A Vasúttörténeti Parktól nem is olyan messze, Istvántelken található a magyar vasúttörténet egy jelentősebb szelete. Nem csak a mozdonyjavító bázis, de az ott tárolt muzeális járművek is figyelemre méltóak. A telek ma is aktív, legalábbis egy része, itt folyik ugyanis az elővárosi motorvonatok karbantartása. Egy használaton kívüli mozdonyszínben azonban megállt az idő, sőt, mintha visszafelé forogna. A mai posztban a képeké a főszerep, sok szöveget nem fűznék hozzá. Ezek a fekete-fehér képsorok még 2006-ban készültek, de az állapotok mára csak annyit változtak, hogy a feltörekvő bálványfákat időnként kivágják.
Az elhagyatottnak tűnő szín sok érdekességet rejteget
10. vágány: teherk. pálmaház? Ja nem, -alváz.
Már látszik, hogy egy vasúti Jurassic Parkba érkeztünk.
A növényzet is igen kellemesen érzi magát a lyukas üvegtető alatt.
Régesrég selejtezett, de megőrzésre kijelölt dinoszauruszok mindenütt.
Vannak egészen régi darabok is, melyekből már kisebb csemeték kezdtek nőni.
Nincs pénz minden egyes megmentett járművet szépen felújítani, ezek a darabok évtizedek óta várják a feltámadást.
Selejtezve, de egyelőre még nem leírva: egy 324-es várja jobb sorát.
Régi személykocsik és motorkocsik hosszú sora a csarnokban. Mintha egy bombatámadás után állnának egy pályaudvar csarnokában.
Van ott 424-es is (jelenleg a két tényleg múzeumi példány közül egy sem működik, pedig ez volt a magyar vasút legsikeresebb mozdonya).
Lassan roskadnak össze az acélvázas kocsik is.
Törött üvegek a csarnok ablakán.
A képeket korábban a szellemvarosok.hu oldal rendelkezésére bocsátottam, ezúttal úgy döntöttem, saját blogon is közzéteszem őket.
