Előző cikkeinkből már megtudhatták a kedves olvasók, hogy Hollandiának mindkét fővárosában járnak villamosok, és hogy azok sem hiába keresik fel bármelyiket, akiknek a régi kocsik szépsége többet jelent annál, minthogy egy halkan és gyorsan suhanó akadálymentes járművön utazhassanak. Ahhoz viszont, hogy ez megvalósuljon, nemcsak sok év és sok ember munkája volt szükséges, hanem az is, hogy valakik egyáltalán megvessék mindennek az alapját. Ám nem elégedtek meg ennyivel, hanem a mai napig ők is gazdagítják a gyűjteményeket.
A szóban forgó klub neve Tramweg Stichting, amely egész egyszerűen Villamos Alapítvány magyarra fordítva… és már több mint fél évszázad áll mögötte. Az első ilyen jellegű klubok más nyugat-európai országokban is a ’60-as években kezdték bontogatni a szárnyaikat, de a hollandoknál már előtte is komoly előzménye volt az ilyesminek, az első vasútbarát egyesületet 1931-ben alapították, ebből vált ki az új társaság. Az indokot az adta, hogy ekkoriban kezdték felszámolni a különféle HÉV-vonalakat országszerte, amelyek többféle nyomtávval és vontatási móddal rendelkeztek. Utóbbi mondatrész néha egy társaságon belül is igaz volt, mint a Noord-Zuid-Holland azaz rövidítve NZH nevezetűnél, amely a nevéhez illő két tartományban Amszterdamtól Hágáig több hálózatot is birtokolt. Ez a cég ma is létezik, de már Connexxion néven és csak buszokat közlekedtet… de több helyen is megőrizték emlékét. Az egyik ilyen Haarlem-ben található, ahol főleg azokat a villamosokat állították ki, amelyek ma már műszaki okokból nem tudnak közlekedni.
Ez nem a Haarlem-ben lévő múzeum, hanem a hágai... de itt éppen két motorkocsija is vendégeskedik a kék társaságnak, és a jobb oldali pont Haarlem-ből jött...
...ráadásul egy számunkra is érdekes jármű: a Ganz-gyárban készült vezérlőpót, amelyet a helyiek a mai napig csak "budapesti"-nek hívnak!
A Zechmeister névvel már többször találkozhattunk a magyar járműgyártás történetében, ilyen forgóváz van például az ABak nosztalgiakocsi alatt...
...de ha oldalról megnézzük, a magyar nehézipar más szereplője is jelen van Hollandiában...
...nem is egy!
Ez sem tévedés, a kocsi restaurálásában már a jogutód cég működött közre.
Valószínűleg egy szétvágott testvéréből mentették át ezt a plusz vezérállást, amely ma "1:1-es modellként" kiállítási tárgy...
Nem mindegyik NZH-jármű lett azonban arra kárhoztatva, hogy egy helyben álljon – több is volt, amely Hága hálózatán a közlekedésre is újabb esélyt kapott. Scheveningen kocsiszínében a Tramweg Stichting a régi sózókocsik tárolóépületét kapta meg műhelyként – a már felújított villamosok pedig a forgalmi járművekkel osztoznak a csarnokon. A kék-szürke kocsik nemcsak kényszerből, vagy a közlekedési vállalat jóindulatából kerültek a kisebbik fővárosba, hanem mert Leiden felől itt is rendszeresen megfordultak. Nézzük most sorra, hogy milyen járművekről is van szó…
Ez a középbejárós kocsi 1918-as német gyártmány. Hogy éppen hol közlekedik, arra majd később térünk vissza...
Az "A" nem a kocsiosztályra utal, a számok előtti betűk azt jelezték, hogy a jármű motor- vagy pótkocsi, illetve bizonyos esetekben a nyomtávot is. A reklám pedig a '40-es évekből való, ez a konzervgyár - ma már csak jogutódja létezik, maga a márka eltűnt - akkoriban sokat tett a háború okozta ínség enyhítéséért konzerv és zacskós leveseivel...
A kocsi kialakítása aszimmetrikus, az egyik végén a poggyásztérrel együtt tágas vezetőállás van, a másikon azonban csak egy fülke, hogy az utasok átjárhassanak a pótkocsiba...
Következő versenyzőnk "bennszülött" és már több mint két éve betöltötte a százat. A helyszín pedig Hága belvárosa...
Kívül is akadnak megkapó részletek, mint ez az irányjelző...
...de a lényeget legtöbbször inkább bent kell keresni.
Ez a csiszolt lámpaüveg már Lipcsében is szép dísze volt a nosztalgiavillamosoknak... és ma is tanultunk valamit hollandul, hogy ők a peront balkonnak hívják...
Amit már a középbejárós motorkocsin is láthattunk... ez tényleg rattan ülés! Ebben is visszaköszönt a gyarmatosítás, nemcsak az indonéz éttermekben?!...
Akármilyen szépen van is megcsinálva ez a pótkocsi, rajta az elmaradhatatlan levesreklámmal, ez akkor sem eredeti, hanem egy amszterdami járművet historizáltak így. A helyszín egyébként Scheveningen-ben a Kurhaus-hoz közeli végállomás, a pályatesten is látszik, hogy az is a dűnék között van...
A középbejáratú motorkocsihoz van középbejáratú pótkocsi is, ugyanabból az évből, csak ez négytengelyes...
...és valamit azért csak jelölhetnek a betűk, mert ez is fapados, meg a "kisöcsi" is. De más osztálykülönbség nem akad, ebben is megvan az a szép tapéta az ablak alatt.
Hágában nemcsak ennek a helyiérdekű vonalnak köszönhetően nem ért véget a villamos a közigazgatási határnál – a kék villamosok mellett a sárgák is átjártak Leiden-be, és a jól megtermett forgóvázas járművek legalább olyan jellegzetes szereplői lettek a forgalomnak, mint később a PCC-k. Már csak azért is, mert nem egy vonalról volt csak szó… a legfőképp a kék mázas edényekről és csempékről valamint Vermeer-ről híres Delft a mai napig nemcsak vonattal, hanem villamossal is megközelíthető északkeleti szomszédja felől. A Tramweg Stichting pedig ugyanúgy gondoskodott róla, hogy oda is járhasson egy korhű szerelvény, mint a múzeumot gondozó csapat. (Utóbbiak egyébként ugyanúgy, mint az amszterdami vonal kollektívája, valamint sok más, a következő cikkekben megjelenő klub, szintén a TS égisze alatt kezdte működését, majd megerősödésük után önállósultak.)
Delft mellett a másik külvárosi vonal Wassenaar-on át Leiden-t célozta meg. Ez a motorkocsi járt NZH-s és városi színekben is... a következő projekt ennek az üzemképessé tétele.
Ezt a motor- és pótkocsit csak gondozza a Tramweg Stichting, egyébként egy önálló klub tulajdona, amely a régi vonalra emlékezik. Mindkettő járt Amszterdamban is a múzeumi vonalon, itt viszont Scheveningen-ben időzik...
Van benne valami helyiérdekű érzés, azt meg kell hagyni...
Delft felé ilyen középbejáratú pótkocsikkal jártak szerelvényben, de ez a múzeum gyűjteményében van... viszont az ottani 57-es motorkocsival a másik szakaszra ki lehet menni korhű összeállításban.
Csak nálunk szeretik valamiért makacsul elkülöníteni a városit és az elővárosit, itt háborítatlanul sütkérezhet a székesegyház szomszédságában, ott, ahonnan az étterem-villamos is indul...
A pótkocsi tekintélyes méretei ellenére is "öszvérebb", a városban kéttengelyesekkel is járt szerelvényben...
...bent pedig a '20-as évek végétől négy évtizeden át jellegzetes átfordítható műbőrös ülések.
Annak ellenére, hogy most már minden üzemben van gazdája a helyi járműveknek, az nem jelenti azt, hogy az egyesület csak olyanok gondozására korlátozná tevékenységét, amelyek alatt nem maradt hálózat, vagy vonal – erre már jó példát adtak az amszterdami kocsik is, de itt Hágában is találni kimondottan városi felhasználású villamosokat. Sőt, az itteni remizek egyikében dolgozik egyik fiókintézményük, a Tramwerk, amely ezeknek a járműveknek visszaadta minden szépségét.
Akármennyire is a Kurhaus előtt halad el éppen, és pályaszámra illetve megjelenésben is a helyi üzemet idézi, ez nem egy hágai villamos...
...hanem az amszterdami 72-es, amely azonban néha szokott "kaméleonkodni" attól függően, hogy éppen melyik városban közlekedik. Számunkra azonban mégis egy a legfontosabb: a kocsit 1903-ban Győrben építették!
Ennek a belsejéről ugyan nem sikerült teljes képet lőni, de ez az apró részlet is elárul mindent...
Ez a tényleg hágai kocsi csak két évvel később készült, de egy későbbi állapotot képvisel, amikor már kalauz nélkül járt.
2010-ben még javában dolgoztak a felújításán...
...amely azonban mára meghozta gyümölcsét.
Valóban más időket képvisel, már csak a kapaszkodóra felkötözött elsősegélycsomaggal is...
Ebbe is jutottak régi reklámok, bizonyítva azt, hogy a holland légiközlekedésnek nemcsak a jelenéről, hanem a múltjáról is többet lehet mondani, mint nálunk...
...és ha akkoriban még nem is volt jelszó, hogy "let's make things better", azért csak odafigyeltek a fogyasztókra.
A következő hágai kocsi egy nyitott pót lesz majd, amelyet még 1895-ben a lóvasút számára építettek.
A klub szinte már önálló entitás a hágai hálózaton, még saját szakszolgálati motorkocsijuk is van, amely az NZH-s pályaszám ellenére mindig itt dolgozott. A PCC viszont nem az övék...
Egy kérdés marad már csak: mikor lehet élőben találkozni az itt bemutatott kocsikkal, ha nincs elég pénzünk – vagy elég nagy társaságunk – egy különjárathoz. Ilyen esemény többször is akad egy évben… például a király születésnapja április végén, júniusban a Vlaggetjesdag (ez a heringhalászok szezonnyitó napja), augusztusban Scheveningen- szeptemberben meg a kulturális örökség napja. Tavaly pedig az 50. születésnap alkalmából egy különleges utazási lehetőséget is kínáltak azzal, hogy az NZH vonala által is érintett Katwijk egyik utcájára fektettek kb. 500 méter vágányt, és egy agregátor segítségével ott jártak fel-alá egy hétig.
Provizóriumnak ez a sín is megfelelt, igaz, fordultak elő siklások, így gyakran kellett utánaigazítani.
Sok vasútmodellezőnek sem okoz gondot, ha egyenesből kell ívet kirakni, miért ne működhetne ez a nagyvasúton is...
A holland helyiérdekű hangulatot viszont még ebben a rövid időszakban is sikerült telibe találni...
A már szinte gyorsvasúti módon zárt pályatesthez még a magasperon sem hiányozhatott - igaz, a kocsik eredetileg nem ehhez voltak kialakítva.
Nem lehetett annyi korlát, hogy a villamos a szűk kisvárosi utcán ne legyen kiváló fotótéma.
A két motorkocsi közé kapcsolt teherkocsira került az aggregátor, amelyről mindig az elől lévő kocsit táplálták. Ez a jármű is NZH-s rajzok alapján épült, de már az új évezredben egy Bonn-ból származó jármű alvázára.
Ha elég meggyőző volt a munkásságuk, érdemes máshol is megnézni, hogy mit őriztek meg az utókornak, későbbi követőikkel együtt – mi is ezt fogjuk majd tenni.
