Majdnem pont három évvel ezelőtt kezdtük megismertetni az olvasóinkat Hollandia kötöttpályás közlekedésének a megismertetésével. Az akkori cikksorozatokból nem maradtak ki a mindennapi vonatok, az állami vasúti múzeum, valamint az ország északnyugati és déli részein lévő múzeumvasutak sem... de önálló írást szenteltünk Amszterdam, Hága és Rotterdam villamosainak, valamint annak a klubnak is, amely városoktól függetlenül gondoskodik ez utóbbi tömegközlekedési eszköz régi képviselőiről. Ha viszont az hinnék az olvasók, hogy ezzel mindent láttak, igen nagyot tévednek... maradt bőven azokon túl is felfedeznivaló, és a korábban bemutatott érdekességek sem mutatták meg minden részletüket. Emiatt tavalyelőtt ősszel is ellátogattunk ide - amire a legfőbb indokot az amszterdami múzeumi vonal rendezvénye adta. Ennek keretében elsősorban a "hazai pálya" járművei közlekedtek a megszokottnál sűrűbben... jó lehetőséget adva arra, hogy a korábban még nem látott járműveket és magát a vonalat is jobban megismerhessük a korábbi alkalmakhoz képest.
A korábbi cikkünkben már megírtuk, hogyan jött létre ez a múzeumi vonal: az akkori városvezetés nem látta túl szívesen a régi járműveket a villamosüzem hálózatán - a múlt elavult és rossz emlékű relikviáinak tűntek a szemükben, amelyeket épp ideje volt felváltani modern kocsikkal - így a megőrzéssel foglalkozó klubok inkább egy felszámolt vasútvonalra helyezték át a tevékenységüket, amely több kilométer hosszban megy ki az Amszterdam déli részén lévő elővárosba, nagyrészt a természet által uralt vidékeken át.
Villamosok nélkül is érdekes látvány a vonal, egy igazi kirándulás a zöldbe...
...de egyes szakaszokon már teljesen átveszi a növényzet a hatalmat
A vonalon három forgalmi kitérő van, a Bovenkerk nevű külső végállomáson pedig egy deltavágányban lehet fordulni... itt áll most a Tramweg Stichting két szerelvénye.
A vonalat üzemeltető klubról már írtuk, hogy van saját járműparkja is, mind Amszterdamból, mind pedig egyéb holland és külföldi városokból is. Nemcsak az övék azonban minden villamos, ami a városban közlekedik... a leginkább Hágában aktivitást mutató Tramweg Stichting részben saját járművekkel, részben pedig egy becsődölt másik egyesület járműveinek megvásárlásával szintén komoly gyűjteménnyel rendelkezik, ráadásul a felújításukra is nagy gondot fordít. Ezek a kocsik viszont a GVB egyik kocsiszínjében laknak, és inkább a városi vonalakon közlekednek különjáratként - ezért is volt jeles esemény, hogy most mégis a múzeumi vonalon jártak.
Ezt a motorkocsit már egyszer láthatták blogunk olvasói... akkor viszont még Hágában, 2-es pályaszámmal közlekedett. Az azonban csak egy alkalmi esemény volt, mert amúgy ez amszterdami kocsi...
...és az angol menetkapcsoló ellenére magyar vonatkozása is van: Győrben készült!
A legutóbbi alkalommal nem tudtuk bemutatni az utasteret teljes szépségében, most ezt is pótoljuk...
...nem megfeledkezve itt is a részletek azon szépségéről, amit a lámpák adhatnak...
...meg még a plafon szerkezeti elemei is!
A különleges alkalom nemcsak a Tramweg Stichting vendégszereplését jelentette, hanem sűrűbb követési időt is... így a forgalmi kitérőkben több együttállást is le lehetett fotózni. A szintén TS-tulajdonú 307-es motorkocsit kívül és belül is részletesen bemutattuk három évvel ezelőtt...
...most azonban végre valahára pótkocsival jött el a vonalra! Itt éppen a végállomási delta fűtengerében fordul a szerelvény.
Ebben is bizonyságot nyerhetünk a régi reklámoknak köszönhetően, hogy bizonyos márkák csak a kapitalizmus késedelmes beköszönte miatt hatottak ránk az újdonság erejével.
A nap végén ez a szerelvény volt az utolsó járat a vonalon, amit a klub ki is használt egy fotómegállásra a zöld közepén...
...szép képet kapva így a pótkocsiról is, amit múltkor csak dokumentum-értékkel tudtunk megmutatni.
Belül ez sem szenved hiányt szépségből...
...lett légyen szó egy korhű viszonylati tábláról és a porcelán lámpatestről...
...vagy itt is egy régi reklámról. Az Erdal viszont minden súrolószer ellenére sokat veszthetett a ragyogásából, ha ma már csak békával reklámozzák magukat pelikán helyett...
Bent a múzeumi járműcsarnokoknál érdekes együttállásban lehet részünk ezzel a pótkocsival... a mellette lévő motorkocsit ugyanis nem zavarja, hogy nincs felsővezeték az áramszedője felett. A Museumtramlijn kollektívája dízelmotort és generátort épített be az utastér helyére, hogy a villamosítatlan vágányokon is tudjanak tolatni...
...azóta viszont ezt a dízelmozdonyt is megkapták már erre a célra a közlekedési vállalattól.
Ez a motorkocsi ellenben még a mindennapi üzemben lett szakszolgálati... a Rr előtag is mutatja, hogy "railreiniger", azaz a vágányzat takarítását végezte.
Voltak ennek a pótnak azonban más együttállásai... például a 144-es motorkocsival.
A zárt peronok ellenére belülről nem láthatunk sok különbséget a fenti 72-eshez képest, legfeljebb hogy az némileg elegánsabb...
...és nemcsak a Tramweg-Stichting tulajdon, meg az a kapocs még köztük, hogy a ennek a motorkocsinak a pályaszáma kétszerese a másikénak... hanem itt már bizonyíték is van arra, hogy ez is győri gyártású!
A századfordulón gyártott járművek itt is átestek különféle modernizálásokon, ezt mutatja be ez a motorkocsi is.
A mögötte lévő pót is (amellyel legutóbbi cikkünkben a városnéző vonalon találkozhattunk) tulajdonképpen a fenti 663-as továbbfejlesztett változata...
...és itt már körbe is érünk a Tramweg-Stichting szerelvényeivel.
Az igazán régi szerelvények mellett az amszterdami villamosok több korszakát is nyomon lehetett követni ezen a napon... a kéttengelyes kocsik utolsó üzemidejétől kezdve az '50-es évek háromtengelyes szerelvényein át egészen a csuklósokig, amelyekkel szintén már csak nosztalgiaüzemben lehet találkozni.
A vonali fotók mellett még az ellenjárat ablakából is meg lehetett ragadni a lehetőséget egy-egy képre...
...de ami tényleg "még zöldebb", az a földön jobban érvényesül. Ja, és ezen a pótkocsin is van postaláda, mint a szófiai villamosokon!
Ugyanebben a zöldben érkezik a háromtengelyes szerelvények egyike... ez még a gyártáskori állapotában.
A középső tengelyt jól elrejtették, első ránézésre inkább kéttengelyesnek tippelné az ember.
Ide már fapad helyett bőrülés jutott... és a vezetőnek meg most először ülés.
Egy másik újdonság volt az ülőkalauz, szó szerint korlátozva az utasokat a bliccelésben.
A pótos üzemről még akkor sem tettek le...
...de nem is baj, hiszen egy újabb, érdekes elrendezésű kocsi is megmaradt így az utókornak.
...itt is jutott ülés a kalauznak...
...de érdemes itt felfelé is nézni a leszállásjelzőre, hasonló van Zürich régi villamosaiban is.
Az új járművek valódi generációváltást jelentettek...
...de később ezeket is utolérte a modernizálás. Tessék csak keresni a különbségeket a másik kocsihoz képest...
...beleértve a belsőt is...
...meg a póton is. A piros csíkot egyébként a motorkocsik is megkapták később...
...amitől így néztek ki, a helyiek pedig "vérző orrú"-nak becézték őket.
A jókora, színjelzéssel kiegészített viszonylatszám a csuklósokon már alapfelszereltség volt... ez a kocsi a múzeumi vonalon nem fért volna el, így a városban járt aznap.
Aztán jött itt is az új színterv... majd a kocsik egy részének a "második élet" Poznan-ban, ahol új pályaszámot és a helyi zöld színt is megkapták. Néhány éve már ott sem közlekednek, egyet meghagytak nosztalgiának, míg ez visszakerült a szülőföldjére.
Az LHB valamiért nagyon szerethette az ipari csuklósaink formavilágát... hasonló kocsikat Braunschweig számára is gyártott, meg állítólag Bukarestnek is egy járművet, amelyet az ottani főműhely koppintott le.
A korábbi írásban már közöltünk képeket arról, hogy Hága, Rotterdam, Bécs és Prága is képviselve van egy-egy motorkocsival, sőt, egy ex-hágai járművel Groningen megszűnt üzemének is emléket állítottak... akkor azonban még nem mutattuk meg az összes kocsit. Mivel a járműcsarnokokba és a műhelyekbe is szerveztek vezetést napközben, így most ezt is pótolhatjuk.
Múltkor még csak felújítás előtti képünk volt arról az Utrecht környéki motorkocsiról, amit itt őriztek meg a hozzáillő póttal együtt... most ezt a hiányt is pótoljuk.
Valamiért azonban igen népszerű lehet ez a vonal, ha egy hágai motorkocsiból...
...és egy amszterdami pótkocsiból még több emléket akarnak állítani neki.
A bécsi c1-es pótkocsikat 1996-ban vonták ki a forgalomból a hozzájuk való C1-es motorokkal együtt. A legtöbbjüket Szarajevó kapta meg... ez a szerelvény is oda került volna, de végül a hollandok vették át. Érdekes módon aztán később amszterdami kocsik is mentek a bosnyák fővárosba, de azokból már nem jutott Bécsbe.
Ez a kép pedig simán készülhetett volna Bécsben...
Sajnos a fenti idilli képekre időközben sötét árnyék is borult: a város a benti végállomás körüli "rozsdazónát" is be akarja építeni - valószínűleg az utolsó belterületi telek, amin még ilyen van - és nem gondoskodott arról, hogy a megszűnő járműcsarnokok helyett pótlást kínáljon fel. (Úgy néz ki, a történelem ismétli önmagát...) A megmaradást politikai oldalról is igyekeznek segíteni, és fontos lépés volt az is, hogy pár hete a gyűjteményt a kulturális örökség részéve nyilvánították. Az is hozhat valamit, ha még többen aláírják ezt a petíciót - mi innen távolról is bízunk benne, hogy lesz még később is lehetőségünk hasonló képekkel kedveskedni olvasóinknak, és ők maguk is részesedhetnek ebből az élményből. Egy biztos: idén még lesz közlekedés a vonalon!
Hollandiai látogatásunk során nemcsak ide jutottunk újra... a visszatérés és az újdonságok más élményeit hamarosan újabb cikkekben osztjuk majd meg.
