Tíz évvel ezelőtt, 2006. május 6-án indult el a mellékvonalak bezárásának legújabb hulláma, amelynek során 2007 márciusában számos mellékvonal forgalmát leállították. Ekkor került lakat a 62-es számú vonal legrosszabb állapotú szakaszára is, Sellye és Középrigóc között.
Helyszíni kezelésű teljes sorompó Kétújfalunál
A 62-es számú, Barcs-Villány vasútvonal 1912-ben nyílt. Igazi mellékvonal volt, 23,6 kg/fm tömegű sínekkel, bányakavics ágyazatban. Az Ormánságot tárta fel, mely hazánk egyik legelmaradottabb és leghátrányosabb helyzetű vidéke. Idővel a teherforgalom miatt egyes szakaszait (Sellye-Drávafok, Sellye-Vajszló, Harkány-Villány) átépítették 48 kg/fm-es, nagyobb teherbírású sínekkel, de az ezen kívüli részeken egyre rosszabb volt a pályaállapot.
Drávafok után itt ért véget a "száguldás", eddig 60 km/h-val lehetett menni, innentől 20 és 10 volt... Itt kezdődött a "függönykarnis", avagy a 23,6 kg/fm-es vékony sín.
A 2000-es években a Középrigóc-Sellye közötti 36 km-t másfél óra alatt tette meg a vonat, de ekkor még 20 km/h-ban volt maximálva a sebesség. A pályaállapotok rohamos romlása miatt végül az utolsó hetekben több szakaszon Középrigóctól Drávafokig 10 km/h-s sebességkorlátozást vezettek be, így a vonatok jelentősebb késéssel közlekedtek. Utas pedig gyakorlatilag nem maradt. Eleve az elmaradott vidéken nagyon kicsi volt a mobilitás, ilyen irányú és ilyen sebességű utazásokra pedig végképp nem volt igény. A bezárás előtt 3 nappal tett látogatásomkor egyedüli utas voltam a vonaton...
2006. márciusában még volt néhány utas, és az állomásnévtábla is megvolt Kastélyosdombón. A pálya nem volt gazos, és még virágágyás is volt.
A mozdonyezetők szerették a vonalat, mivel nyoma sem volt a hajtásnak... a Barcs-Villány távot 4 óra alatt járta meg a Bz, és külön előny volt, hogy 15 km/h alatt nem kellett nyomkodni az éberségi berendezés kezelőgombját/pedálját sem.
Az azóta eltelt 10 évben a vonalról leszerelték a sorompókat, fénysorompókat, és az amúgy is nagyon rossz állapotú szakaszokban sínlopások is történtek, így a pálya ma már járhatatlan. Ez a vonat úgy tűnik, végleg elment...
Kiadós olvasnivaló a mozdonyszemélyzetnek. Figyelemre méltó a sorompókezelésről rendelkező rész, amelyre bélyegzőt gyártottak, hogy ne kelljen annyit körmölni minden alkalommal (napi 3 pár vonat volt).
Sorompókezelés ismét Kétújfalunál, egy másik fotós társaságában.
A helyszín 2015. nyarán: sorompó már nincs, a síneken keresztbe tett talpfák: a pálya járhatatlan.
Zöldülő pálya, virágzó lassúmenet.
Kétújfalu. itt volt idő lefotózni a vonatot, mert meg kellett várni a kalauzt, miután felengedte a sorompót.
Kétújfalu épülete 2015-ben: a nyílászárók már hiányoznak.
És végül egy közelebbi kép 2015-ből a kétújfalui útátjáróból. Ez a vonat végleg elment...
