Balti utazásunk első állomásai Kaunas illetve Vilnius voltak, utóbbiból pedig Trakai felé is lehet kirándulni egy jót. Aki azonban nem tömegközlekedéssel érkezik az országba, annak érdemes a mindkét nagyvárostól jó másfél óra autózásra lévő Grutas parkba is ellátogatnia - ha ugyanis fogékony a szocialista múlt furcsaságaira, olyan dolgokból lehet része, mint csak kevés helyen együtt.
...élt, él, élni fog...
A budapesti szoborparkon kívül a poszt-szocialista országokban egyedül itt gyűjtötték össze a különféle szobrokat, ezt azonban nem felülről jövő kezdeményezésként tették, hanem egy Viliumas Malinauskas nevű vállalkozó szedte össze azokat az ország összes részéről (ezért aztán IgNobel-békedíjat is kapott). Emiatt itt jóval több Leninnel is találkozhatunk, mint Budapesten, de a szovjethatalom a saját "nagy embereinek" is emléket állított a fennhatósága alá került területen... így nemcsak Sztálin-szoborral, de még egy Dzserzsinszkij-emlékművel is találkozhatunk a tárlatot járva!
Egész alakos álló, mellszobor, fejszobor...
...ülő, egy kis extra dekorációval...
...és félbevágott álló. Még jó, hogy a sapkás és a sapka nélküli változatokkal nem növelték tovább a felhozatalt.
Sztálin, akinek itt nem volt alkalma, hogy kitegye a csizmáit Mikulásra...
...és hogy a litvánok is tudják, hol a helyük a világban: Oroszország Anyácska szobra.
A SZU-ban a nemek közti egyenlőséget nemcsak a traktorosok, hanem a partizánok között is igyekeztek megteremteni...
A másik nagy különbség a csak 2001-ben megnyílt parkban, hogy nem éri be a szobrokkal, nagy gondot fordít a környezetre is... de ezt elég szokatlan módon teszi. Az egész helyet egy munkatábor stílusában rendezték be szögesdrótokkal és őrtornyokkal - a barakkokban viszont a kevésbé súlyos és terjedelmes bizonyítékok is helyet kaphattak. Ezek többsége a politikai-mozgalmi vonalat követi, kevesebb az olyan tárgyi emlék, amely úgy idézi fel a mindennapi életet, mint például a Radebeul-ban lévő NDK-kiállítás.
A tábor-stílushoz jönnek még a hangszórók is, amelyből az erdő lakói által még elfogadható hangerőn szólnak a mozgalmi dalok.
A mókust fent a fán nem láttuk, de az úttörők itt is csak vidámak lehettek.
Nem ez a legvidámabb barakk...
Az előbbi kép bal oldalán lévő íróasztalon a legsúlyosabb látvány a Belomorkanal nevű cigaretta, amelyet még a mai napig kapni Oroszországban, durva papírdobozokba csomagolva. Ebben nincs füstszűrő, ehelyett csak harmadig van töltve dohánnyal, és az üres részt összecsípve szívják. De az oroszok szerint arra is jó, hogy füvet töltsenek bele...
Volt azonban ennek a kornak is egy színesebb világa... és persze a szovjethatalom mellé kellett a villamosítás is.
Azért abban az időben nemcsak negatív értelemben követtek el disznóságokat...
...és a téeszelnök nemcsak műbőrkalapban kanállal ette a rántotthúst.
...mindezt a nép a leghűbb tanítványnak köszönhette...
...de maga Lenin is mosolyt hozott a szürke orosz hétköznapokba.
Valahogy azért viszont jobb, ha nem mosolyog...
Némi vasúti vonatkozása is van a tárlatnak... két fametszet a Vilnius-Kaunas vonal villamosításáról és a BAM-ról.
Szása bácsi a hűtőgépgyári alkatrészekből mindig tankot rakott össze, vajon az űrkutatást meg a porszívóiparnak álcázták?! A Rakéta mellett itt a Szaturnuszt is sikerült lemodellezni...
A Gulag-stílusnak az is része lett volna, hogy kisvasúttal - valószínűleg marhavagonokban - is körbe lehessen menni a parkon, ez azonban olyan tiltakozást váltott ki, hogy inkább nem csinálták meg. Egy TU6-os mozdony azért van a park bejáratánál, ahol egy kisebb állatkert és egy szocialista jellegű játékokkal telirakott játszótér is. Mindemellett gondoltak a vendéglátásra is... ami itt nemcsak egy éttermet jelent.
A park mozdonyáról nincs képünk, de jöjjön egy testvérjármű, amely Svédországban van. Ez utóbbi azonban már egy másik történet lesz.
Van odabent szovjet üdítőautomata, amelyből mindenki azzal az egy pohárral ivott... mikor elkezdett romlani a közállapot, még oda is láncolták.
A másik felfrissülési lehetőség a szintén utcaképi elemnek számító kvasz-pótkocsi. A kenyérből erjesztett (de nem alkoholos) ital, amelynek neve egyébként litvánul "gira" - észtül "kali", lettül pedig "kvass" - az üzletekben palackozva is kapható.
A reggel 9-kor nyitó park a nyári szezonban jól igazodik a hosszú nappalokhoz, egészen este 10-ig nyitva tart, egyébként pedig délután 5-ig. Akinek nincs autója, annak Vilnius-ból Druskininkai felé kell elmennie busszal, és vagy onnan egy másik közvetlen járattal juthat oda, vagy a főúti elágazástól sétál fél órát a bejáratig. (Érdemes ilyen kérdésekben a honlapjukat is böngészgetni...)
E kis déli kitérő után északnak indulunk majd, ahol még elég sok mindent láthatunk litván oldalon, mielőtt a következő balti országra kerítenénk sort... így érdemes lesz majd akkor is velünk tartani.
