Hova megy ez a vonat?

És hová álljanak a Desirok?

2018. március 20. Szerző: Hova megy ez a vonat?

Volt egyszer, hol nem volt, egy átépítés. EU-s pénzből ment ez is, mint a többi, de volt időszak, amikor egész elfelejtődni látszott. Most azonban azon kapjuk magunkat, hogy Piliscsabára már hónapok óta jár az első villamos vontatású személyvonatpár, reggeli sűrítő járatként. Adja tehát magát a megválaszolásra váró kérdés: hová kerüljenek a Siemens Desirok, ha itt felszabadulnak? 

Közöttünk érdekes vita bontakozott ki a témában:

„Ott a helyük a budapesti elővárosban, Lajosmizse felé!"

„Irány a Balaton, és Szekszárd környéke!”

„Dél-Alföld, nem kérdés. A szentesi garázsnak, amennyit csak lehet!”

„Diósjenőnek régóta ígérik. Meg Mátészalkára sem járnak már, pedig jó lenne!”

Ahogy végigvettük ezeket, persze sajnos kiderült: többé-kevésbé mindannyian úgy tettünk javaslatot, hogy már figyelembe vettük a tőlünk független, felsőbb tényezőket: Hol lehet olyan „erős ember”, aki kibrusztolja majd a városának a „szép új vonatot”? Milyen szándékai feltételezhetőek a vasúttársaság illetékes döntéshozóinak? Van-e bárhol valódi presztízs-szempont? Rábízható-e bárkire az üzemeltetésük? Szabad-e a „Desiro-kérdést” függetleníteni a dízeljárművek összességének helyzetétől? Félig-meddig a korábbi, „nincs kocsi” sorozatunk folytatásaként, nézzük tehát meg a lehetséges szempontokat:

dscf1699.JPG

Tovább

50 éves a BKV

Január elsején 50 éves lett Fővárosunk közlekedési vállalata. Hogy indult be az új gépezet, hogyan egyesítette a korábbi "kisvállalatok" munkáját és munkásait? Lássuk - szimplán megemlékezve és nem összevetve későbbi állapotokkal - , hogy mit örökített meg az 1968-as évkönyv az utókor számára:

img001.jpg

 1968. január 1-én megalakult a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV), amely a korábban önálló vállalatként működő Fővárosi Villamosvasutat, a Fővárosi Autóbuszüzemet, a Budapesti Helyiérdekű Vasutat és a Fővárosi Hajózási Vállalatot egyesíti magában. Az 1968-as év egyben a gazdaságirányítás új rendszerének is első éve volt. Így hát nemcsak a vállalati átszervezés, hanem a gazdaságirányítás új rendszerére való átállás kezdeti nehézségeit is le kellett küzdeni a vállalat alapvető tevékenységének, a fővárosi tömegközlekedés zavartalan biztosítása mellett.

A BKV első éve sikeresnek mondható: az 1968. évre előírt tervfeladatokat teljesítettük. Dolgozóink erőfeszítései, a szocialista munkaverseny sikerei, a párt- és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők szervező és mozgósító munkája nem volt hiábavaló.

A Budapesti Közlekedési Vállalat Évkönyve – amely a jövőben évről-évre megjelenik – megörökíti az utókor számára vállalatunk egy-egy évének történetét és fontosabb adatait. Bizonyos azonban, hogy az évkönyvet napi munkánk során is hasznosítani tudjuk.

Budapest, 1969. június 30.

Daczó József, vezérigazgató

Tovább

Ez a vonat is elment... és ez az év is!

Egyszer régen már közvetve elsütöttük azt a poént blogunk lapjain, hogy az élet mindenképp egy nagy kaland, hiszen rengeteg alkalommal fel tudja kínálni nekünk a teljesen ingyenes Nap körüli utazás lehetőségét anélkül, hogy bármit is kéne tennünk érte. Ha azonban az ember visszatér egy utazásról, úgy illik, hogy beszámoljon az otthonmaradottaknak, mit is látott a távol töltött idő alatt. Most ugyan még az aktuális utazás nem ért teljesen a végéhez, de itt is sokak előtt hasonló feladat áll: egy kicsit utoljára rendet tenni a csomagok között, szétszortírozni az emlékeket, az ajándékokat, meg egy-két felesleges dolgot is még kidobhatunk. Utóbbira ugyan nincs nagyon szükség, és konkrét ajándékokkal sem szolgálhatunk így év végére – de az nem árt, ha egy kicsit rendet teszünk, és megint előszedjük azokat az emlékeket, amelyeket olvasóink, és persze mi magunk is a blognak köszönhetünk.

1301 033.jpg

Tovább

Karácsonyi vonatos országjárás - egy kicsit másképp

Így év végére túl egyszerű és túl elcsépelt lenne havas képekből - mikor is láttunk utoljára itthon rendes havat karácsonykor? - és a különféle mikulásvonatokból, fényvillamosokról készült fotókból összeállítással szolgálnunk. Talán enélkül is túl sokszor érezzük, még akkor is, ha nem vagyunk keresztények, hogy az év végi ünnepek mennyire eltávolodtak nemcsak a krisztusi szellemiségtől, de még attól is, amit Jézus és tanítványai átvettek az előttük lévő kultuszoktól. Pont ezért fér most ránk, hogy egy kicsit más szögből tekintsünk a világra - de persze azon keretek között, amelyben blogunk is működik. Már sok cikkünkben távolodtunk el többé-kevésbé a sínektől.... és most is ezt tesszük. Persze nem nagyon, csak annyira, hogy legalább így az év végén felülemelkedhessünk a biztberhibák, a szakmai dilettantizmus és a niiincs kocsiii világán anélkül, hogy többé kevésbé "bezzegországokba" tennénk utazást.

Tovább

A Reichstagtól a kártyavárig - diagnózis a Metropol EN megszűnéséről

A „nagy hírt” már mindenki ismerte több hónapja, először csak a „zuhanyhíradó” forrásaiból, majd hivatalos közleményekből is megismerve: kilenc menetrendi évad után újra megszűnt a közvetlen éjszakai vonat Budapest és Berlin között. Szerzőink többsége ugyan kifejezetten szereti felkeresni mind a német fővárost, mind pedig Drezdát, mert nemcsak e két helyen, hanem a környékén is ugyanúgy találni igen sok közlekedési érdekességet – ezt a cikket azonban mégsem egy egyszerű megemlékezésnek szánjuk. Sokkal érdemesebb elgondolkozni azokon az okokon és körülményeken, amelyek a megszűnéshez vezettek – mert egy szomszédblog állításaival szemben egy ilyen döntésnek sokkal komolyabb háttere, előzménye lehet, mint az aktuális vezetőség hangulata és irányvonala … ennek próbálunk most utánajárni egy nagyobb lélegzetvételű cikkben.

metropol_2015_vac.JPG

Tovább

Egyensúly vagy súlytalanság - az aktuális menetrendváltásban

Noha az elmúlt években inkább azért kárhoztatták állami személyszállító vasúttársaságunkat, mert az utolsó pillanatig sem nagyon lehetett tudni róla, hogy mi is fog változni, idén már elég hamar ismertté vált, hogy jó néhány vonattal, közvetlen kocsival és komfortszinttel kevesebb lesz a hazai pályaudvarokon. Az első rémhírek némelyike hamar kacsahápogássá szelídült, de így is maradt bőven olyan, amit a medve kifejezett kérésre sem tudott lehúzni a halállistáról. Sok újdonsággal talán már mi sem szolgálhatunk az időközben kikristályosodott, és már több hivatalos és nemhivatalos helyen is ismertetett kínálathoz képest, de már csak hagyományból, megszokásból vagy éppen törzs-olvasóink kedvében járva, vagy mert a több cikk változatosabbá teszi a sajtót, így most is elmondjunk, hogy mit láthatunk, ha fellapozzuk a jövő évi menetrendkönyvet…

_mg_9396.JPG

Tovább

Verseny állami szolgáltatók között, vasúti pályafelújításra buszos kínálatbővítés - abszurdum, vagy indokolt lépés?

Gyakran merül fel a kérdés: busz vagy vonat? Az ország sok részében az elmúlt években a vasúti menetidők növekedése a vasúttól a busz irányába terelt számos olyan utast, akik korábban vonatoztak. Ez főleg olyan viszonylatokon történhetett meg, ahol bizonyos úti célokat illetően mindkét fajta szolgáltatás rendelkezésre állt. Vajon az autópályán suhanó expresszbusz a jövő, vagy van helye a gyorsvonatoknak is? Mai cikkünkben megvizsgáljuk, közszolgáltatási szempontból melyik megoldás az előnyösebb - az autópályás expresszbuszok hálózata, vagy a vasúti fővonalakon közlekedő gyors/IC járatok.

Tovább

Az üzletpolitika csődje - vissza a START mezőre!

Aki a napokban keresi fel a magyar állami vasúttársaság személyszállítási részlegének honlapját, hogy ott Start Klub kártyájának megújításáról, vagy éppen első megvásárlásáról gondoskodhasson, az alábbi üzenettel találja szembe magát: 

Tisztelt Utasaink! Az 50%-os kedvezményt biztosító START KLUB kártya megújítása érdekében szükséges technikai változtatások miatt a START Klub 50% kártya meghosszabbítása a továbbiakban nem lehetséges. A kártyát legkésőbb 2017. szeptember 30-ig lehet a személypénztárakban megvásárolni. A kellemetlenségért elnézésüket kérjük.

dscf4777_s.jpg

Tovább

Nagysebességű tervek az Egyesült Királyságban 3.

Arról már beszámoltunk, hogy Nagy-Britannia észak felé építene új nagysebességű vasutat, arról is írtunk, milyen elképzelések láttak napvilágot a drága zöldmezős beruházás helyett, most pedig nézzük, pontosan honnan hová is vezet majd ez az új vasútvonal.

hs2.png

Ilyen lesz a vonalvezetés, ha egyszer kész lesz. Ma még csak a sötétkék van meg, ez a "HS1". (forrás: Wikipédia)

Tovább

Viszlát a (you-goszláv) tengernél. Kreatív nevek, vagy a magyarok nyilaitól ments meg uram, minket?

Nyitó megjegyzés: bár szerkesztőségi név alatt született a cikk, az egyik szerző véleménye fajsúlyosan jelenik meg benne, amivel a blog közösségén belül nincs teljes egyetértés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy szinte mindenkinek eltér a véleménye valamennyire a témában. :)

Most, hogy már csak egy hetet kell várni a nyárinak nevezett hónapok egyikére, a MÁV-START-nak sem maradt sok választása, hogy elővegye a szűk egy hónap múlva induló nyári menetrendjére a nagy haditerveket, főként, hogy milyen formában is akarnak megbirkózni azokkal a vélt és valós utastömegekkel, akik valamilyen természetes állóvíz menedékében szándékoznak átvészelni a fokokat és az UV-sugarakat. Az előző években leginkább a balatoni kínálat volt az, amely miatt dicsértünk vagy dorgáltunk, de most a vasúttársaság egy újabb sebességbe kapcsolt a nemzetközi kínálatban is. Decemberben még csak az tudott megjelenni a menetrendkönyvben, hogy az Adria ugyanúgy heti háromszor jár, mint eddig, most azonban már a naponta közlekedéséről van szó – azt pedig már eddig is tudni lehetett, hogy az Istria is a hét minden napján fellármázza majd az őrségi táj éjszakáját. Ha csak ezen kínálatok szükségességéről lenne szó, valószínűleg elintéznénk egy bekezdésben – de olyan tálalást sikerült hozzátenni, amely máris felébreszt bennünk bizonyos gondolatokat.

 dscf6703.jpg

Volt egy másik Istria már 5 évvel ezelőtt is (most is megy, csak motorvonattal), de ez egy Ljubljana-Pula fürdősvonat. Abban csak büfészakaszos első osztály és ülőkocsik voltak. 

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Epilógus

Miután megjártuk Kárpátalját Nagyszőlősig D1-essel, kisvasutaztunk a Borzsa-völgyi kisvasúton, elmentünk Lembergbe, ott villamosoztunk, majd vissazjöttünk az Uzsoki-hágón át, az éjszakát Mátészalkán töltöttük, egy rövid, de annál hatékonyabb alvással (tényleg, egészen kipihenten ébredtünk 4 óra alvás után!). Ha már úgyis erre jártunk, és előző nap úgysem értünk vissza Pestre, akkor megtoldottuk egy kis kanyarral a hazautat. A cél: a "Kisantant-vasút" újabb szakaszának beutazása Nagykárolytól Nagyszalontáig.

dscf8747.jpg

Reggeli készlet Mátészalkán. Mienk lesz az InterPici.

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 4. rész: Az Uzsoki-hágón át

Az egy napos lembergi városnézést követő reggelen ismét vonatra pattantunk, hogy hazafelé vegyük az irányt. Visszaútra nem ugyanazt az utat választottuk, hanem – hogy lássunk más tájat is – az Uzsoki-hágó felé kerültünk. Ez 4 és fél óra "elektricskázást" jelentett Szjankiig, a vízválasztón lévő állomásig, majd ugyanilyen vonattal újabb 3 és fél órát Csapig. A kettő között pedig 2 óra várakozást…

dscf8611.jpg

EPL2T Elektricskánk reggel Lembergben. Kívülről modernebbnek néz ki, belül pontosan ugyanazt tudja, mint a régebbiek.

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 3. rész: út Lembergbe

Az előző részben eljutottunk Bátyuig, ahol felszálltunk az Ungvár-Kijev vonatra. Jegyünket még otthon meg tudtuk venni (pontosabban a szláv nyelvekkel jobban boldoguló Ellátott utas blogtársunk tette meg nekünk ezt a szívességet), mivel az UZ meglepően fejlett ezen a téren: a kiválasztott helyre lehet otthon nyomtatható jegyet vásárolni, és még a kártyás fizetéssel sincs gond. Mi a plackartnak nevezetett, harmadosztályúnak tekinthető kocsikat vettük igénybe, ami tulajdonképpen egy termes fekvőhelyes kocsi, ahol egy légtérben alszunk a többi ötven utastárssal, az egyes szakaszokat csak egy fal választja el, de a kvázi fülkéknek nincs ajtaja - és kevesebb hely is jut kinyújtózni, mert a folyosó másik oldalán hosszában is elhelyeztek ágyakat. A felső helyek valamivel olcsóbbak, mint az alsók, pedig megvan az az előnyük, hogy könnyebben felmenekülhetünk oda, ha nem akarunk ülni. De aludni se nagyon, hiszen a vonattal már estére célunkhoz értünk - más megoldás azonban nem volt, mivel a poszt-szovjet országok éjszakai vonatainak többségében nincs hagyományos ülőkocsi. Aki azonban magasabb komfortot akar az a négy- és kétágyas hálókocsifülkéket is választhatja nappali útra, és ugyanúgy kap ágyneműt is, mintha éjszaka menne.

dscf8215.jpg

Tovább

Osztrák, német, lengyel egyben – Krakkó

Múlt héten elég jó alkalmunk volt arra, hogy írjunk annak a városnak a régi járműveiről. amely a legfontosabb turisztikai célpont egész Lengyelországban. Ennek indokait mindenki ismeri… és talán pont ezért kevesebb figyelmet is fordít a villamosokra, pedig nemcsak azokkal juthatunk el a város utóbbi másfél évszázadának történelmében fontosabb helyekre, hanem azoknak egy kicsit elvontabb, modernebb formában is emléket állít.

100_4165.JPG

Tovább

Piros virágok mellé piros villamos - egy különleges nőnapi ajándék Krakkóban

Az idei március 8-án a krakkói közlekedési vállalat olyan módot választott a hölgyeknek való kedveskedésre, amellyel az urak sem érezhették magukat mellőzöttnek. Ekkor adtak át ugyanis a nagyközönségnek egy újabb nosztalgiavillamost, amely egyből járatba is állt mindkét nem örömére, és a női utasok virágot is kaptak a személyzettől. A közismerten kék-fehér villamosok közé keveredett piros szerelvény azonban nem a virágok színére, és nem is az alkalom baloldali gyökereire utal, annak az okait máshol kell keresni…

17155982.jpg

Tovább

Lehet fél órával kevesebb? Avagy a balatoni vonatpótlás tanulságai.

A dél-balatoni vasútvonal felújítása évek óta folyik, és immár lassan a végéhez közelít. Az átépült pályán újra versenyképes menetidőt tud majd kínálni a vasút a Balaton-part Budapesttől távolabbi részeire, Keszthelyre illetve Nagykanizsára - már annak a kevés utasnak, aki megmarad, hiszen az átépítés során sok mindent megtettek már azért, hogy fizető utas ne sok maradjon. A mai bejegyzés arról szól, hogy szerintünk hogyan is lehetne ezt kicsit jobban is csinálni.

Tovább

Hosszú, magas, mégis kicsi... - kisvasút Szeptemvri és Dobriniste között

Bulgáriában, Szófia és Plovdiv között vonatozva nemcsak Pazardzsik az, ahol érdemes lehet közlekedési különlegességek miatt leszállni… egy megállóval előtte, Szeptemvri állomásán találjuk ugyanis az ország egyetlen kisvasútját, amelyet néhol szeretnek „balkáni Rhätische Bahn”-ként emlegetni. Túlzó volna az összehasonlítás, vagy inkább a „balkáni” jelzőn volna a hangsúly? Nos, olyan lélegzetelállító műtárgyakat nem találni itt, mint az Albula- vagy a Bernina-vonalon, és még ha hegyekből nincs is hiány, azért ez mégsem a több hónapon át hóval fedett csúcsok és a tehenekkel teli zöld rétek világa. S itt ugyan nem közlekedik Pullman-szerelvény, de nosztalgiavonatok azért akadnak, és az üzem nemcsak a hálózat hossza miatt hasonlít inkább Graubünden „államvasútjára”, mint a magyarországi erdei vasutakra…

p1360403.JPG

Tovább

Elveszett állomások nyomában: Park am Nordbahnhof - A kikapcsolódás és emlékezés helye Berlinben

Egy rákosrendezői bolyongásom után jutott eszembe, hogy szinte pont három éve mutattam be egy egykor berlini vasúti karbantartó telep helyén spontán kialakult természetvédelmi területet. Rákosrendező messze áll ettől is, de attól is, hogy kedvelt kirándulóhely legyen, így emlékeim után inkább a szintén berlini Északi Pályaudvar (Nordbahnhof) helyén kialakult sétateret és a szervesen kapcsolódó Berlini Fal emlékhelyét mutatom be.

stettiner-bahnhof_1875.jpg

A berlini Nordbahnhof 1875-ben. Mára nyoma is alig maradt. (forrás)

Tovább

Múlt, ahol már a troli se jár - Plovdiv és Veliko Tarnovo

Azt már tudhatják olvasóink, hogy Bulgáriában milyen vonatok, villamosok és trolibuszok vannak… de mi a helyzet azokkal, akiket ilyen mélységben nem érdekel a közlekedés, és a tengerpart nem kínál nekik megfelelő szabadidős lehetőségeket? Vajon tényleg csak annyival érhetik be, amit Szófia kínálhat?! A válasz egyértelműen nem, mivel az ország nemcsak a fővárosból és a tengerből áll! Sőt, pont, hogy a kettő között találhatunk olyan helyeket, amelyek nemcsak elég hosszú múltjukkal, de az ahhoz képest nem is annyira régi időkből származó látványosságokkal is meg tudják fogni a látogatókat. Sőt, még a kettő közti vonatozásnak is meglehet a maga varázsa! De ha valaki nem hisz nekünk, higgyen most majd a szemének.

p1370003.JPG

 

Tovább

Mióta is megy ez a vonat?!

Pont ma öt éve!

2012 februárjában az embereket sok minden izgathatta a jövőre nézve. Főleg, hogy vajon tényleg azért nincs folytatása a maják naptárának, mert vége lesz a világnak (és ha igen, akkor milyen formában), vagy hogy csak odáig volt kedvük adminisztrálni, netán egy valóban új, jobb korszak köszönt elénk. De azon is lehetett gondolkozni, hogy ki lesz majd Barack Obama kihívója, sikerül-e a spanyol válogatottnak az EB-címvédés – már ha addigra elkészülnek az ukrán stadionok – és hogy hány éremmel térnek haza olimpikonjaink Londonból. A közvéleményt frissen sokkolhatta még Whitney Houston halála is… egy maréknyi közlekedésbarát pedig – akik több éves haverságot, és már akkor is sok közös élményt tudtak maguk mögött – ekkorra döntött úgy végérvényesen, hogy egy más közegben kissé agyonhallgatott gondolataikat egy blog lapjain mondják el országnak-világnak.

090 20060429 barcs.jpg

Tovább

Meddig bírják még dróttal? – vidéki trolibuszüzemek Bulgáriában

A tengerparton kívüli bolgár érdekességek felfedezését már lassan egy hónapja elkezdtük, különösen Szófiára fordítva gondot, hiszen ott van villamos, valamint metró és Ikarus-troli is. Utóbbi közlekedési eszköz azonban a másik kettővel ellentétben nem a főváros monopóliuma, ráadásul ha vonatra szállunk, és valamelyik trolibuszos üzemet keressük fel, könnyen ismerősökbe is botolhatunk. Nem árt azonban igyekezni, hiszen egyre több jel mutat arra, hogy amit láttunk, arról ugyanolyan könnyen lemaradhatnak az oda látogatók, mint ahogy már nekünk sem volt lehetőségünk sok mindent átélni…

dsc03695.jpg

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 2. rész: a Borzsa-völgyi kisvasút

Az előző epizódban szép lassan megérkeztünk Nagyszőlősre. Az időjárás egyre szomorkásabb lett, az eső is eleredt, ránk is sötétedett (májusi eső aranyat ér, vagy ahogy Boncz Géza mondta: májusi eső – aranyér…), és a tudat, hogy Nagyszőlős lakosságának mára csupán 10-15%-a magyar, egy kicsit el is szomorított. Szállásunk a Hotel Vinohradiv-ban volt, ami külsőre egy korának megfelelő állapotú szocmodern kockaház, belül ugyanakkor teljesen rendben volt, és a mintegy 2000 Ft-os fejenkénti ár sem volt vészesnek mondható, cserébe a város közepén van. Felfelé menet már láttuk, hogy van „Restavrácja”, és élet is van benne, és a pincér bősz bólogatása alapján várható is volt, hogy meleg vacsorát is adnak.

dscf8026.jpg

Hangulatos kockaköves utca Nagyszőlősön, eső utáni reggelen

Tovább

Pesties hangulatok Szófiában - épületekkel, trolikkal és metrókkal

Pár hete elkezdtünk behatóbban foglalkozni Bulgária kevésbé ismert arcával, a közforgalmú, és annak egyáltalán nem mondható vonataival, valamint a kizárólag Szófiában fellelhető villamosokkal. Már akkor is sok dolog ismerősnek tűnhetett számunkra, de ha tovább nézelődünk a fővárosban, egyre több mindent találhatunk, ami miatt otthonosan érezhetjük magunkat... s igaz ez az épített nevezetességekre ugyanúgy, mint a többi közlekedési eszközre is. De lássuk, mire is gondoltunk ezzel. 

p1350689.JPG

Tovább

Normál nyomtávon és komfortzónán túl - Ukrajna, 1. rész: út Nagyszőlősig

2016. májusának egyik hétvégéjén gondoltunk egyet, és északkelet felé vettük az irányt, hogy elhagyjuk a normál nyomtávot és kicsit a komfortzónánkat is. Tudjuk, hogy Ukrajnában háború dúl, igaz, az ország másik végében, ami innen körülbelül 1000 km-re van, és a nyugati végeken ebből inkább csak a fokozott rendőri jelenlétet látni – de lehet, hogy ez a konfliktus nélkül is így van. A lényeg ugyanakkor: van mit nézni a szomszédban, és nem egészen 20 ezer Ft-ból tartalmas hosszú hétvégét lehet kerekíteni.

dscf7996.jpgDíszsorfal Záhonyban. 

Tovább

Törvényesített nyomtávbővülésen gördülő postaládák - Szófia villamosai

Új útibeszámoló-sorozatunkban már hoztunk néhány indokot arra, hogy Bulgáriában járva ne csak a tengerpartot keressük fel, és azt is megtudhatták olvasóink, hogy a legtöbb vonatot és azok legérdekesebb járműveit is fővárosban, Szófiában lehet megtalálni. Akinek viszont a kötöttpályás városi közlekedés a fő érdeklődési köre, annak semmiképp sem szabad elmulasztania az itteni látogatást… különösen azért, mert villamost csak itt találni az egész országban, ráadásul olyan járművekkel, amely szintén nem akad máshol, vagy legalábbis ilyen egyvelegben biztos nem.

p1200057.JPG

Tovább