Hova megy ez a vonat?

Múlt, ahol már a troli se jár - Plovdiv és Veliko Tarnovo

2017. február 23. Szerző: Ellátott utas

Azt már tudhatják olvasóink, hogy Bulgáriában milyen vonatok, villamosok és trolibuszok vannak… de mi a helyzet azokkal, akiket ilyen mélységben nem érdekel a közlekedés, és a tengerpart nem kínál nekik megfelelő szabadidős lehetőségeket? Vajon tényleg csak annyival érhetik be, amit Szófia kínálhat?! A válasz egyértelműen nem, mivel az ország nemcsak a fővárosból és a tengerből áll! Sőt, pont, hogy a kettő között találhatunk olyan helyeket, amelyek nemcsak elég hosszú múltjukkal, de az ahhoz képest nem is annyira régi időkből származó látványosságokkal is meg tudják fogni a látogatókat. Sőt, még a kettő közti vonatozásnak is meglehet a maga varázsa! De ha valaki nem hisz nekünk, higgyen most majd a szemének.

p1370003.JPG

 

Tovább

Mióta is megy ez a vonat?!

Pont ma öt éve!

2012 februárjában az embereket sok minden izgathatta a jövőre nézve. Főleg, hogy vajon tényleg azért nincs folytatása a maják naptárának, mert vége lesz a világnak (és ha igen, akkor milyen formában), vagy hogy csak odáig volt kedvük adminisztrálni, netán egy valóban új, jobb korszak köszönt elénk. De azon is lehetett gondolkozni, hogy ki lesz majd Barack Obama kihívója, sikerül-e a spanyol válogatottnak az EB-címvédés – már ha addigra elkészülnek az ukrán stadionok – és hogy hány éremmel térnek haza olimpikonjaink Londonból. A közvéleményt frissen sokkolhatta még Whitney Houston halála is… egy maréknyi közlekedésbarát pedig – akik több éves haverságot, és már akkor is sok közös élményt tudtak maguk mögött – ekkorra döntött úgy végérvényesen, hogy egy más közegben kissé agyonhallgatott gondolataikat egy blog lapjain mondják el országnak-világnak.

090 20060429 barcs.jpg

Tovább

Meddig bírják még dróttal? – vidéki trolibuszüzemek Bulgáriában

A tengerparton kívüli bolgár érdekességek felfedezését már lassan egy hónapja elkezdtük, különösen Szófiára fordítva gondot, hiszen ott van villamos, valamint metró és Ikarus-troli is. Utóbbi közlekedési eszköz azonban a másik kettővel ellentétben nem a főváros monopóliuma, ráadásul ha vonatra szállunk, és valamelyik trolibuszos üzemet keressük fel, könnyen ismerősökbe is botolhatunk. Nem árt azonban igyekezni, hiszen egyre több jel mutat arra, hogy amit láttunk, arról ugyanolyan könnyen lemaradhatnak az oda látogatók, mint ahogy már nekünk sem volt lehetőségünk sok mindent átélni…

dsc03695.jpg

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 2. rész: a Borzsa-völgyi kisvasút

Az előző epizódban szép lassan megérkeztünk Nagyszőlősre. Az időjárás egyre szomorkásabb lett, az eső is eleredt, ránk is sötétedett (májusi eső aranyat ér, vagy ahogy Boncz Géza mondta: májusi eső – aranyér…), és a tudat, hogy Nagyszőlős lakosságának mára csupán 10-15%-a magyar, egy kicsit el is szomorított. Szállásunk a Hotel Vinohradiv-ban volt, ami külsőre egy korának megfelelő állapotú szocmodern kockaház, belül ugyanakkor teljesen rendben volt, és a mintegy 2000 Ft-os fejenkénti ár sem volt vészesnek mondható, cserébe a város közepén van. Felfelé menet már láttuk, hogy van „Restavrácja”, és élet is van benne, és a pincér bősz bólogatása alapján várható is volt, hogy meleg vacsorát is adnak.

dscf8026.jpg

Hangulatos kockaköves utca Nagyszőlősön, eső utáni reggelen

Tovább

Pesties hangulatok Szófiában - épületekkel, trolikkal és metrókkal

Pár hete elkezdtünk behatóbban foglalkozni Bulgária kevésbé ismert arcával, a közforgalmú, és annak egyáltalán nem mondható vonataival, valamint a kizárólag Szófiában fellelhető villamosokkal. Már akkor is sok dolog ismerősnek tűnhetett számunkra, de ha tovább nézelődünk a fővárosban, egyre több mindent találhatunk, ami miatt otthonosan érezhetjük magunkat... s igaz ez az épített nevezetességekre ugyanúgy, mint a többi közlekedési eszközre is. De lássuk, mire is gondoltunk ezzel. 

p1350689.JPG

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 1. rész: út Nagyszőlősig

2016. májusának egyik hétvégéjén gondoltunk egyet, és északkelet felé vettük az irányt, hogy elhagyjuk a normál nyomtávot és kicsit a komfortzónánkat is. Tudjuk, hogy Ukrajnában háború dúl, igaz, az ország másik végében, ami innen körülbelül 1000 km-re van, és a nyugati végeken ebből inkább csak a fokozott rendőri jelenlétet látni – de lehet, hogy ez a konfliktus nélkül is így van. A lényeg ugyanakkor: van mit nézni a szomszédban, és nem egészen 20 ezer Ft-ból tartalmas hosszú hétvégét lehet kerekíteni.

dscf7996.jpgDíszsorfal Záhonyban. 

Tovább

Törvényesített nyomtávbővülésen gördülő postaládák - Szófia villamosai

Új útibeszámoló-sorozatunkban már hoztunk néhány indokot arra, hogy Bulgáriában járva ne csak a tengerpartot keressük fel, és azt is megtudhatták olvasóink, hogy a legtöbb vonatot és azok legérdekesebb járműveit is fővárosban, Szófiában lehet megtalálni. Akinek viszont a kötöttpályás városi közlekedés a fő érdeklődési köre, annak semmiképp sem szabad elmulasztania az itteni látogatást… különösen azért, mert villamost csak itt találni az egész országban, ráadásul olyan járművekkel, amely szintén nem akad máshol, vagy legalábbis ilyen egyvelegben biztos nem.

p1200057.JPG

Tovább

Időtörés - a bolgár vasút jelene és múltja

Múlt héten elkezdtünk általánosságokban beszélni arról, hogy Bulgária sokkal több lehet, mint egy tengerparti üdülőhely, akár a történelmét, építészetét, akár az ott lévő tömegközlekedést tartjuk fő szempontnak. Most lássuk a második témát egy kicsit részletesebben… kezdve a vonatokkal, amelyek nemcsak önmagukban jelenthetnek témát, hanem az országon belüli és esetleg az oda tartó utazások tekintetében is.

p1360064.JPG

Tovább

266/VII. - Tél a Csereháton

Nyár végén még nem tudtuk, felkerekedünk-e még újabb buszozásra, vagy a 266-os típustól, mely több mint két éve már hívószó egy kisebb közösség számára, ha fotóstúráról van szó, végleg elbúcsúzunk. Nos, a típus megérte közforgalomban az idei évet, de már csak néhány salgótarjáni, miskolci, sátoraljaújhelyi, és tiszaújvárosi kocsi áll készenlétben tartalékként - nagyjából addig, amíg a forgalmi engedélyük érvényes. Ez nem jelenti azt, hogy időnként ne lehetne velük találkozni - az egyik nógrádi gép például a leghavasabb szombati napon ugrott be segíteni, hogy a Cserhát déli felén ne álljon le a forgalom. A mi járművünk, a BHR-335-ös sem pihent a túra előtt: csütörtökig ugyanis kölcsönben volt az encsi üzemegységnél, ott teljesített szolgálatot. Az utazás ezúttal is megtartotta a szokott kereteket: volt egy kis falujárás, kis tomboló szocialista realizmus és ipari környezet, tájképek, meg ami még belefért...

091-k.jpg

Tovább

Úton az ismeretlenből, némi késéssel - Bulgária

Közhelyszámba mehet, hogy mennyi különleges és érdekes hely van szerte a Földön… blogunk lapjain azonban már nem egyszer bebizonyítottuk, hogy nem kell feltétlenül másik kontinensre átmennünk ahhoz, hogy valami olyasmivel találkozzunk akár a természetben, akár az épített környezetben – utóbbiba a tömegközlekedést is beleértve – ami a hazai, de akár még a közép-európai viszonyokhoz is képest is egzotikusnak számíthat. Erre nagyon jó példa Bulgária is, amelyet az előző nyáron szerzői közösségünk egy térben és időben is átfogó túra keretében keresett fel.

p1370288.JPG

Tovább

Nagysebességű tervek - Mit lehetne helyette?

Az Egyesült Királyság nagysebességű vasúti beruházásáról szóló mini sorozatunk első részét ott fejeztük be, hogy bizony sokan elégedetlenkednek a beruházás miatt és véleményük szerint jobb megoldások is vannak a zöldmezős beruházásnál.

dscn4790.JPG

Hagyományos vagy nagysebességű? Építsünk újat, vagy fejlesszük a meglévőt?

Tovább

Ütemből kiesve, (év)fordulóállomásra érve - vonatunk 2016-os menetigazolványa

Miután ismét sikeresen túljutottunk azon a napon, amelyen nálunk és környékünkön a legkevesebb a világos órák száma, megint eljött az idő az éves számvetésre. A különböző hírportálok is megkezdték ezt már, ők persze még csak az áprilisi összefoglalónál tartanak – de nekik nehezebb dolguk is van, hiszen mégiscsak milliókat, sőt, milliárdokat érintő eseményekből kell kiválogatni azokat, amelyek talán egyszer be is kerülnek a történelemkönyvekbe, lexikonokba. Blogunk cikkei talán nem voltak olyan horderejűek, mint amikor egyesek szavaztak, mások embereket öltek, megint mások pedig a törvényhozó vagy a végrehajtó hatalom szintjén hoztak döntéseket, és eközben persze sporteredmények is születtek szép számmal… mégis ez számunkra még mindig egy fontos dolog volt, és abban bizakodunk, hogy olvasóink is hasonlóan vélekednek.

991590_VorsStollnKurv.JPG

 

Tovább

Keleti alkonyok, nyugati éjszakák - nemzetközi menetrendi változások

Ezen a napon, mikor e cikkünk monitorfényt lát, már a hatodik nap telik az újabb menetrendi évadból… de talán nem vagyunk elkésve, hogy megint beszámoljunk, mi újat láthatunk szombat óta a nemzetközi forgalomban, és mi az, amit már hiába is keresnénk. A legtöbben még úgyis a jobb időt, vagy éppen a több havat várják utazásaikhoz, így talán még tudunk nekik újat mondani… noha a hazai kínálatban olyan drasztikus változásokról sem pozitív, sem negatív irányban nem beszélhetünk.

nyar_hz_kicsi.jpg

Tovább

120 kilométeres nyári BOBpálya a Bajor Alpokban

A Bajor Alpokban található Wendelstein csúcs meghódítása után legutóbb kis cégismertetőben ismertettem a Transdev cégcsoport által üzemeltetett vasútvonalakat és járműveket, a minisorozatot a BOB és a táj által generált élmények megosztásával zárom.

dsc41317.jpgA wendelsteini élmények után induljon a nyári BOBozás!

Tovább

Merre álljon a peronóra?

Egy változó időszámítás előnyei és hátrányai

A tegnapi nap folyamán a sajtóban több helyen is megjelent, hogy eltörölnék az óraátállítást rövidesen, mégpedig úgy, hogy a nyárit hagynánk meg, azaz egy időzónával egyben keletebbre is ugranánk. Az ötlet nem új keletű, az évi két kényelmetlenség pedig igen sokaknak visszatérő zavaró hatás. Még a vasúti menetrendben is kell ilyenkor kombinálni, bizonyos éjszakai járatok és korán induló, vagy későn célba érő peremidős menetek egyszer a semmi közepén dekkolnak egy órát, máskor pedig, ha nem tudnak egy órával előbb indulni, akkor egy óra késéssel közlekednek le. A lépés tehát logikusnak tűnik, de nézzünk bele egy kicsit jobban!

Dscf4638_k.jpg

Az év egyik felében egy órával eltolva közlekedik majd?

Tovább

BOB + BRB + Meridian = Transdev - magánvasúti mindennapok

Nemrég a Wendelstein csúcsára kapaszkodtuk fel fogaskerekűvel, majd lefelé irányban libegtünk egyet. A hegyi élmények elérését a Transdev cégcsoport tette lehetővé a környéken üzemeltetett vasútvonalak és járművek által. Ma a cégcsoport három tagját (BOB, BRB, Meridian) mutatom be.

dsc41361.jpgHolzkirchen jelentős csomópont a BOB és a Meridian mindennapjaiban

Tovább

Ez bizony meredek: fogassal a Bajor Alpokban

Ha azt mondom, hogy Bajorország, mi jut először eszünkbe? Közlekedésből a BMV, AUDI, MAN, vagy inkább München és Oktoberfest? Esetleg Regensburg, Nürnberg, vagy talán Németország legmagasabb hegycsúcsa, netán Derrick & Klein felügyelő?

És melyik volt Bajorország ma is működő első fogaskerekű vasúti üzeme? Nem, nem az, amire elsőre gondolnánk: a Zugspitzbahn csak 1930-ban nyílt meg. Az első, 1912 óta üzemelő fogas Münchentől délkeletre a Bajor Alpokban található Wendelstein csúcsára kapaszkodik fel, júliusban egyszer ezt velem együtt tette.

dsc41238.jpg 

Tovább

Mesél a bregenzi erdő – Bregenzerwaldbahn

Az osztrák vasutat legalább egy kicsit is járatosak számára Bregenz leginkább mint a Bécstől legmesszebb fekvő belföldi végállomás lehet ismerős. A railjet-eknek hét óra kell, hogy eljussanak ide a fővárosból, de ekkora távolságon már az éjszakai járatnak is van létjogosultsága. Kevesen utazzák végig ezt a távot, van, aki már a Mariazellerbahn miatt előbb leszáll a vonatról, másoknak Salzburg és Innsbruck válik érdekesebbé, és magas hegyek is már vannak Tirolban. Ha valaki mégis átkel az Arlberg-alagúton, azok is inkább Svájcot célozzák meg… pedig ugyanazt az alpesi hangulatot a határon innen is megtalálhatják, a jelenlegi árfolyamok mellett még olcsóbban is. A hegyi tájakban pedig nemcsak parasztházakat és teheneket találhatunk, hanem itt is lehet kisvasutazni  – erről szól mai írásunk.

p1170181.JPG

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - és máshol?

Az elmúlt néhány hónapban kimondtuk végre, hogy nagy bajok vannak a hazai államvasút járműgazdálkodásával, igyekeztünk azonban nemcsak a levegőbe beszélni, hanem konkrét tényekkel is alátámasztani a gondokat, de konstruktív kritikával is éltünk. A helyzetet azonban nem lehet önmagában jónak vagy rossznak látni, mert a belső viszonyítási alap (ami bőven megvan a különféle korú és kényelmű kocsik között) mellé kell egy külső is… ehhez pedig látnunk kell, hogy milyen viszonyok uralkodnak más országok vasútjainál.

szegedjz.png

Tovább

Nagysebességű tervek az Egyesült Királyságban

Nagy Britannia joggal büszke vasúti örökségére, de ha a modern vasútról, a kötöttpályás közlekedés megújulásáról beszélünk, akkor a legtöbbünknek más nyugat-európai országok jutnak eszünkbe. Lassan haladó villamosítás, elavult biztosító berendezés, félig-meddig központosított forgalomirányítás, viktoriánus örökségeket magán viselő infrastruktúra, ez a mai brit vasút. Valahogy az új trendek is kicsit lassan érkeznek meg a Csatorna északi partjára, míg Karlsruhe-ben már a 90-es évek óta valóság a tram-train, addig a briteknél 2015-ben indult egy kísérleti jellegű kezdeményezés e téren Sheffieldben. Az elővárosi vasutak integrálása a nagyvárosi közlekedésbe a központi területek alatti alagútépítéssel is régebb óta ismert már, ez a német nyelvterületen S-Bahn koncepcióként ismert újdonság 2 év múlva érkezik meg Londonba a Crossrail képében. Nem áll jobban a szigetország a nagysebességű vasút terén sem, míg Franciaországban a 80-as, Németországban a 90-es évek kezdete óta utazhatnak az emberek 200 km/h-t meghaladó sebességgel vasúton, addig erre az Egyesült Királyságban 2007-ig kellett várni, ráadásul 109 kilométeres hosszával a "hálózat" (az idézőjel nem véletlen, hiszen egyetlen vonalról van szó) erősen a mezőny végén kullog, olyan nagyhatalmak mögött, mint például Üzbegisztán.

dscn4663.JPG

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - legyen!

A magyar vasúti személyszállítás kocsihiányának fenyegető nagyságát már megbecsültük, ezután okait és később következményeit is vizsgáltuk. Ma óvatos ötleteket gyűjtünk a kitörési lehetőségekre, ugyan a végleges megoldáshoz nem kell nagy fantázia, mutatunk néhány üzemeltetésre és az utasok közérzetére egyaránt jótékony hatással bíró gyógymódot.


x50_55_20-07_742-9_bhv_4_va.jpg

Tovább

Gyereknap kint és bent

Az Oktogonnál állva a szombat délután ellenére munkanapi szintre duzzadt dugót nézegetve a Nagykörúton (kocsisor, amíg a szem ellát) azon töprengtem: nem értik, vagy csak nem érdekli őket? Ennyire nélkülözhetetlen? Netán - már elnézést - a seggükhöz nőtt a kocsijuk? Szerencsére a másik két irányban egész más kép fogadott: az Andrássy út - most már szokásosnak mondható módon - végig lezárva, Benne programok, kajahelyek, árusok, kiállítók: egyszóval autómentes nap!

20160917_134734.jpg

Főútból bazár - két napra.

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - és akkor mi van?

Az elmúlt hetekben már kerestük a választ arra a kérdésre, hogy vajon tényleg jármű-, különösen kocsihiány van-e a magyar vasúti személyszállításban. Az okokat is kutattuk. Ma azt a jelenséget vizsgáljuk meg közelebbről, hogy az eddig leírtak ellenére a vasút valahogy mégis működik. Hogyan? Megérzik-e az utasok a kocsihiányt? 

xp1030417.jpg

Sebtiben készített, dokumentum jellegű kép az első egri ütemes IC-ről 2012-ből. Hivatalosan kocsihiány miatt nem maradt InterCity.

Tovább

266/VI.- Az utolsó pattogás(?)

Augusztus utolsó hétvégéje. Korai kelés, fényképezőgép a táskába, irány a Keleti, hatkor az 5200-as számú vonatba sorozott "Lange Schlieren" kocsi kigördül a peron mellől. Irány ismét Borsod-Abaúj-Zemplén megye, hogy talán utoljára, immár hatodik alkalommal, adjunk még egy kicsit a laprugós érzésnek. Az útirány ezúttal Kazincbarcikáról indulva a Gömör, illetve Ózd térsége.

Főszerepben: BFK-091, Borsod Volán ÉMKK Ikarus 266.25

k1020310.jpg

Tovább

Nincs kocsi, nincs kocsi - miért nincs?

„Nincs kocsi” – állítottuk egy hete a vasúti járműhelyzetről szóló sorozatunk első írásában, ugyanekkor meglehetősen gyorsan találtunk ugyan kocsikat, amelyek azonban mind működésképtelenek voltak. Mitől alakul ki kocsihiány? Ha most valóban kocsihiány van a magyar vasúton, annak mi az oka? Egyszerű pénzhiány? Valami más? Hogyan lehet a kocsihiányt elfedni, enyhíteni, megoldani?

Már a múlt héten „megtaláltuk” a MÁV-START elveszett kocsijait, ez igazából nem volt nagy kihívás, hiszen a leállított kocsikat nagyobb vasútállomások hátsó vágányain figyelmesebb utasok is észrevehetik. Fizikailag tehát léteznek ezek a járművek, mégsem szállíthatnak utast, miért? A válasz bonyolult és a lehetséges válaszok is több ponton összekapcsolódnak. Lássuk ezeket először külön-külön, majd összefüggéseikben.

61_55_21-76_000-4_bmxz_21_va_x.jpg

Működik a Samu-betétkocsi - amíg van hozzá alkatrész...

Tovább