Ha a héten már sikerült megtörni a hosszú hónapok óta tartó hallgatást a közéleti jellegű szakmai témában, itt az ideje, hogy a szabadidős vonalon is mondjunk valamit. Erre elég jó indok lehet, hogy több év után sikerült visszatérni Dániának arra a helyére, amely közel négy évtizeden át egyedül kínált villamosüzemet felsővezeték alatt, és nemcsak az ország három megszűnt villamosüzemének, hanem a balti-tengeri térség más városainak és még egzotikusabb helyeknek is bemutatta a járműveit. Az egyedüliség kapcsán jogos a múlt idő, mivel tavaly óta Århus-ban ismét járnak villamosok - csak most már ott is 1435 mm-en - Odense-ben is megkezdődött az építkezés, és megvan az is, hogy ki valósítja meg a Koppenhága elővárosait összekötő vonalat.
A jövő mellett viszont a múlt fejlődése sem állhatott meg: az utóbbi négy évben négy új épületet is felhúztak a múzeum területén. Ebből egyet az eddig szanaszét tárolt nem üzemképes "másodpéldány" villamosok kaptak meg, egyet a méteres nyomtávú kocsiknak szánnak. A harmadik raktárként szolgál a gyűjtemény kisebb darabjainak - mint az archivum és az egyenruhák - a negyedik pedig a buszok és a trolik kiállítási csarnoka lett. Az előző két cikkben ezekről a járművekről nem mondtunk túl sokat, pedig itthon és külföldön is szívesen foglalkozunk régi buszokkal. Itt az idő, hogy ezt bepótoljuk, és a múzeum gumikerekű gyűjteményének is szenteljünk egy önálló cikket.
Ez itt még nem a buszok csarnoka, hanem a méteres villamosoké - mellette Århus két busza áll, előtte meg egy koppenhágai.
A dán fővárosban két évvel előbb indultak meg a buszok, mint Budapesten, 1913-ban. Az első vonal a Strøget-en haladt végig, amely ma már sétálóutcaként a legfontosabb útvonal Koppenhágában. Ezt még nem a város villamosüzeme üzemeltette, hanem a mai napig önálló - de minden irányból Koppenhága által határolt! - Fredriksberg villamostársasága, és csak 1919-ben tűntek fel az első okkersárga buszok.
Az 1897-ből származó omnibuszt négy éve már láthattuk a múzeum területén közlekedni. Itt vele a koppenhágai buszközlekedés első 20 évének képviselőivel kezdődik a tárlat a kellően ápolt és világos csarnokban. Mind a négy jármű eredetileg a közlekedési vállalat saját gyűjteményében volt kiállítva, annak 2003-as bezárása után kerültek át Skjoldenæsholm gyűjteményébe.
A megnyitás évéből származó kocsin akármilyen megtévesztő is a Mercedes-csillag, a karosszériát és a motort is a francia De Dion Bouton cég építette. A háttérben lévő hasonló színű jármű ugyanennek a társaságnak a három-négy évtizeddel öregebb omnibusza.
Ezt az 1933-as REO-buszt már láttuk négy éve is, csak akkor még a villamos műhelyében állt. Jól látszik, hogy vigyáznak az új csarnok rendjére és tisztaságára, igyekeznek a csapágyakból szivárgó olajat felfogni.
Noha az előző busznál egy évvel idősebb ez a Leyland motoros Triangel gyártmány, mégis üzemképes - mentünk is vele egy kört a múzeum környéki utakon.
Belül sokban hasonlít a kortárs villamoskocsikra...
...és ugyanígy itt is vannak érdekes reklámok. Ki gondolta volna, hogy a "glutén" nem mindig volt egy rettenetes, sok ember életét megkeserítő dolog, hanem még egy tészta márkájának is jól hangzott!
Van még persze min dolgozni... például ezen a szintén Triangel-gyártmányon, amely 1929-ben készült. A mellette lévő busz is elvileg helyi termék, a Silkeborg-ban lévő DAB gyár készítette 1958-ban... de gyakorlatilag angol, mert akkoriban a Leyland-hoz tartoztak.
Ehhez a furcsa formájú buszhoz is a Leyland szállította az alkatrészeket, de ezt is egy - DOMI nevű - helyi cég rakta össze 1949-ben, amely nagyrészt járművek importálásával foglalkozott.
Így váltott a '60-as évek gömbölyű divatja a '70-es szögletesébe... a bal oldali 1968-as Leyland-DAB mellett egy nekünk is ismerős márka, a Volvo-Aabenraa 1970-ben gyártott busza áll.
Az előző két járműhöz hasonlóan még ez az 1972-es kocsi is a KS emblémával fut... de talán mire forgalomba állt, már nem is jártak villamosok a koppenhágai utcákon. A mellette lévő Leyland-DAB 1983-as évjárat, és a fővárostól északra lévő Birkerød utcáit járta. A buszok hátterében az újonnan épült villamosremiz áll.
Két évvel a villamos felszámolása után a közlekedési vállalat is nevet váltott... egyszerűenHovedstadsområdets Trafikselskab azaz "fővárosi és környéki közlekedési társaság" lett. A '80-as évekre már a svédek lettek a fő beszállítók, még a DAB is nekik dolgozott, aztán később hozzájuk is került.
Ennek a két elütő színű busznak is van köze Koppenhágához... a bal oldali 1968-as Leyland DAB-nál ez nem is kétséges, de hogy kerül ide az észt főváros Scania busza?! Úgy, hogy 1984-ben ez is a tenger innenső partján kezdte a karrierjét, s csak utána kapta meg Tallinn.
Furcsa látvány, hogy ezek a modern buszok is már múzeumi példányok... a bal oldali 1998-as gázüzemű DAB busz rokonai Fehérváron is megfordultak, az emeletes Volvo 2001-es gyártmány - ezen már az egész sziget közlekedését végző Movia felségjele áll - és vele egyidős a háromtengelyes Volvo Aabenraa is.
Az újabb járművek - ez például még nincs 25 éves - viszont jól megfelelnek arra, hogy a hiányzó tömegközlekedést pótolják, és a múzeum egyes nyitvatartási napjain velük járjanak Borup vasútállomás és a múzeum között.
A villamosokhoz hasonlóan a buszoknál sem kizárólag Koppenhága közlekedéstörténete van reprezentálva, átfogóan láthatjuk azt is, hogy alakult Århus és Odense járműparkja a villamosok utáni időkben - meg néhány kisebb szolgáltatóé.
Két Volvo és egy DAB... ez maradt a villamosok helyett a '80-as évekre...
...igaz, Odense már 1952-ben megvált a villamosoktól, és ezek a buszok jöttek a helyükre, amelyeket a koppenhágai Smith, Mygind & Hüttemeier gyárban Volvo alkatrészekből raktak össze.
Århus is a dán ipar által összeszerelt Volvo-kban bízott, a gyártó itt a Svendborg-ban lévő Nordisk Karosserifabrik lett 1961-ben.
Az ország e távoli szegletében hosszabb ideig ragaszkodtak a villamosos időkre emlékeztető névre, csak 2005-ben adták fel azt. Közben még ez a bizarr, "Travolator" fantázianevű DAB-busz is a birtokukba került 1987-ben.
A helyi mellől a helyközi sem maradhatott ki... a De Blå Omnibusser azaz "kék buszok" nevű társaság a mai napig aktív Sjælland sziget északi részén, ráadásul legalább 55 éve, mert ez a Mercedes pont annyi idős.
Korához illően tipikus "trambusz"...
...nagyon kényelmes ülésekkel.
A dánok számára a trolibusz sem volt ismeretlen, 1927-től 1971-ig a Koppenhága északi elővárosi villamosait üzemeltető NESA-nak volt több vonala - sőt, 1953-ban a villamost is ezzel váltották le - amelyek 1938-tól 1964-ig a fővárosi közlekedési vállalat vonalaival is össze voltak kötve. 1939-től kezdve húsz éven át Odense is járatott trolikat, de ennél jobban nem tudott elterjedni ez a közlekedési eszköz. 1993-ban még kísérleteztek vele Koppenhágában duobuszok forgalomba állításával, de ezzel hamar leálltak.
A két koppenhágai közlekedési társaság szimbiózisát jól mutatja, ahogy a fővárosi cég Leyland trolija és a NESA Ford tornyos kocsija áll egymás mellett... mindkettő 1938-as évjárat.
A KS-trolik közül csak ez az egy maradt meg... illetve van még hozzá egy pótkocsi is, de azt nem restaurálták.
Ahogy a kortárs buszok, ez is sokban hasonlít a vele egy időben épült négytengelyes villamosokra...
...de itt a kalauznak csak ennyi komfort jutott.
A NESA-nak is maradt meg az üzemmel egyidős trolibusza, de annak is várat még magára a felújítása... így ezzel az 1953-as példánnyal kell beérnünk. A gyártója ugyanaz, mint Odense hasonló színű buszának, de ezt angol alkatrészekből rakta össze.
Oldalról is jól tükrözi a kor ízlését. Egy testvére egyébként a korábbi vonala mellett Klampenborgban, a Dán Műszaki Múzeumban van kiállítva.
Masszív darab a vezetőállása is.
A buszgarázs, és a vele szemben lévő új villamosremiz azonban nem pusztán a járművek tárolására szolgál. A vonal melletti homlokzatát úgy alakították ki, hogy abban korhű boltokat rendeztek be. Ezekben ugyan nincs kiszolgálás, mint a stockholmi Skansen szatócsboltjában és pékségében, mégis szépen kiegészítői a múzeumnak.
Így néz ki az új "üzletsor" - a régi autók csak a rendezvény kedvéért jöttek el. Annak pedig kifejezetten praktikus a célja, hogy aszfalt került az úttestre kockakő helyett... itt fognak majd ugyanis a trolik járni, és mind az utasok, mind az áramszedés szempontjából praktikusabb, ha nem rázódik.
Az "utcában" mindent megkaphatunk, és még a parkolás sem gond, anélkül, hogy a villamosokat akadályoznánk.
Régen még a múzeum pénztárában is árultak filmet, ma már a digitális korszakban feleslegesnek tűnik a fotósbolt... de egy kis hentesáru mindig jól jöhet.
De ha nem akarjuk disznóságokkal és marhaságokkal terhelni a gyomrunkat, van tej és péksütemény is...
...vagy éppen zöldség és valami innivaló.
Ha nem vagyunk éhesek, biztos találunk valami hasznosat a használtcikk-boltban...
...vagy vehetünk virágokat a villamosozásban megfáradt párunknak. (A gyerekek kedvéért pedig játékbolt is akad.)
Sőt, ha már női igények, van fodrász...
...és az se gond, hogy mi kerüljön az új frizurára.
A suszter viszont csak maradjon a kaptafánál!
A postánál van levélszekrény és biciklitároló...
Sőt, bélyegautomata és használtbélyeg-gyüjtő is.
Ennyi minden után jól eshet egy ital a bárban...
...vagy inkább gondoskodjunk otthoni szórakoztató elektronikáról!
A hiradástechnikai bolt jó felszereltségét az garantálja, hogy a múzeum mellett lévő Ringsted-ben tényleg van egy rádiómúzeum. Az árcédulákon pedig még azt is feltüntették, hogy mennyi volt a készülék gyártásakor, és ez mennyit ér 2017-es árakon (egy dán korona még mindig körülbelül 40 forintot ér...)
Még elgondolkozhatunk, hogy a varrógép és a kerékpár miért volt sokáig közös boltban... talán a lábbal hajtás miatt?!
Aztán vegyünk egy villamosjegyet a közlekedési vállalatnál...
...vagy inkább hívjunk egy taxit, már ha éppen nem vár a drosztnál...
...és vár ránk a varázslatos Koppenhága!
A ház- és üzletsor legnagyobb erénye viszont mégis az, hogy igen jó kulisszaként szolgál a villamosoknak, amelyeknek a száma szintén gyarapodott az utóbbi években. Jövő héten azt is megmutatjuk, hogyan!
