Az utóbbi években ha a karácsony kerül szóba a médiában, egyre kevésbé magáról az ünnepről van  szó, de most már nem is a vele járó olyan sallangokról, mint az ilyenkor szokásos cselekedetek, díszítések, ételek, dalok és TV-műsorok. Ehelyett egyre jobban a „készülődést” helyezik előtérbe, aminek talán már jóval nagyobb feneket is kerít sok ember, mint az ünnepnek magának. Pedig az igazi készülődést nem a sütés-főzés, a díszítés és az ajándékok terén kéne elvégezni, hanem talán inkább magunkban. Az adventnek igazándiból hasonló felkészítő szerepe lenne, mint a nagyböjtnek is húsvét előtt, de valamiért ezt is inkább egyfajta elő-ünnepnek hajlamosak tekinteni az emberek, hogy a mikulással összemosva (aki már amúgy sem tudja, hogy december 6-ra vagy 24 körül legyen jelenése) még egy lapáttal rátehessenek mindarra, amiről eleve nem kéne szólnia a karácsonynak. A nagy készülődés közben igenis fontosabb a visszatekintés, nem is annyira olyan tekintetben, hogy mi jók voltunk-e, hanem hogy jól telt-e ez az év is… és erre talán most még több lehetőségünk is lehet, mint a tömegre és a zajra kihegyezett szilveszterben.

Fellengzősnek tűnhet persze visszatekintésről beszélni az esetünkben, amikor még ezzel a cikkel együtt is elég két kezünk arra, hogy megszámoljuk, hányszor is jelent meg valami írás a blogunkon ebben az évben – mi sem felejtettük el, hogy voltak olyan idők, amikor egyetlen hónap alatt is képesek voltunk ennyit (vagy akár ennél többet is) megalkotni. Mégis illik ezt, elvégre sokaknak fontosak a hagyományok, és mi is szeretnénk megmutatni, hogy nem felejtettük el sem a blogot, sem pedig olvasóinkat. Ezen voltunk akkor is, amikor a közösségi hálón jelen lévőknek igyekeztünk valami képpel, külső hírrel szolgálni a vasutak világából – de ettől még megértjük, ha valakinek inkább lett volna igénye több betűre és képre.

Már-már közhelyesnek tűnhet az indok: mi talán nem változtunk meg annyira, de az élet körülöttünk igen. Mikor elindultunk a bloggal, már mindannyian kiléptünk a felsőoktatási intézményekből ama bizonyos nagybetűsbe… de keveseknek adatik meg az, hogy a nyugdíjig minden ugyanaz maradjon, és a családalapítás különféle fokozatai se rengessék meg nagyon az életét. Ha más nincs, hát az ember tárgyai kinövik a lakását és vagy a költözés, bővítés jön, vagy a berendezést kell ehhez az állapothoz hozzáigazítani, vagy a felesleges dolgokat kiszelektálni. Az idő azonban a dematerializálódó világot sem kíméli, így némi felújításra mindig akadhat szükség. Ez viszont nemcsak az ingatlanokra igaz, hanem a buszokra, villamosokra és metrókra is – amiket ebben az évben a bevált helyeken is ugyanúgy jól esett megnézni, mintha új felfedezéseket tettünk volna. De még ilyen célzott látogatások sem mindig kellenek, elég, ha néha kinézünk a vonatok ablakán…

Erre szükség is van, hiszen a mindennapok világát akkor sem tudjuk mindig kellemes helynek érezni, ha igyekszünk kivonni magunkat a hírek alól, amelyek folyamatosan csak az ellenkezőjét sulykolják – függetlenül attól, hogy milyen nézőpontot is képviselnek. Igaz, hogy a munka és a család terén bekövetkező – akár pozitív, akár negatív – változások szintén háttérbe tudják szorítani ezeket a mindennapokat, de annyira azért nem, hogy lássuk: sok minden nincs rendben. A vasúti üzemzavarok mindenkinek bosszúságot okoznak – de abba már kevesen gondolnak bele, hogy nem minden változtatás jelent jobbítást és fejlesztést, legyen szó akár járműgazdálkodásról, akár egy teljes vonalat érintő projektről.

Közben persze az élet megy tovább, ezt ha másból nem, a menetrendváltásból biztosan látjuk, akár külföldre, akár busszal utazunk… és abban is, hogy pár nap múlva megint célba érünk azzal a bizonyos karácsonyi készülődéssel. Mi viszont ennél csak az újévi fogadalmakat vesszük kevésbé komolyan, és nem teszünk ígéreteket arra, hogy jövőre több cikkel szolgálunk majd. Inkább csak bízunk magunkban, hogy a nagy változások után csak beáll az egyensúlyi állapot, és ha ez az év kevésbé is volt teli nagy utazásokkal az előzőkhöz képest, a múltból is lesz mit meríteni, és a jövő is adhat sok mindent nekünk. Az 50 éves BKV például már idén is igencsak kitett magáért a nosztalgiajárműveket illetően, és ennek is folytatása következik… mi is ennek szellemében igyekszünk majd folytatni jövőre, addig is pedig nyugodalmas év végét kívánunk olvasóinknak!