Hova megy ez a vonat?

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 2. rész: a Borzsa-völgyi kisvasút

2017. február 14. Szerző: biciklis bakter

Az előző epizódban szép lassan megérkeztünk Nagyszőlősre. Az időjárás egyre szomorkásabb lett, az eső is eleredt, ránk is sötétedett (májusi eső aranyat ér, vagy ahogy Boncz Géza mondta: májusi eső – aranyér…), és a tudat, hogy Nagyszőlős lakosságának mára csupán 10-15%-a magyar, egy kicsit el is szomorított. Szállásunk a Hotel Vinohradiv-ban volt, ami külsőre egy korának megfelelő állapotú szocmodern kockaház, belül ugyanakkor teljesen rendben volt, és a mintegy 2000 Ft-os fejenkénti ár sem volt vészesnek mondható, cserébe a város közepén van. Felfelé menet már láttuk, hogy van „Restavrácja”, és élet is van benne, és a pincér bősz bólogatása alapján várható is volt, hogy meleg vacsorát is adnak.

dscf8026.jpg

Hangulatos kockaköves utca Nagyszőlősön, eső utáni reggelen

Gyors felfrissülés után azonban, mikor megérkeztünk az étterembe, a pincér minden szláv nyelvtudását előszedve (más nyelven ugyanis nem tudott) sajnálkozott, hogy a szakács hazament, így ma már meleg ételben ne bízzunk itt…

Enni pedig muszáj, főleg egy egész napos vonatozás után, így most mi is összeszedtük az összes, korábbi szláv nyelvterületen szerzett tudásunkat (bosnyák, horvát, szlovén, szlovák, cseh, lengyel…), és az így kikevert „turista-ukrán” nyelven sikerült nagy nehezen megértetnünk szándékunkat, hogy „valahol Nagyszőlősön” van-e nyitva tartó étterem. Volt, hamar meg is találtuk. Kívülről elég puccosnak nézett ki, na mindegy, egyszer járunk itt, ennyi belefér. Bent halk zene, rendes éttermi díszletek fogadtak. A pincér karján fehér hangedli, az étlap azonban itt is ukrán nyelven íródott, ráadásul kurzív betűkkel, ami kb. az írott cirill megfelelője, így rögtön a „basic” szintről az „advanced”-ra kellett lépnünk az olvasási képességek terén. A pincér szintén csak ukránul tudott, azonban miután felismerte, hogy magyarul beszélünk, intézkedett, és a konyhából előléptetett egy fiatal fiút pincérré, aki magyar anyanyelvű volt – így már könnyebb volt a rendelést leadni. Aperitívvel, főétellel, itallal és desszerttel együtt sem sikerült 2000-2500 Ft-nál többet költeni, ez azért előre vetítette a teljes 4 nap költségvetését.

dscf8029.jpg

Nagyszőlős, állomás előtti tér. Komoly a felhozatal.

Másnap reggel belevetettük magunkat a nagyszőlősi vasárnapi piac forgatagába, annak közepében találtuk ugyanis a Borzsa-völgyi Kisvasút végállomását. A kisvasútnak két ága van: az egyik Nagyszőlősről, a másik Beregszászról indul, Komlósnál (Hmilnyik) ér össze a két ág, és halad Ilosvára (Irshava). Egykor tovább is mentek a vonatok a Kárpátok hegyei közé, de a kisvasút szépen lassan sorvad el, és egyre rövidebb szakaszon jár. Életben maradását talán csak a piacnak, a rettenetes közúti állapotoknak, és egy lelkes kis helyi önkéntes csapatnak köszönheti. Forgalom már csak piacnapokon: hétfőn, csütörtökön és vasárnap van Nagyszőlős és Komlós között, felfűzve a környékbeli – többnyire magyar – falvakat. A pályaállapot itt is a csodával határos – csoda hogy még lehet menni rajta… A sebesség 10-20 km/h közötti, viszont a fűtőház Beregszászon van, így az a pálya is járható, de a hasonlóan botrányos pályaállapot miatt ott menetrend szerinti vonatok nem járnak már. Időnként Ilosvára is felmegy még turistavonat, amit a helyi baráti társaság szervez bortúraként.

dscf8037.jpg

A reggel érkezett szerelvény még az érkezési helyén állt, a körüljárásra csak az indulást megelőzően röviddel került sor. 

dscf8035.jpg

Piac a sínek között, mint ahogy azt távol-keleti útifilmekben látjuk.

dscf8050.jpg

Körüljárás lépésben a standok és emberek között, a mozdony tetejéből diszkréten távozik a kartergáz.

dscf8054.jpg

Körüljárás közben itt-ott odébb kell azért tenni a kirakott árut.

A  piacon körbenézve, és az utasokkal kapcsolatba kerülve pici bepillantást kaptunk az itteni mindennapokba: a piacon természetesen minden eladó, legyen az használt háztartási gép, távol-keleti műanyag kütyü, vagy élőállat. A "hiánygazdaság" reflexei nem múltak el, és a magyarhoz képest "lyukasabb" szociális ellátórendszer, nagyobb feketegazdaság mellett törvényszerű is, hogy ez a piac a mai napig meghatározó a helyi lakosság számára. A kárpátaljaiak nagy része, ha nem is nélkülöz, de többet kell tennie azért, hogy ne kerüljön nehéz helyzetbe, elsősorban váratlan jellegű kiadásokkal. Feltűnő, hogy amerre a vonat eldöcög a kertek alatt, alig akad megműveletlen háztáji kert: szamóca, burgonya, és különböző zöldségnövények mindenhol. Az odaútban egy nyugdíjas vasutasnővel beszélgettünk. Elmondása szerint a nyugdíj magyar pénzre átszámítva mintegy 20 ezer forintot tesz ki, ami az ottani élelmiszerárakat tekintve elfogadható szintű, ám a közműdíjak már arányosan jóval magasabbak. A kertekben sok helyen magyar rendszámú autó áll, és minden családnál központi téma, milyen okmányok (útlevél, magyar személyi) birtokában vannak a tagjai: egy a lényeg, a határ átlépése minél könnyebb legyen, akár valamilyen munkát vállalna az illető, akár csak a "határt járná" - ahogy ezzel a finom megfogalmazással a környéken az alkohol, benzin, és dohánytermékek csempészését illetik...Ugyanez volt a téma visszafelé a mögöttünk kártyázó, magyarul beszélő romák között is. Szinte megelevenedett számomra "Horváth Pista: Szabolcs felé megy a vonat" című dala: az a furcsa érzésem támadt, hogy ha tehetném, ledobnám magamról a "tartózkodó, budapesti értelmiségi" identitását, aki idegenként, bár szíve szerint megtenné, nem ülhetne be fesztelenül a lármás, kártyázó-pálinkázó kárpátaljai cigányok közé. Akiktől ott és abban a pillanatban elirigyelte azt, hogy mennyire "tudnak élni". 

dscf8074.jpg

Zöld folyosó a vasútnak.

dscf8085.jpg

A Borzsa-patak hídja Komlós előtt

dscf8089.jpg

Félreállított kincsek Komlós állomásán

dscf8095.jpg

A körüljárást a térmester kutya biztosítja

dscf8108.jpg

Vonatunk visszaindulás előtt Komlóson.

A Komlósig tartó 20 km-es távot oda-vissza bő 2 óra alatt döcögtük le, mondhatni eseménytelenül. Egy nagyszőlősi ebéd után (itt már gördülékenyen ment a kurzív cirill betűk olvasása) pedig ismét széles nyomközre szálltunk, hogy utunkat Lviv (vagy Lwów, avagy Lemberg) felé folytassuk, de előtte még megálltunk Beregszászon is egy kicsit, mivel a menetrend adta magát, két vonat között épp annyi időnk volt, hogy körülnézzünk a helyi magyarság központi településén. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és néhány középület magyarországi pénzekből megújult (érzékelhető is egyfajta kontraszt Nagyszőlőshöz képest, melynek városképe a szovjet idők nyomait hordozza), de az infrastruktúra hiányosságai itt is érezhetőek voltak. 

dscf8116.jpg

Kies ülőhelyek a kisvasút vagonjában

dscf8121.jpg

Nagyszőlős állomásépülete állja még az idők viharait.

dscf8039.jpg

Még mindig Nagyszőlős, egy Ganz D1-es vonatot hozott egy CSME-3-as dízelmozdony,

dscf8139.jpg

Ez már Beregszász, kicsit jellegtelenebb az épület.

dscf8149.jpg

Beregszász fő utcája is kellemes sétatér.

dscf8156.jpg

A sok fa hiányzik a hazai nagyobb városokból. Szerencsére itt még látni ilyet.

dscf8162.jpg

Így működik a normál-széles nyomtáv fonódása az állomások váltókörzetében: a normál vágány kifonódik, a széles elágazik váltókkal, majd a normál visszafonódik. Itt, Beregszászon normál nyomköz szempontjából nincs állomás, de ahol van, ott külön váltókörzete van a normál vágányoknak is. 

dscf8031.jpg

Csendélet fonódott vágánnyal, a távolban egy Ganz-D1-es érkezik.

Visszadöcögtünk Bátyúba, ahol megvártuk a 99-es számú Ungvár-Kijev gyorsvonatot. Közben láttunk áthaladni néhány hatalmas tehervonatot és a már jól ismert Elektricskát is Csap felé, valamint a Budapest- (Pozsony- )-Kijev vonatot is, melyen jól felismerhetők az UIC-szabványú kocsik.

dscf8177.jpg

Bátyú személypályaudvar, D1-es érkezett Királyháza felől.

dscf8197.jpg

Munkács-Ungvár személyvonat ER2-essel. 

dscf8205.jpg

Az állomás előtti téren egy szép Ikarus 256-os

dscf8193.jpg

Bekocogott egy kiszolgáló tehervonat CSME3-assal

dscf8188.jpg

Majd áthaladt egy végeláthatatlan tehervonat nyitott kocsikkal Munkács felé VL-11-es kétszekciós mozdonnyal

dscf8210.jpg

Előbb megjött a "nyugati" közvetlen kocsikat hozó, így összesen 17 kocsis vonat (az első 2 kocsi jött Budapestről, a harmadik Pozsonyból). A menetrend alapján nem láttuk, miért is megy két ugyanoda menő vonat 20 perccel egymás mögött... Mikor megláttuk a méreteket, már nem volt kérdés.

dscf8214.jpg

És megjött a mienk is, 18 kocsival. Irány a Plackart,és Lemberg!

Az ukrán vasúton, meg úgy általában az állami objektumok környékén nem nagyon szeretik a fotózást, bár a peronon egyszer sem szóltak ránk, azért felüljáróról már nem hagyják a tevékenységet, ami amúgy is feltűnő, mert errefelé nem nagyon csinálnak ilyesmit.

Irány tehát Lemberg a következő részben!

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr8312255730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ruba 2017.02.15. 10:04:58

Párommal szeptember elején voltunk legutóbb Ukrajnában. Mivel terveztünk egy cikket írni az Ukrajnába való vonatos eljutásról, ezért fotózni is szerettünk volna (a cikk azóta egyébként elkészült). Ehhez két állomáson, Záhonyban és Csapon akartunk képeket készíteni. Mivel a barátnőm jobban ért a fotózáshoz, jobb gépe is van, és jobban is szereti ezért ő fotózott. Lehet tippelni, hogy a két állomás közül melyik az, amelyiken csak egy képet készíthettünk, mert odajött két láthatósági mellényes biztonságiőr, szinte leüvöltötték a 160 centis barátnőmet (milyen bátor), hogy itt tilos fotózni, és melyik az az állomás, amelyet gond nélkül, minden oldalról a felüljáróról is le tudtunk fényképezni, úgy, hogy sokszor katonák is voltak a közelünkben, és látták mit csinálunk.
Lvivbe, ha jól értem a kijevi vonattal mentetek, amivel este 11 körül érkeztetek meg. Miért nem mentetek a 601-es Szolotvino-Lviv vonattal, mellyel sokkal teljesebben kihasználhattátok volna a napotokat, este kényelmes 9-10 körüli időben lehet rá felszállni (attól függően, hogy Bátyúról, vagy Beregszászról indultok), majd reggel 6:20-ra vagytok Lvivben. Ezzel ráadásul megspórolhattátok volna az egy éjszakai lvivi szállásköltséget. Persze így nem látjátok nappali fényben a Beszkidek vidékét, de azt Odesszából, vagy Kijevből hazafelé jövet a megfelelő vonatból ugyanúgy meg lehet nézni.

hétfejű sáfrány 2017.02.15. 13:44:56

Khmmm! Az a kocsibelső inkább KIETLEN, mint KIES... Sokan azt hiszik, hogy a "kies" a "kieső" (= vidéki, elhanyagolt, faluszéli, stb.) rövidebb alakja. Kár...

para sa puszta 2017.02.15. 19:52:57

a vonatjegy árakról és helyfoglalásról tudnátok írni? eddig csak kocsival voltam . Fip jegyet hogyan lehet használni?

ruba 2017.02.15. 20:20:04

@para sa puszta: Fipről nem tudok, a vonatjegy nevetségesen olcsó. Pl. Csap-Ungvár 85Ft, Csap-Beregszász 120Ft, Csap-Kijev kb. 1500Ft (ez utóbbi hálókocsiban, ágyneművel). Ha érdekel, akkor privátban szívesen elküldöm a tudnivalókat az ukrajnai vonatozásról, voltam több mint 10 alkalommal, keresztül-kasul bejártam az országot, szinte mindenhova vonattal mentem.

biciklis bakter · http://hovamegyavonat.blog.hu/ 2017.02.15. 21:43:59

@ruba: Azért nem mentünk az éjszakaival, mert nappal szeretünk az ablakon kifelé nézni, illetve egy szállodában azért pihentetőbb aludni, ami amúgy is olcsó volt. Visszafelé pedig nem ugyanarra jöttünk, hanem az Uzsoki-hágón át. Lembergben pedig szerveztünk villamoskocsiszín-látogatást, legközelebb írunk erről is. A fotózáshoz még annyit, hogy ha az ember okosan csinálja, akkor nem feltűnő, minket csak egyszer szóltak meg emiatt, Bátyún, a felüljáróról. Viszont a peronról, meg a sínek mellől nem volt gond, egy-egy gyorsan elkattintott fotót nem vesznek észre. Csapon sem volt probléma.

ruba 2017.02.16. 06:15:39

@biciklis bakter: Minket is csak Záhonyban zaklattak... Ukrajnában soha nem volt gond semmilyen vasúti létesítmény fotózásával :)

ruba 2017.02.16. 06:37:19

@biciklis bakter: Én egyébként tavaly voltam először úgy Ukrajnában, hogy szálláson megszálltam, előtte 7 évig, 10 alkalommal, összesen kb. 40 napot töltöttem az országban úgy, hogy egyetlen egyszer sem szálltam meg, csak éjszakai vonaton utaztam. Ennek persze megvan az a következménye, hogy nem láttam nappali fényben az egész vasúthálózatot, ahol megfordultam, de azért az évek alatt egész sok mindent láttam így is. Például a Csap-Odessza útvonalból egyedül a Zsmerinka-Kodima szakaszt nem láttam még napvilágnál, ami 1013 kilométerből kb. 200 :).

Ellátott utas · http://hovamegyavonat.blog.hu/ 2017.02.16. 12:01:18

@para sa puszta: Ukrajnába és a többi ex SZU tagállamba nincs FIP. OSzZsD-szabadjegyet lehet kérvényezni évente egyszer konkrét oda- és visszaúti útvonalra, akár Vietnamig vagy Észak-Koreáig bezárólag... de ezzel óvatosan kell bánni, mert az oroszok a legtöbb vonatról lekorlátozták a használhatóságát. (A Varsó-Moszkva járatra elvileg még jó lehet, emellett az UZ és a BC járataira is előfordulhat, hogy jók.)

Ukrán és belorusz részen nincs vele gond, csak a hálókocsijegyet kell hozzá megvenni... itt még annyi csavar van, hogy ugyanúgy adják a kocsiosztályt, mint a FIP esetében, de másodosztállyal kupejnyij-nél magasabb komfortszintet nem tudsz foglalni. Meg az, hogy csak helyjegyet elég problémás néha foglalni itthonról és odakint is.

Budafoki 2017.02.17. 12:00:44

Azt meg tudná valaki mondani, hogy Csapon át lehet-e venni az ukrán vasút honlapján megvásárolt vonatjegyet?

Albu 2017.02.21. 01:17:06

Sajna keskenyügyben az ukrán modellt másoltuk és vittük csúcsra, nem az osztrákot.

Amúgy Nagyszöllősön a magyar forgalmista az 1435-öt mondja keskenynek. A jelzők jelölései is érdekesek, meg európai nyomtávra utal, ha jól emlékszem. Sajna nem találok rajzot, igaz, nem tudok ukránul, oroszul kerestem.
süti beállítások módosítása