! Az bizony!

A hűbérbirtok közepén álló vár már a XIII. század óta létezik, de lakóépületként csak két évszázaddal később kezdte használni a névadó dinasztia. Ebből a korszakból maradt fenn a konyha, ahol egy régi óraműhöz hasonló szerkezettel forgatták a pecsenyéket, valamint a hercegek régi hálószobája és több üvegablak is is.

ChateauGruyeres.JPGA vár külső látványa

ChatGruyerJardin3.JPGKilátás a kertre és a hátsó falakra

TourneurDeCuisine.JPGKözépkori konyhatechnika...

SalComteEcVitr5.JPGGruyéres címere a vár üvegablakai egyikén

A belső terek többségében azonban mégsem a középkori várakra jellemző fehér (vagy csupasz) falakat és súlyos bútorokat találunk, mivel az épületet a XIX. században megvásárló Bovy-család a legtöbb szobát neobarokk stílusban építette át. Így kerültek az egyik szalonba az impresszionista Corot faliképei, és ebből a korszakból származnak a lovagterem falfestményei is.

ChambrLXVVueEns1.JPGXV. Lajos korának stílusában kidekorált szalon...

ChambrLXVPortArm.JPG...ilyen természeti idillekkel a falakon és a beépített szekrényeken

SalCorotVueEns2.JPGA Corot által dekorált szoba egyik fala

SalChevVueEns1.JPGA lovagterem középkorias hangulata is legfeljebb csak másfél évszázados

A lakosztályok mellett legalább ennyi szép látványt tartogat a külső fal által körbevett kert, és persze a környező vidék panorámája… a különleges hangulatot pedig azzal is fokozzák, hogy olyan művészek munkáiból rendeznek időszaki kiállításokat, akik fantáziavilágokat ábrázolnak műveikben.

SalPhantPeint1.JPG

SalPhantPeint6.JPGKettő az állandóan látható képek közül... van benne fantázia?!

Ha a látogatók beteltek a látvánnyal – vagy inkább gyomrukat töltötték meg a főtéri éttermek egyikében – ugyanaz a különbusz viszi őket tovább a dombról is jól látható Broc-ba, amely Gruyéres állomásáról is biztosította a transzfert ide. (Korábban ezt az útszakaszt is a vonattal tették meg, egy gyors irányváltással Bulle-ben.) Pontosabban a célállomás neve az, amely a vonatjegyen is szerepel: Broc-Fabrique. A gyár pedig nem más, mint a Cailler csokoládégyár, amely 1929 óta Nestlé kezében van. A névadó családnak két ízben is sikerült forradalmasítani az édesipart: elsőként az alapító atyának 1819-ben azzal, hogy elsőként vezette be a gépi gyártást, jóval olcsóbbá téve így a csokit - majd nyolc évtizedre rá az unokája találta ki azt, hogy tejet használjanak az addig szokásos víz helyett. Ő nyitotta meg a gyárat is a jelenlegi székhelyén.  Ahogy a sajtüzemben, itt is részünk lehet egy interaktív gyárlátogatásban, melynek talán az a része a legkellemesebb, ahol végigkóstolhatjuk a termékpalettát – feltéve, ha jóban vagyunk a kínálatot nagyrészt uraló nugátos ízekkel – majd ami elnyerte a tetszésünket, azt a gyári boltban is megvásárolhatjuk.

TdC_BrocMBf.JPGBroc-csokigyár, végállomás

20051118S026.jpgA vasút és a gyár szimbiózisa jóval sokrétűbb, mint ez a nosztalgiavonat (forrás: Wikipedia)

 18_Frigor_Lait-273x270.png

3D_AMB_NOIR_CURR_250g_1C-277x270.jpgA gyár két klasszikusa: a Frigor nevű krémes csokoládé és az Ambassador bonbon...

Ennyi élménnyel – és édességgel – eltelve délután 15.55-kor indul vissza a szerelvény Montreux-be, ahogy az odaúton, most is csak az irányváltó állomásokon illetve egy-két vonattalálkozás miatt megállva, majd 17.38-kor áll meg ismét a Riviéra városában.

TdC_Broc1.JPGNem sokkal indulás előtt a délutáni napfényben...

TdC_Montreux.JPG...majd ismét Montreux-ben egy kellemes nap végén.

Nem esett viszont szó arról, hogy mibe kerülhetnek ezek az élmények – de nem szükséges aggódni, nem teljesen vállalhatatlan árak miatt van ez így. A kicsit riasztó árú 99 frankos „normál” jegy a vonatozás mellett a két gyár és a vár meglátogatását, valamint a busztranszfert és a reggelit is tartalmazza – akinek azonban másodosztályú InterRail vagy Swiss Pass (netán FIP-szabadjegy) lapul a zsebében, annak mindez csak 59 frankba kerül… az első osztályú bérlettel rendelkező utasok pedig csak 49 frankot fizetnek. A program májustól októberig minden hétfőn, szerdán és csütörtökön indul, júliusban és augusztusban a hét összes többi napján is – mivel azonban igen népszerű, így érdemes elővételben megvenni a jegyeket, amelyre akár a MOB honlapján is lehetőség van.

Ezzel az utazással már jókora ízelítőt kaphattunk a Golden Pass első szakaszából és az azon közlekedő járművekből is – a következő írásban pedig sor kerül a komplett, „mindennapos”útra is.

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr385049469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

norbert79 2013.02.01. 09:21:08

Ne mutogasd itt nekünk ezeket, mert egy két lökött gyerek még képes kimenni Svájcba, csak hogy ezekre is ráfirkantson egy tag-et... Amúgy gyönyörűek.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2013.02.01. 09:25:55

Az áramvonalas vezérlőkocsi nem mutat jól a régi szerelvény mellett.

Szerintem.

norbert79 2013.02.01. 10:34:19

@Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Hadd cáfoljalak meg:
www.flickr.com/photos/44841559@N03/5404941269/

Pedig ez még csak gőzös. Amúgy színre tényleg nem passzol.

vargham 2013.02.01. 11:16:41

@norbert79: Nem kell olyan messzire menni példáért. A MÁVAG is gyártott áramvonalas gőzmozdonyt a MÁV számára.
hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:M%C3%81V_242.jpg

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2013.02.01. 12:04:53

@norbert79:

Gondolom a Coronation Express-re gondolsz. Az speciel tetszik, mert a vezérlő és a többi kocsi harmonizál egymással.

fénycsepp 2013.02.01. 12:17:02

ó, de jó lenne egy ilyen szépséges vonaton utazni! köszönjük a képeket:)

Én is itt vagyok 2013.02.01. 15:25:28

Nem hiszem, hogy ez az egész, csak pénz kérdés lenne. annál sokkal több..
süti beállítások módosítása