Hova megy ez a vonat?

Golden Pass – 5. rész: a Brünig-vonal – hírességek árnyékában, de mégis pont a központban.

2013. február 19. Szerző: Ellátott utas

Legutóbbi bejegyzésünkben sikeresen eljutottunk Svájc német részére, Bern kantonba – de csak azután, hogy a francia oldalon mindent részletesen megnéztünk. A mostani utazásunk az eddigieknél egy kicsit nagyobb ugrást fog jelenteni, és számos vasúti és a sínekhez nem köthető nevezetességet csak távolról illetve átszállóhelyekről fogunk majd szemlélni – de a titokzatosság talán sokszor elég ok lehet ahhoz, hogy később jobban elmélyedjünk a dolgokban.

Zweisimmenben a MOB szerelvénye után egy újabb magánvasút, a BLS szolgáltatja a kék-arany vonatot, de ezt már normálnyomtávon teszi. A Simmental nevű tájegység – amely kicsit sem meglepő módon nem másról, híres, mint a teheneiről – vasútvonala régebben önállóan, SEZ néven futott, s csak később került a legnagyobb svájci privát hálózat kötelékébe. A közönséges Schlieren-kocsik, illetve azok modernizált változatai vagy közvetlenül Interlaken-ig viszik utasait, vagy pedig a völgyből kiérve, Spiezben kell átszállni. Ez utóbbi település mindkét irányban elágazóhely, innen indul ki ugyanis a Lötschberg-vonal Brig, azaz a Glacier-Express vonala és a Simplon-alagút felé. Spieztől majdnem Interlakenig a vonatok a Thunersee partján futnak végig – a tavon két gőzhajót is találhatunk, míg a túlsó, vonatok által nem járt parton két nagyon szép kastélyt (Hünegg és Oberhofen) is. A vidék központja, Interlaken már két tó közé esik… és itt ér véget az 1435 mm-es pálya, amelyen még az ICE 1-ek is eljönnek idáig Berlinből. A folytatás azonban sokrétűbb, mint gondolnánk… hiszen két vasúttársaság 1000 mm-es vonalai is kiindulnak innen, melyhez aztán további különleges vasutak is csatlakoznak.

 100_7356.JPGEgy ICE, egy SBB-vonat és a GoldenPass-szerelvény - mindez Interlakenben

Kezdjük most azzal az iránnyal, amely eltér a mi úticélunktól: a Berner Oberland-Bahn hálózatával, amelyhez két fogaskerekű is csatlakozik: a Schynige Platte Bahn, valamint a két vonalszárny mindkét végén a  világ leghosszabb (19 km hosszú) kizárólag fogaskerekű vasútja, a Wengernalpbahn. Ez utóbbiról lehet átszállni a világhírű Jungfrau-vonalra (ami abban is kakukktojás, hogy a cikkben szereplő fogasok közül ez az egyetlen, amelynek nem 800 mm a nyomtáva). Ez utóbbi visz fel Európa legmagasabb vasútállomására, a 3454 méter magasan fekvő Jungfraujoch-ra – sajnos az ára még Swiss Pass-szal sem marad a tengerszint közelében, és a pálya nagy része alagútban fut.

 5619_-_Wilderswil_-_SPB_Class_He_2-2.jpg

Kinézete ellenére a SPB szerelvénye nem Rowan-kocsikból áll (forrás: Wikipedia)

WAB_Allmend_Lawinengalerie_Sommer.jpgA WAB szerelvényei egy lavinatető alatt kereszteznek (forrás: Wikipedia)

Mi azonban dél helyett a keletre tartó vonatra szállunk fel, amelyen a Golden Pass felségjelvényei mellett a Zentralbahn nevet láthatjuk. 2004-ig ennek a helyén az SBB logója díszelgett, a méteres vasutak közül egyedüliként. Az új szerelvényben is a Schlierenek kicsinyített változatában foglalhatunk helyet, de ha figyelmesen megnézzük, találunk étkezőkocsit, széles ablakokkal felszerelt 1. osztályú kocsit, és szintén az utóbbi kategóriába besorolt panorámakocsit. Mindezt csak addig, amíg a készlet tart, mivel már gőzerővel folyik az új Stadler-motorvonatok leszállítása, amelyek a FINK márkanevet kapták. Az első két betű itt is a „fürgére” és az „innovatívra” utal, és a konfigurációi is legalább olyan sokfélék, mint az Európa-szerte rohangászó „nagy testvéreké”. A már több éve közlekedő, fogaskerék nélküli „SPATZ” nevezetű például nevével ellentétben nem valami szürke kis veréb, mivel a három kocsi közül a középsőben még panoráma-szakasz is van, de akad büszke sas is: a hétrészes „Adler” szerelvényekbe még bisztrót is beépítettek, hogy idén nyárig ezzel váltsák ki a mostani Golden Pass vonatokat, ami az ablakban lógó fotósoknak sajnos elég nagy pofon lesz majd…

100_7354.JPG1. osztályú kocsi sarokkanapéval...

100_7353.JPG...és panorámakocsi hatalmas ablakokkal. Sajnos mindez már nem sokáig élvezhető...

100_7373.JPG...helyette valami ilyesmit kapunk majd.

100_7410.JPGIgaz, ez csak képletes pofon lesz, nem az, amit a kihajoló utas kaphat...

A vonalon órás ütemben járnak az InterRegio-vonatok, de csak minden másodikat-harmadikat állítanak ki Golden Pass kocsikból. Az első útszakasz a Brienzersee északi partján vezet végig, a tó nevét viselő városban lehet átszállni a Brienz-Rothorn fogaskerekű vonalra, amely azon ritka pályák közé tartozik Svájcban, amelyen nem okoz gondot a felsővezeték a vonatok fotózásában. A helyi ipar utoljára 1996-ban gondoskodott ide vontatójárművekről… amelyek viszont gőzmozdonyok voltak! A környéken találhatjuk a Ballenberg nevezetű skanzent is, amelyhez lelkes vasútbarátok egykoron önálló vasútvonalat is akartak építeni. A tervből csak a szerelvény valósult meg, amely Ballenberg-Dampfbahn néven a szezonban havonta egy-két alkalommal közlekedik a vonalon, fogaskerekű gőzmozdonyokkal.

100_7365.JPGA Brienzersee a vonatablakból

5929_-_Brienz_-_Brienz_Rothorn_Bahn_(BRB)_12.jpg

A Brienz-Rothorn-Bahn gőzöse fiatalabb, mint az olvasótáborból sokan... (forrás: Wikipedia)

BC28.JPGA Ballenberg-Dampfbahn személykocsija egy érdekes középső tengellyel...

BC28-2KlSitzEck.JPG...és szalonkocsikat is lepipáló párnás szakasszal.

Fogaskerekű?! Ez sem sajtóhiba, és ezt láthatjuk Meiringen után, ahol irány- és mozdonyváltásban is lehet részünk – egyenesen még Innertkirchen-ig megy egy önálló vasúttársaság – és már az első kanyar után megkezdődik a fogasléces hegymászás. A vonal a névadó hágón 121 ‰-es lejtviszonyok mellett küzdi át magát a két részre osztott őskantonba, Unterwaldenbe, egész pontosan annak is Obwalden nevű félkantonjába.

090926_Meiringen_IMG_4553.jpgSzárnyvonali csatlakozó... (forrás: Wikipedia)

100_7413.JPGIgen, az előbb ott voltunk lent...

100_7378.JPG...és most megyünk meredeken fölfele... (a vonat végén látszik a két 1. osztályú- illetve az étkezőkocsi)

100_7379.JPGiiiiilyen meredeken!

100_7383.JPGA természet eszén néha muszáj volt túljárni!


Már a lefelé tartó irányban érjük el Alpnachstadot is, egy újabb szuperlatívusz vasút elágazó állomását: a 480 ‰-es emelkedőkkel rendelkező Pilatus-vonalat, mely a legmeredekebb vonal a világon - alig 4 km alatt 1600 méter szintkülönbséget küzd le. Emiatt aztán különleges építésmódra is szükség volt, amelybe a függőleges tengelyű fogaskerekek, a külső nyomkarimák és a tolópadszerűen kialakított kitérők is beletartoznak.

Pilatus_cogwheel_train.jpgNa, ez már tényleg meredek! (forrás: Wikipedia)

Pilatus_Rack.jpgTöbb fog többet fog... (forrás: Wikipedia)

Pilatus2.jpgA váltóállás forgandó (forrás: Wikipedia)

Hergiswil után a vonal részben kétvágányúvá válik, amit már nemcsak az indokol, hogy Luzern S-Bahn-forgalmát is kiszolgálja… innen ugyanis már a Luzern-Stans-Engelberg vasúttal halad közösen, amelynek az SBB a Brünig-vonalat és a járműveket átadta, létrehozva ezzel a mai Zentralbahn társulást - de ez nem kizárólagos magánvasút, mivel az állami társaság részesedést is szerzett benne. A végállomás, Luzern pályaudvara modern, és érdekes összevisszaságban keverednek benne a kétféle nyomtávú vágányok – előtte pedig a régi épület homlokzata áll, érdekes mementóként lezárva a konkrét értelemben vett Golden Pass-utazást. Innen már egy óra alatt el lehet jutni egy „mezei” SBB-vonattal Zürichbe… mielőtt azonban ezt tennénk, érdemes a város mellett az ott lévő közlekedési eszközöket megtekinteni. A következő részben láthatjuk, hogy lesz majd mit…

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr995086595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása