A „hannoveri villamos” már másfél évtizede fogalom a hazai köztudatban – az egykori sajtóvisszhangnak köszönhetően nemcsak a közlekedésbarátok körében, valamint azon pestiek számára, akik az UV-knál csendesebb és kényelmesebb járművekhez jutottak azoknak köszönhetően. Mindettől azonban Hannover nem vált sokkal ismertebbé köreinkben – talán az ottani vásárok – különösen az informatikai CeBit – és az ezredfordulón megtartott világkiállítás miatt emlegetik gyakrabban. Pedig két exportcikkével legalább olyan gyakran találkozhatunk, mint a villamosokkal… az egyik a Bahlsen-keksz, a másik pedig a Scorpions, amelynek fő tagjai mindvégig hűek maradtak a városhoz vagy annak környékéhez. Arra is kevesen vállalkoznak, hogy a „tevék” ott maradt testvéreit eredeti környezetben fedezzék fel… pedig ha egy kicsit tágabban értelmezzük a helyi közlekedést, még magyar vonatkozást is találhatunk!
A „tágabb értelmezés” előzményei akkor kezdődtek, amikor Klaus Meine és Rudolf Schenker még csak a helyi kultúrházakban és vendéglőkben játszották a Beatles, a Rolling Stones és az azok ihlette saját számaikat. Ekkor tetőzött a német Wirtschaftswunder, amely a kisebb városokban már nem adott sok esélyt a néhány vonalból álló villamosüzemeknek, a nagyobbakban pedig a vezetők a régi kéttengelyes kocsikról DÜWAG-okra ülhettek át. 1971-ben – egy évvel azelőtt, hogy a „skorpiók” kiadták volna első lemezüket – egy Deutsches Strassenbahnmuseum nevű egyesület kezdte el gyűjteni a feleslegessé vált járműveket az ország minden szegletéből, függetlenül a nyomtávtól.
Ez a két kocsi a gyűjtemény megalapításakor még forgalmi volt, egészen 1978-ig... a bal oldali öt évtizedet húzott le Hannover vágányain, míg a jobb oldali a freiburgi GT4-esek normálnyomközű változata 1961-ből, és a 110 ezrelékes pályákkal rendelkező Neunkirchen hálózatán járt.
A hannoveri kocsinál is többet töltött a közforgalomban ez a kasseli, amely Amszterdamot is megjárta. Van még egy ilyen példány Wehmingen területén, amely a Zongorista című filmben varsói kocsit alakított.
A Bergische Museumsbahn-ról már jól ismerjük az Aufbau-típust, ennek is több képviselője van itt, ez például Düsseldorf-ból származik...
...ez pedig eredetileg dortmundi volt, de utána Norrköping vette át.
Bonn egyik elővárosi vonalán szolgált ez a Westwaggon-gyártású háromtengelyes motorkocsi, amelyhez vezérlőpótkocsi is tartozik. Kevesebb mint húsz év után vált ez is feleslegessé...
...pedig elég korszerű és kényelmes is volt.
A fával burkolt oldalfaltól igencsak elegáns freiburgi kocsi 1909-es évjárat... mivel azonban ez méteres nyomtávú, így csak kiállítási tárgyként kaphatott szerepet.
A forgalomtól ez a három évvel fiatalabb motorkocsit is 43 és fél centi választja el... és ez is sváb földön szolgált, Reutlingen-ben, ahol 1974-ig volt villamosüzem.
Kiel még az előzőekhez képest is különcebb volt, mert ott az 1100 mm-t választották nyomtávnak - de Braunschweig még a mai napig ezt használja. A kocsin jól látszik, hogy szakszolgálati jármű...
...egész pontosan egy oktatókocsi, szabályos iskolapadokkal!
A cél egy olyan „nemzeti villamosmúzeum” létrehozása lett volna, amilyenből az angolszász országokban akkor már létezett néhány, sőt, Malmköping is az öt éves fennállását ünnepelhette – és a legfontosabb első lépést meg is tették a helyszín megtalálásával. Hannover központjától délre a Sehnde-hez tartozó Wehmingen területén egy régi kálisó-bánya létesítményei álltak, a bányászok helyét azonban már több évtizede a katonák vették át, de 1973-ban ők is elvonultak. Ezen a telepen kezdődött el a gyűjtés, és a kiállítás berendezése.
Hannover második legmodernebb típusával, a TW 2000-esekkel itt csak modellben találkozhatunk - meg persze az odaúton - de azt sem hagyják elfeledtetni, hogy némely régi kocsinak nem jutott múzeumi sors.
Az előbbi terepasztal a bánya egyik üzemépületében van, ahol egy szabályos mozitermet is berendeztek...
...meg a villamosokat még nem túlzottan értékelni tudó gyerekeknek játszószobát.
A nagyobbaknak pedig ott a szimulátor, a még nagyobbak viszont bizonyos napokon az igazi járműveken is kipróbálhatják magukat.
A gyerekkori alkotóházak egyik szórakozási lehetősége volt a különféle apró tárgyakból összeállított kép - ez úgy tűnik, nagyban és villamosalkatrészekkel is tud működni.
Bent a járművek között is akadnak autentikus kiegészítők... például ez a háromkerekű, amely némi iróniával a Góliát márkanevet kapta...
...mögötte pedig ez a kútoszlop látható.
Ha tovább akarjuk folytatni az összevetést a Scorpions munkásságával, első látásra elég felemás kép fogad minket. A zenekar a ’80-as évek közepén jutott el a csúcsra, folyamatosan növelve a lemezeladások és a rajongók számát… a villamosbarátoknak azonban túl nagy falat volt a számbeli növekedés. Mikor már több mint 350 villamos, busz, troli és teherautó volt a birtokukban, 1986-ban csődöt jelentettek. Néhányan menteni akarták a menthetőt, és Hannoversches Strassenbahnmuseum név alatt új klubot alapítottak, amely a mennyiség helyett a minőségre igyekezett helyezni a hangsúlyt.
A gyűjteménybe nemcsak a szokásos járművek kerültek bele, hanem a wuppertali függővasút egy kocsija is, amely az ottani nosztalgiajárművel azonos.
Itt jól látható a "forgóváz" is, amely azonban itt fejre van állítva.
A vezérállásból - pontosabban annak hiányából - látszik, hogy ez a kocsi csak másodikként közlekedett utolsó éveiben.
Ennek ugyan nem olyan fényűző a belseje, mint a Kaiserwagen-nek, de még így is érdekes, hogy megmaradt benne a párnás és a fapados szakasz.
Van azonban itt nagyobb különlegesség is, ami bizonyítja, hogy Budapest és Hannover között ellenkező irányban is megvan a kapcsolat...
Aki még nem jött volna rá, azoknak eláruljuk, hogy ez a pesti földalatti 12-es motorkocsija. 1981-ben vették át elég romos állapotban, de kinézetre elég szép munkát sikerült vele végezni...
...az előző képen is látszott viszont, hogy a vezérlőkocsik miatt megszüntetett B végi vezérállás ugyanúgy hiányzik, mint az áramszedők.
A belső kinézet is megközelíti a 19-es vagy a 11-es színvonalát, csak azok a soft izzók meg a hiányzó padok ne lennének...
Későbbi korokat idéz a vészfék is...
...meg az ajtóreteszelés és a feliratok is.
Basel-ből is tudtak egy motorkocsit szerezni, igaz, ennek régen is volt német vonatkozása, és másfél éve ismét van...
A ’90-es évek elején a Wind Of Change állandó helyet kapott a rádiókban, s az egyesületet ugyanígy elérte a változás szele. A gyűjtemény egy részét szétvágták, vagy – különösen az 1000 mm-es járműveket – visszaadták oda, ahol eredetileg is közlekedtek. A gyűjtögető-vadászó-halászó életmódot itt is egy termelő váltotta fel… ennek része nemcsak az volt, hogy végre nekiláttak a megmaradt kocsik felújításának (és azokat minél nagyobb számban igyekeztek fedett helyre tenni), hanem elkezdődött a közlekedési lehetőség kiépítése is. Évről évre egyre több szakaszt villamosítottak, majd két hurok is készült, hogy az egyirányú kocsik ugyanúgy szerephez jussanak, mint a pótkocsik.
Ebből a stuttgarti pótkocsitípusból kettőt is átvettek. Az egyik még 1990-ben tért haza és azóta üzemképessé is varázsolták, ezt pedig 2011 végén Ulm vitte el, ahová szintén adtak át egykoron a szériából.
A Berlinben is megőrzött T24-esek közül kettő Karlsruhe-ben járt egy kertészeti kiállításon... az egyik kocsi ide került, és 2009-re varázsolták üzemképessé, a másik pedig az USA-ba. A jobb oldali téglaépületben vannak a fent már bemutatott kiállítások.
Az ipari területnek nagyvasúti vágánykapcsolata is volt, ennek egy szakaszát is villamosították...
...de a biztosítást még az ilyen mezei utakon is komolyan veszik.
Hágában már láttunk hasonló öntözést a vágányokon, itt a váltó sínfejébe (!) fúrták bele a kiömlőnyílásokat.
Ha sikerül átlendülni a holtponton, ismét beköszönhetnek a jó idők… erről a Scorpions is írt dalokat, s a tagság maga is megtapasztalhatta ezt, mikor a ’90-es években a rockzene válságát ők is lassúbb számokkal vagy populárisabb stílussal próbálták kibekkelni kevés sikerrel… de az új évezredben ismét visszataláltak önmagukhoz. Wehmingen-ben is valami hasonló zajlott le… hiszen a megnyirbált járműpark mellett az időközben történelemmé vált korszakok is megjelentek. Az NDK-s villamosüzemek alapkövének számító kocsik kényelmesen megfértek azokkal, amelyek egykor az egyesület alapításához megadták a „kezdőlöketet”. A konszolidálódás után még az is belefért, hogy néhány feleslegessé vált holland illetve osztrák szerelvényt is befogadjanak, még tovább színesítve a kínálatot.
Berlini kocsik egymás közt... az elől lévőn a négy ablak és a szimpla ajtó mutatja, hogy egy Reko-kocsival akad dolgunk, de Gotha is lakik errefelé Drezdának és Dessau-nak köszönhetően.
A T4D-kből nemcsak Lipcse, hanem Magdeburg is kapott... de ott már egy sem közlekedik belőlük közforgalomban, amit nem vágtak szét, az Romániában vagy Észak-Koreában kezdett új karriert.
Ez utóbbi kocsi már csak azért is érdekes, mert vágányzárak esetére hátulra is építettek bele vezérállást... ajtó viszont továbbra is csak egy oldalon maradt.
Jó kérdés, hogy hol mi számít nosztalgiának... Berlinben még legalább egy évig bármikor érkezhet KT4-es a megállóba... és ez a kocsi jelenlegi állapotában 21, összességében pedig 34 éves...
A kéttengelyes kocsikat azok a DÜWAG-ok búcsúztatták, amelyeket pedig az alacsonypadlós és Stadtbahn-járművek. Ez itt ugyanazt a hannoveri zöldet viseli, mint Pestre érkezésük előtt a TW 6000-esek. A háttérben lévő épület régen gépház volt, most az áramátalakítót helyezték el benne.
A járműveknél csak a kiszolgáló technika fejlődhet jobban... a TIX jegykiadó oszlopok az ezredfordulón kerültek a hannoveri megállókba (majd nem sokkal később ki kellett egészíteni azokat egy készpénzes résszel is), de mára már ezeket is leváltották.
Ránézésre ez is modern, de valójában tavaly volt 50 éves... a müncheni M-szerelvények alatt háromtengelyes alváz található. Később Craiova, Brassó és Bukarest is kapott belőlük, de már egy sem közlekedik ott - a román főváros pályaállapotait annyira nem bírták, hogy inkább forgóvázakat építettek alájuk.
Az előbbi motorkocsi egy M5-ös volt, de ez egy eggyel korábbi (és nyolc évvel idősebb) pótkocsi az m4-es szériából, még tolóajtókkal - ennek ellenére működnek egymással.
A brémai négytengelyes csuklósokat (amelyekhez ugyanilyen kialakítású pótkocsit is gyártottak!) is már mind leváltották az alacsonypadlósok, még negyvenedik életévük betöltése előtt. De ha valaki nem akar ennyit utazni, hogy lássa a típust, annak elég Temesvárra elmennie, mert oda lettek eladva.
Bécs és Amszterdam tujái egymás mellett... ilyen együttállás még a holland fővárosban is lehetséges.
Akár becsapós kérdésként is feltehetnénk, hogy hol készült ez a kép Bécsben. Az L1-es motorkocsit Mödlingben őrizték meg, de a helyhiánnyal küszködő klub 2006-ban egy k3neu és egy m3-as pótkocsival (utóbbihoz Amszterdamból hoztak egy M motorkocsit) és néhány munkásjárgánnyal együtt ide küldte. A k3neu pótkocsi pedig a bécsi villamosmúzeum lakója volt, de annak átalakításakor feleslegessé vált (!) - egy másikkal együtt, amely hamarosan Nagyváradra fog kerülni.
Amszterdamban ugyanilyen szerelvény jár a váronéző vonalon is, még a reklámok egy része is azonos... a motorkocsit az ottani múzeum adta tartós kölcsönbe, a pót viszont már 1981 óta itt lakik.
Mikor Hollandiában jártunk, nem találkoztunk ilyen háromtengelyes motorkocsival az '50-es évekből... ezt Graz vette át, de az ottani hasonlóan tarkabarka gyűjteményből már szinte minden idegen kocsit elpasszoltak. Ahogy a münchenieknél, itt is épült hozzá hasonló kialakítású pót.
Hágából már ismerős ez az arc, és hogy teljes legyen a kép, a négytengelyes pót sem hiányozhat hozzá!
Hogy a jövő mit hozhat? Még néhány lemezt és turnét biztosan, hiszen még a hetedik X felé közelítő őstagok is elég fiatalosan tartják magukat… Wehmingen-ben pedig a célok ugyanazok lehetnek, mint Skjoldenæsholm esetében: még több felújítandó jármű, amelyek mindegyikének ott helyben jut fedett tárolóhely, és hogy a gumikerekűek is méltóan be legyenek mutatva. De addig is érdemes ide is ellátogatni áprilistól októberig valamelyik vasárnap (vagy éppen egy bizonyos vasárnapon, mert néha veterán-, katonai- vagy tűzoltósági járművek, netán modellek is vendégeskednek a kiállítási területen) – ezt a város központjából az 1-es villamos majd a 390-es busz kombinációjával illetve a 6-os járathoz csatlakozó 330-as busszal tehetjük meg. Hogy aztán a látottakról melyik Scorpions-szám jut eszünkbe – az már ízlés kérdése, de egy biztos, hogy nem a Blackout lesz az!
