Hova megy ez a vonat?

Balkán Flexi 1. rész - eljutni Macedóniába, kis kitérőkkel

2014. október 07. Szerző: biciklis bakter

Idén nyáron újra közlekedett a Hellász expressz (vagyis ami maradt belőle) Belgrád és Szaloniki között, eltökéltük hát, hogy a volt Jugoszláv köztársaságok vasúti felfedezését össze kellene kombinálni ezzel a nagyszerű vonattal. A vonatot Budapestről elérni azonban nem volt egyszerű, mivel Belgrádból 18:45-kor indult, ami a Beograd éjszakai vonathoz kicsit késői (6:04-kor érkezik), az Avala nappali vonathoz pedig túl korai (ez 20:50-kor érkezik). Előző nap még mindannyian dolgoztunk, így nem akartunk rohanni, illetve Belgrád nevezetességeit már mindannyian láttuk párszor, így inkább kerestünk egy izgalmasabb megoldást, kisebb kitérőkkel. A kaland azonban még nem itt, hanem a jegypénztárban kezdődött...

balkan_flexi.jpg

Az egy hetes utazásunkhoz ugyanis a Balkán FlexiPass nevű bérletet választottuk, mint a lehető legegyszerűbb és nem túl drága megoldást. Az 5 napos jegy ára 88 euró, cserébe Szerbiától Törökországig mindenfelé lehet vele menni (kivéve Koszovó, erről majd egy másik cikkben). Egy bökkenő volt csak: a jegyet Magyarországon nem lehet megvenni. A Hellász expressz éjszakai vonat, tehát kellett rá valamilyen fekhely - ülőkocsiban azért mégsem akartuk végigszenvedni a 20 órás utat. A fekvőhelyeket tehát meg akartuk venni előre itthon, a FlexiPasst pedig az első alkalmas állomáson, Szabadkán.

Itt kezdődtek a gondok, a fekvőhely-jegyeket ugyanis nem volt hajlandó kiadni a MÁV-Start pénztárosa, mondván, ki is van írva, helyjegyet csak érvényes menetjegyhez adnak ki. Igen ám, de a választott jegytípust viszont nem tudja kiadni, mivel nem forgalmazza: róka fogta csuka, 22-es csapdája, regressus ad infinitum... Szerencsére egy másik - piaci alapon működő - utazási irodában sikerült rábírni az eladót (nem erőszakkal, csak a helyzet lehetetlenségének felvázolásával), hogy szolgáltassa ki a helyjegyeket, igaz ott is a fenti szabályra hivatkoztak elsőre. A jegyek megváltása elővételben nem volt hiábavaló: az egy darab fekvőhelyes kocsiban az összes hely megtelt Belgrádban.

Személyes véleményem, hogy a vasút ilyen esetben ne bábáskodjon az utas felett, az az utas gondja, hogy helyjegye mellé tud-e a helyszínen érvényes menetjegyet felmutatni. Az attól való félelem, hogy majd valaki kifoglalja a fél kocsit, aztán mégsem jelenik meg - szerintem alaptalan.

Az úthoz még kellett egy kishatárforgalmi jegy, ezt (Szeged-Szabadka) viszont érdekes módon kiadhatja egy olyan pénztár, ami 200 km-re van az érintett szakasztól... Talán meglepő, de ezek után a belföldi jegyváltással (otthon nyomtatott jegy) nem volt gond.

Dscf9224_s.jpg

Szerb Usgyi Röszkén - kicsit fejlettebb a dizájnja, mint a hazaiaké.

Kalandunk ilyen előzményekkel indult augusztus 16-án, szombaton reggel 6-kor Kőbánya-Kispesten, a szegedi gyorson. 8:07-re le is értünk Szegedre, egy gyors átszállást követően pedig Szabadka felé vettük az irányt az igen jól kihasznált Bz-vel. A szerb járművek be nem engedése miatt Röszkén le kellett szállni, majd hosszasa várakozás kezdődött, mert a Szabadkáról jövő vonat csatlakozást várt, így késett 20 percet. A határellenőrzés-visszafordulás procedúrája után is még 20 percet késő személyvonaton rögtön a B-tervet kellett eszkábálni, ugyanis annak realitása, hogy a tervezett 10:30-as érkezés és a Zomboron át Újvidékre menő vonat 11:03-as indulása közé bőven befér a 3 fő névre szóló FlexiPassának kiadása, kezdett elolvadni.

Dscf9232_s.jpg

Egy másik Pusztametró, immár Gomboson (Bogojevo), ahol irányt kell váltani Szabadkáról Újvidék felé menet. Mögöttünk a vágányok Horvátországba vezetnek, de a Duna-hídon (amely előtt itt gőzkomp üzemelt) csak teherforgalom van.

Vonatunk aztán 10:55-kor, 25 perc késéssel végül beért Szabadkára, ahol azonnal a pénztárba vágódtunk, és megkezdődött a jegyek gyártása - meglepő gyorsasággal. Az elsőként végzett - én - átrohantam a vonathoz, hogy ha kell, visszatartom, de végül mindhárom jegy elkészült mindössze 8 perc alatt! Az ellenkező irányú Avala pár perces késése és az átszállók miatt végülis nem kellett annyira izgulni, és úton is voltunk egy másik Metrovagonmas fedélzetén Zombor felé.

Megjegyezném, hogy ezek a "Pusztametrók" már egészen vállalhatók, a külső dizájn is fejlődött, de belül is nagyon érezni, hogy az anyaghasználat és az összeszerelés minősége hatalmasat fejlődött a mieink óta. Az utastájékoztatás is végig pontosan működött. Bosszantó apróságok persze itt is vannak: a WC-ajtó kilincse körül például nem tudnak műszaki megoldást találni továbbra sem a kontraanyás felerősítés helyett...

Az út innentől sima volt, a pálya végig 80 km/h-ra alkalmas, jó közepes állapotú mellékvonal. Itt ejtenék szót a B-tervről, ami csak azért létezhetett, mert Bar felé vágányzár volt a víz miatt: a bari vonat előbb indult a kerülő útirány miatt, ezért a szabadkai közvetlen 1 db kocsit egy külön vonat vitte le, délben indulva Szabadkáról, végülis ahhoz a személyvonathoz csatlakozva, ami ugyanezt a kocsit továbbította Belgrádig.

Dscf9251_s.jpg

Újvidéken a forgalom még a jobb oldalon látható régi közúti-vasúti hídon bonyolódik, de már készül az új híd is.

A személyvonaton a hangulat emelkedett lett, a Partizan Beograd ugyanis épp meccset játszott a Crvena Zvezdával...

Dscf9274_s.jpg

Készülődés Belgrádban a Hellász expressz körül, az első kocsi a macedón fekvőhelyes, amelyben utaztunk.

A Hellász expressz ezen előzmények után viszont teljesen sima út volt, ránk esteledett Mladenovac környékén, és útitársainkkal, két német és egy francia lánnyal csevegtünk lefekvésig. A reggel már Macedónia közepén ért, de nem szálltunk le Szkopjében hajnali 4:45-kor, hanem - ha már Hellász - egészen Szalonikiig utaztunk vele.

Dscf9296_s.jpg

Idomeni egykor felújított, de rohamosan pusztuló határállomás, amely kissé túlméretezettnek tűnt. A képen egy görög Siemens villanymozdony.

A szerb vasút állapotát nem kell nagyon ecsetelni, 50-60-80-as tempóban lehet vonatozni, Macedónia viszont egész kellemes meglepetés volt, 80-100-as sebesség szinte állandó. Görögországba Idomeninél léptünk át, onnantól 120-140-es sebességre felújított pálya, immár a tenger melletti síkságon, de azért a pálya mellett elhagyott területek, félbehagyott fejlesztések nyomai voltak láthatók, a válság itt is éreztette a hatását.

Dscf9303_s.jpg

Szaloniki pályaudvara, előtte a metró építése miatt felállított toronydaru.

Szalonikibe 3 perccel a rendes érkezési idő előtt beértünk, majd rögtön városnézésbe kezdtünk. Mivel épp sziesztaidőre értünk oda, a városban csak az ördögszekereket fújta a szél. A kávézókban azért volt élet, és a kötelező girosz-sör program után visszafelé megszemléltük a 324 ezres város 4-es metróját, ami ott még csak az 1-es lesz, ha elkészül. Végig nyitott és gazos munkagödrök, félkész állomásdobozok jelzik, hogy nem épp úgy halad a beruházás, ahogy kellene.

Dscf9326_s.jpg

A tengerparti korzó az őrtorony tövéből.

 

Dscf9337_s.jpg

Azért vannak kellemes helyek a városban.

Dscf9346_s.jpg

A sok kockaház között akad szép régi görögkeleti templom is.

Dscf9359_s.jpg

A kötelező helyi sör sem maradhatott el - ez itt Szalonikiben a Mythos volt.

Dscf9361_s.jpg

Épülget a metró a pályaudvar előtt.

Dscf9370_s.jpg

A Hellász visszafelé útra készen.

Dscf9380_s.jpg

A magyar vonatkozás: egy (valószínűleg Csörgő-)vezérlőkocsi a szaloniki tárolóvágányokon.

Dscf9394_s.jpg

Perontemplom Idomeniben - szükség is van rá...

A Hellász ellenkező irányú párjával, gyakorlatilag ugyanazon szerelvénnyel tehát elindultunk visszafelé délután 4-kor (KEI). Idomeniig, a határig eseménytelen volt az út, majd kezdődtek a gondok. A görög határőrök minden útlevelet összeszedtek, és elvittek vizsgálni, ez fél óra helyett több, mint 1 óráig tartott. A gevgelijai macedón személyzet végülis tette a dolgát rendben, ott a fél óra az alap vizsgálati idő, de mikor végeztek a papírokkal, akkor kezdtek hozzá a fékpróbához, aminél viszont gondok adódtak. Kiderült, hogy a szerb kocsi egyik csavarrugója kiugrott a helyéből, így a kocsit ki kellett sorozni, ezzel újabb 40 perc ment el.

Dscf9412_s.jpg

A bűnös csavarrugó

70 perces késéssel, és egy kocsival rövidebben indultunk Szkopje felé. Az út során folyamatosan nőtt az utasok száma, már a folyosó is megtelt Veles körül, úgyhogy igencsak éreztük a szerb kocsi hiányát. A végére slusszpoén, hogy Gradsko állomáson a menesztést követő másodpercekben elment a vontatási feszültség, így a mozdonyvezető a forgalmista kérdő karmozdulatait ugyancsak kérdő integetéssel és "nema napon" kiáltással jelentette vissza. A forgalmista visszament intézkedni az irodába, közben eltelt 10 perc és besötétedett, mire ismét felbőgött az ASEA.

Dscf9459_s.jpg

Ez nem egy bezárt elmegyógyintézet, hanem a szkopjei főpályaudvar középső szintje. Alul az utcaforgalom és a buszpályaudvar, középen a vasúti pénztárak és váró, felül a vasúti vágányok és a peronok - félkészen 1988 óta.

80 perc késéssel végül landoltunk Szkopje nem túl festői, ámde annál futurisztikusabbnak gondolt, viszont apokaliptikussá lett pályaudvarán, és dőltünk ágyunkba az állomástól 5 percre lévő kis utcában lévő szállásunkon.

A macedón vonatozás pedig igazából még csak ott kezdődött, innen folytatjuk...

A bejegyzés trackback címe:

http://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr846764969

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zoleyka 2014.10.08. 10:23:20

Mi 2003-ban voltunk Szalonikiben,de arra nem emlékszem,hogy már épült-e a metró,vagy még csak ki volt táblázva.Szerintem utóbbi. A wiki-s cikket nem olvastam,bocsi. De ez a beszámoló nagyon érdekes,és elszomorító(mármint az eljutás)...Én szeretnék Szkopjéba menni,de így...?

biciklis bakter · http://hovamegyavonat.blog.hu/ 2014.10.08. 10:54:00

@zoleyka: Van egy nappali vonat is Szkopjébe Belgrádból, azt el lehet érni a Beograd éjszakai vonattal Pestről. Mi direkt a Hellászra utaztunk, és a Szkopje-Belgrád visszaútban mentünk nappali vonattal (10 órás út, elég egyszer végigülni:). A visszaútról majd egy következő részben írunk.