Hova megy ez a vonat?

További tiroli témák - az Inn-völgyi vasútvonalak

2019. szeptember 12. Szerző: tükrös reflex

Tirol a legjobb példa arra, hogy nem a hálózatsűrűség tesz egy régiót vasútilag érdekessé - de még a pár vonalból álló hálózat is olyan változatos, hogy noha már nem először jártunk arra, néha a szomszéd tartományba is átlátogatva, de újra és újra elbűvöl minket. És még mindig nem láttunk mindent... így momstani cikkünkben a tartomány középső részébe, Inn-völgyi vasútvonalakra kalauzoljuk olvasóinkat. Itt is egy, TEN-T hálózat részeként szervesen fejlődő infrastruktúrával találkozhatunk - de a táj körülötte jóval állandóbb, a vasút viszont minden fejlődése ellenére annak továbbra szerves részét képezi, ugyanakkor mintegy el is törpül a hegyek, mint kulisszák mellett - és hisszük, hogy Ausztriába ezért az élményért (is) érdemes vasútbarátként utazni.

01_ttt.jpg

02_ttt.jpgMerre megy ez a vonat? Talent Flaurling határában, emberléptékű tájban. (Egyébként: Innsbruck felé, tehát jobbra)

Tirol közlekedési hálózata nem kifejezetten bonyolult és nem is nevezhető kiterjedtnek, ami egyenesen következik a tartomány hegyvidéki jellegéből és „formájából”. E hálózat gerincét az Inn völgye képezi ahol az autópálya és a fővonal fut végig, ehhez csatlakoznak a további vasútvonalak  Bajorország illetve Olaszország felé, de ezekből is mindössze három van (plusz még az Außerfernbahn, ami azonban minden szempontból önálló entitás). A további szárnyvonalak csak keskenynyomközön futnak - közülük is egyik az Innsbruck villamoshálózatához kapcsolódó Stubaitalbahn - és ugyanígy véges a hágókon átvágó közutak száma, noha ezek egyikén még Svájcba is át lehet kelni.

Vesszen Saint-Germain avagy csonka Tirol nem tartomány jeligével egy mondatban megemlékeznénk arról, hogy az említett hálózat a jelenlegi határo(ko)n átnyúlva képez egészet, hiszen ide értendőek a Lienz központú Kelet-Tirol és az első világháborút követően az Osztrák-Magyar Monarchiától az akkori Olasz Királysághoz került terület (történelmietlenül egyszerűsítve Dél-Tirol) vasútvonalai is. Így azért már egész tekintélyes hosszúságú vonatozásokra nyílik lehetőség. A két osztrák Tirol között nem is olyan régen korridorforgalom is volt, ma azonban csak olaszországi átszállással működik az eljutás.

img_8837_flaurling.JPGAz Inn Flaurlingnál. Szürkésfehér színét a nagy mennyiségű, rendkívül kis szemcseméretű üledék (kőzetliszt) okozza.

Az Inn-völgy kelet-nyugati irányban húzódik, egyetlen útvonalként összekötve Ausztria keleti és nyugati tartományait, az utóbbiakhoz pedig szorosan csatlakozik Svájc is - és ehhez társul egy szakaszon az egyik legfontosabb alpesi átkelés is Németország és Olaszország között. Nem kevésbé fontos összeköttetést teremt, ám jóval kisebb forgalmat terel az Inn-völgybe a Zell am See és Kitzbühel felől érkező Gisela-Bahn is, ezt azonban inkább csak Graz felől használják a vonatok, mivel a bécsi irány inkább a rövidebb, irányváltás nélküli és kevesebb hegyet leküzdő német korridorra terelődött Rosenheim irányába.

03_ttt.jpgDupla railjet érkezik Bécs-Kufstein felől, az első egység a Budapest-Zürich viszonylatú rjx 162. A kép hátterében jobbra ágazik ki a Gisela-vasút.

A München-Kufstein-Innsbruck-Verona útvonal (Ausztriában az Alsó-Inn-völgyi vasút [Unterinntalbahn] és a Brenner-vasút) fejlesztése a transzeurópai közlekedési hálózat részeként EU-s szintű prioritást jelent. A fejlesztés valódi célja a TEN-T hálózat részeként, a kapcsolódó (tervezés alatt álló vagy már elkészült) beruházásokkal együtt értelmezhető, többek között:

  • az Alsó-Inn-völgyi vasútvonal fejlesztése;
  • Brenner-bázisalagút;
  • a már megépült innsbrucki elkerülő a tehervonatok számára;
  • Innsbruck állomás új kijárata a Brenner felé;
  • a még csak nagy vonalakban tervezés alatt álló müncheni elkerülő vonal(ak).

Nem tartozik ugyan szorosan a cikk tartalmához, de a hálózat kapcsolódása okán említést kell tennünk a Brenner-vasút átépítéséről is. A kapacitás bővítése érdekében az olasz oldalon a kilencvenes évek óta több új alagút is létesült, az osztrák oldalon azonban jórészt az eredeti nyomvonalon halad a forgalom. Itt az eddigi legjelentősebb változást az innsbrucki teher elkerülő vonal 1994-es megnyitása jelenti. Maga a hagyományos - hágón átvezető - vonaltól független, több mint 60 km hosszú Brenner-bázisalagút építése 2007 óta folyik, az átadást jelenleg 2026-ra tervezik. A TEN-T projekt részét képező nemzetközi beruházás szorosan kapcsolódik a teher elkerülőhöz és az Alsó-Inn-völgyi vasút fejlesztéséhez is.

Érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban megkezdett jelentős fejlesztéseket megelőzően a vasút nyomvonala érdemben alig változott az Inn-völgyben. A Habsburg Birodalom harmadik katonai felmérésének térképét tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy mindössze négy-öt kisebb nyomvonal-módosítás történt a 19. század óta. Míg például az Oberhofen és Flaurling közötti ívkorrekciónak ma már semmi nyomát nem láthatjuk, addig két esetben a település utcahálózata részben megőrizte az eredeti nyomvonalat. Utóbbira példa az íves Südbahnstrasse Innsbruckban (a mai, jelentősen kibővített Hbf és a Westbahnhof között), vagy Zams település nyugati szélének utcahálózata (itt alagút épült).

10_ttt.jpgA Wettersteini hegylánc és annak központi magaslata, a Hohe Munde előtt eltörpül a tekintélyes hosszúságú Transalpin EC, amiben a svájci panorámakocsi ugyanúgy megvan még, de Bécs helyett már Graz a végállomása. Pont az ilyen panorámák miatt különleges az Alpokon „hosszában” átvezető útvonala. Mellesleg épp ez a korábbi nyomvonalkorrekciók egyikének helyszíne.

Az Alsó-Inn-völgyi vasút a Kiefersfelden és Kufstein között osztrák földre érkező korridorvonal folytatását adja, és napjainkban tulajdonképpen két, párhuzamos vasútvonalból áll. A hagyományos – alapvetően 160 km/h-ra alkalmas – sínpár végig a felszínen halad. Az új, emelt sebességű (220 km/h), nagyrészt alagútban vagy bevágásban vezető vonal egyelőre Kundl és Fritzens-Wattens között létezik. A két sínpár között a végpontokon kívül még Jenbach előtt létesült átkötés, ennek segítségével azok a vonatok is tudják részben használni az új pályát, amelyeknek egyébként az állomások közül csak Jenbach-ban "van dolguk". A tehervonatok a rendelkezésre álló kapacitások és természetesen célállomásuk függvényében közlekednek a régi vagy az új nyomvonalon (bár nem ez az általános, de előbbire is van példa).

04_ttt.jpgA kufsteini vár alatt még a hagyományos vasútvonalon zajlik a forgalom. A főszereplő ismét a Pestről és Bécsből érkező railjet páros.

Mivel a hagyományos vonal Innsbruck és Fritzens-Wattens közötti szakasza is komoly átépítést kapott, osztrák oldalon már csak a Kundltől északkelet felé vezető etapok vannak hátra, jelenleg ennek folyik a tervezése és előkészítése. A részletes tervdokumentáció és a lakossági konzultációk anyagai szabadon böngészhetőek az ÖBB Infra weboldalán. A Kundl és Kufstein közötti építési szakaszon a kiválasztott nyomvonalváltozat szerinti új pálya Kundl és Langkampfen között haladna alagútban / bevágásban, jóval közelebb az autópályához. Apró érdekesség, de a publikált anyagok közül még a tervezett anyagnyerőhelyeket, lerakókat, szervízutakat, alagút szerkesztési szelvényeket is feltüntető, részletes tervlap is letölthető (pont mint a 80a átépítésnél, ugye?)

05_ttt.jpgVidékies táj Langkampfen-nél, aszfaltozott és kitáblázott mezőgazdasági utakkal. Magasfeszültségű vezeték is akad, ami nem meglepő: a különböző vonalas infrastruktúrát igyekeznek egymáshoz közel telepíteni, hogy minél kevésbé rondítson bele a tájba. A háttérben a fasor az Inn helyét jelöli ki. Az új nyomvonal innen is leveszi majd a forgalom egy részét.

A táj alapvetően aprófalvas-vidékies jellegű, Wörgltől azonban a hegyek és a magas toronysisakú templomok mellett a kisvárosok határában létesített bányák és iparterületek is meghatározó részei a látképnek. Az itteni iparvállalatok neve talán nem, de néhány termékük itthon is ismerős lehet (pl. Tyrolit csiszolókorong, Jenbacher motorvonat - noha ez utóbbi már a múlt emlékeihez tartozik csak). Hall in Tiroltól egyértelműen a kereskedelmi és logisztikai létesítmények és az agglomerációs lakónegyedek dominálnak. Bár vannak szép várkastélyok és egyházi épületek a völgyben, a turizmus nemzetközi térképére egyértelműen a kufsteini vár és a Swarowski kristálybirodalom fért fel a kissé magasabban fekvő síterepek mellett, de azért a Jenbach-ból induló Zillertalbahn és Achenseebanh ismertségére sem lehet panasz.

06a_ttt.jpg

06b_ttt.jpgHajnali REX vonatok a vegyes beépítésű háttér és az erdő borította Karwendel-hegység pipáló vonulatai előtt, Schwaz határában. Hagyományos mozdonyos ingavonatból e felszíni szakaszon menetrend szerint már csak ezzel a kettővel találkozhatunk.

A távolsági személyszállító vonatok közül menetrend szerint csak a railjetek egy része használja végig az új vasútvonalat (ezek nem állnak meg Jenbach-ban). A többi távolsági vonat és néhány csúcsidei REX csak egy szakaszon bújik a föld alá, ezek a jenbachi átkötésen keresztül „váltanak” a két pálya között. A táj látványát gyakorlatilag azokból a vonatokból figyelhetjük végig, amik megállnak Schwaz-ban (a REX-ek többsége és minden S-bahn).

07_ttt.jpgInnsbruck – München viszonylatú EC Wörgl-Kufstein között. A kétórás ütemes EC menetrendben ez a járat még féllábú, a későbbiek már Olaszországból érkeznek. Ilyen képeket sem készíthetünk majd az örökkévalóságig, 2023-tól itt áll majd forgalomba a railjet-ek alacsonypadlós résszel is kiegészített második generációja.

A tartományi fővárostól nyugatra induló, sokáig ugyancsak az Inn völgyében haladó Arlberg-vasút Vorarlberg tartománnyal és Svájccal teremt kapcsolatot. Innsbruck északkeleti oldalával ellentétben itt kevésbé domináns az agglomerációs hatás és jóval kevesebb ipari-logisztikai terület látható. Érdemes a vonatból figyelni az Inn túloldalát, sokáig követhető ugyanis a hegyoldalban felfelé kapaszkodó Karwendelbahn nyomvonala.

08_ttt.jpgTolatós tehervonat halad át Flaurling megállóban az Arlberg-vasút egyik szépen rendben tartott hagyományos épülete előtt. Mellette a peronba beépített iparvágány figyelhető meg.

A vonal Innsbruck és Landeck-Zams közötti szakaszára a völgyi vonalvezetés és az egymást sűrűn követő falvak-kisvárosok sorozata jellemző, a hegyek itt még csak a látványos díszletet adják. Az Ausztriában szokásos kisparcellás művelés mozaikjában feltűnőek a gyakori almáskertek, hiszen Tirol egyik fontos mezőgazdasági termékcsoportját az alma és az abból készült mindenféle termékek (például pálinka snapsz, gyümölcsevek) jelentik, de a tiroli almás rétes is népszerű…

09_ttt.jpgMozaikos mezőgazdasági tájban suhan a Talent. A háttérben az Innsbruckot övező hegyek látszanak.

Landeck után, az Arlberg-hágó környékén átalakul a színpad, és a hegyek lépnek elő főszereplővé. A sziklaoldalba vájt vasút biztosítására kifeszített, karvastagságú sodronyokkal megkötött lavinafogó dróthálók egyértelművé teszik, ki az úr a háznál. Napjainkra azonban az átépítések (alagutak, zajvédő falak, nyomvonal áthelyezések) hatására már nem mindenhol tud érvényesülni a klasszikus hegyi vasút hangulat. Sankt Anton állomás földbe süllyesztése például sok kritikát kapott ("Sankt Beton am Arlberg"), itt a vasút helyét természetesen szinte azonnal birtokba vették az ingatlanfejlesztők.

Az Arlberg-vonalon Innsbruck és Landeck között van elővárosi jellegű forgalom (még itt is akadnak vezérlőkocsis szerelvények), nyugatabbra csak a távolsági vonatokkal utazhatunk. Azok többsége is railjet, a hagyományos mozdonyos szerelvények többsége pedig éjszaka jár itt. A nappaliak közül a két nagy kivétel néhány éve Graz-Zürich viszonylatot járó Transalpin EC és a tavasztól őszig rendszeresen, akár hetente több alkalommal is feltűnő VSOE jelenti. Utóbbi természetesen különvonatként közlekedik, és már csak Velence felől Párizs (és a tengerparti csatlakozásával London) irányába használja az Arlberg-vonalat, ellenkező irányban nevéhez méltóan a Simplon-alagutat használja. Errefelé való fotózásához jó adag szerencse kell, hiszen menetrend szerint este 6 után indul Innsbruckból.

11_ttt.jpgAz Allgaui-Alpok sziklái előtt pózol az egyik késő délutáni REX hagyományos ingavonati szerelvénye.

img_8897.JPGAkik blogunkat a közösségi médiából követik, már ismerhetik ezt a szerencsésen meglőtt fotót a VSOE-vel. Ha nem lenne az első mozdony újabb fényezésben, könnyen kortalan fénykép lehetne - hiszen az úgyse látszik rajta, hogy az 1044-esekből időközben 1144-esek lettek, a luxusvonat kocsijai pedig új forgóvázakat és néhány extra kényelmi berendezést is kaptak.

Végezetül egy kis mozaikot közlünk Flaurlingból, pusztán a feeling kedvéért. A településnek hangulatos „semmiszéle” középperonos megállója van, az aluljáróban rajzkiállítás tekinthető meg. Épp felújították a kerékpártárolót, ezért ideiglenes helyet biztosítottak a parkolóban a drótszamaraknak – a helyi erők szerint azonban egyszerűbb az árokpartra borítani a járgányokat, el úgy sem viszi őket senki. Ez ugyan szubjektív meglátás (és egyáltalán nem viccnek szánjuk!), de a falu környezete és a táj jellege megdöbbentően hasonlít a Bódva-völgy felső szakaszához. Mindkét helyen egy magas sziklás hegyoldal zárja a szűkülő völgy panorámáját, jellemző helyi termékek a krumpli, a káposzta és az alma, és még a templomtorony formájában is van hasonlóság.

A képre kattintva kis galéria nyílik a haimingi képekből

Akármennyit is fejlődik a pálya, és a rajta közlekedő vonatok, a jövőben is lesz még elég alkalmunk és kedvünk ahhoz, hogy új fényképeket hozzunk Ausztria ezen régióiból... amelyeket szintén meg fogunk majd osztani olvasóinkkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr5615037472

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Moin Moin 2019.09.13. 09:49:46

Az egyik fotó alatt ez a felirat szerepel: "A Wettersteini hegylánc és annak központi magaslata, a Hohe Munde..."

A Hohe Munde nem a Wettersetingebirgében van (a helyiek egyébként "Weddastoának" mondják), hanem az attól délre, vele párhuzamosan húzódó Mieminger Kette ("Mieminga Kedda") legkeletibb csúcsa. A "Weddastoa" egyébként zömében Bajorországban és nem Tirolban van - Németország legmagasabb csúcsa, a Zugspitze is annak északnyugati szélén található.

...Isch scho kloa, tu Flochlondtiroia?!:-)))