Hogy a kedves olvasó még Leningrádról vagy Szentpétervárról – pontosabban az érintett időszak során kapott nevén Petrográdról – tanult a történelemórán, és hogy az 1917-es események még „Nagy Októberi Szocialista Forradalom” vagy már csak egyszerűen „bolsevik hatalomátvétel” néven szerepeltek a tankönyvében, azt valószínűleg életkora határozza meg. Ettől függetlenül tudhat azonban az Aurora cirkálóról, a Szmolnijról és a Téli Palotáról – illetve még az is teljessé teheti a képet, ha az is ismert számára, hogy az Ermitázs az utóbbiban található. A milliónyi lakosú várost persze sok más templom és palota miatt is érdemes felkeresni (főleg ha utóbbiba a környező települések cári rezidenciáit is beleszámoljuk) – illetve legalább ennyire érdekes lehet a tömegközlekedése is… feltéve persze, ha elvonatkoztatunk egy kicsit a Nyugat- és Közép-Európában megszokottaktól.
Szovjethatalom + villamosítás = a Sztálin-korszak közlekedési eszközei
Ha a szovjet/orosz metrókról van szó, mindenkinek Moszkva juthat eszébe elsőként, ami természetes is, ha az ottani üzem életkorát és méretét nézzük. Az 1955-ben megnyílt leningrádi azonban minden tekintetben megérdemli a második helyet. Jellegzetes szocreál állomásokat itt ugyan csak az 1-es (mi más színnel is, mint pirossal jelzett) vonalon találni, de ezek már csak azért is megkerülhetetlenek, mert ez a vonal köti össze az összes nagy fejpályaudvart, ahonnan a nemzetközi és a moszkvai járatok, valamint a cári paloták településeire közlekedő elővárosi szerelvények indulnak.
A Puskinszkaja megállót ilyen kandeláberek díszítik...
...meg a nevéhez illően Puskin szobra.
Ezt a vonalat még négy másik követte – és már épül a hatodik is, a meglévőkön pedig további hosszabbítások is zajlanak. A legkülönösebb a 2-es (zöld) vonal, ahol a peronokon is vannak ajtók – de ezt nem úgy kell elképzelni, mint az automata metrókra – például a párizsi 1-esre és 14-esre – jellemző üvegfalakat, hanem itt a központi csarnok falában jókora fekete acélajtók állnak. Így a kocsikban lévő utas csak akkor lehet biztos, hogy egy megállóba ért, ha ott kinyitják az ajtókat…
Ez az utasperon a 2-es vonal legtöbb állomásán...
Ilyen ajtók mögött futnak a szerelvények...
Induláskor a szerelvények ajtajai záródnak előbb
Akinek nincs kedve a vakond-léthez – meg az igencsak mélyvezetésű állomások miatt hosszúra nyúló mozgólépcsőzésekhez – annak sajnos kevés jó alternatíva akad. A felszíni közlekedés minden szempontból igencsak szedett-vedett. Szentpétervár egykoron a világ legnagyobb, 340 km hosszú villamoshálózatával rendelkezett – amelyet az 1863-ban megnyílt lóvasútból 1907-től kezdtek kiépíteni – de ezt a címet már rég elvette tőle Melbourne, sőt, még Bécs és Varsó is letaszította a dobogóról. A megmaradt, 220 km össz-hosszúságú vonalak inkább csak a külvárosokat szolgálják ki, és a különféle pályahibák miatt legalább három önálló hálózatrészre vannak szétszabdalva. A vonalakon helyi gyártású csuklósok és modernebb négytengelyes kocsik közlekednek néhány alacsonypadlós kocsi társaságában – utóbbiak egy része egyébként Minszkben készült.
A helyi villamosgyár "klasszik" kocsijára is sokat hatott a Tatra-evolúció...
...beleértve a modernebb frontot is. A piros és a sárga lámpa a szélvédő felső részében a viszonylatszámozás része - itt is vannak még a mai napig vannak irányjelölő színek!
Egy némileg újabb kocsi, háttérben a Trojickij (Szentháromság) székesegyházzal
A Vaszilij-szigeten is szó szerint „szigetüzem” van, miután a szomszéd szigetre vezető híd járhatatlan a rendszeres forgalom számára, az itt egyedüliként közlekedő 1-es villamoshoz vagy sokat kell gyalogolni a metrótól, vagy pedig a külső végállomásnál kell felszállni rá – így közvetlenül juthatunk el a régi 2-es remizhez, amely 2008 óta ad helyet a villamos- és trolimúzeumnak.
A Vaszileosztrovszkaja metrómegálló közelében van ez a lóvasúti kocsi, amelyben most utazási iroda található...
A múzeum "cégtáblája"...
...és egy nem üzemképes motorkocsi az előtte lévő parkban
Bent a tárlat része ez az emléktábla is
Ez a motorkocsi 1932-ben készült... a Putyilov-gyárban!!!
Ez a szép cirkalmas szöveg nem a közlekedési vállalat neve, hanem arra figyelmeztet, hogy menet közben tilos le- és felszállni...
A Szovjetunióban rend volt a lelke mindennek: "felszállás csak csomaggal"...
...használt jegyek gyűjtőládája...
...és egy ajtó, amelyet a vezető nyit.
Az LM 33-as típus (és pótkocsija) amerikai mintára épült...
...ahogy a következő szériák, az LM 47 és az LM 49 is!
A múzeumban a tűzvédelemről se feledkeztek meg...
Ebben hétfő kivételével minden nap négyszer van vezetett látogatás 250 rubelért – de ha valaki nem tart a csoporttal, nem akadályozzák abban, hogy a saját maga tempójában nézze meg a járműveket kívül-belül, és a következő turnus érkezésével sem dobják ki.
Fényvillamos még ide is jutott...
...az előbbi jármű testvérét pedig mérőkocsinak csinálták meg...
Ez sem esztergapad, hanem diagnosztikai berendezés...
...ez meg valóban erősáramú méréstechnika...
Az LM 68-as már egész modernre sikerült...
...sőt, még közforgalmú panorámakocsit is sikerült vele alkotni!
Ismerős kontroller... csak ez most villamos, nem metró!
Ha elég látogató jön, az egyik kocsit kiviszik két körre a remiz körül – ez további 120 rubelbe kerül fejenként – de nyári a belváros környéki vonalakon is lehet velük utazni.
Ez a szépen felújított kocsi ment ki pár körre...
...a szép felújításból az utastér sem maradt ki.
...ezeket a kapcsolókat is már láthattuk más járművekben Pesten...
...de van itt némi szerény reklám-próbálkozás is a szovjet időkből.
Egy valódi szovjet város elképzelhetetlen lenne trolibusz nélkül – itt ráadásul már 1936 járnak a „szarvas” buszok. A legelső széria egy kocsiját 2004-ben üzemképesre újították fel – ennél öregebb nosztalgiatroli csak Lausanne-ban működik – de az itthonról ismert „evolúció” is megtekinthető, mivel van MTB 82, ZiU 5 és ZiU 9 is a gyűjteményben – mindegyik nagyon szépen restaurálva!
A legelső széria, a JaTb-típus
...és utastere
Nekünk mikor lesz ilyen állapotú MTB82-esünk?
Szárnyaskerékről már hallottunk, nade szárnyas vörös csillagról?!...
Metrópótló ZiU a Bakunyin sugárútról a Munka terére...
Egy jó ismert arc...
A mai trolibuszhálózat egy kicsit jobb helyzetben van, mint a villamos… a merev felsővezetékek és a hatalmas dugók miatt azonban száguldozásról nem érdemes álmodozni – külösen nem az olyan belvárosi utcákon, mint a Nyevszkij Proszpekt. Ugyanilyen hiábavalóság lenne rendes utastájékoztatást keresni a villamos- és trolimegállókban… csak a felsővezetékek kereszttartóira lógatnak fel egy táblát megálló gyanánt, és arra sem kerül fel több információ, mint a járat száma, valamint az első és az utolsó kocsi indulása. Hálózati térkép sincs sehol kirakva, még a vállalat honlapján sem.
Ez a kép itt csak illusztráció... nem igazi ZiU, hanem csak utángyártás, ráadásul egy moszkvai kocsiról van szó...
...ez viszont - szintén az orosz fővárosból - valóban a TrolZa-gyár produktuma, ahol már szakítottak az egyszárnyú első ajtóval!
Ez sem ZiU Classic, hanem egy koppintás Volgográdból...
...ez pedig a helyi villamosgyár próbálkozása a trolipiacra betörésre.
Tehertrolit itt már csak a múzeumban láthatunk...
Meg diszpécser-Moszkvicsot is (slusszkulcs nélkül...)
Ehhez illő a tarifarendszer is… napi- vagy hetijegy nincs, a havi bérlet beszerzése pedig igen körülményes dolog. Így vagy megvesszük a metróba való „zsetont” – mert itt még van ilyen, csak a peronzárat cserélték le modernebbre – illetve a villamosok és trolik (nem túl bizalomgerjesztő és csak oroszul tudó) kalauzaitól a 25 rubeles vonaljegyet, vagy pedig feltöltőkártyát vásárolhatunk, amivel még spórolni is sikerült valamennyit. Utóbbi előnye, hogy a környező települések buszain is érvényes – de néha kevesebbe kerül inkább a városszéli „marsrutkákkal” közvetlenül a palotákhoz elmenni, vagy Peterhofba egy kicsivel drágább mulatságot, a 600 rubeles szárnyashajót választani.
A Meteor - nálunk Sólyom - szintén ismert Budapesten...
Ennyi bizarr kontraszt ellenére – amit egyébként ugyanúgy megtalál az ember a város szinte minden szegletében – érdemes közlekedésbarát szempontból is felkeresni Szentpétervárt. Erre megoldás lehet az, ha Finnország felől érkezünk – már csak azért is, mert a jövő héten láthatjuk, hogy ott is van vasútbarát látnivaló.
