Hova megy ez a vonat?

Keletnémet kisvasutak, 2. rész - Lößnitzgrundbahn: szépség és vadság

2013. november 07. Szerző: Ellátott utas

A nyáron már meglátogattunk egyet a Németország keleti részén található számos keskenynyomközű vasút közül – s már akkor jeleztük, hogy újra egy „országjáró” sorozat indul el ezzel, mint ahogy ez Svájcban is volt. Ha Zittau-ból tekintünk további célok felé, a legközelebbit Drezda mellett találjuk: egy olyan vonalat, amely a lehető legtöbb látványosság mellett halad el, és amely a leghosszabb ideje őrzi a hagyományokat.

IVK176_FriedewaldBad.JPG

Erdők és hegyek nélkül is különleges vasútról van szó...

Azoknak, akik az elmúlt három-négy évnél korábban utaztak Drezdán át Berlinbe, könnyen feltűnhetett a Neustadt állomás elhagyása után nem sokkal az egyik állomáson a gőzmozdonyokkal és nyitott peronos kocsikkal teli kisvasúti állomás.

991775_RadebeulWHall.JPGA modernizálás itt sem maradhatott el... de legalább az utastájékoztató rendszerre nem terjedt ki...

CC435K-LinSchWapp.JPGEz nem deszkabódé, hanem egy személykocsi oldalfala... a jármű személyes viszonylattáblájával.

Az állomáson a Radebeul Ost név áll – de azt már kevesebben tudhatják, hogy milyen emlékeket is köszönhetnek ennek a helynek, még ha soha nem is jártak egykoron az NDK-ban. Pedig van mit: Winnetou és Old Shatterhand kalandjait, mivel a Verne Gyula melletti másik „magyarított” ifjúsági író, Karl May ebben a városban élt és alkotott. Mikor 1890-ben ideköltözött, a kisvasút már hat éve járt Radeburg (nem összekeverendő a sörgyáráról híres, de jóval keletebbre fekvő Radeberggel) felé. Egykori lakóháza az irodalmi munkásságának, a kertjében már csak a halála után felépített gerendaház pedig az azokban szereplő legfőbb témának, azaz az indiánoknak állít ma emléket. A rézbőrűek május második hétvégéjén a Karl May fesztivál alkalmából ma is szoktak támadást intézni a vonatok ellen, de ilyenkor a vadnyugati prérik másik jellegzetes lakói, a cowboyok is feltűnnek - de nemcsak ilyenkor van rájuk szükség, hanem a nyári hónapokban szervezett nosztalgiamenetek során is, amikor álarcos banditák próbálják megszerezni a vonaton elrejtett javakat.

kmm_bibliothek_1995_300dpi_rgb.jpgKarl May nemcsak vadnyugati, hanem közel-keleti történeteket is írt... ahogy ez a dolgozószobáján is érződik (forrás: Karl May Múzeum)

kmm_diorama_2002_300dpi_rgb.jpgIndiánok, ahogy a könyveiben (és az azokból készült filmekben is) megjelentek... (forrás: Karl May Múzeum)

IRadebeul és a vasút azonban nem kizárólag a western-romantikából akar hasznot húzni, sokkal többre számíthat az, aki körülnéz a városban, vagy felül a vonatra. Itt van például a Zeitreise DDR nevű kiállítás, amely nem a keletnémet állam árnyoldalait hanem inkább a mindennapokat mutatja be, a nálunk is ismert autók és motorok mellett jól összpontosítva a korszak plakátjaira, bútoraira, használati- és dísztárgyaira valamint a fogyasztási cikkeire is. S az sem véletlen, hogy Radebeul Ost után a következő nagyvasúti megálló neve Weintraube – maga a kisvasút is szőlőskertek között vág neki az emelkedőnek a városból kiérve. Keskeny nyomtáv ide vagy oda, itt nem kell olyan extrém terepviszonyokra számítani: nincsen túl sok ív vagy hatalmas szintkülönbségek a 16,5 km hosszú vonalon. Unatkozni így sem fogunk… mindjárt az első, Weißes Roß nevű megállónál keresztezzük a drezdai villamos 4-es vonalát.

WeissesRoss2.JPGA keresztezés, ahogy oldalról...

WeissesRoss1.JPG...és szemből láthatjuk a vonatból

Tw1716_VorTrachPl.JPGAz előző képekre nem jutott villamos, pedig még ilyen járművekkel is találkozhatunk néha ott, mint az egyedülálló Großer Hecht ("nagy csuka") motorkocsi...

Az 1899-ben kialakított keresztezésben az egyik legérdekesebb dolog a villamos mai nyomtáva 1450 mm, ami csak egy kialakult helyzet szentesítése volt az elmaradt karbantartások után.  Szász földön nem kizárólag Drezdában van ilyen különcség: Lipcsében 1458 mm a hivatalos érték, Chemnitz meg egészen az 1987-es végleges átállásig 925 mm-en járatta a tujákat. A 4-es villamos egyébként, amely Radebeul után még két települést érint, 1929-ig méteres nyomtávú volt.

 A szőlővel befutott dombon egy hatalmas halastó közepén épített gáton halad végig a vonal, s nem sokkal utána Moritzburg következik. Beszédes a hely neve: Szász Móric építtetett 1541-ben egy vadászkastélyt az egyik tó közepén lévő szigeten, de a mai kinézetét Erős Ágostnak köszönheti, és a belső látványosságok is az utóbbi uralkodó ízlésvilágát tükrözik. A bőrtapétával borított falú szobák teli vannak meisseni porcelánfigurákkal (leginkább állatokkal), extrém trófeákkal, de kuriózum a „tollas szoba” is, amelynek díszítését madártollakból rakták össze. A tó keleti szélén egy világítótorony is épült, ennek közelében van a palota „kisebb testvére”, a Fasanenschlößchen, mely kitömött madarakkal díszített, kínai stílusú szobákat rejt.

PICT3944.JPGÚton Moritzburg felé

IVK176_Moritzburg.JPGNosztalgiavonat érkezett Moritzburg állomásra

A kisvasútnak az egyik legkülönösebb utasa Kim Ir Szen volt, aki szintén ezt a módot választotta a kastély felkeresésére. Az észak-koreai „Nagy Vezető” 1984-es európai körútjában azonban nem a Radebeul és Moritzburg közötti szakasz volt a legérdekesebb vonatozás – hanem az összes többi! Sok más kommunista vezetőhöz hasonlóan ő is félt repülni, így Phenjanból indulva az egész Szovjetuniót átszelte különvonatával, majd Lengyelországtól Romániáig az összes „baráti” országot bejárta, s végül ismét a transzszibériai vonalon tért vissza hazájába. A három hónapos utazás lebonyolításához azonban még egy vonatra szükség volt: arra, amely a szerelvény forgóvázait szállította át a széles hálózaton, utána a széleseket a szovjet határállomások között, majd megint a saját normálnyomközűeket haza!

SchlossVHint.JPGMoritzburg kastélya kora tavasszal

SchlossMPostMeil.JPGA szigetre vezető út mellett áll ez a három évszázaddal ezelőtti postamérföld, amely egyszerre volt irányjelző és megállóhely is.

SchlossWandDet1.JPGTrófeákból nemcsak a kastély termeire, de még a külső falakra is jutott... igaz, ezek teljesen "műszarvasok"

fasanschl.jpgA Fasanenschlösschen, amely mellett pár éve valóban megint van egy fácántenyészet is (forrás: Wikipedia)

A legtöbb utas Moritzburg miatt utazik a kisvasúton, de azért érdemes elmenni Radeburg-ba is. A végállomás környékén régen kiterjedt iparvágányhálózatot lehetett találni, amelyre a településnek szükséges áruk érkeztek, visszaúton pedig a helyi síküveggyár, valamint az építőanyag-kombinát termékeit (leginkább samott-téglát) rakodtak a teherkocsikra. Az 1920-as években itt egy rövid életű kiágazást is csináltak egy tervezett vonalhosszabbítás érdekében, de ezt másfél évtizeddel később megszűntették – előtte viszont még nagy szerepet vállalt a Berlin-Drezda autópálya ottani szakaszának megépítésében. A vonalon egyébként 1994-ig létezett teherforgalom, az utolsó néhány évben már csak a keskeny forgóvázakra felrakott nagyvasúti kocsikkal.

Az 1960-as évek motorizálási hulláma ezt a kisvasutat sem kímélte volna meg, de miután nekiálltak kiszámolni az ezzel járó következményeket, kiderült, hogy túl sokba kerülne a közútra átállás, különösen a teherforgalom terén, illetve hogy a buszok nem tudnák elszállítani az egyre nagyobb számban érkező kirándulókat. Az 1971-es MOROP-kongresszus alkalmából szervezett járműkiállítás is csak tovább növelte a népszerűséget, így 1975-ben, mikor már a megszüntetésről kellett volna beszámolni, a vonal a megőrzésre kijelöltek között szerepelt. Az attraktivitást pedig tovább fokozták az 1974-ben beindított nosztalgiavonatokkal, amelynél a helyi vasútbarátok (akik akkor még mint egy „1:1-es modellező szakkör” működtek) kezdettől fogva mindent megtettek, hogy a mozdonyok és a kocsik is eltérjenek a mindennapi kínálattól. Így vált egyre szebbé a 2. és a 4. osztályú kocsi és alakult ki járműről járműre egy szász korszakot idéző szerelvény. (Ez az úttörő kezdeményezés hatott aztán Zittau-ra is.) A nosztalgiavonat mellett „múzeumi” kocsik is kerültek a gyűjteménybe, ezek azonban koruk és műszaki adottságaik miatt nagyon ritkán hagyják el Radebeul Ost területét.

IVK176_FreitalHBSolo.JPGA nosztalgiagép itt sem lehet más, mint a Meyer-rendszerű IV K típus - azon belül is a szász korszakban felújított változat

IVK176_FriedewaldMSch.JPGA műszaki megoldás már az első képen is látható volt... a mozdony két forgóvázon nyugszik, amelyeket önálló gépezetek hajtanak meg...

IVK176_HintTriebwk.JPG...így egyszerre van megoldva a vonóerő és az ívbeállás kérdése is

1492K_Dippoldiswalde.JPGSzász mozdonyhoz szász poggyászkocsi is jár...

BCC286K_Dippoldiswalde.JPG...meg majdnem 115 éves laternás tetejű személykocsi is...

BCC286K-2KlasSitz.JPG...utóbbi ilyen párnás szakasszal

K26_Bertsdorf.JPGA '20-as és '30-as évek fordulóján már a DRG által beszerzett tisztán párnás kocsi tavaly Zittau-ban vendégszerepelt

K26-EinzSitzGrupp.JPG1000 mm-nél keskenyebb nyomtávú járművön ilyen ülés, ráadásul Közép-Európában... Szászországon kívül igencsak ritka az ilyesmi!

A ritka alkalmak közé jellemzően a szeptember közepén tartott, egy teljes hétvégére kiterjedő kisvasúti napok tartoznak, amelyeket itt is szoktak vendégjárművek színesíteni. A Traditionszug viszont önmagában is többször útra szokott kelni mint farsangi- , húsvéti-, vagy Mikulás-járat, vagy éppen a már említett nyári „vadnyugati” menetek kapcsán, de néha egészen különleges programokkal is. Ilyen például az a rendezvény, amikor a vasút becenevéhez, a Lößnitzdackel-hez (Dackel németül tacskó, ez a kabalafigurájuk is) illően a kurta lábú borzebek és gazdáik találkoznak a vasúton…

CC435K_Moritzburg.JPGEz is barna és hosszú, de mégsem tacskó...

CC435K-SitzMKlappS.JPGHa kevés a hely, toldd meg egy csapóüléssel!

CC435K-EinzSitzGrupp.JPGAki szerencsés, annak a fapadon sem kell osztoznia

CC435K-tabla.jpgAz előző képen látható tábla közelebbről. A szöveg magyarul: "A vasúti kocsiban dolgokkal házalni, üzletszerűen zenélni és mutatványos előadásokat tartani tilos!"

A régi járműveket a vasútbarátok a rendszerváltás óta egyesületi keretek között gondozzák, de 2000-től fogva ők a járművek gazdái is. Ebben az évben adta át a DB a vasutat az egyik leányvállalatának, de ez az állapot csak 2004-ig tartott, amikor az Érchegységben található BVO busztársaság kezébe került át. Azóta a vonatok mindennap két- vagy négyórás ütemekben indulnak: Moritzburg napi hat pár járattal is megközelíthető (melyek közül egy csak a turisztikai szezonban közlekedik), de Radeburg-ba ezekből csak kettő jut el, illetve még a hajnali iskolásvonat. Az oda-vissza utazás Moritzburgba 6,20 €-ba kerül, a teljes vonalon csak 60 centtel drágább - de kapható 20 €-ért napijegy is. Ha a nosztalgiaszerelvényt választjuk az is csak egy kicsivel kerül többe - de ügyelni kell arra, hogy az külön tarifával közlekedik.

PICT3916.JPGVizet vesz a mozdony a radeburgi fűtőház előtt, mielőtt visszaindul vonatával Moritzburg - Radebeul felé

991775_Radebeul.JPGMáshol ez is nosztalgia lenne, de itt ez a "mezei" vonat!

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr725617860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn · http://darazskarcsi.blog.hu 2013.11.08. 00:12:54

Nem tudom mi igaz belőle, de állítólag Old Shatterhand történeteit Xantus János elbeszélései alapján találta ki Karl May.

Aki eljut oda, ne hagyja ki a múzeumot!

.

A DDR Zeitreise még nem létezett, mikor ott voltam, én még élesben éltem meg a DDR-t.

.

4-es villamos: Valaha a Blaues Wunderen www.fotos-aus-der-luft.de/luftbild/28180-3/Dresden_Blaues_Wunder_Loschwitzer_Bruecke_02 keresztül egészen a Pillnitzig ment.

.

ÉRdekesség: HAjdúszoboszlón van egy épület, engem nagyon emlékeztet Moritzburgra. Persze a méretei mások, de a megjelenése még közel tizenöt év után Moritzburgot juttatta eszembe.