1883 óta nap, mint nap fel és le. Egyévi tervezés és kivitelezés után 1883. július 17-e óta üzemel Bonn mellett Németország ma legrégebben üzemben lévő fogaskerekű vasútja. Az első 127 nap alatt 62.480 kíváncsi polgár használta ki az új közlekedési eszköz adta a lehetőséget. Szó sincs hivatásforgalomról, ingázókról, a hegy „mindössze” a turisták paradicsoma.
A következő indulásra várva. Ezen a szép nyári napon félórás követésnél ki volt tömve.
Nem sokkal a fogas megindulása után 1899-ben a szomszédos Petersbergre is építettek fogast, azonban a kezdeti sikereket egy hegyre vezető útépítéssel sikerült megtörni. Egyszerű ok-okozati viszony miatt ez a fogas 1958-ban meg is szűnt.
A túlélő drachenfelsi fogas forgalmát a második világháború sem korlátozta, a károkat hadifoglyok és helyiek segítségével gyorsan felszámolták.
A következő említésre méltó időpont a vonal 1955-ben történt villamosítása, ám a gőzösök még 1959-ig üzemben voltak. 1999 és 2001 között modernizálták a villamos motorkocsikat. A Riggenbach-rendszerű hajtást 750V táplálja, az 1520 méter hosszúságú vasúti pálya 220 méter szintkülönbséget hidal át.
Az alsó végállomást 2004-ben alakították át, a jelenlegi épület egyszerre remíz, múzeum és turistainformációs hely. A felújítás-átalakítás költségét a „Berlin-Bonn kiegyenlítés” pénzügyi alapja fedezte mintegy 2 millió euró értékben. 2010-2011-ben a kastélynál lévő megálló épült át, míg 2012-2013-ban a felső végállomás és az étterem kapott új arculatot és felújítást.
A kastélyt Stephan von Sarter báró kezdte el építeni 1882-ben, de soha sem lakott itt, választott városában, Párizsban halt meg 1902-ben. Tulajdonos tulajdonost követett, valaki élményparkot álmodott, valaki szállodát, végül is ajándékozás révén a Német Vöröskereszt hétvégi háza, majd internátus lett belőle. 1942-től a nemzetiszocialisták birtokolták az épületet, 1960-tól a Német Vasút oktatóközpontja volt. 1986 óta műemlékvédett, 2003-2010 között restaurálták, ekkortól látogatható az épület.
A kastély a nyári szezonban március végétől 11 és 18 óra között van nyitva, télen csak hétvégén, a belépőjegy 6 euróba kerül.
A fogaskerekű és a kastély legegyszerűbben egy kombinált jeggyel látogatható, sőt a 16 eurós árért az 1913-ban épített Niebelungenhalle kisállat-kiállítása is megtekinthető. A fogason önmagában egy hegy-, vagy völgymenet 8 euróba, az oda-vissza út 10 euróba kerül.
(Bonn-)Königswinter látképe a Rajna bal partjáról (Bonn-)Mehlem felől. A zöldben rejtőző kastély és várrom a legrégebbi német fogaskerekű vasút két célpontja.
A kombinált remíz, felvételi épület és múzeum a település felett, az autópálya hídja alatt található.
A kocsikon a modernizálást szerencsére csak módjával (padlószint alatt) végezték el.
A motorkocsi vezetőállása.
Indulásra készen.
Az automata csatlás közelről, nem bonyolították túl.
Szépen lassan „száguldunk” felfelé, csak egy híd közeledik rohamléptekben felénk.
Elhagytuk az egyetlen megállót Schloss Drachenburgnál. A csúcsidőben félóránként, egyébként óránként indulnak a járatok.
A kastély megérdemel egy útmegszakítást, pláne úgy, hogy ezt a retúrjegy is lehetővé teszi.
Lefelé is elment. A kastélyt a kis kőhídon át lehet megközelíteni.
Drachenfels, végállomás. A kocsikat „manuális légjavítóval” látták el, egyszerűbben szólva az első és az utolsó ajtó menetben is nyitva marad.
A környék háromdimenziós modellje.
Vendéglő, várrom és csodálatos kilátás várja a turistákat.
Pillantás északra, azaz Bonn felé.
Pillantás Délre, azaz Koblenz felé. Minden napszakban intenzív a vízi forgalom!
Valami ütemesen megtöri az erdő csendjét, jön a következő fogas!
Fent a fellegekben. Na jó, csak 289 méter magasan.
A 2011-ben felújított végállomás épülete a Rajnát takarja.
Kereszt a kastélynál.
A kastély lakóháznak épült, de iskola is működött benne.
Aranyszarvas – mi nem ennek a legendáját ismerjük. Vagy mégis? :-)
A teraszról is fenséges a kilátás, kár hogy az építtető nem tudta élvezni.
Korábban a vasútüzemi iskola is működött itt.
Egy kávét a fenséges panoráma előtt?
A kastélyból a fogas épp annyira látszik, mint a fogasból a kastély. :-)
A következő utáni következő kereszt. Ütemesen egyszerű.
Ismét a lefelé a fő irány.
A kitérő, mint olyan.
Érkezés az alsó végállomásra.
Fogaskerekű motorkocsik a garázsban, mely egyben a végállomás épülete is. Gyűlnek a motorkocsik, este a szólóüzem is elég.
A remíz mellett kiállítás és egy hegynyi modell is látható.
A szerelőműhely, mint kiállítótér.
Korabeli karc, a nyolcíves viadukt a mai napig megvan.
Korabeli karc a Rajna felől, az erdő egy kicsit megnőtt, a házak is átalakultak, az utolsó gőzös is elment.
A gőzüzem utolsó napja 1959-ben.
Ma már csak kiállított emlék.
Menetrend 1900-ból. (forrás: Wikipédia)
