Új útibeszámoló-sorozatunkban már hoztunk néhány indokot arra, hogy Bulgáriában járva ne csak a tengerpartot keressük fel, és azt is megtudhatták olvasóink, hogy a legtöbb vonatot és azok legérdekesebb járműveit is fővárosban, Szófiában lehet megtalálni. Akinek viszont a kötöttpályás városi közlekedés a fő érdeklődési köre, annak semmiképp sem szabad elmulasztania az itteni látogatást… különösen azért, mert villamost csak itt találni az egész országban, ráadásul olyan járművekkel, amely szintén nem akad máshol, vagy legalábbis ilyen egyvelegben biztos nem.
Szófia kevesebb, mint másfél évszázada viseli a fővárosi címet, így a város fejlődése is csak később indult el... így aztán a lóvasút – ahogy Basel esetében is – kimaradt a helyi közlekedéstörténetéből, és a villamos is csak 1901-ben nyílt meg. Az eredetileg 1000 mm nyomtávú hálózaton nem sok gondot fordíthattak a karbantartásra, így fordulhatott elő, hogy a mérések egyre gyakrabban mutattak 1009 mm-t… az állam azonban gondoskodott a megoldásról, és törvényileg rögzítette ezt, mint szabványos nyomtáv, amely ma is elfogadott Szófiában! (Hasonló okok miatt jöhetett létre Drezda 1450 és Lipcse 1458 mm-e is…) A járműparkban már nem voltak ekkora kuriózumok, a kocsik nagy része a belga, német és olasz gyártók Nyugat-Európában is elterjedt típusai voltak, amelyek tervei alapján a ’30-as években a saját műhelyben is nekiláttak a villamosok gyártásának.
Balkán ide vagy oda, a közlekedési vállalat néhány elég szépen felújított nosztalgiavillamost is megőrzött, amelyekkel hihetetlenül olcsón lehet különjáratokat szervezni - a képen látható 1935-ös évjáratú MAN-motorkocsi póttal együtt csak 200 levába (kb. 30000 Ft) kerül egy órára. Meg is ragadtuk az alkalmat egy kis különbejáratú villamosozásra...
...főleg, hogy a belső is kellő igényességgel van megcsinálva.
A Vladajszka nevű folyócska inkább csatornának tűnik, de mégis akad rajta néhány rövid híd. Az egyiken is megálltunk, nemcsak a gondozott infrastruktúra miatt...
...hanem mert ez az "Oroszlános híd", amely szintén a városi látnivalók közé tartozik. Azt nem néztük meg, hogy ezeknek van-e nyelve...
A városban a török időkből két mecset maradt meg, ezek közül a képen látható Banja Basi az, amit még használnak vallási célokra (a másikban a régészeti múzeum kapott helyet).
Az előző képen csak nehezen látszik, és jobb oldalról készült fotónk se nagyon akadt az út során... de a lényeg, hogy ezen a kocsin egy postaláda is található! A házi építésű kocsikon és a Tatrákon a mai napig be lehet dobálni a leveleket, és azokat a járműtelepeken ki is üríti egy postás... de a városlakók nem nagyon tudnak arról, hogy ez még működik.
A másik motorkocsi 1924-es Siemens-gyártmány... miután kivonták a forgalomból, szakszolgálati járműként működött, ennek köszönheti a felújításnál meghagyott oldalfalait...
...de belül ebből sem fedezhetünk fel sokat!
Az első bolgár gyártású (pót)kocsikat a '30-as években a közlekedési vállalat egyik mérnöke, Kardalev tervezte. Az eredetileg nyitott, de téliesíthető járművek közül egy sem maradt ugyan fent, de 2000-ben egyet rekonstruáltak.
A pótkocsi eredetileg nyitottként lett rekonstruálva, de később fixen beüvegezték az ablakait, ami az augusztusi melegben nem volt túl kellemes. A hátsó falon lévő hangfalakhoz a hangosítás a motorkocsiban található, de az egészet a pót hátuljában elhelyezett inverter táplálja.
Lovas kocsis együttállásért sem kell a múltba visszamenni...
A „háziipar” különösen az 1950-es évektől kapott előre, a teljesen önállátásra berendezkedett főműhely a PCC-k és DÜWAG-ok bűvöletében először négytengelyes járműveket, majd 1961-től csuklós szériák sokaságát szállította a hálózatra. Ez a szakértelem később sem jött rosszul, mikor ezt a járműparkot modernizálgatni kellett, beleértve az alacsonypadlós középrészek beépítését. Ez a folyamat egészen a közelmúltig eltartott, sőt, az Inekon cég közreműködésével 2007 és 2009 között még teljesen új kocsik is kigördültek az időközben Tramkar néven önállósodott főműhelyből.
A hattengelyes csuklós alapszéria kocsijai a '80-as évek második felében épültek. Ezek közül néhány az elmúlt 6-8 évben főjavítást kapott...
...míg más járműveket az ezredfordulón nyolctengelyesre egészítettek ki. Mindkét járművön jól látszik a postaláda az első ajtó mellett...
Az előző kocsi egyik testvére a másik oldalról. Ezt a típust már teljesen kivonták a forgalomból pár hónapja, a helyükre Basel alacsonypadlós középrészű járművei fognak kerülni...
...s erre a sorsra jutott ez a kocsi is, hiába lett alacsonypadlósítva. A sorozatból csak azokat a járműveket hagyták meg, amelyek szintén kaptak nagyjavítást pár éve - részben kétirányúra átépítve - ezeknek ugyanolyan színe és eleje van, mint a hattengelyeseknek.
...így néz ki egyébként az előző típus belülről...
...és az alacsonypadlós közepénél.
A teljesen új Inekon-kocsik sem tudtak átlépni az árnyékukon...
Időközben a villamosokra új feladat hárult: mivel a metróépítkezés nem nagyon akart beindulni – emögött nemcsak gazdasági okok álltak, hanem a régészeti emlékekben gazdag talajrétegek is – a keleti lakótelepekre egy gyorsvillamost terveztek, de azt már 1435 mm-el. Ehhez a belterületi szakaszok egy részét át kellett építeni a szélesebb nyomtávra, de Liberec-hez hasonlóan egy háromsínes vonalrészt is kialakítottak. Az 1987-ben megnyílt rendszerre először szintén helyben gyártott csuklósok kerültek, de aztán megérkeztek az első Tatrák, amelyeket 1009 mm-re is követett két széria.
A délnyugati irányú vonalak egyikén a Kraszna Poljana remizig fogad minket ez a látvány...
A T6A2-esek első adagját 1990-ben szállították a városba. A postaláda ezeken is eltéveszthetetlen! Ritkán járnak egyébként csatolva...
...a szóló üzem gyakoribb, mint például itt az Ignatyev utcán, amelyben nem járnak autók, de ahhoz elég szedett-vedett, hogy igazi sétáló- vagy bevásárlóutca legyen.
Az 1999-es második széria kocsijait a digitális kijelzőkről lehet felismerni... meg a szegedi kocsikon is alkalmazott tirisztor hangjáról. A hátteret majdnem a kép tetejéig a Vitosa tölti be...
A normálnyomköz Tatra-villamosai T6B5-ösök, 2,5 méter szélességgel és egy ablakkal hosszabb kocsiszekrénnyel. Ebből a típusból több, mint 1200 darab készült, a legtöbbjük 1524 mm-re a volt Szovjetunió városaiba - így fut belőlük Riga hálózatán is - normálnyomtávra Szófia 37 kocsiján kívül csak Phenjan vásárolt belőlük.
A 20-assal kezdődő három normálnyomközű vonalból csak a 22-es megy végig a teljes szakaszon, a másik kettő a belváros szélén lévő hurkokban fordul vissza. A vonalak csak a keleti végeken ágaznak háromfelé, így a belső területeken egész jó a követési idő.
A belső tereket a chipkárgya leolvasóján kívül minden komolyabb modernizálás elkerülte... így itt még eredeti a gumipadló és az ülések fekete bőrhuzata is!
A villamosüzem jelenét és jövőjét is a szokásos kelet-európai tendencia határozza meg… már 1994-ben kerültek ide használt német járművek: Bonn forgalomból kivont DÜWAG-jai, amelyek a mi látogatásunk után nem sokkal távoztak a mindennapi üzemből. Az ő helyüket is használt kocsik foglalták el: prágai T6-osok (sőt, a miskolci KT8-asokból is akartak vásárolni, de ez végül nem jött össze), de már a T4-es is a mindennapok részévé vált itt a Lipcséből és – a keskenyebb nyomtávra – Halle-ből vásárolt szerelvényeknek köszönhetően. A következő lépést a színvonal emelésében Basel alacsonypadlós középrészű csuklósai jelentik, amelyekből az első négy kocsi e sorok megjelenésekor érkezik meg Szófiába. De ne feledkezzünk meg arról, hogy újonnan gyártott teljesen alacsonypadlós villamos is akad a városban nem is egy… hanem egész pontosan 25 db Pesa Swing.
GT6-os a megállóban... sok helyen, még ennél forgalmasabb utcákon is előfordul, hogy nincs szigetperon!
Ugyanez a kocsi a Pirotszka utcában, amelyet teljesen beborít a fák lombkoronája.
Az előbb említett utcában már a keskenyebb nyomtávon is járt villamos, sőt, még közös üzem is lehetett. A DÜWAG-ok közül voltak pótos szerelvények is...
...a kétirányú GT8-asok viszont még mindig közlekednek, mert a 23-as vonal kinti végén nincs hurok.
A hazai "szotyolafényezést" itt sikerült alulmúlni azzal, hogy a nem használt ajtónyitó gombokon is végigmentek a narancssárga festékkel...
Talán a lipcsei szerelvények ihlették a többi villamos és troli új színtervét...
...amit azóta a Halle-ból átvett keskenynyomközű szerelvények közül is van, ami megkapott. A két német város járműveit a háromsínes szakasznak köszönhetően egymás mellett is el lehet csípni egyébként.
A Pesa-kra már nem került postaláda...
Ha valakinek már a Tatrák kapcsán felmerült a hasonlóság Budapesttel, azoknak a következő alkalommal még több párhuzam-szerű érdekességgel szolgálhatunk majd mind a város látványosságai, mind a körülöttük járó trolik és metrók tekintetében... így érdemes lesz akkor is minket olvasni.