A cseh-lengyel hármashatárnál megkezdett túránk után nagyot ugrottunk Drezda mellé… a következő kisvasúthoz viszont nem kell messzire mennünk. Eleve kevés olyan nagyváros van a világon, ahol két kisvasúthoz sem kell messzire mennünk, de a szász tartományi székhely pont ezt a szabályt erősítő kivétel. Igaz, egy teljes évtizeden át hiába is mentünk ebbe az irányba, nem találtunk sok mindent.
Az alépítmény elég jól árulkodhat a miértekről...
Aki a Lößnitzgrundbahn-nal akar utazni, annak a drezdai főpályaudvaron a Meißen felé tartó S1-re vagy a lipcsei RegionalExpress-re kell felszállnia – de ha véletlenül egy Tharandt vagy Freiberg irányú S3-asra, netán a Niederwiesa célállomású RegionalBahn-ra szállunk, akkor sem maradunk kisvasút nélkül… a lényeg az, hogy Freital Hainsberg állomásig utazzunk. Innen indul 1882 óta a Weißeritztalbahn Dippoldiswalde-n át Kurort Kipsdorf-ba – pontosabban jelenleg csak az előbbi célállomásra. A Radebeul-ban található „rokonához” hasonlóan ez is megélte a Deutsche Reichsbahn-hoz való átkerülést, nagyobb problémák nélkül átvészelte a háborús éveket, majd a ’90-es években itt is megszüntették a teherforgalmat – noha itt még nagyobb kereslet is volt rá.
Indulásra váró szerelvény Freital-ban. A nagyvasút a támfal mögött a felső szinten van
A teherforgalom nagy része "Rollwagen"-ekre felrakott nagyvasúti teherkocsin zajlott - ma azonban mindez már csak kiállítási darab
Az állomási idill része a szénrakodó is
Ezeknek az eseményeknek a jelentősége viszont eltörpült a 2002-es nagy árvíz mellett, amikor a vonalnak nevet adó patak több kilométer hosszan elpusztította a pályát. A tartomány utolsó DB-s kisvasútja ilyen állapotban került át a BVO-hoz, amely csak 2007 őszén kezdte meg az újjáépítést. A munkának a 2008. decemberi menetrendváltásra érett csak be a gyümölcse, azóta járnak újra vonatok Dippoldiswalde-ig. (Ez 14 km a teljes 25 kilométeres vonalhosszból, amely során 264 métert megy hegynek fölfelé) A további, Kurort Kipsdorf-ba még 190 métert emelkedő vonalrész újjáépítésére is megvan a szándék, de a munkák lassan haladnak, és a megnyitásra még nincs konkrét időpont – emellett arról is viták folynak, hogy ez a felső szakasz csak turisztikai célú legyen, vagy hivatásforgalmat is szolgáljon.
Nemcsak Kemencén ismerik az árvízi pusztítás fogalmát (forrás: Wikipedia)
Itt is látszik, hogy kevés hely volt vasútnak és víznek...
Freital után a vonal a városka szélén halad, majd igazi erdei vasúttá válik, magas töltésekkel és kő viaduktokkal – így éri el a meredek sziklafalak árnyékában lévő Rabenau állomását. A helység egy igen különleges mesterségről, a székek gyártásáról nevezetes, amelynek múzeumot is szenteltek.
Ide is jutott egy 45-ös, de csak a teherforgalom számára...
Rabenau látványán sokat dob az íves fekvése is, de jól látszik, hogy itt is mindent újjá kellett építeni...
A következő, igencsak hangulatos patakvölgyi szakasz után – ennek közepén található Spechtritz megálló – jön a szintén jól kinéző Seifersdorf állomás, majd a dombok közül kiérve Malter. A vonat a hasonló nevű duzzasztógát által létesített tó magas partján halad végig, mielőtt beérkezne Dippoldiswalde-ba.
Zöld és barna vonat... nem éppen ideális fotószínek a buja természetben...
Spechtritz - az eltűnt idő nyomában (forrás: Wikipedia)
Seifersdorf is igencsak hely szűkében van...
...de azért jutott hely efféle rakodóhelyi idillnek is. A modellezők körében is ismert csapófedeles kocsikból több is megmaradt a kisvasutakon, mint járműparkjuk büszkesége.
Már Malter kijáratánál is a duzzasztótó mellett halad a vonat...
...amely kocsiból...
...és vonal mellől nézve is jó fotótéma.
Jelenleg egy vonat jár a vonalon két órás ütemben – de komolyabb munkaszüneti napokon gyakran van erősítés is. Különlegesebb alkalmakkor a DR-időket idéző szerelvény is forgalomban áll, a július harmadik hétvégéjén tartott „kisvasúti napokra” meg még a Lößnitzgrundbahn szász szerelvényét, vagy más érdekes járművet is elhozzák. Az egy úti jegy 7,20 €-ba kerül a teljes szakaszra, de a napijegyért csak 20 €-t kell kifizetni.
Egy Reko-kocsikból álló szerelvény Dippoldiswalde állomásán - a magas perontetőt itt is a normál nyomközű teherkocsik indokolták
Ennyi hegymenet után a mozdony is megszomjazik...
A poggyászkocsi minden kisvasúti szerelvény elmaradhatatlan része.
Az előző két vasúton két helyen látott párnás kocsik itteni testvéreinek...
...deklasszálás...
...míg az alacsonyabb komfortkategóriájúaknak (ez negyedosztályú volt)...
...komfortjavítás lett a sorsa.
A BVO pár éve Sächsische Dampfeisenbahngesellschaft-tá átvedlett vasúti üzletága még egy kisvasutat üzemeltet, a cseh határ melletti Fichtelbergbahn-t, de a szerzőgárda tagjai közül azonban ott még senki sem járt. Ennek szomszédságában viszont van egy másik kisvasút is, amely még jobban megérdemli, hogy bemutassuk... majd a jövő héten!