Hova megy ez a vonat?

Innsbruck – élmény nem csak télen

2012. július 18. Szerző: feketén villogó térközjelző

Ausztriával folytatnám meredek élményeket ismertető sorozatomat, ezúttal Innsbruck idevonatkozó nevezetességeit mutatnám be. Innsbruck elsősorban a télről, a síelésről juthat eszünkbe, de nagyon érdemes ide nyáron is ellátogatni. A város és a környék nevezetességei közül közlekedési szemmel kiemelkedik a 2007-ben átadott új Hungerburgbahn, azaz a felújított és meghosszabbított siklóvasút.

0011.jpg

A régi nyomvonal régi kocsival 2004-ben.

A környező hegyekbe érkező túrázókat segíti még a Stubaitalbahn, valamint az Iglerbahn is, amelyek szervesen kapcsolódnak a méteres nyomtávú városi villamoshálózathoz. A város tömegközlekedését, a hegyi vasutakat és természetesen egyéb nevezetességeit egy következő, későbbi cikkben szándékozom bemutatni, de most lássuk, hogy két évnyi rekonstrukciós munkának mi lett az eredménye.

0018.jpg

1896-óta áll a régi végállomás mellett a Rundgemälde, azaz a több mint 1000 m2-es festett körképet bemutató épület.

Az ausztriai Tirol tartomány fővárosában Innsbruckban 1906-ban adták át a forgalomnak a 286 m szintkülönbséget 839 m pályahosszon áthidaló siklóvasutat, ezzel összekötést teremtve Saggen városrésszel, később pedig az 1928-tól üzemelő Nordkettenbahnnal. A várost akkoriban nem érdekelte a domboldalban létrejött új lakóterületek tömegközlekedéssel való ellátása, ezért magánvállalkozásban épült meg a vasút.

0157.jpg

Az acélhíd 2008-ban.

A vasút az Inn partján található alsó végállomástól (572 m.A.f.) a folyó feletti acél szerkezetű hídon át a – ma már műemlék – vasbeton viadukton keresztül Innsbruck Saggen városrészéig (858 m.A.f.) vezetett, itt lehet 1928-tól átszállni a Nordkette hegylánc 1905 és 2256 m-es magasságáig közlekedő kétlépcsős kötélvasútra.

sd-361.jpg

Alpenzoo megállóhely a régi nyomvonalon. Mivel a kitérő nem a vonal mértani felén helyezkedett el, ezért a kocsiknak kétszer kellett megállniuk.

A régi vonal egyetlen közbenső megállója az alpesi állatkertnél volt.

0083.jpg

Congress végállomás felszíni bejárata. Az állomások egységes dizájnnal kerültek kialakításra.

A vasút átalakítására számtalan ötlet született, a legrégebbi tervek az 1940-es évekig nyúlnak vissza.

A legutóbbi ötletet tett is követte, két éves építőmunka eredményeként 2007-ben adták át a forgalomnak az új siklóvasutat. A régi nyomvonalon szinte teljes egészében megszűnt a forgalom, csak a felső végállomás maradt nagyjából a helyén, igaz az is teljesen újjáépítve. Az alsó végállomás átkerült az innsbrucki kongresszusi központhoz, így párszáz méteres közelségbe került a történelmi belváros.

0087.jpg

A Löwentor megálló az Inn hídjáról.

A két végállomás között 2 új megálló is kialakításra került, az egyik a régi Alpenzoo megállóhely közelében, de az új nyomvonalon, a másik pedig az Inn partján található (Löwenhaus). Az útvonal: Congress (569 m) – Löwenhaus – Alpenzoo (750 m) – Hungerburg (857 m).

0097.jpg

Öt különálló kocsiszekrény van 1-1 ponton a teherhordó keretre erősítve, ezzel biztosítva a mindenkori függőleges helyzetüket.

A Congress végállomás föld alatt található, a vasút a 371,5 m hosszú Rennweg-alagúton át  csak a Löwentor megálló előtt éri el a felszínt. A megálló után az új Inn-hídon át vezet az út, majd a 445 m hosszú Weiherburg-alagút után éri el az Alpenzoo állomást. Innen az acél szerkezetű hídon át a Hungerburgbahn régi állomása helyén felépített új végállomás az úticél.

0150.jpg

Az új Alpenzoo megállóhely közvetlenül a Weiherburg-alagút után került kialakításra, a régi megállóhoz képest ezzel közelebb került az állatkert is.

Az új vasút technikai adatai:

-        Alsó végállomás magassága: 569 m.

-        Felső végállomás magassága: 857 m.

-        Szintkülönbség: 288 m.

-        Pálya hossza: 1838 m.

-        Utazási idő: 8 perc.

-        Utazási sebesség: 10 m/s.

-        Egy kocsi befogadóképessége: 130 fő.

-        Követési időköz: 15 perc.

-        Maximális szállítási teljesítmény: 1200 fő/óra.

A siklóvasút és a Nordkette elérhetősége:http://www.nordkette.com/index.php

0016.jpg

Az 1-es villamos végállomásától pár perces sétával elérhető a sikló.

 

0155.jpg

Az új Inn hídról is látszik a régi nyomvonal. Az új végállomással közelebb került a vasút a belvároshoz, ezzel attraktivitása is megnőtt.

sd-358.jpg

2004-ben még a régi nyomvonalon régi kocsival járt a sikló.

0141.jpg

Hungerburgbahn felső végállomás. Semmi nem emlékeztet az egykori végállomásra.

198.jpg

És ha már tériszonyunk van, akkor egy kis villamosozással kipihenhetjük Innsbruck festőien szép belvárosában.

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr524663223

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VT22 2012.07.25. 11:02:40

egyfelől tetszik a hozzáállás hogy nem egy megkövesedett muzeális járművet tartanak fent siklóként mint mi a budai várban, hanem a városi közlekedés részeként tekintenek rá. Másfelől nem tetszenek ezek állomások. A régi vasút sokkal inkább környezetébe illeszkedő volt, mint az új.

Thomas a laprugós · http://hovamegyavonat.blog.hu 2012.07.25. 12:08:49

@VT22: A szerző úr lehet hogy kijavít és én tudom rosszul, de tudtommal ez a sikló ugyanúgy külön díjszabású, mint a miénk...:(

feketén villogó térközjelző 2012.07.25. 20:05:31

@Thomas a laprugós: Jelenleg a helyi tömegközlekedési válallattól (IVB) külön cég üzemelteti a siklókat és a két kötélvasutat. Inssbruck-Hungerburg, Hungerburg-Hafekalar, Hafekalar-Seegrube. A jegyet egybe és külön-külön is meg lehet venni, csak a cikkben említett siklóra 4,0 € az egyirányú jegy és 16,20 a teljes útvonalra. Szóval húzós az ára, de felejthetetlen az élmény.

feketén villogó térközjelző 2012.07.25. 20:08:46

@VT22: Ennek itt már más a szerepe, mint nálunk a várban. A "nagyfelvonó" siklóval, busszal és autóval eddig is elérhető volt, a felújítás után a siklónak nőtt a kapacitása, így remélhetőleg csökkent az autóforgalom a hegyen.
Azér Budapesten mégis csak a világörökség kellős közepén van a siklónk, erre a pár méterre szerintem a régi kocsi is megfelelő.

Ha felújítanánk és a Duna felett meghosszabbítanánk a belvárosig, akkor elgondolkodnék új kocsikon. Innsbruckban ezt tették. :-)