Hollandiában járva eddig nem mozdultunk ki a városokból, legfeljebb csak akkor, ha az egyikből a másikba mentünk át – és ehhez mérten a közlekedési eszközök is inkább csak olyanok voltak, amelyek urbánus közegben teremnek. Most tehát épp itt az ideje, hogy legutóbbi cikkünk helyszínéről, Rotterdamból kimozduljunk egy kicsit, és végre a város környékén fellelhető vasúttörténetnek is szenteljünk pár mondatot és képet.
Az első helyszínhez látszólag nem is kell olyan messzire menni, elég metróra, majd pedig buszra szállni – de még így is több mint 50 kilométer utazás áll előttünk Rotterdam belvárosából, mire megérkezünk a Rajna hatalmas torkolatában fekvő Goeree-szigeten lévő Ouddorp-ba. Fél évszázaddal ezelőtt ezt az utat még azzal a közlekedési eszközzel tehettük volna meg, amiért most idejöttünk: az 1067 mm nyomtávú HÉV-ek egyikével.
Az idén pont 100 éves O&K gőzmozdony Middelplaat állomáson, amely 2010-ben még végállomás volt.
A századfordulón épült faburkolatú kocsikból egy egész szerelvényre való megmaradt, és többségük fel is lett újítva.
Belül is a fa adja a hangulat nagy részét. A kocsik egy részében 1. osztály is van, de ott is inkább csak az ülőrészt párnázták ki, a támlákat nem.
Rotterdam tömegközlekedésében az egyik úttörő a RTM névem rövidített társaság volt 1878-ban, amelyben a T ugyan hiába a Tramweg-et jelentette, ez csak mellékesen jelentett városi üzemet, és soha nem is volt felsővezeték a vágányai felett. Ez azonban nem jelentett neki akadályt ahhoz, hogy nemcsak az agglomerációban, hanem a délre eső két szigeten is vonalakat építsen – összesen majdnem 150 kilométer hosszúságban. Hidak híján viszont többszörösen szigetüzemekről beszélhetünk, amelyek között kompok jártak.
Ezen a térképen még a nem túl előnyös szög mellett is jól látszik, hogy hálózták be a narancssárgával jelölt vonalak a környéket.
Az intermodalitás jól megmutatkozott a cég székházát díszítő üvegablakon is...
Az első vontatási módot itt is a ló jelentette, majd jöttek a gőzösök, és már 1924-ben az első motorkocsi. Az igazán komoly dízelesítés azonban csak 1950-től indult be, ez sem tudta azonban megállítani a hanyatlást, 1966-ra a teljes hálózatot felszámolták. A társaság még néhány évig járatott buszokat és kompokat, de végül teljesen eltűnt a színről.
Faburkolat ide vagy oda, ez a poggyászmotorkocsi csak 1949-es gyártás. Vajon azt akarták, hogy a régi személykocsikhoz illő legyen, vagy csak a takarékosság szüleménye?
A vezérállás kezelőszerveiben is van valami művészi - vagy csak jó beállításban kell fotózni.
Az első motorkocsi Hannoverben készült, mechanikus erőátvitellel. Jutott benne hely két kocsiosztálynak és poggyásztérnek is.
Az '50-es évektől a társaságnál szokássá vált, hogy a helyi élővilágról kölcsönöznek neveket a motoros járműveknek. A képen szereplő madár nálunk is meg lett ezzel tisztelve, még ha egészen más közlekedési eszközzel is történt ez... de ne húzzuk tovább, a bíbic az!
A sokféle hasonlóság ellenére ez a motorkocsi 1950-es utángyártás az RTM főműhelyéből, és dízel-villamos...
...neve azonban ennek is van. Az ornitológiában és a holland nyelvben egyaránt járatlanok kedvéért: itt a gémről van szó... a klub pedig gondoskodott arról, hogy ne legyen "gém óver"!
A motorkocsikhoz néhány régi személykocsit új szekrénnyel láttak el...
...ami belül is hű ehhez az időszakhoz. A két kocsiosztályról viszont ezek után sem kellett lemondani... a háttérben lévő 1. osztályba jobb párnázású buszüléseket szereltek be.
Ez már nem is motorkocsi, hanem motorvonat, ráadásul dízel-villamos... pontosabban külön dízel és villamos! Egy DB-üzemeltette 1000 mm-es villamosvonal két motorkocsiját vették meg 1963-ban, majd legyártották a kettő közé került generátorkocsit, amely az energiát szolgáltatta nekik! A megszüntetés után egy harmadik országba és harmadik nyomtávra, az osztrák 760 mm-es Zillertalbahn-ra kerültek, onnan szerezték vissza a klub tagjai. Ez is kapott egyébként madárnevet: Sperwer, magyarul karvaly. (forrás: Wikipedia)
A buszok közül is maradt meg nosztalgiajármű... (forrás: Wikipedia)
...mire azonban az RTM átállt a gumikerekű üzemre, már elfogyhattak a szóba jöhető madarak. De így legalább ránézésre és angol- vagy némettudással is könnyebb kitalálni, hogy a fenti busz milyen nevet kapott...
A járműveknek nem ez lett a sorsa… mikor a Tramweg Stichting-ről írtunk, már akkor szó esett arról, hogy ennek a hálózatnak a felszámolása volt az az ok, amiért megalakították. Két évtizeden át Hellevoetsluis-ban a régi járműtelepen folyt a mozdonyok és kocsik megőrzése, és a csatlakozó szakaszon még járni is tudtak ide-oda… mikor pedig a városnak az útjában állt a tevékenységük, a szigetre költöztek át, ahol azóta 10 kilométer hosszú pályát építettek maguknak teljesen új nyomvonalon, és még több vontató- és vontatott jármű felújítását is elvégezték.
A vonalhoz teljesen zárt járműtelep is készült...
...ahol más járműveket is meg lehet nézni. De akármennyire is mozdonynak és réginek néz ki, ez csak egy historizált vágánygépkocsi, amit 2004-ben barkácsoltak össze.
A gőzösök sem maradnak itt szomjan, de a kép készítése óta itt is történtek fejlesztések, a konténerek helyett már újabb épületek várják a látogatókat.
A sok személy- és teherkocsi mellett igazi attrakció ez a kemping-kocsi is...
...kissé spártai főzési...
...és tisztálkodási lehetőségekkel. De a sátornál csak jobb ez is...
A rotterdami állomás kávézójának a cégtábláját is megmentették...
A "sirály" nevű dízelmozdonyon csak az oldallemezt cserélték ki...
...de az a motorkocsi, amelyhez ez a név tartozott, már nem megy, mint a vöcsök - sőt, már nem is létezik.
Júliustól szeptember elejéig minden szerdán, csütörtökön és szombaton van üzemnap, ebből az első kettőn fűtik be a gőzösöket. Egy oda-vissza menet és a járműtelepen lévő múzeum meglátogatása 12 €-ba kerül, a napijegy 18 €-ba. Ha valaki idén szánja el magát a látogatásra, érdemes azt május első hétvégéjén megtenni, mert akkor ünnepli 50. születésnapját a nosztalgiaüzem.
A másik múzeumvasúthoz kevésbé körülményes az utazás, elég a Vlissingen-t megcélzó IC-re fel, majd arról Goes (ejtsd: „Gus”) állomásán leszállni. Ennek nincs ugyan akkora múltja – 1927-ben nyílt meg motorkocsis üzemű mellékvonalként, de már másfél évtizeddel később megszűnt a személyforgalma, a tehervonatok pedig még 1972-ig jártak itt. Ekkor vette át a forgalmat a ma is aktív klub, amelynek ugyan a nevében is az szerepel, hogy Stoomtrein Goes-Borsele, a vonal azonban többször is rövidült, így ma az Uerdingen-ből származó motorvonatok csak Baarland-ig, a gőzösök meg Hoedenskerke-ig járnak.
Indulásra várva Goes iparvágány-kiágazáson... ez az 1928-ban belga földön készült mozdony a Bison nevet kapta, és korábban Maastricht környékén a német határnál szolgált.
Egy kis ugrás térben és időben: Hoedenskerke végállomás.
Amíg a mozdony vizet vesz, mi kisétálhatunk a partra, vagy ellenkező irányban...
...ahol lehet kerti vasutazni...
...vagy megtudhatjuk, hogy készül a holland facipő nagyüzemi módon. Először a külső formáját esztergálják le...
...majd kivájják a belsejét. Mindkét gép azonban tulajdonképpen olyan, mint egy nagyra nőtt kulcsmásoló, mert a műveleteket egy sablon-cipő alapján végzik el.
A járműpark sem annyira egyedi - nemcsak a normál nyomtáv miatt - de attól még érdekes és szép: a belga és holland államvasúti személykocsikban találni párnást és fapadost is, amelyek között a díjszabás is különbséget tesz – a harmadosztályon 11 €-ba kerül az egy napra szóló jegy, aki több kényelemre vagy kevesebb útitársra vágyik, annak további 5 €-t kell erre áldoznia.
Az állomási tolatáshoz ezt az angol gyártású dízelt használják, amely 1953-ban gördült ki először.
Van a vonatban érdekes szerkesztési szelvényű poggyászkocsi is...
...de többségben a Blokkendoos-motorvonatok betétkocsijait találhatjuk itt. A holland név egy építőjátékra utal, a szegecsek és a szögletessége miatt van is benne Lego-utánérzés.
Így néz ki az előbbi kocsi belülről.
Van belőle másodosztályú változat is...
...ami tényleg elég párnás belülről.
De még ez is elbújhat ennek a szépsége mögött... az ovális ablakkal ugyan inkább Pullman-kocsikon találkozni...
...de a kényelem itt is adott.
Akár még hozzánk is eljöhetne?!
Ez régen motorkocsi volt, de most nem lett belőle vezérlőkocsi...
...mégis jó hasznát lehet venni, mert akadálymentesítve lett...
...az utastérben is.
Ez már nem Blokkendoos, hanem egy kortárs belga kocsi...
...amely tovább erősíti a másodosztályú helyek számát.
A vasút meglátogatását a nyári szezonban péntek és szombat kivételével bármely napra időzíthetjük, de a vasárnap áprilistól októberig biztos pontnak számít. A végállomáson minden vonat időzik egy órát, így nem érezhetjük úgy, hogy csak „kutyafuttában” történik a látogatás.
Ezek a vasutak persze elég nehezen sűríthetők be programként, ha Amszterdamban van a szállásunk illetve ha útitársainkat nem ez érdekli leginkább az országból – de egy hét múlva egy olyan vonalra is ellátogatunk, amely önmagában és környékével is a legjobb megoldást jelenti mindenkinek.