Hova megy ez a vonat?

Nincs kocsi, nincs kocsi - legyen!

2016. szeptember 23. Szerző: Hova megy ez a vonat?

A magyar vasúti személyszállítás kocsihiányának fenyegető nagyságát már megbecsültük, ezután okait és később következményeit is vizsgáltuk. Ma óvatos ötleteket gyűjtünk a kitörési lehetőségekre, ugyan a végleges megoldáshoz nem kell nagy fantázia, mutatunk néhány üzemeltetésre és az utasok közérzetére egyaránt jótékony hatással bíró gyógymódot.


x50_55_20-07_742-9_bhv_4_va.jpg

Tovább

Gyereknap kint és bent

Az Oktogonnál állva a szombat délután ellenére munkanapi szintre duzzadt dugót nézegetve a Nagykörúton (kocsisor, amíg a szem ellát) azon töprengtem: nem értik, vagy csak nem érdekli őket? Ennyire nélkülözhetetlen? Netán - már elnézést - a seggükhöz nőtt a kocsijuk? Szerencsére a másik két irányban egész más kép fogadott: az Andrássy út - most már szokásosnak mondható módon - végig lezárva, Benne programok, kajahelyek, árusok, kiállítók: egyszóval autómentes nap!

20160917_134734.jpg

Főútból bazár - két napra.

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - és akkor mi van?

Az elmúlt hetekben már kerestük a választ arra a kérdésre, hogy vajon tényleg jármű-, különösen kocsihiány van-e a magyar vasúti személyszállításban. Az okokat is kutattuk. Ma azt a jelenséget vizsgáljuk meg közelebbről, hogy az eddig leírtak ellenére a vasút valahogy mégis működik. Hogyan? Megérzik-e az utasok a kocsihiányt? 

xp1030417.jpg

Sebtiben készített, dokumentum jellegű kép az első egri ütemes IC-ről 2012-ből. Hivatalosan kocsihiány miatt nem maradt InterCity.

Tovább

266/VI.- Az utolsó pattogás(?)

Augusztus utolsó hétvégéje. Korai kelés, fényképezőgép a táskába, irány a Keleti, hatkor az 5200-as számú vonatba sorozott "Lange Schlieren" kocsi kigördül a peron mellől. Irány ismét Borsod-Abaúj-Zemplén megye, hogy talán utoljára, immár hatodik alkalommal, adjunk még egy kicsit a laprugós érzésnek. Az útirány ezúttal Kazincbarcikáról indulva a Gömör, illetve Ózd térsége.

Főszerepben: BFK-091, Borsod Volán ÉMKK Ikarus 266.25

k1020310.jpg

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - miért nincs?

„Nincs kocsi” – állítottuk egy hete a vasúti járműhelyzetről szóló sorozatunk első írásában, ugyanekkor meglehetősen gyorsan találtunk ugyan kocsikat, amelyek azonban mind működésképtelenek voltak. Mitől alakul ki kocsihiány? Ha most valóban kocsihiány van a magyar vasúton, annak mi az oka? Egyszerű pénzhiány? Valami más? Hogyan lehet a kocsihiányt elfedni, enyhíteni, megoldani?

Már a múlt héten „megtaláltuk” a MÁV-START elveszett kocsijait, ez igazából nem volt nagy kihívás, hiszen a leállított kocsikat nagyobb vasútállomások hátsó vágányain figyelmesebb utasok is észrevehetik. Fizikailag tehát léteznek ezek a járművek, mégsem szállíthatnak utast, miért? A válasz bonyolult és a lehetséges válaszok is több ponton összekapcsolódnak. Lássuk ezeket először külön-külön, majd összefüggéseikben.

61_55_21-76_000-4_bmxz_21_va_x.jpg

Működik a Samu-betétkocsi - amíg van hozzá alkatrész...

Tovább

Sportbarátság, vasútbarátság - egy barátságos hétvége krónikája

A celjei klubbal több, mint húsz éve tart a veszprémiek barátsága kézilabdafronton. Persze a pályán mindig a jobb csapat nyert, de azon kívül példaértékűnek nevezhető nemzetközi kapcsolat jött létre már réges-régen. Amikor lehetett, barátságos meccs volt, amikor kellett, a szlovénok odaadták a csarnokuk teljes tervdokumentációját, nem kevés pénzt megtakarítva a magyar klubnak. Most szombaton a kapcsolatra ráfejelt a Celje azzal, hogy az idén 70 éves klub kikiáltotta szülinapi meccsnek a Veszprém elleni derbit, ehhez kapcsolódó egyéb programokkal. Arra gondoltam született veszprémiként, hogy erre mégiscsak oda kéne pillantani.

20160904_100310.jpg

Celje vára a reggeli fényben, lentebb pedig a (mai) várost megteremtő tényezők.

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi... tényleg?

Már legendává torzult, túljátsszák, elkoptatják, pedig ma is élő vasúti szakember létező szavajárása az, amikor meghall egy menetrendi vagy szolgáltatásfejlesztési ötletet, akkor kezét a hasán összekulcsolja, tekintetét az égre emeli, nagy levegőt vesz, és félig lemondóan, félig ingerülten leheli ki a levegőt: „Nincs kocsi!” Most induló sorozatunkban a vasúti járműállomány helyzetét, problémáit és lehetőségeit fogjuk vizsgálni, megpróbálunk a járműgazdálkodás kis titkai között eligazodni. Tényleg nincs kocsi? Miért nincs? Honnan lehetne?

2041079.JPG

Tovább

Híd a Forth folyó felett

Ritkán szentelünk egy egész posztot egy hídnak, de amikor a szóban forgó műtárgy a Világörökségnek is része, talán tehetünk egy kivételt. Pláne, ha olyan festői környezetben épült, mint a Forth folyó torkolata Skóciában. Hasonlóan a norvég fjordokhoz, a folyó hosszan elnyúló tölcsértorkolatát is a jég, pontosabban egy gleccser vájta ki. Ez tájképnek valóban gyönyörű, de amikor a térség lakossága és gazdasága a torkolat két oldalán összpontosul, akkor a közlekedésmérnökök inkább az akadályt látják.

167.JPG

A táj valóban festői, de a Viktoriánus kor mérnökeinek nem kis fejfájást okozott áthidalni ezt az akadályt.

Tovább

Ez már tényleg meredek! - Sífelvonó az esőerdőben

Az ember hegyvidéken hozzá van szokva az ilyesmihez. Tudjuk azt is, hogy az alkalmatosság a síterepeken alakult ki, turisztikai célú használata másodlagos jelleggel csak később terjedt el. Új keletű megoldás, hogy olyan helyen is megjelenik libegő, ahol nincs síterep, illetőleg, ha van is a közelben, ahhoz már nem kötődik ennek az üzeme (épp Budapest az, ami tudna mesélni). Ilyen értelemben már az sem feltétlenül meglepő, hogy pusztán idegenforgalmi megfontolásból libegő épül ott is, ahol sípályát legfeljebb tévében láttak. Ilyenbe futottam bele a télen Jamaikán.

20160120_133151.jpg

A partvidék gyönyörű, de nem ezt a közlekedési eszközt sejteti.

Tovább

Ikarus 3 in 1 - sűrűsödő buszfotós túrák, amíg lehet!

Blogunk az elmúlt másfél évben négy alkalommal is tudósított Borsod-Abaúj-Zemplén megyei buszfotós kirándulásokról, ahol öreg Ikarusokkal utazva mutattuk be a megye arcait, az eldugott falvaktól az ipari környezetig, hegyen-völgyön át. A túrasorozat nem ért véget, de kicsit talán én is kezdtem magam úgy érezni, mint aki túlságosan jóllakik az élményekkel -  elkerülendő hogy az olvasóink esetleg ezt érezzék, a blogon elmaradt egy beszámoló idén tavasszal. Miután azonban a múlt héten sorra került a hatodik közös út, illetve többen a résztvevők közül eljutottak június elején az Alföldre is egy hasonló utazásra, ideje már egy zanzásított beszámolóra, e három alkalomról. 

Tovább

Irányított borulás - a nyaranta átélhető balatoni kavarodások nyomában

Szoktak mondani sok mindent. Gyakorta elhangzik, hogy a balatoni vonatok esetében nem az a hír, ha késik, hanem ha pontos. Persze itt még a sztereotípiáknak szokott szerepe lenni. Aztán amikor a szomszédblog kigyűjti, hogy melyik záhonyi átlós melyik nap mennyit késett, statisztikai alapokra kerül a nem túl fényes bizonyítvány. Az semmiképpen se kifogásolható, ha a vasúttársaság (mint szolgáltató), és az állam (mint megrendelő) a Balaton-partra irányuló jelentős szezonális igényt igyekszik minél több vonattal kielégíteni, nekünk is volt már ötletünk a továbblépésre. Ezáltal azonban a pályában rejlő kapacitás és a lehetőségek szűkülnek a téli időszakhoz képest, ha orvosolni kell ezt-azt. Ha azonban majd' minden késik, azaz a papírra vetett tervek nem teljesülnek, az az utasok lemorzsolódásához, és végül a vasúti közlekedés csökkenő részarányához fog vezetni. Ez hátrányosan érint lényegében mindenkit: akik vonattal akartak eddig menni, nem véletlen tették, akik nem, azok pedig egyre több vonatról áttért utast lesznek kénytelenek elviselni - például az autópályán, a dugóban. Ha pedig ettől a tó idegenforgalma csökken, az turisztikai tekintetben árthat az országnak. Nem ártana tehát, ha változna az a felállás, hogy utas és vasutas egyaránt átszenvedett időszaknak élné meg ezt a 72 napot, azok között is különös tekintettel a 11 hétvégét. Mi szükséges mindehhez? A megoldáshoz sokszor a problémák megismerésén át vezet az út, ezúttal a múlt vasárnapi eseménysorból próbálok tanulságokat levonni.

20160619_131425.jpg

Aranyhíd Expressz kerül egy Flirt-öt Balatonfenyvesen. Itt is alig van már percre pontos vonat, de komoly gond nincsen: ami jelentősen késik, az csak a záhonyi, ennek oka viszont a biztosítóberendezés bedöglése Szajolnál a reggeli órákban

Tovább

Dagály és apály - tengerparti vonatok a közelmúltból

Egyre több jel utal arra, hogy végre belépünk a nyárba... és most mindegy, hogy ezt a hőmérséklet, a napsütéses órák száma, a nap kelésének és nyugvásának időpontja, az iskolai táblára felírt betűk száma, vagy éppen a különféle bosszantó ízeltlábúak megjelenése jelzi. Lassan megkezdődhet a tervezgetés, hogy az előttünk álló két és fél hónapnak legalább egy részét a lakásunkon, munkahelyünkön és mindezeken felül a lakóhelyünkön is kívül töltsük. A legtöbben a napfény valamint az az elől menedéket nyújtó víz kombinációját keresik, de az is fontos, hogy ezeken kívül legfeljebb az evés, az alvás, valamint a különféle - család, párkapcsolat vagy haveri kör kínálta - szociális lehetőségek töltsék ki, és csak legyen más is, mint amit itthon megszokhattunk (de azért annyira mégse, hiszen sokan itt sem akarnak a halak, rákok és puhatestűek közé kalandozni kulinárisan, hanem maradnak a húsleves, pörkölt és rántotthús komfortzónájában...). Mindezek miatt a legtöbb szavazat a tengerpartra esik... az meg már inkább pénztárca kérdése, hogy konkrétan melyik országban is akarják ezt élvezni.

img_0035_szabadbattyan_venezia_2009_08_28.jpg

Tovább

Dupla nyolcas - állva, vagy fekve? Az elveszett mezőcsáti vonal nyomában...

A mai írás a tőlem megszokottaktól bizony igencsak eltér. A jövő firtatása, a szakmai elemzések és a jelen értékelése helyett most csakis a múltba nézek, újabb oldalamról mutatkozva be. Még tavaly ősszel jártam meg ezt a túrát, de nem hinném, hogy sok minden változott azóta. Egy elhullott, értelmét vesztett mellékvonal a sok közül a mezőcsáti, nézzük mi maradt belőle!

20151025_154609.jpg

A mezőcsáti állomás felvételi épületének maradványai. Se az utcafronti felirat, se az ablakok egy része, se az eredeti épület nincs már meg. A buszmegálló viszont még megvan, sőt üzemel is.

Tovább

25 éve a száz torony árnyékában - a prágai 91-es vonal

Egykoron Trondheim közlekedési vállalata reklámozta úgy magát, hogy a villamos lelket ad a városnak – és ebben van is valami. Egy önmagában is elég nagy turistalátványosságnak számító nagyvárosban gyakran az attrakciók részévé válik a „tuja”, de akár jó kiegészítése is lehet azoknak… az általunk bemutatottak közül ilyen lehet Stockholm, Amszterdam és természetesen Lisszabon is. Néha viszont nem mindig vesszük észre ezt… s erre a legjobb példa nem más, mint Prága. A cseh fővárost már elég honfitársunk kereshette fel (és megy oda visszatérően is) kulturális vagy kulináris indokokkal, így nem próbálunk ezen a területen újat mondani – talán nem is sikerülne. Ugyanúgy elegen örökítik meg a T3-asokat, hallgatják az „ukoncete prosim”-ot a metrón – és ennek a témának már ugyanúgy a mélyére hatoltunk, mint a múzeumban is jól látható történelemnek. Ebben az írásban e kettő metszetét próbáljuk visszaadni abból az apropóból, hogy május 15-én lesz 25 éve a 91-es nosztalgiavillamos-járat megnyitásának.

bw723-lintaffd.JPG

Tovább

Az első áldozat - 10 éve zárták be a Sellye-Középrigóc vasútvonalat

Tíz évvel ezelőtt, 2006. május 6-án indult el a mellékvonalak bezárásának legújabb hulláma, amelynek során 2007 márciusában számos mellékvonal forgalmát leállították. Ekkor került lakat a 62-es számú vonal legrosszabb állapotú szakaszára is, Sellye és Középrigóc között.

dscf5280_s.jpgHelyszíni kezelésű teljes sorompó Kétújfalunál

Tovább

We let it rock, you let it roll – hannoveri történetek nemcsak villamosokról

A „hannoveri villamos” már másfél évtizede fogalom a hazai köztudatban – az egykori sajtóvisszhangnak köszönhetően nemcsak a közlekedésbarátok körében, valamint azon pestiek számára, akik az UV-knál csendesebb és kényelmesebb járművekhez jutottak azoknak köszönhetően. Mindettől azonban Hannover nem vált sokkal ismertebbé köreinkben – talán az ottani vásárok – különösen az informatikai CeBit – és az ezredfordulón megtartott világkiállítás miatt emlegetik gyakrabban. Pedig két exportcikkével legalább olyan gyakran találkozhatunk, mint a villamosokkal… az egyik a Bahlsen-keksz, a másik pedig a Scorpions, amelynek fő tagjai mindvégig hűek maradtak a városhoz vagy annak környékéhez. Arra is kevesen vállalkoznak, hogy a „tevék” ott maradt testvéreit eredeti környezetben fedezzék fel… pedig ha egy kicsit tágabban értelmezzük a helyi közlekedést, még magyar vonatkozást is találhatunk!

bvg5964-ausspieg.JPG

Tovább

Hegyen, völgyön át; Pillanatképek Innsbruckból

Tirol - és ahogy magukat hirdetik, az Alpok - fővárosa talán azon ausztriai célpontok közé tartozik, ahol a magyar látogató ritkábban fordul meg - ez érthető is, hiszen a sógorok egyik legnyugatibb tartományáról van szó. Pedig Innsbruck mindenkinek tartogat érdekességeket, függetlenül attól, hogy az illető az ember alkotta szépet részesíti előnyben (beleértve a vonatokat, villamosokat is), vagy inkább a természetet kedveli - akár tisztes távolságból szemlélve, akár meghódítására is vállalkozva.

128.JPGEgy város, ahol könnyedén a lábad előtt heverhet az egész világ...

Tovább

Híd a Wupper folyó felett – Müngstener Brücke

A közelmúltban bemutattam Németország legnagyobb kapacitású kötélvasútját Koblenzből, valamint legrégebben üzemelő fogaskerekű vasútját Königswinterből.

Ismét egy leg-ről lesz szó, ezúttal az ország legnagyobb acél szerkezetű vasúti hídja van soron.

dsc02784.jpgA Wupper völgye és a híd.

Tovább

Metrópótlásra készül a Volán Egyes Ülés - Interjú

Nemrég látott napvilágot a hír, miszerint a Volán kapja a metrópótlás lehetőségét, mely minőségi változást hozhat a fővárosiak életében, olyannyira, hogy talán a metrót sem kívánják majd vissza a pótlás után - legalábbis ezt mondja a vállalat vezetése.  

Az újdonsült nyertes gőzerővel készül a pótlás megszervezésére. Az elvégzendő feladatokról a Volán Egyes Ülés ügyfélkapcsolatokért felelős párterapeuta és forgalmi osztályvezető asszonyát, Dzsesszika Alba Jolánt kérdeztük:

Tovább

Wuppertal: elveszett villamosvonalak nyomában

Wuppertalban ma a nagyvasút mellett csak a függővasút szolgáltatja a kötöttpályás közösségi közlekedést, a környéket átszövő villamoshálózat 1987-ig több lépcsőben megszűnt. Villamossal ma már csak a Bergische Museumsbahnen nosztalgiaüzemében találkozhatunk. Nemrég a környéken elveszett vasútvonalakra emlékeztem, ma a felhagyott villamos vonalak emlékei után kutatok.

 vill0.pngAz egykori hálózat közel 300 km építési hosszal rendelkezett.
 
Tovább

Idő és utazás - Utrecht vasúti múzeuma

Hollandiát bejárva már voltunk a három legnagyobb városban, Amszterdamban, Hágában és Rotterdamban is. A különféle kulturális dolgok mellett mindegyikben lehetett elég dolgunk új és régi villamosokkal - utóbbiakkal különösen a középső helyen - de ha vonatozásra vágytunk, akkor már kellett némi kirándulást tennünk a tengerpart irányában északnak vagy délnek. Mit tehetünk viszont akkor, ha ez utóbbira nincs egy külön napunk, de mégis vonatokat szeretnénk látni, ráadásul olyanok számára is "fogyasztható" formában, akik nem ezért jöttek el az országba?! A megoldást a negyedik legnagyobb holland településen, Utrechtben kell keresni...

bfmailebaanges.JPG

Tovább

Bergische Museumsbahnen – Méltó emlékezés a múltra

Legutóbb Wuppertal és környékének elveszett vágányai felett keseregtem, ezúttal a környék legnagyobb 1000 mm-es villamos hálózatának maradványán örömködök és teszem ezt azért, mert a helyi egyesület méltóképpen őrzi a kötöttpályás közlekedés emlékét.

dsc04123.jpg(Solingen-)Kohlfurt felől az igazság odaát, Wuppertalban van.

Tovább

Beltengeri álom – Stoomtram Hoorn-Medemblik

Ha Hollandiában múzeumvasutakra vágyunk, Hágából, de különösen Rotterdamból kettőt is felkereshetünk. Amszterdam felől viszont már messzebbre esik mindkettő, de itt is találhatunk egy igen jó alternatívát, amely nemcsak a déli partokon fekvő két üzem minden előnyös tulajdonságát egyesíti, hanem a környezetébe is igen jól illeszkedik. Ahhoz, hogy megtaláljuk, elég könnyű megjegyezni, hogy hová is menjünk: Hoorn az.

ns_7742_medemblik7.JPG

Tovább

Az elfelejtett világ

Wuppertal: elveszett vasútvonalak nyomában

Nemrég megismerhettük Wuppertal földfelszín feletti kötött pályás tömegközlekedési lehetőségét, ezúttal a valóban Mennybe szállt, azaz megszűnt vasútvonalak után kutatunk.

A térképre tekintve ma már egy-két vonalnak nem látni az értelmét: minek felkanyarogni a hegyre (Korkenzieherbahn) kis teljesítményű gőzmozdonyokkal, amikor egy faluval arrébb a síkon is megtehetjük ezt (Wuppertal-Gruiten-Haan-Solingen)? A megoldást részben a nagymértékű századfordulós iparosítás és a tömegközlekedés kiépítetlensége adja, a változatos terepviszonyok között és útállapotok miatt a lovasszekerek helyett igazi megváltás volt a géppel továbbított személy- és teherszállítás. 

wuppertal_attekinto_terkep.pngHova megy a vonat? A pirossal jelölt vasútvonalakon már sehová...

Tovább

Sínek a dűnék közt - múzeumvasutak Rotterdam környékén

Hollandiában járva eddig nem mozdultunk ki a városokból, legfeljebb csak akkor, ha az egyikből a másikba mentünk át – és ehhez mérten a közlekedési eszközök is inkább csak olyanok voltak, amelyek urbánus közegben teremnek. Most tehát épp itt az ideje, hogy legutóbbi cikkünk helyszínéről, Rotterdamból kimozduljunk egy kicsit, és végre a város környékén fellelhető vasúttörténetnek is szenteljünk pár mondatot és képet.

loc54_portzelande2.JPG

Tovább