Baszkföldi utazásunk során már bejártuk Vitoriát és San Sebastiant, és körülnéztünk Bilbaoban is. Látnivalókból azonban így is maradt még néhány: utolsó két célpontunk Pamplona, valamint Logroño volt. Erre a pénteki napra éppen ideális, rövid írás következik, érdemes azonban végigolvasni: említés lesz benne vasútellenes tiltakozásokról, de beugrunk aztán egy furcsa buszpályaudvarra is...

Pamplonába vonattal utaztunk: a mintegy 90 kilométeres utazás költsége jelen díjszabás alapján 5,90 € lenne. A város a tágabb értelemben vett Baszkföld része, Navarra tartomány központja, körülbelül 200 ezer fős lakossággal. Valószínűleg nem tévedek, ha azt állítom hogy a magyar olvasók nagy részének a város nevének említésére a "bikafuttatás", az encierro ugrik be, mely valóban emblematikus eseménye Pamplonának. A több mint 400 éves múltra visszatekintő, egyesek számára nem minden alap nélkül visszataszítónak tűnő hagyományt a város védőszentjének, San Ferminnek az ünnepén tartják meg, minden július első felében. A több napon keresztül tartó őrültködésre lényegében bárki benevezhet aki nagykorú, és nem áll alkoholos befolyásoltság alatt. A résztvevők egy kijelölt (és lezárt) útvonalon, egy irányban futhatnak a bikák elől. A futtatás vége a pamplonai arénában van, ahol egyben az állatok útja is véget ér: a spanyol bikaviadalok rituáléja szerint (picadorok, matadorok, és egyebek) végzik ki őket.

A város mindezzel együtt az év többi felében inkább békés arcát mutatja, és szerkezetileg, építészetileg nem is kifejezetten emelkedik ki a spanyol középvárosok mezőnyéből. A régi belvárost fallal vették körül, ennek egy részét a területéhség miatt az előző évszázadban lebontották. A város központjában pedig egy régi erődítés nyomait találhatjuk meg.

Pillantás az óváros felől a város fiatalabb negyedei felé. A kép jobb szélén található épület hátsó falán felirat fut végig: "No al tren de alta velocidad" - a mondat tiltakozás az AVE nagy sebességű vasúti hálózatának kiépítése ellen.

Álljunk is meg akkor ennél: minek köszönhető az, hogy Baszkföldön (illetve, más szervezetekkel együttműködve, akár még a fővárosban is) több ezer fős tiltakozó megmozdulásokat szerveznek a vasút fejlesztése ellen? Az "AHT Gelditu!" "(Állítsd meg a gyorsvasutat!)" mozgalomhoz hasonló, környezetvédelmi indíttatású, ám nem kis részben politikai szálakat is hordozó beruházáshoz hazánkból talán a Bős-Nagymaros vízlépcső ügye hozható fel, mint hasonló példa. A Madridból kiinduló vonal baszkföldi része mintegy 180 kilométer hosszú lesz. Burgos irányából éri el Vitoriát, majd az "Y-elágazás" megépítésével egyik vonala Bilbao, másik pedig a francia határváros, Hendaye felé fordul. Az elágazás tartalmaz azonban majd "deltavágányt" is, amivel Bilbao és San Sebastian között is gyorsvasúti kapcsolat létesül. A beruházás csúszásban van: tudtommal, most éppen 2016-ban tervezik átadni, azonban költségei így is folyamatosan növekednek. Az építkezés keresztülszeli (ráadásul, hosszanti irányban is) Baszkföld hegyvidéki területeit, meglehetősen odavágva az ökológiának. Ezek önmagukban nem lennének azonban elegendőek: a spanyol kormányzat nyilatkozatai arról szólnak, hogy ennek a vonalnak a megépítése Baszkföld viszonylagos elzártságának feloldását, az ország többi részéhez közelebb hozását jelenti majd. Nos, ez így ebben a formában éppen olyan, mint amikor a vörös posztót lengetik a bika előtt: hiába van leáldozóban az ETA (Euskadi Ta Askatasuna) terrorszervezet csillaga, a baszk népi öntudatnak része az elkülönülés Spanyolország "többi" részétől. Mindezek mellett, főként a társadalmi szolidaritás szempontjából valamelyest fogékonyabb fiatalok körében gyakori a vélekedés arról, hogy az AVE csak "a gazdagok vasútja", mely sem rövid, sem hosszú időtávon egyáltalán nem szolgálja a tartomány (Spanyolország egyik legjobb helyzetű tartománya...) érdekeit. 

Egy kis ízelítő a baszk zene punkos vonalából: egy helyi zenekar építés ellen tiltakozó száma.

A második fejezetben már említésre került, hogy a bilbaoi kötöttpályás fejlesztésnek része egy új repülőtéri vonal kiépítése. A legelső fejezetben pedig utalás történt arra vonatkozóan, hogy Bilbao legkönnyebben a spanyol belföldi légijáratokkal közelíthető meg. Egyes források az AVE fejlesztése kapcsán komoly utasvesztést vizionálnak a repülőtér forgalmában, ez pedig az előbbi beruházás létjogosultságát kérdőjelezi meg. Megint máshol az AVE gazdaságosságát feszegetik - arról már lehetett hallani korábban is, hogy a Madridot Barcelonával és Sevillával összekötő vonalakon ugyan van elegendő utas, de a további új útvonalak egyelőre nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. (ld. a spanyol nyelvű cikket). Talán a djíszabással van a gond, vagy más ok miatt nem jönnek az utasok...?

Erődítés a város központjában

A bikafuttatás útvonalának egy részlete: a simára koptatott macskaköves utcákon ilyenkor a kirakatok előtt lehúzzák a redőnyt, a bátor vállalkozóknak gyakran egy-egy beugró sem marad, ahová félre tudnának ugrani az állatok elől.

Hazatérés Vitoriába.

Az utolsó túránkon elhagytuk egy kicsit Baszkföld területét, és La Rioja tartomány felé vettük utunkat. Autóbusszal utaztunk: járatunk először haladt egy kicsit autópályán, majd miután letért róla, egyből bekanyarodott egy zsákfaluba, ahol tolatással fordult meg. :) Onnantól egy főútvonalon ment tovább, viszonylag lassan, így volt idő alaposan körülnézni.

Visszafelé tekintünk Baszkföld felé. A táj jellege gyökeresen eltérő képet mutat, az óceáni légtömegek nem jutnak át a hegyeken, így az éghajlat itt kevésbé csapadékos, mint tőle alig 50 kilométerrel északabbra. És a szőlők persze mindenhol, hiszen Rioja az ország egyik igen jelentős borvidéke.

No de mi lehet ez az épület? Spanyolul tudók már sejthetik...

...hogy az előbb a logroñoi buszpályaudvar utcai homlokzatát láttuk. Maga a végállomás pedig egy "V" betűt formáló lakótömb belsejében található! 

Késő délutáni forgalom Haro kisvárosának szélén. A helyi járat érkezőben, mögötte egy helyközi busz, és a vasúti hídon pedig egy tehervonat húz keresztül.

A település elsősorban borászatáról ismert: a háttérben a pincészetek (las bodegas) épületei, akár mondjuk a tokaji pincesor a vasút mellett. A két település méretei is hasonlóak egyébként.

A haroi állomás a kép alapján akár forgalmas is lehetne. Jegykiadás volt, a váróteremben múlattuk az időt, és közben megnéztük az induló vonatok listáját: 2008-ban 3 pár vonat állt meg itt (különböző úticélokkal). Napjainkra az egy pár Barcelona és Bilbao közötti járaton kívül nem maradt más...

És a búcsúkép: nincsen spanyol vasút az emblematikus jármű, a Talgo nélkül.

Ezzel baszkföldi cikksorozatunk véget ért, remélem hogy sikerült néhány érdekességet, életképet felvillantani a térség életéből, és talán még kedvet is teremtettem egy itteni utazáshoz.