A természet visszahódítja azt, amire az emberiségnek nincs szüksége. Szóba jöhet-e Rákosrendező, vagy a ferencvárosi rendező (f)elhagyott része, mint természetvédelmi terület? Erre nézünk ma külföldi példát.
A II. világháború után a nyugat-berlini rész vasúti közlekedése és vasúti infrastruktúrája is jelentősen átalakult. Egyrészt a háború közvetlen romboló hatása, másrészt pedig a bezártság és a korábban - mind a pálya, mind a karbantartás vonatkozásában - kiépített vasúti kapacitás szükségtelensége miatt vasúti területek kerültek használaton kívülre.
A főbejárat a gyorsvasút Priesterweg megállója mellett található
A német (fő)városban rengeteg kiszolgáló épület lebontásra került, egy pár (Hamburger Bahnhof - múzeum) egyéb módon lett hasznosítva, egyesek a műemlékvédelemnek köszönhetően megúszták a bontást, mások (LehrterStadtbahnhof kontra Hauptbahnhof) pedig pont az újkori fejlesztések miatt tűntek el.
A vasúti szempontból elhagyott, természetvédelmi szempontból ezáltal viszont kiemelkedő terület az AnhalterBahn (1841) és a DresdenerBahn (1875) pályája mellett helyezkedik el. A két vasút elágazását vasbeton bújtatóművel oldották meg, a parkban ez is látható.
A bújtatómű alulról. A parkban pedáns tisztaság van …
A világháború után, 1952. május 18-án végleg megszűnt az Anhalter(Dresdener) Bahnhof, az állomáshoz vezető távolsági forgalmat lebonyolító vágányokat elbontották, ezzel együtt a tempelhofi rendező pályaudvar nyugati része is megszűnt. A pályaudvar keleti fele részben megtartásra került, innen lehetett elérni a DR (Deutsche Reichsbahn) „Brückenmeisterei West” telephelyét, azaz a nyugati hídmérnökséget.
Az 1970-es években felmerült ötlet szerint a területen ismét teherpályaudvar épült volna, de a tervet 1989-ben végleg elvetették.
...de a graffitisekre is gondoltak.
Az elmúlt évtizedek során a terület karbantartása elmaradt, surják, bokrok, fák nőttek ki, állatok költöztek az elhagyott területre. 1993-ban a DR végleg lemondott a terület hasznosításáról.
A német egyesítés után a jogutód DB (Deutsche Bahn) 1995-ben a területet átengedte Berlinnek, cserébe a belvárosban végrehajtott nagyléptékű vasúti fejlesztésekkel igénybe vett telkek zöldfelület kiegyenlítésére.
Értjük ezt külső szemlélőként? Belső zöld felületekért olajjal, szénnel és egyébbel szennyezett külvárosi területet? Bombaüzlet!
A gyalogút kitérőbe van állítva
Az átadással együtt járt az 1,8 millió német márka is, amelyet a területen létrehozandó természetvédelmi park, a ma ismert nevén „Natur-ParkSüdgelände” kialakítására költöttek.
Miért is jelentős egy volt ipari terület a természetvédelem szempontjából?
A vasúti funkció felhagyásával a két vasút közötti területen háborítatlanul élhetnek az állatok, a kialakult talajtakarót nem háborgatja senki, az évtizedek alatt megnőtt fák között élet virul. A területen 49 madárfaj, 366 páfrány- és virágos növényfaj, 49 gombafaj, 57 pókfaj és 95 méhfaj regisztrálása történt meg, ezek közül nem kevés amúgy veszélyeztetett, természetes előfordulási helyein is alig látható.
A bújtatómű másik oldala. Lenne ötletünk, hova építsenek ilyet idehaza!
A korábbi vasúti létesítmények egy része látható a mai napig, a fű között kivehető a rendező pályaudvar sínhálózata, de megvan a DresdenerBahn és az AnhalterBahn szintmentes keresztezését biztosító vasbeton hídrendszer is. Láthatunk még erdőben tolópadot, gombával borított kitérőt és feketén villogó térközjelzőben ücsörgő madarat is.
Messziről látszik az 50 méter magas víztorony, az erdőben felkutatható egy 1940-ben gyártott gőzmozdony és egy fordítókorong is. Az egykori szerelőcsarnokban kiállításokat rendeznek, járműveket tárolnak.
A teljes park két körtúra keretében sétálható be, az út során sok helyen lábakon álló acél járdarendszer védi a föld szintjén élő növények, állatok nyugalmát, az útról való letérés szigorúan tilos.
A park két irányból közelíthető meg: egyrészt a gyorsvasút (S2, S25) Priesterweg megállójából másrészt délen a Prellerwegről nyíló, egykori vasúti hidak közötti bejáraton keresztül. A belépő – becsületkassza alapon – 1 euró, melyet automatánál fizethetünk meg.
Információs anyagok, kiállítások, meghívók…
Három órát töltöttem el a 18 hektáros területen, előtanulmányaim alapján nem számítottam ennyire. Ha azt is hozzáteszem, hogy – utólag összegezve a látottakat – maradt még látnivaló, akkor a park megtekintése könnyen lehet akár öt órás elfoglaltság is. A nyári 35 fokos hőségben egyébként kellemes kikapcsolódást nyújtott a park bejárása.
Vasutas férj biológus feleséggel, vagy pont fordítva? Természetjáró fotós inkább műszaki érdekeltségű párral megáldva? Itt mindenki megtalálja az érdeklődési körének megfelelő elfoglaltságot!
A hídmérnökség irodaépülete
A víztorony önmagában is robosztus építmény
Ilyen volt 1935-ben fénykorában a rendező. A kis fordítókoronggal még találkozunk. Napi átlag 69 mozdony szolgálta ki Németország legnagyobb rendező pályaudvarát.
Balra az AnhalterBahn / DresdenerBahn új elágazó műtárgya, előre megépítve, egyelőre munka nélkül
Szobrok acélból – acélszobrok
Fő az egyensúly és a nyugalom – 1995 óta mindkettő jelen van
Mit rejt az erdő mélye? Természetesen gőzmozdonyt 1940-ből. Az „elhelyezése” a természet közeli állapotokhoz egy kicsit „mű”, de ennyi az összes ércelődésem
A korábbi képen látható fordítókorong. Ordít, hogy nincs munkája.
Könnyen el lehet tévedni, ha kitérőbe megyünk
Újabb teherkocsi alussza örök álmát, vagy csak tárolják? (Nálunk utóbbira szavaznék…)
Valamitől 2,1 kilométerre vagyunk, vagy voltunk?
Itt új fogalmat nyer a sínmező
Kezdődik a természetvédelmi terület
Kiépített ösvényen vezet az út
Sínerdő és sínmező találkozása
Kis kitérő a napozni és pihenni vágyóknak
Veszélyeztetett fajok – no, nem a közlekedés által.
Kilátó a magasban
Átköltés: tikkadt nyájak legelésznek rajta…
Ahol a fának van több joga
A másik bújtatómű a graffitisek otthona
Talán egy tolatásjelző napozik nyugodtan?
Ezt már láttuk a másik oldalról, bezárult a nagy kör
Ledőlök egy picit…
A másik útvonal a csarnok és a Prellerweg között vezet, először is egy vízdaruba ütközünk…
Meg egy volt jelzőbe. Albérlet madárnak kiadó.
További információ és térkép:
http://www.bi-suedgelaende.de/html/lage.html
Ezen az 1931-es térképen is jól látható az eredeti kialakítás.
http://www.bahnstatistik.de/Gleisplan/Tfr_1931.gif
Az északi (graffitis) bújtatómű a két távolsági vasutat szolgálta, a déli (park bejáratánál) a teherpályaudvar megközelítését. Vágányhálózat 1947-ből.
Térkép 1955-ből, erről már hiányzik a DresdenerFernbahn: