Két hete már láthattuk, hogy milyen különleges útvonalakon vonatozhatunk el Dániába… de miért is mennénk el oda közlekedésbarátként ezeken a hidakon kívül? A többségnek elsőre minden bizonnyal a NOHAB-ok ugorhatnak be, de ezekből már csak néhány nosztalgia- és magánvasúti kézbe került példány maradt meg. Szóba jöhet még a vasúti múzeum Odense-ben, meg még néhány múzeumvasút és nosztalgiavonat – a villamosok viszont legfeljebb csak a legvégső esetben. Nem is indokolatlanul: 1972 óta Dánia területén egyetlen városban sem járnak a „tuják” (ez talán hamarosan változhat, hiszen a koppenhágai városvezetés már régóta tervez egy-két Stadtbahn-vonalat, és a két régi villamosos város is erősen gondolkozik az újrabevezetésen) – mégis nagyot téved az, aki azt hiszi, hogy sehol sem tud velük utazni ebben az országban.
Két város két villamosa két nyomtávon - egy helyen, de már ezen városokon kívül...
Az ’50-es évektől eluralkodó gondolkodás szellemében nemcsak Franciaországból és Spanyolországból tűnt el szinte maradéktalanul ez a közlekedési eszköz a ’60-as ’70-es évek folyamán… a dánok is úgy gondolták: egy modern metropolisz közlekedése tökéletesen megoldható buszokkal és gyorsvasúttal. (A metróra ugyan a koppenhágai lakosoknak 2003-ig kellett várniuk, de a berlini mintára épült „S-Tog” már 1934 óta szolgálja őket.) A villamosok leépítése már 1952-ben megkezdődött, ekkor szüntették meg Odense-ben a közlekedésüket, majd három évvel később az első koppenhágai villamosvonal esett a koncepció áldozatául. A folyamatot az 1960 és 1968 között beszerzett 100 db DUEWAG csuklós motorkocsi sem állította meg, 1972-ben az utolsó villamosvonal is megszűnt, egy évvel azután, hogy az 1000 mm-es nyomtávolságú Århus-i hálózat is erre a sorsra jutott.
Odense-ből egy motor- és két pótkocsi maradt meg - utóbbiak felújítás alatt állnak. A villamost 1912-ben nyitották meg, ez a kocsi is abból az évből való
Ne tessék nácikat és önkényuralmi jelképeket kiáltani... amikor ez a kocsi készült, Hitler legfőbb célja még csak a német állampolgárság megszerzése volt...
Az ASEA-gyár - sok más északi céghez és államhoz kapcsolódó szervezethez hasonlóan - a kezdetektől fogva használta a horogkeresztet jelképként, a '30-as évektől kezdve azonban, mikor az NSDAP megszerezte a hatalmat, nagyon gyorsan leszoktak erről...
A jól elhelyezett reklámnak egy ilyen szép lámpa sem akadálya...
Pénzváltó- és kisszakaszautomata egyben...
Néhány alsó részlet... a lépcsőn pedig a figyelmeztetés arról, hogy hagyj helyet a leszállóknak...
Århus-ban szinte az összes jármű megsemmisült a második világháborúban, ez a motorkocsi is 1945-ben készült
A korra és Skandináviára is egyszerre lehet jellemző ez az utastér...
Itt is van pénzváltó automata...
...sőt, még egy modernebb változat is, külön ügyelve arra, hogy a mellette ülő a fejét is nekitámaszthassa...
Kint a peronon áll ez a "Zahlbox", ahol az utasok a vezető szeme láttára dobhatták be a viteldíjat... a "nem ér egy lyukas kétfillérest sem" mondás azonban itt nem állja meg a helyét, mert ezek egy-, két- és ötkoronások...
Kívül viszont a város címere is kész műalkotás!
A harmadik városból is maradtak pótkocsik, de mivel az 1000 mm-es pályán (még) nincsenek hurkok, így egyelőre csak statikus kiállítási tárgyak
A kedvezőtlen helyzet láttán a helyi villamosbarátok már 1965-ben megalakították a Sporvejshistorisk Selskab-ot (magyarul Villamostörténeti Társaság), és elkezdték a forgalomból kivont járműveket megőrizni. Ezeket először a megszüntetett városi remízekben tárolták, majd 1971-ben megkezdődött a jelenlegi villamosmúzeum felépítése a Sjælland-sziget közepén, Jystrup falu közelében. A Skjoldenæsholm nevű hely a sziget legmagasabb (126 m…) pontjához esik közel, a múzeumot itt 1978-ban nyitották meg.
Koppenhágát elvi korelnökként ez az 1876-os lóvasúti kocsi képviseli...
...de ez a pótkocsi még öregebb nála, 1872-ben gyártották, és csak 30 évvel később építették át úgy, hogy lovak helyett motorkocsi húzza.
A villamostársaság egy korábbi neve ilyen szép betűkkel díszíti a kocsi oldalát...
Minden szinten szinte minden... nézzük csak meg jobban ezt a sort...
Hátulról előre haladva van egy nyitott kocsi 1919-ből...
A mögötte lévő, vele egykorú zártnak meg ilyen a belseje...
Itt jön azonban a lényeg, egy emeletes motorkocsi... ebből van amúgy még egy, a harmadik pedig most áll felújítás alatt!
A fenti "utastér"...
...ahonnan ezt láthatjuk menet közben!
...akinek csak lent jut hely, az viszont láthat jegykiadó ablakot a város címerével...
...de akár tükörbe is nézhet...
...vagy kísértésbe is eshet, hogy hirdessen villamoson!
Először egy hétvágányos csarnok épült csak fel, de hogy a szépen szaporodó gyűjteményből minél többet mutathassanak meg, a klub több éven át 1995 és 1998 között egy második remízt is épített – pontosabban újra felépített. Az 1901-ben épült koppenhágai Valby remíz épületét 1991-ben szerezték meg, s az ötvágányos épületet eredeti állapotában építették fel. 2003 végén a koppenhágai közlekedési vállalat úgy döntött, felszámolja az 1984-ben megnyitott tömegközlekedési múzeumát, és annak gyűjteményét egyesíti a Skjoldenæsholm-ival, s az egyesületnek éves támogatást fizet. Az így odakerült járművek számára viszont nem ez volt „új terep”, minden évben akadt olyan rövidebb-hosszabb időszak, amikor a fővároson kívül itt vendégeskedtek. Ezek mellé kerültek 2011-ben még a sziget másik múzeumi gyűjteményének, Skælskør-nek a kocsijai is (amelyek viszont ott nem drót alatt jártak), ennek köszönhetően már valóban csak itt találni villamosokat egész Dániában. Az egyesület a DÜWAG-motorkocsik közül is visszavásárolt kettőt Alexandriából, ahová a ’70-es években kerültek – igen rossz állapotuk miatt azonban a felújításuk lassan halad, és egy tűzeset miatt az egyiknek egy német kocsi hátsó részét kellett átépíteni.
Ez a motorkocsi 1918-ban készült és gyártáskori állapotú...
Ez azonban hat évvel idősebb, de egy jóval későbbi korszakot tükröz
A belső bőrülések viszont már akkor is szériatartozékok voltak a motorkocsikban!
A kocsi vezetője igencsak nyeregben érezhette magát...
...és tombolt a kapitalizmus is, hogy minden reklámfelületet felhasználtak, például a peronajtót!
Persze pingvinekkel már akkor is sok mindent el lehetett adni, még ha az állatkert esetében ez kézenfekvő is...
Az 500-as sorozatú kétirányú motorkocsik és a hozzájuk illő egyirányú pótok a '30-as évek elejétől egészen a német megszállásig készültek
...és ebből is megőriztek többet a múzeumban. A mögötte lévő pótkocsi viszont 1945-ben készült!
Az előbbi pótba ilyen székeket tettek...
...az ajtók nyitását-zárását pedig az ülőkalauz végezte a mellette lévő két karral!
Lámpateszter és feszültségmérő... az elvre és az okra sajnos nem sikerült rájönni.
A pótkocsihoz illő motorkocsit is a háború után gyártották, itt most a közönség általi vezetés céljait szolgálva áll az odense-i kocsi mellett
Az 500-asokból az elővárosi vonalakat üzemeltető NESA is kapott
Az århus-i kocsihoz hasonló belső egy kicsit hosszabb és elegánsabb változatban...
...szinte már művészien megmunkált jeggyüjtő...
...az pedig ott a dohányzást tiltó felirat alatt vajon a parlamenti szivartartó dán rokona akar lenni?!
A "Dukke Lise" (Liza hercegnő) becenevű kocsi 1949-ben készült egyedüli példányként
Lehet gondolkozni, hogy a PCC, a svéd Mustang vagy az UV-k közeli rokona-e...
Az egyik DÜWAG egyre jobban formálódik...
...de kell még idő, mire lehullhat róla a lepel...
A három dán üzem járműveiből nem mindet tárolják itt. Egy részüket egy munkacsoport Bornholm szigetén restaurálja (míg más kocsikon Gera közlekedési vállalatának főműhelye dolgozik bérmunkában - igaz, ezt most a vállalat csődje megakasztotta), nagyon soknak pedig csak egy „zsiráfház”-nak becézett raktárban jutott hely, és akkor még nem is beszéltünk a buszokról illetve a trolikról sem (utóbbiak Odense és Koppenhága területén közlekedtek), amelyek jelenleg részben a villamosok között, részben pedig külső helyszínen laknak. Most ősszel kezdődött meg a harmadik és a negyedik csarnok építése a múzeum területén, amelyek közül az egyik a gumikerekű járműveknek fog szállást adni.
Ez az 1934-ből származó koppenhágai REO busz "csak" a negyedik legöregebb a gyűjteményben - van nála 21 évvel idősebb is!
Itt sem ragadtak le a fővárosnál, ez is egy Århus-ból átvett busz
Itt már egy 1982-es Leyjland és egy 2001-es (!) Volvo-Aabenraa is nosztalgiának számít... s hogy mi áll mellettük a bal szélen? Az majd csütörtökön kiderül!
Skjoldenæsholm azonban sokkal több, mint a dán villamosüzemek emlék- illetve gyűjtőhelye… erről talán egy-két kép már árulkodó lehetett, de holnapután még több részlettel szolgálunk.
