Hova megy ez a vonat?

Átszállás – így is lehetne 2.

2012. április 17. Szerző: feketén villogó térközjelző

Múltkori írásomban egy volt keletnémet város intermodális csomópontját mutattam be, jelen cikk tárgya egy nyugatnémet kisváros és környezete, természetesen ezúttal is tömegközlekedési szemmel.

A tizenháromezer lelkes Grünstadt a nyugat-németországi Rheinland-Pfalz tartományban található, közelebbről a Bad dürkheimi járásban.
A Neustadt és Grünstadt között futó vasúti mellékvonal az 1994-ben bevezetésre került Rheinland-Pfalz-Takt után lett sikeres, mivel az ütemes menetrend és egyéb finomhangolások segítségével már garantálni lehetett az átszállásokat busz és vasút között. Míg 1978-ban még a vasút és a busz konkurencia volt egymás számára, addig ez 1994-ben megváltozott.


Rheinland-Pfalz-Takt

1994-ben Rheinland-Pfalz tartománya új kezdeményezést hívott életre a növekvő személygépkocsi forgalommal szemben, ezzel mintegy megduplázva az 1994 év előtti vasúti menetrendi kínálatot. A rendszer alapja az ütemesség, ez 15-30-60(-120) perces ütemet jelent, a sűrűbbek az elővárosi vonalak (S-Bahn), a ritkábbak a mellékvonalak. A lényeg a kiszámíthatóság, azaz egy kiválasztott tömegközlekedési kapcsolat lehetőleg ne egyedi, hanem egész nap ismétlődő szolgáltatást nyújtson.
Felújítás után korábban megszüntetett vasútvonalak nyíltak újra, a cél egy minél sűrűbb közlekedési hálózat létrehozása volt. Az addig egymással konkuráló vasút és busztársaságok ezentúl egymást kiegészítő szerepben végzik mindennapi tevékenységüket.


A vonal hossza 29 km, óránként közvetlen eljutás van a két város között, óránként pedig átszállással tehető meg ugyan ez a táv, a menetidő ennek megfelelően 44 és 58 perc között váltakozik.
A megállóhelyeken található peronok magassága a sínkorona szintjétől számított 55 cm, több megálló is feltételes jelleggel üzemel, tehát a vonat csak lassít, de nem áll meg csak jelzett le-, illetve látható felszállási szándék esetén.

Monsheim, egy júniusi vasárnap 9:58. Vagy 10:58, esetleg 11:58. Csak a nap állásából mondható meg, hogy ez éppen melyik ütem.


2004-ig az egész vasútvonal felújítása megtörtént, Grünstadtban az első és második vágányt megszüntették, itt most autóbuszmegállók találhatóak. A peronok között aluljáró és lift ad gyalogos kapcsolatot, a peronokon jegy- és italautomata, valamint pad, szemetes, menetrendi hirdetmény is található. És hogy utóbbiakat miért is írom le? Mert nálunk sajnos ezek még nem természetes dolgok, illetve, ha van is, akkor az állapotuk miatt használhatatlanok (lásd például a 40a elővárosi vasútvonal pár éve felújított és mára teljesen szétvert Barosstelep és Érd felső állomásait).
Itt a megállóhelyeket nem csak felújították, hanem egy „Bahn Aktiv” program segítségével fiatal munkanélküliek bevonásával karban is tartják.

Az állomás eredeti funkcióját ugyan elvesztette, de más célú hasznosítása szerencsére megoldott. Jegy automatából kapható, élőmunka igénye pedig nulla.

Monsheim, előtérben a grünstadti, háttérben a hochspeyeri szerelvény. Hála az ütemességnek és a „csatlakozásra vár” funkciónak ez a jelenet óránként megismétlődik.


Bár még csak a második „így is lehetne”-hangulatú írást teszem most közzé, eltöprengtem azon, hogy vajon csak nekem egyértelmű-e, hogy a bemutatott német példák és a hazai valóság között nem az anyagi lehetőségekben, hanem a hozzáállásban rejlik a fő különbség?
 

Állomás a város szélén. Ma már csak a személyforgalom lebonyolításához szükséges vágányhálózattal üzemel az állomás.

Busz a vasút és az állomás között. Vagy Vasútbuszállomás?

Az állomás első és második vágánya helyén autóbuszok járnak.

Így kényelmes és gyors az átszállás.

Freisheimben ezúttal átszállással van kapcsolat Neustadt felé. Fél óra múlva közvetlen a kapcsolat Grünstadt és Neustadt között.

Balra Frankenthal, jobbra a csatlakozás vár Bad Dürkheimen át Neustadt felé.

Csatlakozásra várva, de miért lóg le a vonat a peronról, ha hely van bőven?


Az az érzésem, hogy a bemutatott német átszállási pontokon nagyon tudatos tervezés után helyezték el a bútorokat, berendezéseket, minden döntést a praktikum, az egyszerűség diktált. Látványos, hogy jó gazdája van ezeknek a területeknek, biztosan nem öli egymást a helyi „volán” és az önkormányzat, hogy ki húzza ki a járda repedéseiből a parlagfüvet.

A grünstadti helyijáratok térképe innen tölthető le (PDF).

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr334447460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.