Az előző részben eljutottunk Bátyuig, ahol felszálltunk az Ungvár-Kijev vonatra. Jegyünket még otthon meg tudtuk venni (pontosabban a szláv nyelvekkel jobban boldoguló Ellátott utas blogtársunk tette meg nekünk ezt a szívességet), mivel az UZ meglepően fejlett ezen a téren: a kiválasztott helyre lehet otthon nyomtatható jegyet vásárolni, és még a kártyás fizetéssel sincs gond. Mi a plackartnak nevezetett, harmadosztályúnak tekinthető kocsikat vettük igénybe, ami tulajdonképpen egy termes fekvőhelyes kocsi, ahol egy légtérben alszunk a többi ötven utastárssal, az egyes szakaszokat csak egy fal választja el, de a kvázi fülkéknek nincs ajtaja - és kevesebb hely is jut kinyújtózni, mert a folyosó másik oldalán hosszában is elhelyeztek ágyakat. A felső helyek valamivel olcsóbbak, mint az alsók, pedig megvan az az előnyük, hogy könnyebben felmenekülhetünk oda, ha nem akarunk ülni. De aludni se nagyon, hiszen a vonattal már estére célunkhoz értünk - más megoldás azonban nem volt, mivel a poszt-szovjet országok éjszakai vonatainak többségében nincs hagyományos ülőkocsi. Aki azonban magasabb komfortot akar az a négy- és kétágyas hálókocsifülkéket is választhatja nappali útra, és ugyanúgy kap ágyneműt is, mintha éjszaka menne.
Plackart, folyosói helyek. Van függöny, ágynemű, szamovár a kocsi végén, zuhanyzó, melegvíz - a "kelet" a legjobb ár-érték arányban, így járható be, ha valaki nem túl kényes az intimszférájára.
Az útvonal a kétvágányú fővonalon halad Volóc felé, ahol a Beszkid-alagút jelenti a szűk keresztmetszetet, mivel az egyvágányú. Jelenleg folyamatban van egy új kétvágányú alagút építése, amely jelentősen enyhít a kapacitás-gondokon.
Előbb Munkács vára alatt haladunk el - a normál nyomközű fonódott vágány idáig jön fel, de a nagyállomásra nem megy be.
Vonatunk a Volóc és Lavocsnye közötti emelkedőkkel és szűk ívekkel tarkított szakaszra előfogatot is kapott, az itt közlekedő tehervonatok pedig előfogati-, toló-, és sokszor akár közbesorozott mozdonyokkal is közlekednek.
Volóc (Volovec) állomása, itt kapjuk az előfogatot a 18 kocsihoz.
Szíjhajtású generátor a kocsink forgóvázán.
Utunk eseménytelenül telt Lembergig (ukrán nevén Lviv, illetve oroszul, és a magyar köztudatban is ismertebb formában Lvov), ahol a belváros szélén sikerült szállást találnunk – a szállodai árak kapcsán az otthoni panziós árakat kell alapul venni, és ebben a reggeli is benne van. Este már nincs villamosközlekedés nagyjából 9 óra után, így taxival mentünk be a belvárosba. Az állomás előtt fogott (hiéna) taxiért 100 hrivnyát fizettünk (nagyjából 1000 Ft, ez oszlott 3 felé), ez magyar szemmel nézve persze nem sok, de két nappal később, a telefonon rendelt kocsi ára a szállástól az állomásig, nagyjából csak ennek a fele volt.
Lviv vasútállomása igen impozáns méretű, egy képre rendesen rá sem fér, és szépen fel van újítva kívül-belül.
Másnap reggel első utunk az 1-es számú villamos-kocsiszín felé vezetett, mivel hivatalosak voltunk ott egy rövid teleplátogatásra. A közlekedési vállalat két dolgozója kísért körbe. Egyikük Oxana, egy fiatal hölgy tudott angolul, ő vitte a beszélgetés fonalát, és segített fordítani a másik, férfi kolléga magyarázatait. Körbekalauzoltak a telepen, mely megkopott, de rendezett volt. Nem a legergonomikusabb amit valaha láttunk, viszont nagyon hangulatos, és igazán nagy elismerés illeti az ott dolgozókat, hogy a rendelkezésre álló kevés pénz, és a körülmények ellenére egy egészen elfogadható szolgáltatást nyújtanak.
KT4-esek az állomás felé vezető vonalon, a kocsiszín is a közelben van
A szokásos kép KT4-esekkel
Viszont van itt nosztalgiakocsi is, a 093-as Sanok SN1 típusú jármű, még 1943-ból.
A másik pedig a 002-es pályaszámú Gotha kocsi (sokáig ez a típus határozta meg a lembergi utcaképet).
Van itt még Gothából átalakított üzemi tehervillamos is...
...meg homokszállító egy kissé viharvertTatra T4SU-ból átalakítva.
A csarnok hátsó részében folyik a járműalkatrészek javítása.
Az udvaron a további leállított T4SU-k mellett ez a hóeke is pihent, amely egyébként üzemképes.
A teleplátogatás után a belvárosban folytattuk egy ebéddel, ami a fő tér oldalában egy helyi specialitásokat (gőzgombócok mindenféle töltelékekkel) kínáló kis étteremben volt, mondanom sem kell, hogy az árak itt is messze alulmúlták elképzeléseinket. Nem úgy a Lvivska Chokolada helyi csokoládé-manufaktúra üzletében, ahol az árak önmagában nem olyan magasak, de azért nem is a legolcsóbbak, viszont a kiváló csokoládékból hamar össze lehet vásárolni több ezer Ft-ra valót – de nagyon megéri!
A fő tér (Ploscsa Rinok) kellemes kiülős helyekkel
A másik oldalon a villamos is átkel a belvároson
A lembergi városképet az UNESCO 2001-ben a világörökség észévé nyilvánította. Erre alaposan rá is szolgál: talán a legjobban megmaradt egységes monarchia-korabeli városképet látjuk itt, még ha egy kicsit kopottas is néhol, de az óváros nagyon szép állapotban van.
Ide kell betérni a finom csokoládékért: Serbska vulicja 3.
Még egy hangulatos részlet: a Katedralna ploscsa, itt tértünk be ebédelni is a Narodnij Resztoran-ba
Belvárosi sétánkat követően a villamos- és trolihálózat felfedezésével folytattuk. A városban mintegy 80 km-nyi villamospálya van, 1000 mm-es nyomközön - ennek és az ehhez kapcsolódó szűkebb íveknek illetve űrszelvénynek megfelelően az uralkodó típus a KT4-es. Ezek egy része egyből ide lett gyártva KT4SU megjelöléssel, de akad nem kevés olyan is, amelyik korábban Erfurt és Gera hálózatán szolgált mint KT4D. Először dilemmában voltunk, hogyan is kellene megoldani az egész napos utazgatást, mivel napijegy jellegű jegyet nem találtunk. Jobban belegondolva erre semmi szükség nem volt, mivel egy vonaljegy 2 hrivnya (kb. 22 Ft), így 10 db megváltásával addig utazik az ember, amíg el nem fogynak, majd vesz újabb adagot…
Dimbes-dombos terepen futnak az utcák fel-le, hangulatos útszakaszok váltakoznak
Ez az utcarészlet volt a kedvencünk, a dombra felkapaszkodó Ivan Kotljarevszkó utcában olyan olyan érzésünk volt, mintha valahol Budán a 12. kerületben lennénk
Macskakő szinte mindenhol, benne töredezett sínek - a felújítás pedig folyamatos, azért szép lassan megújulnak a villamosvágányok
Tatra és Elektron találkozása a kedvenc szakaszunkon, a Kotljarevszkó utcában
Itt voltak azért pályaállapotok...
Láttunk viszont mást is jártunkban-keltünkben: például a kocka-ladák tipikus rozsdásodási helyének leukoplaszttal történő javítását - színre fújva!!!
Vagy az eredeti Trabant-kerekek macskakőre alklamasabb méretűre cserélését - a sárvédők méretre igazításával...
A lembergi villamosokon még a jó öreg lyukasztókat találjuk, amelyek nem egy, nem három, hanem számtalan lyukat nyomnak a vékony papírjegyre, ezzel teljesen szitává lyuggatva azt, így kell érvényesíteni. A lyukasztó itt nem pusztán egy használati tárgy, hanem a művészet egy speciális ága. Halfej-, vagy inkább valamiféle hüllő formájának köszönhetően megihlette a helyi diákokat, művészeket, így szinte mindegyik kocsin megfigyelhetjük e változatos fajok rajzait - térbeli képeken, a lyukasztó körül. Íme néhány :)
A pályaállapotok nem túl fényesek, a nagyrészt kockakővel burkolt utcákon az autókkal közös sávon vezetett vágányokon mérsékelt sebességgel haladnak a járművek. Nem gondoltuk volna, de alacsonypadlós villamosok is járnak ezeken a pályákon. A helyben gyártott Elektron TL44-esek két prototípusa - egy hosszabb és egy rövidebb (utóbbiból azóta még hetet építettek) - is kint volt az utcán. Tapasztalatunk egészen pozitív mind a futásjóság, mind a használhatóság terén, a formatervvel kapcsolatban azért akadtak fenntartásaink, főleg a villamos hátuljával…
Az Elektron elölről a pályaudvar felől jövet
És hátulról egy másik helyszínen. Innen inkább buszra hasonlít...
Belülről viszont teljesen vállalható, nem zörög, viszonylag tágas, és kényelmes
A trolibuszparkban is csak csehszlovák és ukrán gyártmányokkal találkozni. A szóló és csuklós Skodák egy része is használtan érkezett ide különféle cseh városokból, és az Elektron gyár gumikerekűjei is egyre dominánsabbak a korábbi - Bulgáriában már látott - LAZ- és Bogdan-kocsikkal szemben. Kilátogattunk az egyik városszéli autóbusz-pályaudvarra is.
Troliból leginkább Skoda van.
A buszpályaudvar mellett pedig legelő. A kép sarkában lévő csuklós Skoda a színe alapján Zlín és Otrokovice között járt korábban.
A buszpályaudvar maga elég futurisztikus (volt a 60-as években).
Errefelé is találtunk még látnivalót, az útkarbantartóknak itt még megvan a sárga GAZ 53-asuk
A belváros másik oldalán a dombra egy parkon keresztül vaslépcső vezet fel
Ahonnan szép kilátás nyílik a városra
Napunkat a Puzata Chata-ban zártuk, ami egy helyi specialitásokat kínáló önkiszolgáló étterem, két sarokra a belvárost körülölelő Szvobodi proszpekt-től. A következő reggel már az elővárosi pályaudvaron voltunk, ahonnan indult az Elektricskánk Szjanki, azaz az Uzsoki-hágó felé.