Ahogy azt az előző részben olvashattuk, Drezdában méltó módon megemlékeztek az autóbuszos üzemágazat első 100 évéről. A kétnapos rendezvény április első hétvégéjére esett. Vasárnap délután az ünnepnek helyet adó Gruna buszgarázsból felkerekedtek a járművek és Drezda belvárosán keresztül egy felvonulással búcsúztatták a látógatókat.
A hétvégi kétnapos rendezvény vasárnap délutánján 17 óra után nem sokkal a Grunau autóbuszgarázsból elindult a hosszú menet, mely Drezda belvárosán keresztül két Elba-hídon át visszatért a telepre. A belvárosban fotósok tucatjai várták a felvonulást, öt óra után heves tippelgetésekkel kezdve, hogy mikorra is ér oda a különítmény a kiszemelt és még napos fotóhelyre.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, szombat délelőtt még szemergett az eső és vasárnap hajnalban is borús volt az ég, ám délutánra a nap is előkerült. Többek a kezdők nyugalmával álltak be szembenapos helyekre, de a jónak látszó pontokon (nincs fa, parkoló autó, a gyalogosforgalom minimális) hamar kisebb tömeg gyűlt össze.
A felvonulás fél órás késéssel ért a belvárosba, a menet megtekintését néha egy-egy villamos, vagy figyelmetlen járókelő akadályozta, de nem olyan mértékben, mint ahogy az nálunk megszokott. Példának hozhatom fel az egységsugarú (csak a saját dolgával törődő) járókelőt, aki a világért sem érti meg azt, hogy egyrészt "mi a túrót" fotózunk, másrészt ennek felfogása után, hogy miért tesszük ezt és legvégül pedig azt nem érti, hogy ezáltal a legrosszabb helyen áll. Utóbbi esetnél persze a kiszemelt "tárgy" is rég elhaladt már...
A kiszemelt belvárosi hely után marhacsorda rohanását megszégyenítő módon megindult a fotóstársadalom az Elba-híd felé, hogy újabb helyen örökítse meg a járműveket. Valakinek az előbb részletezettek miatt itt sikerült igazán elsőre a mutatvány.
Nem is szaporítanám tovább a betűk számát - ezt most megteszi helyettem ellátott utas - jöjjenek a (az előbbiek miatt talán kevésbé, vagy jobban sikerült) képek megemlékezés résztvevőiről.
A legrégebbi résztvevő ez a helyi Büssing volt 1938-ból
Az IFA név nem egy konkrét márkát, hanem az NDK-járműipart takarta - de ettől még a H6B busztípusnak is volt teherautó-rokonsága. Az egyik környéki busztársaság járműve mögött a pótkocsi is keletnémet (LOWA) gyártmány
A drezdaiak farosát már Woltersdorf-ból is ismerhetjük...
Ami nálunk még forgalmi, ott már nosztalgia... stílusosan egy olyan városból, amelynek már a nevében is ott a "bus"...
Ezt az Ikarus 311-et blogunk egyik másik szerzője is már lencsevégre kapta egyszer...
A Göppel gyár Altenburg szomszédságában található, ahol különleges szériák készülnek... köztük a Németországban is újra egyre népszerűbbé váló pótkocsis buszok
Gyorsjárat Lipcséből, igencsak beszédes rendszámmal....
Drezda és Stuttgart között közlekedésileg a Hecht-motorkocsik tervezője a kapocs, aki mindkét város vállalatát igazgatta. Az ottani klub ezzel a Mercedesszel küldte üdvözletét.
A Fleischer gyár Gera-ban készítette ezeket a luxus kivitelű buszokat
Ez a H6B általában a Weißeritzalbahn területén szokott állomásozni - különlegessége a csomagszállító utánfutó
A H6B elődje, a H3B Reichenbach-ból érkezett
Ismét egy jó ismerős...
A Steyr 380 az osztrákok kultuszbusza, ennek képviselőjét Wieselburg küldte el
H6B Rostock-ból, amely azonban nem rostokol sokat a hídon...
Ez az Ikarus már csak Chemnitzben futhatott, és csak Németországban - 1990-es gyártású (és már nosztalgiabusz!!!!)
Tipikus csehszlovák-lengyel járműszerelvény - Skoda 706 RTO + Jelcz P01 - de a lakóhelye Eberswalde!
Az előző cikkből már tudjuk, hogy ez egy nyugat-berlini emeletes busz...
...ez meg a Robur elődje.
Maga Rob úr is tiszteletét tette a parádén...
Ami itt nem, vagy csak részben látszik, hogy ezen a 256-oson elől-hátul kétszárnyú ajtók vannak...
A további képeken már nagyrészt a visszatérő buszok láthatók, így már csak ahhoz fűzünk kommentet, amivel nem találkozhattunk eddig
Villanytacskó midi formátumban
egy egységmerci...
Rostock közlekedési nemcsak a már látott IFA-busszal jöttek el...
...hanem nekik is van farosuk.
A magyar-keletnémet barátság csúcsterméke, az IFArus...
Ez a faros egy helyi utazási irodáé, a 311-eshez hasonlóan könnyű vele találkozni a drezdai utcákon
A mögötte lévő csuklós rokonával ellentétben ez a busz nemcsak Chemnitzben, hanem Karl-Marx-Stadt-ban is járt... mindezt úgy, hogy ki sem mozdult a városból. A kommunista ideológia egyik atyjáról ugyanis jó 25 évig ezt a város nevezték el, noha sok köze nem volt hozzá. (De legalább a világ legnagyobb fejszobrával is megtisztelték ott.)
Erfurti nosztalgia, utolsó üzemi állapotban
Fleischer noch einmal
Egy Manci a szűkebb pátriájának számító tartományból
Ikarus 250 SL - valóban szuperluxus!
Zárásként egy kis villamos is - mivel a rendezvény kizárólag a buszokról szólt, így Gotha vagy Tatra nem akadt párhuzamként.