Ritkán szentelünk egy egész posztot egy hídnak, de amikor a szóban forgó műtárgy a Világörökségnek is része, talán tehetünk egy kivételt. Pláne, ha olyan festői környezetben épült, mint a Forth folyó torkolata Skóciában. Hasonlóan a norvég fjordokhoz, a folyó hosszan elnyúló tölcsértorkolatát is a jég, pontosabban egy gleccser vájta ki. Ez tájképnek valóban gyönyörű, de amikor a térség lakossága és gazdasága a torkolat két oldalán összpontosul, akkor a közlekedésmérnökök inkább az akadályt látják.
A táj valóban festői, de a Viktoriánus kor mérnökeinek nem kis fejfájást okozott áthidalni ezt az akadályt.
A jég formálta, meredek partvonal felett tégla viadukt ível át, majd szintén téglából épült pilléreken nyugvó gerendahíd tartja a vasúti pályát.
Az igazi kihívás azonban a széles torkolat áthidalása volt, melyet egy négy nyílású konzolos híddal oldottak meg a tervezők.
A 19. század során a skót és az angol nagyvárosok összekötése elsődleges célja volt a nagy vasúttársaságoknak. Hamar kialakult a két útvonal a keleti és a nyugati parton, az előbbit üzemeltető North British Railway azonban csak úgy tudott a Forth-tól északra közlekedni, ha a rivális Caledonian Railway pályáját használta, ami Stirlingnél keresztezte a folyót. Az NBR eleinte vasúti kompokkal oldotta meg az átkelést, de már a század derekától híd építésében gondolkodtak. A munkák el is kezdődtek az 1860-as években egy függőhíd alapozásával, de pénzügyi nehézségek miatt hamar le is álltak. Végül, a vasúttársaság elvesztette bizalmát a tervezővel szemben, amikor annak egy másik alkotása, a Tay Bridge összeomlott. Az új mérnök páros, Sir John Fowler és Sir Benjamin Baker, pedig konzolos hídra módosították a terveket. A vasúti átkelőt végül 1890. március 4.-én nyitották meg.
A térképen jól látszik, Edinburgh-ból csak jelentős kerülővel, Stirlingen át lehetett eljutni a Forth-tól északra fekvő településekre. A Forth Bridge változtatott ezen.
A konzolos hidak Magyarországon kevésbé elterjedtek, a Szabadság hídon kívül nem is jut eszembe hirtelen egy sem. A pillérek tartják a hosszan, ellentétes irányba kinyúló konzolokat, amelyek így kiegyensúlyozzák egymást. Két konzol tart egy-egy középső, befüggesztett szakaszt, így a hídszerkezet mind szélességben mind magasságban elég helyet biztosít a hajók áthaladásához, ami fontos szempont volt a Forth Bridge építésekor.
A hídpálya középen található, melyet a konzolok alulról támasztanak felülről pedig függesztenek.
Távolról egyszerűnek tűnik a szerkezet, a rácstartók bonyolult rendszere csak közelről feltűnő.
A konzolokon támaszkodó középső rész méreteit jól érzékelteti a rajta áthaladó három részes motorvonat.
A Forth Bridge teljes hossza 2467 méter, középső két nyílása 520 méter hosszú. A hídpálya a vízfelszín felett 110 méterrel fut dagálykor.
A híd az Edinburgh és Inverness közötti fővonalon található, Dalmeny és North Queensferry állomások között. A pálya kétvágányú, nem villamosított, a hídon a sebességkorlátozás személyvonatoknak 50 mph (80 km/h), tehervonatoknak 30 mph (48 km/h). Ez a vonal gyakorlatilag az összes észak skóciai nagyvárost érinti, így érthető módon komoly és változatos forgalmat bonyolít le. A távolsági vonatokat a Virgin East Coast, a Cross Country és a ScotRail közlekedteti, az utóbbi vasúttársaság pedig több elővárosi járatot is üzemeltet a hídon át. Régen komoly teherforgalom zajlott ezen a vonalszakaszon, de a brit gazdaság átrendeződése miatt mára csak napi néhány vonatpár maradt. Egy átlagos hétköznapon körülbelül 180 vonat gördül át a hídon.
Dalmeny állomásról már látszik a tekintélyes műtárgy.
A hatalmas építmény uralja a környék látképét.
Egy kis erdei úton és ezen a néhány lépcsőn lejuthatunk a partra.
A torkolat vidéket hajós túrák keretében is meg lehet ismerni.
A Class 170-es dízel motorvonat gyakori látvány ezen a vonalon, a ScotRail elővárosi vonatainak nagy részére ezt a típust adja ki.
A távolsági vonatokat három társaság üzemelteti ezen a vonalon, itt a Cross Country Plymouth - Aberdeen járata halad át North Queensferry állomáson. A mintegy 1000 km-es út az egyik leghosszabb közvetlen vasúti kapcsolat az Egyesült Királyságban, a menetidő 11 óra 23 perc.
A vasúti híd sokáig az egyetlen kapcsolat volt a torkolatvidék két partja között. 1964-ben aztán megnyitották a közúti hidat, mely egy 2x2 sávos autóutat, illetve mindkét oldalán kerékpárutat és gyalogos járdát vezet át a Forth felett (bár a 2,5 kilométernek gyalogszerrel csak az elszántak vágnak neki). Ezzel a térségnek van egy hídja a 19. és egy a 20. századból is. Nem messze a jelenlegi közuti hídtól pedig épül a 21. század hídja, a Queensferry Crossing. Ez egy ferdekábeles híd lesz, amely az M90-es autópálya forgalmát fogja átvezetni a folyó torkolata felett, tehermentesítve ezzel a jelenlegi közúti hidat. Megnyitása 2017 májusában várható.
A Forth Road Bridge az első közúti kapcsolat volt a két part között.
Három híd, három évszázad. Jobb oldalon az 1890-ben átadott Forth Bridge, bal oldalon az 1964-ben megnyitott Forth Road Bridge, mögötte a háttérben a még épülő Queensferry Crossing, melyet 2017-ben terveznek átadni a forgalomnak.
A jelenleg is üzemelő közúti átkelő hagyományos függőhíd, míg most épülő testvére ferdekábeles híd lesz. Ez a technológia az utóbbi évtizedekben sok helyen jelentett alternatívát a hagyományos függőhidakkal szemben, hiszen számtalan előnye van, például a hídpálya stabilabb, az áthaladó forgalom keltette rezgések kevésbé mozgatják be a hidat, illetve nincs szükség a fő tartókábelek lehorgonyzására, amely főleg mostoha talajviszonyoknál jelent nagy előnyt.
A ferdekábeles híd építése is egyszerűbb és főként, kevésbé zavarja a hajóforgalmat, mert nem kell kész pályaelemeket beemelni. Ahogy magasodnak a vasbeton tornyok, úgy feszítik ki mindkét irányba a kábeleket, melyek így tartják a fokozatosan épülő hídpályát.
A közúti hídon és különösen a felvezető utakon gyakoriak a torlódások. Sokan dolgoznak Edinburgh-ban de élnek a Forth északi partján, ahol az ingatlanok jóval olcsóbbak, így naponta át kell kelniük a folyón. Az új híd remélhetőleg csökkenti a forgalmi dugókat.
Megérkeztünk az északi oldalra. Ugyan Fife ma már csak egy megye Skóciában, a tábla büszkén hirdeti azokat az időket, amikor még önálló királyság volt.
A vasútállomás eléréséhez még néhány tucat lépcsőt meg kell mászni, de jutalmunk ez a kilátás.
Ráadásként pedig itt egy videó, amelyben északról délre kelünk át a hídon egy Edinburgh Waverley-re tartó személyvonat fedélzetén.