(Ellátott utas hathatós közremüködésével)
Németország keleti tartományai (vagy mondjuk ki kevésbé polkorrektül: a volt NDK) valamiért sem a "civilek", sem a kisvasútbarátok körében nem tudtak annyira fókuszba kerülni a közép-európai rendszerváltások óta eltelt negyedszázadban. Ez talán nem éppen igazságos, hiszen nemcsak a Honecker-rezsim alatt elharapózott vonalmegszüntetéseket túlélt vonalak kaptak új erőre azóta, hanem számos bezárt szakaszt is visszaépítettek (sőt, még építenek ma is). A természet szépsége, és a szinte egyeduralkodó gőzüzem - valamint az ahhoz jól illő kortárs személykocsik - pedig mit sem változtak. Új sorozatunkban ezeket a kisvasutakat szeretnénk bemutatni a cseh-német-lengyel hármashatártól a Harz-hegységen át egészen a Balti-tenger partjáig. Kezdjük talán a legsokszínűbb, és már csak járművei miatt is ismerősen ható Zittauer Schmalspurbahnen-nel.
Egy igazán kortalan közlekedési eszköz...
A német-cseh-lengyel hármashatár német oldalán - de mindkét szomszéd országhoz szinte belátható közelségben - található Zittau vasútállomása 1848. június 10-én nyitotta meg kapuit a Löbau felől érkező, vagy oda utazó nagyközönség előtt. A következő lépéseket a reichenbergi (libereci) és a görlitzi vasút megépülése jelentette (ezek ma arról is nevezetesek, hogy rövidebb szakaszokon Lengyelországban is megfordulnak, de ott nem állnak meg), ezek sikerén felbuzdulva tervezni kezdték a Zittau melletti Oybin vasúti összeköttetését is - egy helyi érdekcsoportnak pedig sikerült elérni, hogy egy oldalággal Johnsdorfot is elérje a vasút.
A Zittau-Oybin-Jonsdorfer Eisenbahn (ZOJE) vasúttársaság vonalait, a 12,2 km hosszú Zittau - Bertsdorf - Oybin szakaszt, és a 3,9 km-es Bertsdorf-Johnsdorf szárnyvonalat 1890. november 25-én adták át a forgalomnak. A tartományban ez volt az egyetlen keskenynyomközű magánvasút, de az üzemvitelt itt is a Szász Királyi Államvasutak látta el. Az 1906-ban államosított vonalon hamar felfutott a - részben keskenynyomközű teherkocsikkal, részben pedig a kisvasúton szállított normálnyomtávú járművekkel - végzett árufuvarozás, amihez jelentős személyforgalom is társult a két kiránduló- és üdülőhelyhez (melyek később a "Kurort" előnevet is kiérdemelték), így 1913-ban Zittau és Oybin között kétvágányúsították a pályát.
Zittau és Bertsdorf között a II. világháború végéig kétvágányú volt a pálya, ..
… ami Olbersdorf-Niederdorfnál is sejthető.
Nem ez volt az egyetlen kisvasút a régióban - ráadásul a másik jóval előbb is épült meg. A szintén Zittau-ból, de keleti irányban, Reichenau felé tartó vonalat 1883-ban nyitották meg, ez a cseh földön található Hermsdorf-ig (ma Hermanice) vezetett, és ott csatlakozott a Friedland (Frydlant) irányából jövő másik vonalhoz. 1945 után a vonal nagy része Lengyelországhoz került, akik még 1961-ig üzemeltették... de csehszlovák oldalra már nem jártak át. A Frydlant környéki kisvasút 1976-ban szűnt meg, de a "helyi erők" a visszaépítésére törekednek - eddig azonban még csak egy múzeumot sikerült megvalósítani a fűtőház területén.
A ZOJE rövidítés a helyiek fantáziáját is megmozgatta, és azt olvasták ki a rövidítésből, hogy "Zug ohne jegliche Eile" - azaz vonat mindennemű sietség nélkül.
A második vágány a II. világháború után megszűnt, az utasforgalom is csökkent. A közúti forgalom is egyre jobban zavaró tényezőként hatott a vonalra - illetve a vasút is egyre jobban zavarta a közutat. A megszüntetés ellen viszont pont ez az egyre növekvő gépkocsiáradat a környezetszennyezés szólt érvül, már csak ezért is sűrítették a hétvégi vonatok számát, és a kisvasút felkerült a „megtartandó turisztikai vonalak” listájára is. A rendszerváltás után ismét felmerült a vonal bezárása, de az erős helyi tiltakozásnak köszönhetően szerencsére ez a mai napig nem történt meg. 1994-ben alakult meg a SOEG (Sächsisch Oberlausitzer Eisenbahngesellschaft) és 1996-ban vette át a Deutsche Bahn AG-tól (DB) a forgalom lebonyolítását.
A 12 iparvágány-csatlakozás egyikének maradványa. (fa-impregnáló üzem)
A Zittau-ból kiinduló vonal szintben keresztezi a Liberec felé tartó nagyvasúti vonalat, majd annak viaduktjának árnyékában kanyarodik el nem sokkal a lengyel határ előtt, így kerüli körbe az egész várost. Mivel számos "kültelki" helyen is megáll, így tulajdonképpen kiegészíti a városi buszok hálózatát, és "alsó" díjszabása is ehhez a tényhez igazodik.
1435 és 750 mm keresztezése Zittauban
Kihaladás Zittau Haltepunkt-ról a viadukt árnyékában... ez az alig egy éves kép viszont már kétszeresen is történelmi. Egyrészt a régi keletnémet fénysorompót sárga-piros fedezőjelzőre cserélték, másrészt pedig a büfékocsi ablakai is megváltoztak.
A végállomások, Oybin és Jonsdorf kellemes kiránduló- és üdülőhelyek, előbbi fő nevezetessége a várrom, és a régi áruraktárban lévő kisvasúti múzeum, míg az utóbbi a pillangóház sokszínű növény- és állatvilágával vonzza a látogatókat.
Kurort Oybin állomásépülete már vonat nélkül is fotóra érdemes lenne...
...de ez a háttérben lévő szikla még jobb indok!
Noha a modern vontatási telep - amelyhez egy fedett csarnok is tartozik a személykocsik tárolására - Zittau-ban kapott helyet, a vonal igazi központjának az elágazóállomás, Bertsdorf számít. Itt van a székhelye a vasút emlékeit őrző klubnak, és az ottani fűtőházban is végzik a járműveik felújítását. Bertsdorf másik fő nevezetessége a váltóállító torony, ahonnét nemcsak a három bejárati jelzőt, de több váltót és néhány kisiklasztó sarut is vonóvezetékkel állítanak... illetve a torony felőli oldalon a párhuzamos kihaladás lehetősége a két végpont irányába, amire hétvégén többször is van példa.
Fedett szigetperon egy kisvasúton... a vágányok felett a tető a nagyvasúti kocsik miatt magasabb.
Az állomás váróterme is a lehető legeredetibb állapotra lett felújítva...
...a berendezés része pedig ez a mai is működő mérleg, amely ki is nyomtatja az ember súlyát.
Egy kis "Ostalgie" Wilhelm Pieck képével...
A váltóállító torony őszi árnyékban és egy "érdekes" lassújellel...
A mozdonyoknak szánt szenet büntetés terhe mellett elvinni tilos... a hiánygazdaság emléke Bertsdorf mozdonyszinének a falán.
Kihaladás Bertsdorfból teljes gőzzel... most éppen Jonsdorf felé
A "mindennapi" járműparkot a '30-es évekből származó 1E1 tengelyelrendezésű, telített gőzzel működő mozdonyok vontatják fel a hegyekbe 600 LE teljesítménnyel, és 30 km/h legnagyobb sebességgel. A kocsik is ebből a korszakból (vagy még korábbról) származnak, de többször is kaptak főjavítást. Nyitott peronos elrendezésük azonban a mai napig megmaradt. A turisztikai főszezonban (azaz tavasztól őszig) mindennap, télen pedig hétvégén büfékocsit is kapnak a vonatok, ha jó az idő, akkor pedig egy nyitott kocsit is.
A nosztalgia-hangulat ellenére az akadálymentességre is nagy gondot fordítottak...
...és ez nemcsak látszat!
A főszezoni menetrendet tovább színesíti, hogy hétvégén tematikus vonatok is forgalomba állnak: hol a szász államvasutat megidéző szerelvény a tartomány kisvasútjainak legendás gépével, a Meyer-rendszerű (ahol a két gépezet két forgóvázon hajtja meg a kerékpárokat) IV K sorozatú mozdonnyal, hol pedig a '30-as évek DRG-jének vonata egy párnás személykocsival. Szombatonként az órás ütemet biztosító plusz szerelvényt a két dízelmozdony valamelyike húzza - közülük az egyik a remotorizációja óta a Gyermekvasút gépeinél is erősebb 45-ös - míg vasárnaponként az 1938-ban készült dízel-villamos motorkocsi áll üzembe.
Mindent a maga helyére... barna kocsik a harmadosztályú utasoknak, szürkék a negyedosztályúaknak!
A másik dízelmozdony is román gyártású és eredetű
A DR soha nem vásárolt 45-ösöket, a ma Németországban közlekedők mind az ezredforduló után kerültek oda. A felső fényszóróban az alsó "lyukban" kamera van.
Egy igen komoly léptékű modernizálás képei... a sebességmérő felett látható a kamera képét visszaadó képernyő. Kicsit odébb meg, hogy a vasutasok mind egyformák... :-)
Csak kortársa a Ganz-motorkocsiknak...
Ennek a sokféle vonatnak a kipróbálásához nem kell csillagászati összegeket költenünk. A napijegy ára 16 €, de ezzel aznap a közlekedési szövetség többi vonalán (például a görlitzi villamoson) is utazhatunk, a meglévő ZVON-jegyekre és a Sachsen-Ticket-re pedig csak 5 €-t kell ráfizetni. A legjobban viszont akkor járunk, ha Csehország felől jövünk: a LibNet-jegyek felár nélküli utazásra jogosítanak.
A színes kínálatot tovább színesíti az első augusztusi hétvégén a Historik Mobil nevű rendezvény, amely azonban nemcsak a vonatokról szól - következő írásunkban erről is szót ejtünk.
