Hova megy ez a vonat?

Kijárati jelző

2012. február 21. Szerző: biciklis bakter

Talán ismerik a viccet az egyszeri vasutasról, aki 40 év szolgálat után nyugdíjba ment. Megkérdezték tőle, hogy "Bátyám, mint csinált a vasúton 40 évig?" Az öreg ezt válaszolta: "Kopogtattam a vonatkerekeket kalapáccsal." Mire jött a kérdés, vajon miért? Mire az öreg: "Ha én azt tudnám!"... Hogy ne essünk ebbe a hibába, mi kérdezünk is közben. Nem sokat, csak pár apró, de annál fontosabb kérdést teszünk fel: Miért? Hogyan? Mennyiért? Mit? Miből? Mivel? Kivel?

A vasút működésének céljairól, értelméről, a menetrendi struktúra kialakításáról és az ehhez szükséges vagy elégséges feltételek megteremtéséről sokan írtak már sokfélét. Mi itt páran összegyűltünk: elgondoltuk, mi az, amit szem előtt kellene tartani ahhoz, hogy a vasút ne kolonc legyen az adófizetők nyakán, hogy a vasutat ne (csak) kényszerből válasszák az emberek, és hogy a vasútnak - és a közösségi közlekedésnek - igenis van keresnivalója az ország vérkeringésében, ad absurdum még valami jó is kisülhet belőle. Feltesszük az egyszavas kérdéseinket, és megpróbálunk válaszolni rájuk, melynek során keressük a "jó menetrend" megalkotásának ismérveit, keressük a választ a tarifális kérdésekre, keresünk lehetséges infrastrukturális megoldásokat és keressük a más közösségi vagy éppen egyéni közlekedési módokhoz való kapcsolódási pontokat.

Nem mehetünk el szó nélkül a "nagy rivális", a gumikerekű közösségi közlekedési módozat, a Volánok szolgáltatása mellett sem, így a mélyére ásunk az ottani, jóval kiismerhetetlenebb menetrendi rendszernek (hátha megismerjük), ott is pedzegetünk díjszabási kérdéseket, és oda is kell a jó öreg laprugós buszok mellett valamiféle versenyképes infrastruktúra. Nem leszünk tehát "egysínűek", de megpróbáljuk kibékíteni a két ágazat örök ellentétét és szembenállását.

Persze ha midnezt itt éjjelek alatt körmölnénk és ki sem néznénk az ablakon, joggal lehetne minket szobatudósoknak titulálni. Mindezt elkerülendő, az elmúlt 10-15 évet mindannyian "terepen" töltöttük, és töltjük még ma is elég gyakran. Útibeszámolókból sem lesz hiány, mert látnunk kell egyrészt, hogy van még hová fejlődni, de azt is, hogy ez azért nem is annyira Balkán...

 Hogyan ne képezzünk vonatot - drágán futó mozdony, motorvonati betétkocsik és pályájuk végét élő InterCity kocsik. A magyar vasút jelene.

Jó elmélkedést kíván Budapest aut.ford., Thomas a laprugós, a Laptoptáskás Ügynök, és a biciklis bakter.

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr753519506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Luxusmoszkvicsslusszkulcs 2012.02.21. 14:00:51

A hozzáállásnál már csak a nickek jobbak. (Mondom én... :P ) RSS élesítve. :)

tarasp 2012.02.29. 23:04:55

A vasúti és közúti közlekedésnek együtt, mint közösségi közlekedésnek kell versenyképes szolgáltatást nyújtani az egyéni közlekedéssel szemben.
A vasúti és közúti rendszer integrálásában a vasúti menetrend a meghatározó. Bár a menetrend ütemes, de az ITF rendszer kiépítése mintha meg is állt volna az ütemességgel. A csatlakozások (pókok) kiépítése, a gyors átszállás feltételeinek javítása mintha feledésbe merült volna.
A vasúti menetrend azonban önmagában is integrálásra szorul, melyben külön rendszert alkot az InterCity vonatok hálózata. A pótdíjazás már önmagában is megosztja az utasáramlatot, és pótdíj nélküli hálózatot is ki kell építeni, ezen a módon is biztosítva az eljutást. A vonatok párhuzamosan közlekednek a két rendszerben, ami gazdaságtalan, versenyképtelen és drága üzemeltetést eredményez.
Ezt a versenyképtelen vasút rendszert kell az autóbusz közlekedés rendszerével integrálni, megszüntetve a párhuzamosságot.
A vasúti és közúti rendszer csatlakozásánál gondot jelent, hogy sok városban nincs helyi közlekedés. A helyi járatokat a helyközi autóbuszjáratok városon belüli megállásával pótolják. Ezek a járatok pedig többnyire a helyközi gyorsjáratokhoz csatlakoznak és nem a vasúhoz.
A jelenlegi közösségi közlekedésünkre a megosztottság, a párhuzamosság és a gazdaságtalan üzemeltetés a jellemző. Ahhoz, hogy az egyéni közlekedéssel versenyképes közösségi közlekedés jöjjön létre, alapvetően fontos lenne menetrendileg az utasáramlatok koncentrálása, a csatlakozások (pókok) kiépítése és az ehhez szükséges technikai, technológiai feltételek javítása.
süti beállítások módosítása