Hova megy ez a vonat?

A vasparipa és a drótszamár – 4. rész: A szomszéd biciklije mindig zöldebb?

2012. október 16. Szerző: Ellátott utas

Ma már újra nagyon divatos a kerékpár, ki-ki a költséghatékonyság, ki a praktikum, ki a trend parancsának engedelmeskedve pattan kétkerekűre. A kétségtelenül környezetbarát és – a mellette közlekedő autók kipufogógázait leszámítva – egészséges közlekedési mód hatósugara természetesen nem ér fel az autóéval, ezért a biciklit néha szállítani kell. Hogyan? Hát vonattal! Sorozatunk eddigi írásaiban a magyarországi vasúti kerékpárszállítás fényesebb és sötétebb oldalait jártuk körbe több szempontból, most lássuk, hogy más európai országok vasútjai milyen követendő vagy elrettentő megoldásokat találtak erre a témára.

51 54 82-40 426-3 BDs.JPG

Az egykori Rastislav részlete a Nyugatiban: inkább poggyászkocsi, mint kerékpárszállító.

Ha megpróbáljuk általánosítani a kerékpárszállítás helyzetét az európai vasutakon, akkor azt állapítjuk meg, hogy a kerékpárosok igényeire való odafigyelés ugyanúgy a „harmadik generációs” jogokba és szükségletekbe tartozik, mint a műemlékek és a környezet védelme (meg ez utóbbival együtt járva a fejlett hulladékgazdálkodás) – és ennek megfelelően általában Európa északabbra és nyugatabbra fekvő országaiban oldják meg hatékonyabban a biciklik vonatoztatását. Bizonyos „gyűjtőfogalmak” azonban nem köthetők égtájakhoz és a történelemkönyvek tartalmához sem – és néha a legkülönfélébb vasutakat vehetjük egy kalap alá.

Ha a jegyeket nézzük végig, akkor látható, hogy igencsak ritka a távolságfüggő tarifa: csak egy-két skandináv országban valamint a rövid távú utazások kedvezővé tételére Svájcban találunk csak ilyet. Mindenhol máshol inkább az egyszeri utazásra fix áron megszabott jegy, vagy a korlátlan bicikliszállítást lehetővé tevő napijegy jellemző –  vagy ha a kettő keveredik is, az előbbi a távolsági, az utóbbi pedig a regionális-elővárosi forgalomban fordul elő inkább. Üdítő kivétel – noha csak bizonyos országok, régiók vagy egyes vonatok sajátja – az is, amikor ugyanolyan természetességgel vihetjük a bringát ingyen, mintha valamilyen más nagyobb tárggyal szállnánk vonatra.

51 43 84-36 001-2 Bbd 5 B.JPG

Sopron az már nyugat? A GYSEV új beszerzései a Reko-kocsik, melyek IC-kbenis futhatnak, és kerekesszék szállítására is alkalmasak.

Apropó, hova is szállhatunk fel? Klasszikus poggyászkocsira szinte soha – ahol még hajlamosak poggyászként kezelni a cangát (mint a csehek, szlovákok és finnek), ott is csak a kocsi egy részét jelölik ki ilyen célokra, a többiben az utasok normális ülőhelyeken foglalhatnak helyet. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy bizonyos régi kocsikon nem a poggyásztérbe kéne bepakolni a kétkerekűt, de annak a szomszédságában is lehet utasteret találni á la BDbt/h. A leggyakoribb azonban az elővárosi-regionális vonatokon a többcélú tér a már említett csapóülésekkel, illetve praktikus megoldásként egy kihúzható rögzítő gurtnival, ami nem ártalmas, ha a biciklis el akar sétálni a WC-re vagy valami ételt-italt venni. Bizonyos regionális szint után és az összes távolsági járaton viszont a kampós-támasztékos kerékpárhelyeké a főszerep, amelyekből háromtól tizenötig bármennyit el lehet helyezni a kocsiban, akár csak egy WC, akár több fiktív fülke feláldozásával. A legtöbb esetben ezekre kötelező helyet foglalni, de némely rövidebb távú belföldi gyorsvonatban ez sem feltétlenül törvényszerű.

100_1453.JPG

Cseh bringáskocsi: még a színes csehországi járműparkból is kitűnik (nem hátrány a felszálláskor, ha könnyű észrevenni).

A vasutak fejlődésében sajnos nem mindig akartak helyet szorítani a biciklistáknak: Franciaország és Csehország kivételével mindenhol száműzték őket a nagysebességű, vagy legalábbis annak pozícionált vonatokról. A legtöbb vasúttársaság álláspontja szerint csak lassítanák az utascserét – mintha egy kerekesszék, egy gyerekkocsi vagy egy nagy adag bőrönd hamarabb tudna fel- és lekerülni, ráadásul ezek is hasonló műszaki megoldásokat igényelnek, mint a drótszamarak. Lassan azonban már a DB és az ÖBB is kezdi belátni, hogy muszáj engedni a követeléseknek, különösen ha az ilyen vonatokat tekintik a jövő egyedüli zálogának: így a railjet-ekben és az ICE-k utódaiban már lesz kialakítva kerékpárhely.

Nézzük most végig az egyes országokban uralkodó állapotokat vonatok és jegyek terén, ez talán az olvasók hasznára is válhat, ha külföldre akar biciklitúrát szervezni – vonat segítségével.

cdcanga_5.jpg

Fogasok kerékpároknak a cseh kocsiban.

Első bezzegországunk Ausztria, ahol az IC-s és a regionális szállítás között húz éles, de nem átjárhatatlan vonalat az ÖBB. Az előbbin 10 €-ért, kötelező helyfoglalással tudhatjuk magunk mellett a biciklit, de utána azzal még a regionális forgalomban is korlátlanul vonatozhatunk egész nap. Utóbbira 5 € a napi- és 10 € a hetijegy ára, de még 5 €-t ráfizetve a távolsági vonatokra is felszállhatunk. A kettőtől öt fő számára használható Einfach Raus-nak pedig csak 7 €-val kerül többre a bringaszállítós verziója. Mindehhez bőven találunk vonatot és kocsit – mindössze csak a railjet-ek  (egyelőre fennálló) kizárása jelent csúnya szépséghibát, de legalább cserébe egyes EuroNight-okon is van legalább hét kerékpárhely, amiért csak másfél fülkényi helyet kellett feláldozni.

Németországban sem jutunk fel az ICE-kre, de legalább az összes IC-n tudunk helyet foglalni 9 €-ért, és ahová CityNightLine jár, ott sem kell lemondanunk arról, hogy kilegyen mind a két kerekünk – itt még a kuriózumnak számító (és tökéletes rakodóajtóval felszerelt) félig fekvőhelyes- félig kerékpárszállító kocsihoz is lehet szerencsénk. A „piros” – azaz Regio, vagy S-Bahn (de minden esetben többcélú terektől hemzsegő) – vonatokra 5 € az egész országra érvényes napijegy, de ennek létezik tartományonkénti, a magánvasutakra érvényes változata is. A tartományok néha igen jó irányban is meg tudják húzni a szabályokat, némelyikben (Szász-Anhalt, Türingia) mindig, máshol meg csak 9 órától (Rajna-Pfalz, Saar-vidék) ingyenes a fuvarozás, megint másokban pedig csak bizonyos közlekedési szövetségek keretében.

ab_bringás.jpg

A svájci Appenzeller Bahnen régebbi motorvonataiban is a motorkocsiban van elégséges hely a kerékpárszállításra.

Hogy is nézne ki Svájc, ha ott nem törődnének eléggé ezzel a témával?! A napijegy ott 18 frank (4200 Ft), de mindössze a tizenkétszereséért már névre szóló éves bérletet is válthatunk, ha pedig nem megyünk olyan messzire, elég a távolságnak megfelelő teljes árú jegyet megfizetni. Ha Swiss Pass-szal akarunk utazgatni, akkor csak 12 frank vagy félárú jegy az efféle mulatság. A vonatokon van bőven hely ahhoz, hogy csak a kanyarba dőlős vonatokon főszezonban legyen kötelező a helybiztosítás öt frankért – és akkor még nem szóltunk a többi közlekedési eszköz nyújtotta lehetőségekről sem.

Az egyik legnagyobb pozitív meglepetésként mindenképp az SNCF említhető: a vasúttársaság komplett  honlappal kedveskedik a kerekezőknek, ahol nem kis büszkeséggel azt is közlik, hogy a világon egyedülállóként a nagysebességű vonatokra – azaz a TGV-re – is felengedik a bringákat, és ezért nem is kell 10 €-nál többet fizetni! Ennyibe kerül a helyjegyköteles illetve az éjszakai Intercité (azaz Corail-kocsikból álló) járatokra is a kerékpárjegy, a különféle regionális (TER, Transilien) vonatokon azonban még ingyen is elviszik! A TGV-famíliából (amely Németországba és Svájcba is eljutva a nemzetközi szállítást is megoldja) csak a Thalys lóg ki, amelyre nem lehet biciklit egyben felpakolni – az Eurostar viszont nem esik efféle korlátozás alá, igaz, az árát is megkérik 30 fonttal (10350 Ft - ami 25-re csökken, ha nem akar az ember mindenáron a gépe társaságában utazni, hanem poggyászként adja fel). Sajnos ha Olaszországban járunk, ott csak a svájci nappali és a német éjszakai vonatokban nem kell szétszerelni-csomagolni távolsági forgalomban, azok mellett csak a regionális forgalomban kaphatunk kerékpár-napijegyet – vígaszdíjként 3,50 €-ért, nem is túl drágán.

A Benelux-államok közül Hollandia a legismertebb bringásparadicsom, és ennek megfelelő az üzletpolitikájuk is: a kerékpár-napijegy ára ugyan kicsit borsos 6 €-ért, de ezért minden viszonylaton elővárosi gyakorisággal érkeznek az ország minden pontját összekötő vonatok, amelyek közül egy sem marad ki a bicikliszállítási lehetőségből. (Kár, hogy ehhez csak két, összesen öt irányból érkező éjszakai vonattal lehet eljutni Németország, Svájc, Lengyelország, Csehország és Dánia felől.)  A belgáknál hasonlóan sűrű kínálat mellett egy útra 5, egy napra pedig 8 €-t kell kipengetnünk, ha pedig sikerült eljutnunk Luxemburgba (ezt a környező országok nem nehezítik meg), ott már nem kell fizetnünk a bringánkért.

Még északabbra tekintve Dániában és Norvégiában távolságfüggő jegyeket válthatunk, az utóbbi országban félárú jegy formájában. A belföldi vonatok mindegyikén van bizonyos számú hely, a legjobban pedig az jár, aki Koppenhága és környéke felfedezésébe fáradt bele: az S-Tog kalauzai sem kérnek kerékpárjegyet. Ha valaki még Finnországig is eljut, ott 10 €-t kell fizetnie egy távolsági utazásért (a Pendolino ott is tabu, de a régi gyorsvonatokban poggyásztérbe pakolhat, az emeletesen meg a csomagmegőrzőkhöz hasonlóan érmés zárral rögzítheti le), elővárosban 4,20 €-t vagy a helyi tarifának megfelelő összeget.

51 54 82-70 052-0 BDhmsee 28 Ph.JPG

Szintén cseh bringás: félig másodosztály, az egyik végén biciklis résszel.

Ha most keleti irányban kezdünk el nézelődni, a legelső biztos Csehország és Szlovákia lesz. Mindkettőben a közös múlt emléke a majdnem minden távolsági vonatban meglévő poggyászkocsi, és hogy az ott tanyázó vonatkísérő poggyászként veszi fel, majd adja le a bicikliket – de egyre inkább megjelennek az utolsó fülkék és WC-k feláldozásával megjelent kerékpártámok is a kocsikban, sőt, a régi poggyászteres kocsikból is egyre inkább kerékpártámokkal és többfunkciós térrel rendelkező járműveket alakítanak ki. A francia példát pedig a csehek is követték: a Pendolino-n is vannak kerékpárhelyek (noha ennek igencsak megkérik az árát 200 koronával (2400 Ft)). A regionális-elővárosi forgalom járműveiben nem volt nagy kunszt ilyen-olyan kerékpárhelyeket kialakítani, és a Bz-k végében is tudtak gondoskodni az elhelyezésről (sőt, egyes pótkocsikban még több ülés kieszedésével is jutott nekik hely). Akinek azonban ez nem volna elég, több viszonylaton is kaphat Cyklovlak-ot cseh földön, külön erre a célra átépített kocsival! Hogy a rút anyagiak se maradjanak ki:  egy cseh bicikliszállítás kerékpárhelyen 25, poggyászként 30 korona (300 illetve 360 forint), napijegyként ennek a duplája – ha pedig kerékpárhelyet akarunk foglalni, az még 35 koronát (420 Ft) kóstál. A szlovákoknál pedig van 1,50 €-s egyszeri jegy (melynek létezik 1 €-s kedvezményes változata is a gyerekek és a különféle kedvezménykártyások és rokkantak számára), 2,50 €-ért napi, 6 €-ért meg hetijegy is. Mindkét országnak jók a kerékpárszállítós összeköttetései hazánkkal és a nyugati szomszédaikkal is.

Lengyelországban szerencsére egyre jobban szaporodnak az egy-két fülkényi kerékpárhelyet kínáló távolsági vonatok, főleg expressz és TLK-kategóriában, de már két pár Szczecin felé tartó EIC-ben is adott ez a lehetőség. A Przewozy Regionalny jellegzetes EN 57-eseiben a poggyásztér, a modernebb motorvonatokban pedig a többfunkciós tér van kijelölve ilyen célokra, mindenhol máshol pedig az első és az utolsó kocsi peronja a megszabott hely – feltéve, ha nem EIC-vonatról van szó, vagy nem 1. osztályú-, fekvőhelyes-, netán hálókocsi az a bizonyos első avagy utolsó. Az egyszeri kerékpárjegy ára a PKP IC-nél 9,10 złoty (640 Ft), a PR-nál pedig 5,50 (385 Ft). A belföldi fejlődés sajnos nemzetközi forgalomban még nemigen látszik, a ritka lehetőséget csak a cseh poggyászteres kocsik és az amszterdami alvószékes kocsi kínálja.

slo_mura_ic.jpg

A Mura IC Mariborból érkező vonatrésze Pragerskóban, reggeli ellenfényben: a mozdony mögött ott a bringáskocsi.

A horvát és a szlovén vasút nem dúskál ugyan kerékpárszállító kocsikban, de a menetrendi kínálat arányában általában mindenhol sikerül ezt a szolgáltatást biztosítani – noha az előbbinél ez az arány a szellős menetrendnek köszönhetően is biztosítható a főbb vonalakon, azaz Eszék, Vinkovci, Split és Rijeka irányába, ahová általában jut két-három olyan vonatpár, amelybe besorozzák a megfelelő kocsit. A „kisebb szomszéd” helyzete a motorvonatoknak köszönhetően sokkal jobb – de az ICS márkanevű Pendolino némileg ront a képen. Az „etalont” viszont inkább a hagyományos kocsikban beáldozott két fülke jelenti – kár, hogy az SZ csak az üléseket és a folyosó felőli oldalfalat szedte ki ehhez, a válaszfalakat és a WC-t nem. A kerékpárjegyért 30 kunát (1110 Ft) illetve 3,60 €-t kell leszurkolnunk – ez utóbbi viszont napijegy. A két vasút egymás között, valamint felénk és az osztrákok irányában is biztosítja a lehetőséget a nemzetközi szállításra.

Románia és Bulgária a magyar vasúthoz hasonlóan sok használt német járművet szerzett be, de nem elégedtek meg azzal, hogy az eredetileg regionális-elővárosi forgalomra szánt járművekkel pótolják a végső lepusztulás szélén álló távolsági flottát, hanem nagy számban vették meg a kerékpárhelyekkel is rendelkező InterRegio-kocsikat, valamint a nagy kerékpárszállító térrel rendelkező ülőkocsikat. Míg közvetlen szomszédunk a gyorsvonatokat felváltó InterRegio-k közül többe is beletette az ilyen járműveket 10 lejes (kb. 650 Ft) kerékpárjeggyel, addig a bolgárok csak a „kiemeltebb” Szófia-Várna és Szófia-Burgas vonatokba – de a többiben meg az utolsó kocsi peronján engedélyezték a szállítást. A regionális vonatokon poggyásztérben vagy többfunkciós térben történik a szállítás mindkét országban, ezért a románok csak a fele árat szedik be, míg a BDZ-nél minden kerékpárszállítás 2 levába (kb. 290 Ft) kerül. Mindez azonban mind a két helyen csak a belföldi kerekezők kiváltsága – a Hargita IC-ben nyaranta megjelenő kocsit leszámítva nem lépik át ilyen járművek a határaikat.

51 55 95-80 020-9 Ds.JPG

Amit a MÁV a közelmúltig nyújtani tudott: Ds sorozatú kerékpárszállításra alkalmas kocsi, kissé leharcolt állapotban.

A „sereghajtó” országokat a volt Jugoszlávia déli és keleti területein kell keresni: Szerbiában csak idén jelent meg az első biciklis kocsi, de az is csak a cseheknek köszönhetően az Avala EuroCity-ben. A vasút honlapja diplomatikusan csak annyit említ a belföldi kerékpárszállításra, hogy „kézipoggyászként, megfelelően becsomagolva lehetséges”. A bosnyák és crnagorác társaságok honlapja ellenben egy árva kukkot sem szól arról, hogy egyáltalán lehetőség volna ilyen szolgáltatás igénybevételére – a macedón személyszállítás pedig még saját honlappal sem rendelkezik. Egy igencsak meglepő tagot is látunk viszont ezen országok soraiban: Svédország az, ahol a bicikliszállítás „biztonsági okokból” szintén csak szétszedett és összecsomagolt formában engedélyezett.

Te melyik országban tapasztaltad a leginkább biciklibarát szolgáltatást? Van, aminél a hazai viszonyok is jobbak? Hová terveznél ezek után biciklitúrát vonattal?

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr734850519

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tothabringa 2013.01.09. 23:49:24

Hmm, mikor még csak terveztem a bringával az albán utamat, előtte kimentem Szegedről Szabadkára drótszamáron. Élénken érdeklődtem a szerb vasúton történő bicikli szállítás feltételeiről egy helyi magyar nemzetiségű vasutastól. (Mindez 2010 nyarán volt, az útról szóló blogom címe: tothabringa.blog.hu)
Elmondta, hogy se Szerbiában, se Montenegróban nem lehetséges egyben vinni a kétkerekűt, de szétszedve és pogyászként feladva igen. Kissé röhejesnek tartom a mai napig is: este negyed 7 körül valakit föl esz a fene a szabadkai állomáson és másnap 3/4 11-kor ott van a tengerparton. Mindezt II. osztályon, retúr ~60 €-ért.

Montenegró és Albánia között - évek óta - csak teherforgalom van!
Bezzeg Albániában utaztam is - kerékpárral együtt, szabálytalanul - vonaton. Rendkívül olcsó, de olyan is, akit érdekel megkeresi a blogomon a kérdéses részt, de senkinek ajánlom! :-(

Thomas a laprugós · http://hovamegyavonat.blog.hu 2013.01.10. 07:21:11

@tothabringa:

Egy Durres-Tirana menet az nekem is megvolt...
Akkor azzal indult az utazás, hogy a peronon összeverekedett két vasúti dolgozó. :)
De utána nyugodt volt minden, strandról visszautazó fővárosiak töltötték meg a vonatot. Ha egyszer újra eljutok Albániába, remélem hogy lesz még vasút, és további vonalakat is bejárhatok. :)