Hova megy ez a vonat?

Mióta is megy ez a vonat?!

2017. február 21. Szerző: Hova megy ez a vonat?

Pont ma öt éve!

2012 februárjában az embereket sok minden izgathatta a jövőre nézve. Főleg, hogy vajon tényleg azért nincs folytatása a maják naptárának, mert vége lesz a világnak (és ha igen, akkor milyen formában), vagy hogy csak odáig volt kedvük adminisztrálni, netán egy valóban új, jobb korszak köszönt elénk. De azon is lehetett gondolkozni, hogy ki lesz majd Barack Obama kihívója, sikerül-e a spanyol válogatottnak az EB-címvédés – már ha addigra elkészülnek az ukrán stadionok – és hogy hány éremmel térnek haza olimpikonjaink Londonból. A közvéleményt frissen sokkolhatta még Whitney Houston halála is… egy maréknyi közlekedésbarát pedig – akik több éves haverságot, és már akkor is sok közös élményt tudtak maguk mögött – ekkorra döntött úgy végérvényesen, hogy egy más közegben kissé agyonhallgatott gondolataikat egy blog lapjain mondják el országnak-világnak.

090 20060429 barcs.jpgNos, azóta tudjuk, hogy a világvége elmaradt (de igazság szerint a jobb korszak is), a gyümölcsnevű elnök még egy ciklussal, Casillas meg a többiek pedig még egy EB-arannyal lettek gazdagabbak. A mi sportolóink is elég szépen kiköszörülték a pekingi csorbát, a Több mint testőr énekes főszereplőjének a lánya viszont később pont ugyanolyan tragikus módon távozott az életből, mint az anyja. Hogy rajta kívül még azok, akik már az égi színitársulatokba, zenekarokba, irodalmi kávéházakba és parlamentekbe helyezték át a működésüket ebben a fél évtizedben, arról szintén hosszú és szomorú felsorolást lehetne tartani, de ezt már megtették helyettünk is sokan. Nincs ez másképp más, vezércikket megérő eseményekkel sem… és mi magunk felsoroltuk minden korábbi évfordulónk és év végénk alkalmából, különös tekintettel arra, hogy hogyan növekedett népszerűségünk a virtuális világban. Most viszont poroljunk le egy szokást blogunk hőskorából, és fordítsuk inkább a figyelmünket most szerzőinkre, akik az eddigi 442 cikkel szolgáltak olvasóink épülésére.

Dscf9554_s.jpgTényleg balkán a Balkán, vagy van még rosszabb is?!

A legelső bejegyzést biciklis bakter írta, akinek a fő specialitása azonban olyan helyek bemutatása lett, ahová elég nehezen lehet csak elkerekezni. Az első helyen ezek közül a volt Jugoszlávia áll, amelynek már minden egykori tagállamát sikerült bemutatnia. Először is Boszniát, aztán Szlovéniát, majd Szerbiát és Horvátországot vonatos és villamosos szemszögből is. Nem maradhatott ki viszont Montenegro, Macedónia, valamint azok a részek sem, amelyek közül az egyik ma is a szerbekhez tartozó autonóm terület, míg a másik államisága világszerte vitatott. (Most meg éppen Ukrajna feltérképezésébe fogott bele.) De nem egy felületes utazgatóról van szó, legalább ennyire érdeklik az ottani mozdonyok, és menetrendi problémák is. Szenvedélyei közé tartozik még a határátmenetek és az azokhoz közeli, netán felszámolt vonalak kutatása is. Apropó felszámolás… a megszüntetett vagy ritkított forgalmú vonalakról is számos jó tudósítással látott el minket, de jó azt is olvasni, ha csak valami Pesten belüli dologról ír, akár ott van ez mindennap a szemünk előtt, akár olyan, hogy csak különleges alkalmakkor lehet bejutni. Mindezek mellett viszont szentelt cikkeket az utastájékoztatásnak, a vonatkövetésnek, és hosszan értekezett a vasúti járművek színeiről is.

50 55 84-35 002-7 ARp.JPGMondd, mit ér a kocsi, ha komfort?!

Az „alapító atyák” közé tartozik Budapest aut. ford. is, aki a konstruktív kritikai hangnem legjobb képviselőjének tekinthető blogunkon – még ha az elmúlt pár évben kevesebbet is hallatott magáról ezeken az oldalakon. A „hőskorban” azonban nagyon is találó gondolatokat sikerült képernyőre vetnie, amelyek a vasutak, és a velük kapcsolatban álló más állami szervek döntéshozói között legalább annyiszor jelentenek beszéd- és vitatémát, mint azoknál, akik elég sokat utaznak vonattal ahhoz, hogy lássák a hibákat… vagy pont azért nem hajlandók ezt a közlekedési eszközt választani, mert csak a hibáit látják. A témák köre is elég sokrétű tud lenni: van, aki egyszerűen az utazás árával nincs kibékülve, mások a mögötte álló kínálattal. Jó kérdés, hogy milyen plusz szolgáltatásért lehet pofája a vasútnak több pénzt kérni – ez később részletesebben is ki lett fejtve – meg hogy mennyi jogosultsága van az 1. osztálynak. Pro és kontra érv elég lehet a bicikliszállítás és a kedvezmények meg az „ünnepek” menetrendi kínálata kapcsán is. A budapesti előváros és a bécsi vonal is elég sok utast érint ahhoz, hogy érdemes legyen róla beszélni… ehhez képest pedig már csak csemegének számítanak a menetrendkönyvekről és az utasjogokról, meg a gyerekekkel utazásról írt cikkei.

IMG_2005_Mezőfalva_vá.jpgMi nem ilyen vonatot akartunk...

Másik fő kritikusunk Laptoptáskás ügynök legalább ekkora vehemenciával vetette rá magát a menetrendi kérdésekre, először az alapok szintjén, egyaránt nagy hangsúlyt helyezve a kínálatra, az infrastruktúrára, meg arra is, hogy minek hol a helye. Nem ragadt le viszont az általánosításoknál, minden fontosabb vasútvonalat is megvizsgált, ahol érdemes, vagy nagyon is muszáj a menetrendi fejlesztéshez nyúlni, de az időközben hamvába holt V0 kapcsán a tehervonatoknak a rendszerben betöltött helyével is nem keveset foglalkozott. Azt is tudta viszont jól, hogy hiába tervezi meg az ember az ideális menetrendet, a gyakorlatban nem isten, hanem a vasút és a vasutasok végeznek, halomba döntve ezzel a nagyratörő terveket… és erre az elméletre a gyakorlatban is sikerült példákat találnia. Nem egy szobatudóssal állunk azonban szemben, hanem egy vidéki gyökerei miatt ezeket a javítani valókat és a gátló körülményeket saját bőrén, utasként is tapasztaló valakivel… és pont az ilyen utazásai során sikerült az egyik problémával, a fehérvári átépítéssel elég gyakran találkoznia. A tudománya pedig nem fogyott el ott, ahol a vasúti sínek… a pesti közlekedés lehetőségeit legalább ilyen alapossággal tárta fel. Az is téved viszont, aki munkamániásnak tartaná, de a szenvedélyét a szabadidejében sem akasztja szögre, még akkor sem, ha egzotikus helyeken tölti a szabadságát, sporteseményekre látogat, vagy csak fog egy könyvet és leül olvasni.

15_03_1211_1431.jpg(Lap)Rugózzunk egy kicsit a buszos témákon is!

Ha a budapesti közlekedés fejlesztése nem kimondottan vasúti téma, akkor a helyközi és távolsági buszközlekedés pláne nem az… blogunk mégis törekedett ilyen téren a „multikulturalitásra”, erre pedig a legjobb emberünk Thomas a laprugós! Az első témamegközelítései ugyan neki is a vonatok felől eredtek elsősorban, amikor a vonat-busz átszállásokat kutatta, és számos párhuzamot is felfedezhettünk azokban a cikkeiben is, amelyekben a buszok felárai és menetrendkönyvei, meg a térképen lévő pozíciójuk témáját járta úgy körbe, mint szerzőtársai a vonatoknál. Nemcsak nagyban, kicsiben is sokat tud mondani a kérdésről, ha konkrét térségek autóbuszos lefedettségéről van szó – és hiánypótlónak mondhatók írásai az eldugott borsodi falvakba tett Ikarusos különbuszozásokról is. Ennek ellenére nem ő az „ellenzék” vagy az „ördög ügyvédje” köreinkben. Hogyan tudna különben értekezni a Balaton északi partjának vasúti menetrendjéről, vagy a váci csatlakozások tönkrevágásáról?!... meg a magyar-szlovák határátmenetekről. A pesti tömegközlekedésben sem ragadt le a gumikerekűeknél – akármennyire is meggyászolta kedvenc ZiU-trolijait – hanem minden komolyabb közlekedésfejlesztés kapcsán naprakész tudott lenni. Sokoldalúságát más módokon is sikerült bizonyítani: vonatos zenékkel, környezettudatossággal és még egy baszkföldi útibeszámoló-sorozattal is.

177 függő.jpgIlyen állat márpedig nincs is? Van, csak máshol...

A különféle vonatos-buszos világmegváltó gondolatok közé a „bezzegországos” muníciókat először feketén villogó térközjelző szállította, aki egyébként is a külföldi kötöttpályás közlekedés lelkes kutatója… a főleg német nyelvterületen szerzett úti élményeiből pedig az igazán különlegeseket tárta elénk. Ki gondolná, mennyi felé vannak kötélvasutak (másnéven libegők, lanovkák), siklók (néha akár vízzel hajtva, vagy vonatokat szállítva), fogaskerekűk – utóbbiból városi, nagyon régi, meg olyan is, amely régebben sikló voltfüggővasutak… és hogy ezeknek a különféle kombinációi és átmenetei is léteznek. Sőt, akár a lift is lehet kötöttpályás közlekedési eszköz – igaz, ezt pont a Balkánon sikerült kifognia. Nemcsak az extrém dolgok lehetnek azonban érdekesek odakint, hanem a buszok, magán- és elővárosi vasutak, kis-, közepes- és nagyobb méretű kisvasutak is. Meg természetesen a villamosok, mindennapi- és nosztalgiaüzemben egyaránt,  sőt, akár még az is, ha valami teljesen megszűnik, netán csak műtárgyak, épületek maradnak belőle. De több nap, mint külföldre utazás… s a mindennapokban ő is szembesülhetett vonalak felújításával, leomló támfalakkal, jegyvásárlási problémákkal, meg még egy nagy esővel is.

p1020289.JPGSzépség, amerre csak az utas ellát...

A név szerzőink egy részénél is kötelez... így nem csoda, hogy Ellátott utas – aki 82 cikkével a legtermékenyebb szerzőnkké is vált – már második írásában a pont akkor megszüntetett IC-étkezőkocsikkal foglalkozott. A blog első „üzemévében” ejtett még szót a 25-ös vonal személyforgalmáról, a pesti pályaudvarokról, a külföldi bicikli- és autószállításról, és a vonatnevekről is… de aztán ő is a külföldi útibeszámolók felé fordult. Ehhez minden alapja megvan, hiszen Oroszországtól Portugáliáig illetve Finnországtól Bulgáriáig sokfelé megfordult már… a dolog külön pikantériája, hogy mindezeken a helyeken szinte kizárólag vonattal (ezért követi oly nagy figyelemmel minden menetrendváltáskor a nemzetközi vonatok változásait is), de legalábbis mindenképp szárazföldön, vagy kompokon! A minőség azonban fontosabb neki a mennyiségnél… fontos neki, hogy ezeken a helyeken belül is szép járművek közlekedjenek (ez azonban nem muszáj, hogy vonat legyen), legyenek más látnivalók – a legjobb ha ez egy kastély – meg akár kulináris élmények is. Ilyesmi nemcsak olyan felkapott településeken akad, mint Bécs, Prága, Berlin, Stockholm, vagy Amszterdam... hanem jóval kevésbé ismerteken is, mint Lipcse, Göteborg, Liberec, Jöhstadt, vagy Woltersdorf… sőt, olyan kimondhatlan nevűeken is, mint Scheveningen, Skjoldenaesholm vagy a Kirnitzschtalbahn.  S ugyan nem ő a kollektíva korelnöke, mégis nagyon régről is vannak emlékei.

20140621_130727.jpgEgyéni és kollektív tudat...

Mi tud ennyiféle embert összekötni?! Leginkább a közös úti élmények, vagy ha nem is egyszerre voltak egy bizonyos helyen, sok mindent hasonlóan éltek meg. Jó példa erre a balti országokról szóló cikksorozat, amiben a fenti hat szerzőből négy is hozzá tudta adni önmagát. Itt volt, akinek az egyik, másnak meg a másik főváros tetszett (de olyan is, akinek más még jobban), vagy éppen pont a vidéki helyek. Az egyik szerzőnk úgy talált kisvasutat, hogy Riga felől egyenesen Tallinn felé ment, míg a másikuk a kerülő úton... de eltérő útjaik eredményezték azt, hogy Litvániában a szoborparkról és a tengerpartról is tudtunk tudósítani. S persze volt, akit inkább a vonatok, villamosok hoztak lázba, másokat pedig a gumikerekűek. De a kollektív tudat részét jelenti a jó humor, a viccek, ami ráadásul nemcsak az év egy bizonyos napján tudja meghatározni szerzőink életét. Erre van azonban szükség akkor is, ha  kényes témák merülnek a vasút berkeiből, amihez nem adhatta egy szerző sem a nevét… például a díjszabási változások (lett légyen az gyorsvonati pótjegy, vagy regionális tarifa) vagy az egyre súlyosabb formát öltő kocsihiány esetében. Meg akkor, ha a vasút bekerült a hírekbe, néha konkrét vonatokkal, néha rendszeresen, vagy csak pár napig, meg statisztaként.

001.JPGUtaztak még...

Igazságtalan lenne viszont a többiekről megfeledkezni… hiszen ott van még tolatóvágányút, aki leginkább Londonból szállított nekünk igencsak olvasmányos cikkeket, de sok más külföldi érdekesség mellett a hazai vasút sok más problémája sem hagyta hidegen. Különösen igaz ez a Balaton déli partjára, aminek szálkereszt mozgató is szentelt néhány írást… míg Magánvasutas a teherszállítás rejtelmeibe vezette be olvasóinkat. A jereváni rádiót nem kellett nagyon kérdezni ahhoz, hogy Moszkvából és Budapestről is szállítson némi érdekességet… s végül de nem utolsósorban ott van egyetlen hölgytagunk, em_il a maga egyetlen cikkével arról, hogy mi miatt döntenek az emberek bizonyos közlekedési eszközök mellett. Törzsgárdánk ráadásul kívülről is gyarapodott… először tükrös reflex jelent meg, aki jól eltalált írásaival és fényképeivel többször is nagy sikert aratott, különösen amikor Sylt szigetéről írt… de nem mindig kellenek az extra dolgok a közönségnek, még a lillafüredi kisvasút is élvezhető lehet ilyen formában. Majd érkezett egy Angol vasutas, aki nemcsak a kinti szakmai tapasztalatairól szállított hiánypótló jellegű információkat – beleértve az ottani vasúti múzeumokat és látványosságokat is – de szívügyének érezte a budapesti repülőtér kiszolgálását is, és azt is, hogy más országokba tett kirándulásairól is tudósítson.

DSCF3815.JPG Hova megy még ez a vonat?!

Erre a kérdésre ugyanott tessék keresni a választ, ahol a jövő heti lottószámokra is megadják a választ. Ha azt mondjuk, hogy Ukrajnába és Bulgáriába még biztosan, azzal is csak két találatot tudnánk garantálni, az pedig egyedül az ötöslottón fizet, ott se sokat. Legtöbbször még a vasúti dolgozók se tudják, hogy hogyan mennek másnap a vonatok... és előttünk is nyitott kérdésként áll még, hogy milyen események ösztönöznek minket egy konkrét cikkre, vagy melyik, már megtörtént élményünket fogjuk feldolgozni annak. De ha mást nem, újabb öt év múlva biztosan vissza fogunk megint tekinteni a fontosabb eseményekre... egyfelől bízunk magunkban és a világban, hogy erre sok lehetőségünk lesz, másrészt meg kevésbé bízunk bizonyos közlekedési kérdések jobbra fordulásában. De ha e nézőpontunkat mégis megcáfolnánk, az is elég alap lesz arra, hogy írjunk. Addig is köszönjük olvasóinknak az eddigi öt évben belénk vetett bizalmat, és további jó olvasgatást kívánunk nekik a továbbiakban is!

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr4812275931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

haromegesztizennegy 2017.02.21. 10:04:41

Ne hagyjátok abba! Sok ilyen is hasonló írás kell még ebben az országban hogy elinduljanak, megmozduljanak a dolgok.

samyadler 2017.02.21. 22:13:11

Köszönjük szépen a sok érdekes és tartalmas cikkeket!
Csak így tovább!
:-)

OFF

Sikerült a 117-es vonal bejárasa 2016-ban?
Ha nem, szívesen csatlakoznek!

ON
süti beállítások módosítása