Hova megy ez a vonat?

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 1. rész: út Nagyszőlősig

2017. február 07. Szerző: biciklis bakter

2016. májusának egyik hétvégéjén gondoltunk egyet, és északkelet felé vettük az irányt, hogy elhagyjuk a normál nyomtávot és kicsit a komfortzónánkat is. Tudjuk, hogy Ukrajnában háború dúl, igaz, az ország másik végében, ami innen körülbelül 1000 km-re van, és a nyugati végeken ebből inkább csak a fokozott rendőri jelenlétet látni – de lehet, hogy ez a konfliktus nélkül is így van. A lényeg ugyanakkor: van mit nézni a szomszédban, és nem egészen 20 ezer Ft-ból tartalmas hosszú hétvégét lehet kerekíteni.

dscf7996.jpgDíszsorfal Záhonyban. 

A határátlépést természetesen vaskeréken ejtettük meg, erre utasként egy lehetőség van: Záhony (A tehervonatoknak az Eperjeske-Rendező és Szalók (Szolovka) közötti átmenet is nyitva áll). Első úticélunk Nagyszőlős volt, és mivel a menetrend nem túl utasbarát, főleg nem a távolabbról érkezőknek, ezért rengeteg időnk volt mind Csapon, mind Bátyúban. Ehhez igazodva, bár Záhonyba a kijevi kocsikat is továbbító Latorca IC-vel érkeztünk, nem azzal léptük át a határt, hanem a kicsit később induló kishatárforgalmi vonattal, ami egy klasszikus Kisdácsiából és egy darab Bhv kocsiból állt.

dscf8000.jpgA kishatárforgalmi vonatunk Csapon az első vágányon. Télen azért Csörgővel küldik ki azt az egy kocsit, hogy legyen fűtés is.

Az útlevelek vizsgálatára a vagonban került sor. A menetrendi indulás után a vonat szép lassan átgördült a Tisza-hídon, amelyen fonódott vágány van (1435 és 1520 mm oly módon, hogy 4 sínszál fut párhuzamosan). A túloldalon rögtön szét is válnak, és egy kis állomáson át a széles nyomtáv nagyobbat kerülve elmegy Csapon a rendező felé, a normál nyomtáv pedig bekanyarodik az állomásépület elé, ahol ismét fonódik. Már a határ után rögtön kezdődik a számunkra már csak a régi időket idéző hatósági fontoskodás, mindenféle papírmunkák, és a vonat átvétele. Nem elég, hogy időzónát váltunk, és elveszik egy óra, már kezdődik az álldogálás és a várakozás – ki tudja mire, mert azt nem szokás az ember orrára kötni errefelé.

dscf7998.jpgCsap, nemzetközi pénztár, és az "érkezési" oldali váróterem. Back in the USSR?

Csapon a vonat meghatározott helyen áll meg: elhalad az „elővárosi” pályaudvar előtt, ez kvázi a régi állomásépület, szép, díszes, és patyolat-tiszta, és megáll a nemzetközi zónában, ami egy szocmodern kockaépület. Itt az utasoknak le kell szállniuk, és bemenni egy repülőtéri tranzit-szerű helyre, ahol útlevélkezelő pultokon kell áthaladni, itt pecsételik le az okmányokat, és „engednek be” Ukrajnába az úti cél és motiváció részletes kikérdezése után. A helyiségből kifelé menet még át kell esni a vámvizsgálaton, ahol kipakoltatják a csomagokat, na jó, nem teljesen, de azért belenéznek. Még itt is megkérdezik, ki, miért, hova. Ha ez is megvolt, akkor el lehet hagyni a tranzitot, és üdvözöljük Ukrajnában.

Szerző és utastársi megjegyzés: A procedúra jellegét tekintve, igazából nincs nagy különbség egy-egy repülőtéri macerálás, vagy akár egy Svájcba beléptetés között. Amitől mégis kicsit más a hangulat: jóval kiszámíthatatlanabbak a hatóságok reakciói, illetve az időtényező is. 

dscf8001.jpgAz "elővárosi" pályaudvar épületének pénztárterme. Enni lehet a padlóról, de akár a falakról is. 

dscf8003.jpgAz épület kívülről is igen szépen mutat.

A belföldi vonatokat és a pénztárat a másik épületben kell keresni, így visszamentünk oda. Az egész épület szépen fel van újítva, belül is tisztaság honolt, ugyanakkor a csapnivaló menetrend miatt elég kevesen voltak az utasok. A mellékhelyiség is korrekt volt, igaz fizetős, de a 2 hrivnya (kb. 20 Ft-os) használati díj nem veszélyeztette az aznapi költségvetést...

dscf8013.jpgÖsszefonódások Csapon

dscf8012.jpgIndul a közvetlen kocsi Prága felé is, egy szebb napokat látott szlovák IC-kocsi társaságában.

Kárpátalja vasúthálózata körülbelül az alábbi módon írható le:

- A villamosított fővonal Ungvárról Munkácson át vezet Lemberg és Kijev felé, és ebből Bátyúban (Batyevo) ágaik el a dízeles mellékvonal Beregszász, Nagyszőlős és tovább Técső, Rahó felé. Sajnos ebből az irányból nem lehet eljutni jelenleg Rahóra, mert vonatok oda csak „fentről” járnak, a bátyúi vonatok legfeljebb Aknaszlatináig (Szolotvino), illetve Királyháza (Koroljevo) felől Nevetlenfaluba (Djakovo) mennek. A térképen is látható, hogy a vonal egy szakaszon Romániába lép át, ezen a szakaszon jelenleg nincs forgalom. Nevetlenfalunál határátkelési pont található Halmi felé, ezen szintén nincs személyszállítás. Aki nem szeretne mégsem zsákutcába jutni a vonal végigutazása során, az Aknaszlatináról ma már átsétálhat a Tisza túlpartján, vele szemben lévő Máramarosszigetre: néhány éve újra nyitva áll a híd a két település között.

- Beregszász és Nagyszőlős térségében kisvasúti vonal található, valamint Ungvárról az Uzsoki-hágó felé is vezet vasút: ezekről szintén a folytatásban értekezünk majd...

zakarp.jpgEgy kis cirillbetű-ismeret nem árt. Kárpátalja vasúthálózata (forrás: railway.lviv.ua)

erdely06_010.jpgPillantás Máramarossziget felől a Tisza völgyére: a bal part román, a jobb part ukrán fennhatóság alatt...

erdely06_074.jpgEzen a több mint tíz éves menetrenden még szerepel a taracközi (Teresva), heti háromszor közlekedő kishatárforgalmi vonat: a járat a csempészek kedvence volt, a máramarosszigeti híd megnyitása után megszűnt. A híd megnyitása is okozott némi helyi problémát a kereskedelemben, mivel az árak között jelentős különbség van a Tisza két partján...

Első helyi vonatunk egy „Elektricska”, ER2-es villamos motorvonat, mellyel átmentünk Bátyúra (Batievo Pass.). Először is: a műszaki állapotok igencsak spártaiak voltak.  Aztán az utaskényelem is helyi színvonalú: fapad mindenhol, 3+3-as (inkább 2 és fél+2 és feles) elrendezésben (a széles nyomközön szélesebb a szerkesztési szelvény is, jóval tágasabbak a vonatok). Bátyúban közös peronos átszállás következett a várva várt Ganz D1-es motorvonatra, amelyben az itthonról is jól ismert motor röfögött, ugyanakkor itt is szembesültünk azzal, hogy mivel csak egy motor működött a kettő helyett, igencsak lomha volt a 4 egységes szerelvény, a pályaállapotok miatt pedig nem is mentünk nagyon 40-nél többel. Majdnem 2 órába telt az út Bátyú és Nagyszőlős között, amit tetézett, hogy közben esegetett az eső is, az ablakok pedig – a modernizálás jegyében – műanyag nyílászárókra voltak cserélve:  olyanokra, amik otthon is vannak a panelprogram keretében…

dscf8018.jpgER2-es motorvonat - az eleje a 60-as évek űrkorszakát idézi, az oldala inkább egy tehervagont.

 

dscf8020.jpgKözös peronos átszállás a D1-es motorvonatra

A fapadhoz azért még erősen szoknunk kellett, mivel útitervünkben mindössze egy olyan vonat szerepelt, amelyben nem léceken kellett üldögélni, de erről majd egy későbbi részben. Megérkeztünk tehát Nagyszőlősre, ahol még mindig van normál nyomtáv is, mivel a fonódott vágány Csaptól (szlovák és magyar oldal felől is) Bátyún és Nagyszőlősön át Nevetlenfalu-Halmi felé halad, de el lehet jutni Ungvárra és Munkácsra is. Ezeket nem nagyon használják egyébként, de e sorok írójának volt szerencséje Ágcserrnyőtől Halmiig normál nyomközön végigmenni a Kárpátalja-expresszel.

dscf8021.jpgD1-es motorvonat beltartalma, műanyag nyílászárókkal. Mondhatni otthonos...

dscf8022.jpgUtastájékoztató a fontosabb tudnivalókról stencilezett papíron. Ez is valami! (Érdemes megfigyelni az alsó papíron a Sinkanzent!)

dscf8023.jpgD1-es motorvonat Nagyszőlősön

dscf8024.jpgTávozik Aknaszlatina felé

Hogy hogyan találtunk éttermet Nagyszőlősön este, és merre folytattuk fapados zötykölődésünket másnap, arról a következő részben írunk.

A bejegyzés trackback címe:

http://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr9312189622

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ruba 2017.02.11. 21:31:00

Alapvetően korrekt írás, de azért érzek némi nemű szenzációhajhász túlzást:
A "kiszámíthatatlan hatósági reakció" meg az "időtényező" a határellenőrzésnél azt az érzetet keltik, mintha itt a határátkelés egy véget nem érő, meglepetésekkel teli procedúra lenne. Jómagam nagyjából 15-ször keltem át Záhony és Csap között a határon egyszer autóval, a többi alkalommal vonattal, de egyéb ukrán határátkelőhelyeken is megfordultam Moldova, Belarusz és Oroszország felé, jöttem/mentem busszal, vonattal, autóval illetve egyszer repülővel is érkeztem Ukrajnába, tehát elég tapasztalt vagyok határátkelés tekintetében. Soha semmilyen "kiszámíthatatlan reakciót" nem tapasztaltam, és általában a határátkelés sem tartott tovább 5-10 percnél. Hosszabb időt csak a moldáv-ukrán határon kellett egyszer várnom, mikor busszal mentünk. A határőrök a legtöbbször vagy semlegesek voltak, vagy kedvesek, rossz élményem nem volt. Mondom ezt úgy, hogy oroszul nem is igazán beszélek, tehát még csak az sincs, hogy kidumálom magam.

Aztán ott a "már kezdődik az álldogálás és a várakozás – ki tudja mire, mert azt nem szokás az ember orrára kötni errefelé." rész. Mintha Magyarországon nem fordulna elő soha, hogy a vonat csak úgy megáll a semmi közepén és az utasok akár hosszú ideig senkitől nem kapnak tájékoztatást. Amúgy az a kb. 2-3 perces megállás azért van, hogy ott a határőrök körbejárják a vonatot, kicsit átnézik a szerelvényt, semmi extra. Lehet ez nem tűnt fel nektek, ha nem erre figyeltetek, első egy-két alkalommal én sem vettem észre :). Lehet, hogy maga az eljárás kissé idejétmúlt, de semmi szuper-titkos szovjetes, itt-nem-kötjük-az-orrodra-mi-történik-veled eljárás nincs az egészben.

Bár nem írtátok, de abból, hogy csak fapados vonattal utaztok, gondolom, hogy kizárólag Kárpátalján mozogtatok, ami szerintem nem túl szerencsés. Magyarországhoz képest persze már az is más, van sok közlekedési érdekesség, de az igazi Ukrajna a Kárpátoktól keletre kezdődik. Az a baj, hogy Ukrajnának egy nagyon kicsi, és nem éppen reprezentatív része Kárpátalja. Sok nagyon szép látnivaló akad Kárpátalján is, de szerintem Lviv, Kijev vagy Odessza sokkal jobb városok. Történelmi látnivalónak meg ott van Kamenyec-Podolszk, Bilhorod-Dnyisztrovszkij vagy Hotin. Mindenesetre az biztos, hogy Kárpátalja alapján nem lesz valós képetek Ukrajnáról (ugyanúgy, ahogy a Vásárosnaményi járás sem reprezentálja egy-az-egyben Magyarországot).

cbc 2017.02.11. 23:35:34

@ruba: Valószínű egy 2-3 napos út célja nem is a teljes kép bemutatása, inkább csak pillanatnyi hangulatok, érdekességek érzékeltetése. Ukrajna sokaknak még mindig egzotikus hely.

biciklis bakter · http://hovamegyavonat.blog.hu/ 2017.02.14. 08:25:23

@ruba: Mentünk egészen Lembergig és vissza, Bátyú-Lemberg plackarton, Lemberg-Szjanki és Szjanki-Csap Elektricskán. Majd a következő részekben eljutunk odáig is. Mindent összevetve az az érzésünk Ukrajnával kapcsolatban, hogy nem egy turistabarát ország, sokkal rigorózusabbak a hatóságok, úton-útfélen igazoltatnak, ha olyan helyen bukkansz fel, ahol nem számítanak rá (értsd: pl. egy hegyvidéki állomáson, Szjankiban, ahol át kellett szállni, de akár túrázni is indulhattunk volna a hegyekbe), és igazából sehol sem számítanak rá. Vendéglátás szempontjából is itt nincs az, mint a Balkánon, hogy "na gyere, megoldjuk valahogy", hanem "nincs, nem is volt, oldd meg".

Thomas a laprugós · http://hovamegyavonat.blog.hu 2017.02.14. 12:53:23

@ruba: Megszólítva érzem magam, mert a megjegyzést melyre az első mondatodban utalsz, én biggyesztettem bele. Pont olyan szándékkal, mert a határátlépés esetében normálisnak vettem a bonyolultabb ügymenetet, hiszen nem schengeni határ, és egyéb tényezők is közrejátszanak. Első ukrán utam volt, így valóban nincs még összehasonlítási alapom - ebből adódóan lehet hogy hiba volt a "kiszámíthatatlan" jelzőt használni, de az is lehet hogy csak a jó szót nem találom. Nem feltétlenül gördülékenynek mondjam inkább? Végig volt egy olyan érzésem, hogy átkelőhelytől/átkelő személyétől függően lehet más a bánásmód (esetünkben egyébként még ha visszafelé lassú is, de minden más tekintetben korrekt volt). Te (jópár kelet-európai tekergéssel a hátad mögött), úgy tapasztalod hogy a baksisos, apróságokon kötözködős idők jórészt már a múltat jelentik az ukrán határokon?

ruba 2017.02.15. 11:12:25

@Thomas a laprugós: Igen, volt részem kemény határátkelésekben (kirgiz-tádzsik, tádzsik-üzbég, türkmén-iráni határ), az ukrán határok kismiskák ehhez képest. Alapvetően semmi kiszámíthatatlan nincs benne. Kenőpénzt még soha nem fizettem határon. Nekem ráadásul a gördülékenységgel se volt problémám. Oké, első alkalommal, amikor még egyáltalán nem ismertem a járást voltak kisebb problémáim, de nem komolyabb mint, mondjuk az első repülős utamnál (Budapest-Dublin). Egyébként meg szokták kérdezni, hogy hova megy az ember, de ennyi. Azért az nem olyan vészes, hogy: "Hová utazik?" "Kijevbe" "Rendben", mindezt kb. 20 másodperc alatt. Egyszer volt csak ettől eltérő ügymenet, amikor a kérdésre, hogy hova utazik, azt válaszoltam, hogy Dusanbe, ezen azért ledöbbentek, de azért szerintem ez érthető.

ruba 2017.02.15. 11:26:45

@biciklis bakter: "sokkal rigorózusabbak a hatóságok, úton-útfélen igazoltatnak"--> Engem is volt hogy igazoltattak, de utoljára 2009-ben fordult elő ilyen. Akkor igazoltattak Harkovban és Donyeckben is. Azóta voltam vagy 10-szer Ukrajnában, bejártam az országot Csaptól Luganszkig, Szevasztopoltól Kijevig keresztül-kasul, és egyetlen egyszer nem igazoltattak (leszámítva persze a határátkelőket, de az más). Csak Ukrajnában közel 30000km-t vonatoztam, Kijevben voltam 9-szer, Odesszában 5-ször, és ezeken kívül voltam még az alábbi helyeken: Ungvár, Munkács, Beregszász, Csap, Lviv, Hmelnickij, Kamenyec-Podolszk, Ivano-Frankivszk, Zaporozsje, Dnyipropetrovszk, Krivoy Rog, Szimferopol, Yalta, Szevasztopol, Kercs, Harkov, Donyeck, Luganszk. Nekem igazán a "turista barátsággal" se volt gond, bár tény, hogy ebből a szempontból vannak hiányosságok, de alapvetően az ország rendben van. Volt, hogy rossz buszra szálltunk Kercsben, a helyiek nagyon segítőkészen útbaigazítottak, hogy merre kell mennünk, Lvivben többször megkérdezték tőlünk, mikor a város térképét nézegettük, hogy kell-e segítség. Volt, hogy megkínáltak a vonaton enni-inni valóval. A legtöbb múzeumban ma már ki van írva minden angolul, a kijevi metróban is vannak már latin betűs feliratok. A lvivi pályaudvaron bemondják a vonatokat angolul (ezt nektek is tapasztalni kellett), ezt még nálunk sem teszik meg minden vonatnál. Azt mondjuk tapasztalom, hogy sokat számít, hogy hogyan közeledünk az ukránokhoz. Ha angolul szólunk hozzájuk, akkor sokszor valóban "begubóznak", ha viszont, akármilyen kezdő szinten is megpróbálsz oroszul kezdeni, azt általában nagyra értékelik.

ruba 2017.02.15. 11:39:24

Egyébként szerintem sok múlik azon is, hogy az ember milyen előképpel megy Ukrajnába. Ha még soha nem voltál, de már előre "tudod". hogy ott rigorózusak a hatóságok, majd biztos belémkötnek, és mennyit kell majd kamubüntetésre fizetnem, akkor ezeket valamilyen szinten tényleg bevonzza az ember. Mert ilyenkor persze az ember feszült lesz a rendőrök, katonák jelenlétében, idegesen, befeszülve várja, hogy mi történik, erre persze a rendőr is felfigyel, hogy mit idegeskedik itt ez az idegen, nézzük meg ki ő, igazoltassuk. Olyan embernek még panasza nem volt Ukrajnára, aki velem utazott oda, és lelkileg előre felkészítettem rá, hogy "oszlassa el az előítéleteket", nem lesz semmi baj stb. A barátnőm például kifejezetten nem érdeklődött Ukrajna iránt, de sikerült rávennem, hogy legalább egyszer próbáljuk ki, aztán, ha nem tetszik nem kell visszamenni. Minszkből érkeztünk Kijevbe, az első élménye Ukrajnáról az volt, hogy a határállomáson megkért egy kiskatona, hogy ne fotózzunk, amíg tart az ellenőrzés. Mindezt szépen, udvariasan, majdnem bocsánatot kérve, hogy ne haragudjunk, de nem lehet! Nem töröltette ki a már elkészült képet, és nagyon alázatos volt, annak ellenére, hogy elvileg ő a rigorózus hatóság. Majd a kijevi pályaudvarban találtunk egy nagyon elegáns könyvesboltot, előtte pedig egy autentikus török saurmást, és már nem is volt kérdés, hogy Ukrajna jó hely-e. Így másodjára már nem is volt semmi ellenvetése, hogy ismét utazzunk el Ukrajnába. Szóval fontos, hogy fejben hogyan áll hozzá az ember Ukrajnához.

ruba 2017.02.15. 19:17:02

"Mentünk egészen Lembergig és vissza"--> Igen, azóta már látom. Be kell valljam, itt a saját korlátoltságom áldozata lettem, nekem ugyanis annyira evidens, hogy Lvivbe a 601/602-es éjszakai vonattal érdemes menni/jönni, hogy fel sem merült bennem, hogy valaki nem így megy :)