Mit csinál egy közlekedésbarát, ha nincs programja hétvégére? Természetesen a várost járja különféle közlekedési eszközökkel! Na de hogy ez ne legyen cél nélküli, s emlékezetes maradjon az utókor számára is, valamilyen koncepciót mindenképp érdemes kitalálni hozzá. A recept tehát egyszerű! Blogunk szerzői ezúttal úgy döntöttek, hogy felkeresik az összes szakorvosi rendelő, rendelőintézet, orvosi rendelő, vagy ehhez hasonló elnevezésű BKK-megállót Budapesten és vonzáskörzetében. Tizenegy ilyen megállót találtunk a város legkülönbözőbb pontjain, illetve egyet Pécelen is, melyet szintén a BKK járatai szolgálnak ki. A terveket már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk, az alkalmas időpont pedig október 23-a lett. Az indulás előtt már csak finomhangolni kellett a rendkívüli (temetői) menetrenddel közlekedő járatok, valamint az 1956-os számmal közlekedő nosztalgia villamos miatt. Ez utóbbi ugyan nem érintett egy szakorvosi rendelő elnevezésű megállóhelyet sem, de a nagykörúti villamosokkal az eredeti tervek szerint is utaztunk volna, ezt szerettük volna kiváltani az október 23. alkalmából pótkocsis UV típusú szerelvénnyel közlekedő rendkívüli járattal. Na de ne is rohanjunk ennyire előre, kezdjük inkább a túra elején a beszámolónkat!

Az SZTK-túra "trófeái" meglátogatásuk sorrendjében

Központi fekvése miatt az 51-es villamos vonalán lévő Ferencvárosi rendelőintézet megállót tűztük ki túránk kezdő-, és egyben végpontjának, itt találkozott a szerkesztői csapat négy tagja, valamint a Regionalbahn Blog alapító szerkesztője, mint meghívott vendég útitárs. Innen indultunk reggel 9-kor, és ide érkeztünk vissza este 6-kor, hogy a kör teljes legyen. Pontban 9-kor meg is érkezett az 51-es villamos, egy KCSV típusú járművel, mellyel utunk egészen a pesterzsébeti János térig tartott. A villamoson nem volt sok utas, és köszönhetően a nemrég felújított pályaszakaszoknak, valamint annak, hogy fel- és leszálló utas hiányában több megállóhelyen nem álltunk meg, egész gyorsan meg is érkeztünk a következő célpont közelébe. A János tértől még egy háztömbnyit gyalog kellett megtennünk, hogy a 119-es busz Szakorvosi rendelő megállójához érjünk. Azért választottuk a rövid gyaloglást, mert a 119-es ritkán jár, és csak az ellenkező irányban érinti e megállóhelyet, így feleslegesen megbonyolította volna utunkat. E megálló érintésével tehát kipipáltuk a második SZTK megállót, irány tovább a harmadikhoz!

A harmadik SZTK megálló a 236-os és 236A viszonylatok pestszentlőrinci Szakorvosi rendelőintézet megállóhelye volt. A 36-os busszal mentünk át ide, de előtte persze tekeregtünk egyet a 66-ossal is az erzsébeti lakótelepen, hogy a 36-oshoz kevesebbet kelljen gyalogolnunk. Mind a két viszonylaton egy csuklós Van Hoolt fogtunk ki, de míg a 66-oson a közelmúltban használtan beszerzett, kényelmesebb változatot, addig a 36-oson egy régebbi, lestrapáltabb példányt. A 36-os 3 perc késéssel indult Pesterzsébet, Baross utca megállótól, de a Nagykőrösi úti időkiegyenlítő ponthoz így is 3 perccel korábban érkezett, és ott várta be a menetrendi indulási időt. A busszal a Thököly út megállóig mentünk, ami természetesen nem a zuglói, hanem a pestszentlőrinci Thököly út volt. Innen pár perc sétával jutottunk el a 236-os buszcsalád Szakorvosi rendelőintézet megállójához. Harmadik állomásunk ezzel teljesítve!

Utunk innen Pécelre vezetett, melyet a 236A, 198-as, majd 169E buszokkal tettünk meg. A 236A-n egy gázüzemű szóló Van Hool, a 198-ason egy jó öreg Ikarus 260-as, a 169E-n pedig egy csuklós Volvo 7900A típusú autóbusz vitt minket. A 198-ason ülve eszméltünk rá, még az utolsó pillanatban, hogy az útitervünk nem teljes, egy orvosi rendelő megállót kifelejtettünk: a 98-as busz Ferihegyi úton lévő Egészségház megállóját. Az utolsó pillanatban azonban még tudtunk menteni, Rákoskeresztúr városközpontnál ugyanis 7 percünk volt az átszállásra, ennyi idő alatt pont oda tudtunk rohanni az Egészségházhoz, majd a 169E-hez vissza. A nem tervezett, negyedik célpont ezzel teljesítve! Szerencsére időben korrigáltuk a hibát, így nem kellett azon bosszankodnunk, hogy egy SZTK megállót kihagytunk, méghozzá úgy, hogy alig pár száz méterre voltunk tőle.

Pécelen az Orvosi rendelő nevű megállóig utaztunk, mely az ötödik célpontunk volt, majd innen vissza Rákoskeresztúrra. Idáig sikerült az eredetileg tervezett menetrendet tartani, innen azonban kicsit felgyorsultak az események. A következő úti cél a Kőbányai úti Egészségház megállóhely volt, melyet a 262-es busszal és 28-as villamossal terveztünk elérni; Rákoskeresztúron azonban elcsíptünk egy korábbi 161-es buszt, amely egy bilikékre festett Volvo 7700A volt, motorhangja azonban néhány troligarázsban kiszolgált "ex-gyros" 280-asra emlékeztetett erősen. Eleinte örvendeztünk azon, hogy az újonnan beszerzett nyugati példányok is képesek a varrógéphangra 10 éves kor fölött, de aztán már kevésbé volt poénos, hogy a vasúti felüljáróra alig bírtunk fölmenni vele. Erről a csodajárgányról végül a Sörgyár megállónál szálltunk le, ahol pont elértünk egy szintén korábbi 28-as villamost. Ez utóbbin TW6000-es típusú jármű vitt minket ez Egészségházig, mely túránk hatodik állomása volt.

Mivel időközben elmúlt dél, tervezetten ebédszünetet tartottunk, jobb híján a Kőbányai út és Könyves Kálmán körút kereszteződésénél található gyorsétteremben, ahová a 9-es busz egyik Volvo 7900A típusú hibrid busza vitt minket. Az ebédidő végül rövidebbre sikerült a tervezettnél, így nyertünk közel fél órát az eredeti menetrendhez képest. 1-es villamossal mentünk tovább a Kacsóh Pongrác útig Tatra T5C5 típusú szerelvénnyel, majd onnan átsétáltunk a Mexikói úti végállomáshoz, ahonnan már indult is a 25-ös busz Mercedes Citaro C2-es járműve a Rákos úti szakrendelő felé. A hetedik célpont ezzel teljesítve!

Utunk nyolcadik állomását, az Újpesti rendelőintézet megállót a 96-os busszal értük el, melyen egy Ikarus 260-as típusú jármű teljesített épp szolgálatot. Gyorsan meg is állapítottuk, hogy a város egyetlen olyan járatán utazunk, ami két SZTK-t is érint. Útközben megnéztük a Görgey Artúr út már elkészült szakaszát, ahol az út másik részén folyó építési munkálatok miatt még nem indult újra a villamosközlekedés.

A következő SZTK megálló az Óbudai rendelőintézet volt, melyet a 20E busszal és 1-es villamossal közelítettünk meg. Újpesten szerencsénk volt, mert sikerült elérnünk az eggyel korábbi 20E-t, így további előnyre tettünk szert az eredeti útitervünkhöz képest. Egy csuklós, Mercedes Citaro C2G busz vitt minket a Vágány utca / Róbert Károly körútig (rendszeres SZTK-ba járók Reitter Ferenc utca néven ismerhetik), ami mindössze egy megállónyira van a Kacsóh Pongrác úttól, ahol egy órával korábban leszálltunk az 1-es villamosról. Utunk innen egy Tatra T5C5 típusú szerelvénnyel vezetett Óbudára, a kilencedik célponthoz. Menet közben a Népfürdő utcánál egy nemrég történt baleset miatt úgy tűnt, nem tud tovább menni villamosunk, de szerencsére elfértünk az egyik balesetes személyautó mellett, mely a látszat ellenére nem lógott bele a villamos űrszelvényébe.

Óbudáról utunk a XII. kerületbe vezetett tovább, a Maros utcai rendelőintézethez. A 260-as buszon egy Volvo 7700A típusú csuklós jármű érkezett, mellyel a Batthyány térig mentünk, és útközben megnéztük a budai fonódó villamoshálózat építési munkálatait is. A Bécsi úton több helyen is kicserélték a nagypaneleket, a Bem rakparton pedig már kész volt az új villamospálya, köztük a Margit híd alatti fonódó szakasz is (igaz, a felsővezeték még nem volt a helyén). Hihetetlen, de 45 év után hamarosan ismét villamos közlekedik a Bem rakpart Margit híd és Batthyány tér közötti szakaszán. A 260-as buszról a végállomáson a 39-es buszra szálltunk át, melyen egy egykor szebb napokat látott Ikarus 405-ös midibusz teljesített szolgálatot. Utunk innen egyenesen a Maros utcába vezetett, tizedik úticélunkhoz.

Már csak két budai orvosi rendelő maradt hátra utunkból. A tizenegyedik a sorban a 155-ös és 156-os buszok vonalán lévő Rendelőintézet megállóhely volt, melyet a köznyelv csak Kútvölgyiként emleget. A Maros utcából átsétáltunk a Városmajoron keresztül a Nyúl utcáig, innen a 155-ös busz egyik Volvo 7700-as szóló busza vitt minket a rendelőhöz.

A tizenkettedik rendelő Farkasréten, az 53-as busz vonalán található. A Kútvölgyitől a 155-össel mentünk vissza a Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán térre egy közelmúltban üzembe helyezett, használt Mercedes Citaro busszal. A Széll Kálmán tér felújítása miatt a busz ideiglenesen a Csaba utca – Várfok utca útvonalon tekergett, ahol benn állt vészvillogóval egy másik ugyanilyen típusú használt Citaro busz, melyen hangosan szólt a riasztó. Először azt hittük, hogy a közbiztonság ennyit romlott, hogy már buszokat is feltörnek, méghozzá fényes nappal, de aztán egyszer csak megjelent a másik busz járművezetője, aki megállította a mi buszunkat, és megkérdezte a sofőrünket, hogy hogyan kell leállítani a riasztót. Később úgy tűnt, nem járt sikerrel, mert amíg átsétáltunk az 59-es villamoshoz (ehhez az átépítés miatt a fél teret körbe kellett járnunk), folyamatosan zengett a Citaro riasztójától a tér. A 4-es, 6-os villamosok végállomásán egy kis meglepetés is ért minket, épp akkor érkezett be az 1956-os viszonylatszámot viselő, október 23. alkalmából közlekedő UV típusú nosztalgiavillamos. Megcsodáltuk a bő nyolc éve még napi rendszerességgel utasforgalomban részt vevő szerelvényt, melyre 1-2 órával később, farkasréti kitérőnk után terveztünk felszállni a Móricz Zsigmond körtéri másik végállomáson.

A Széll Kálmán térre érkezik a nosztalgiamenet

Na de visszatérve az SZTK-s túrára, a Széll Kálmán téren átsétáltunk a Várfok utcai alagútnál lévő ideiglenes villamosvégállomáshoz, ahova egy Ganz ipari csuklós villamos érkezett éppen 49-es viszonylatszámmal. Az ünnepi rendezvények miatt a kiskörúti villamosokat ideiglenesen ide terelték a Deák Ferenc tér helyett.

Vendégvillamos a Széll Kálmán tér kapujában

Utunk innen egy Tatra T5C5K típusú 59-es villamossal vezetett Farkasrétre, a Márton Áron térhez, ahonnan egy pár perces sétával értük el az 53-as busz Orvosi rendelő megállóhelyét. Ezzel eljutottunk az utolsó, tizenkettedik felkeresendő megállóhoz. Már csak a kiindulási ponthoz, a Ferencvárosi rendelőintézethez való visszatérés maradt hátra, hogy teljes legyen a kör.

Ferencvárosba az 53-as busz, az 1956-os nosztalgia járat és az 51-es villamos igénybevételével terveztünk eljutni. Az 53-ason egy Ikarus 415-ös busz jött, mellyel az Újbuda-központnál lévő végállomásig mentünk. Az M1-M7 autópálya különszintű csomópontjának építése miatt kicsit megváltozott a forgalmi rend az egykori Osztyapenko szobor környékén, így jelentős kerülővel közlekedett a busz. Miután végigment a Sasadi út teljes hosszán, egyszer csak egy Sasadi út nevű megállóhely következett, pont az út legvégén. Úgy látszik, a nagy megállóhelynév átnevezési hadművelet még nem jutott el ehhez a megállóhoz, de reméljük, az illetékesek olvassák blogunkat, és mielőbb megteszik a szükséges lépéseket. Ezután, egy közel négy perces utat követően a már jól megszokott Budaörsi út – aluljáró – Balatoni út útvonalon értük el a következő megállót, melynek a neve – nem fogjátok kitalálni – szintén Sasadi út! Úgy látszik, elég késő este lehetett, amikor a környéki megállóneveket kitalálták, és a túlórázás során már nem voltak túl kreatívak a megállókat elnevező munkatársak, így pont a lényeg veszett csak el: a megállóknak ugyanis azért van nevük, hogy megkülönböztethetők legyenek egymástól. Na de a lényeg csak most jön! A busz ezután bekanyarodik Kelenföld vasútállomás metróállomás végállomáshoz (szerencsére több „állomás” szó nincs a megállónévben), de mivel az építkezések miatt innen nem tud a jól megszokott útvonalán visszatérni a Budaörsi útra, ezért megkerüli a fél Őrmezői lakótelepet! Újabb hét perces autóbuszos városnézés után tehát hova érkezünk? Igen, ismét a Sasadi úthoz! Itt most kivételesen nem a megnevezés hibás, mert ugyanarra a helyre érkezünk vissza, ahol korábban már jártunk, mintegy újabb esélyt adva azon utasoknak, akiknek az orra előtt ment el a busz az előző körben. Összefoglalva tehát 11 perc alatt el lehet jutni a Sasadi út megállótól a Sasadi út megálló érintésével a Sasadi út megállóig egy olyan buszon, mely előtte hat percig a Sasadi úton ment végig, de az ott lévő megállókat nem Sasadi útnak hívják. Azt hiszem, ez abszolút világrekord!

Az M1-M7 autópálya Sasadi úti csomópontjának átépítése alaposan felforgatta a környék közlekedési rendjét

Az 53-assal tehát megérkeztünk Újbuda-központhoz, ahonnan átsétáltunk a Móricz Zsigmond körtérre. Útközben megtekintettük a pár hete átépített, köznyelvben csak SZTK rendezőként ismert Fehérvári úti villamosvégállomást. A megállót itt nem az SZTK-ról nevezték el, így e hely nem képezte SZTK-túránk „hivatalos” állomását, csak amolyan bónusz teljesítés volt. A körtéren még volt egy kis időnk a nosztalgiavillamos érkezéséig (az eredeti tervhez képesti fél óra előnyünket tartottuk nagyjából), melyet egy vendéglátóipari egységben töltöttünk. Időközben azonban kiderült, hogy a pótos UV villamos a Széll Kálmán téren műszaki hiba miatt kiállt a forgalomból, így kénytelenek voltunk a 6-os villamos egyik Combinojával menni a Mester utca / Ferenc körút megállóig. Azt is megtudtuk, hogy a 2-es villamos vonalán közlekedő, másik UV villamos is meghibásodott, így október 23. ide vagy oda, a forradalmi villamosok egy időre megadták magukat.

 A Mester utcában felszálltunk az 51-es villamosra, mely épp akkor indult újra, előtte ugyanis egy forgalmi akadály miatt ideiglenesen buszok pótolták. Még láttuk a beérkező pótlóbuszokat, de azok nem mentek már tovább, hanem visszatértek a Boráros térre. Az 51-es villamos KCSV-jével két megállót mentünk a Ferencvárosi rendelőintézetig, ahol pár perccel 6 óra után véget ért a mintegy kilenc óra hosszú utunk.

 A búcsú pillanata Ferencváros rendelőintézet megállóban

Sikerült bejárni az összes orvosi rendelő megállót, minden a terv szerint, vagy azt túlteljesítve ment. Túránk során több, mint 107 km-t utaztunk be. Az egyetlen szépséghiba a nosztalgia villamos kimaradása volt, ám ez szorosan nem kapcsolódott az SZTK-túrához, egyfajta bónusz lett volna csak, ha összejön. E blogbejegyzés szerzőjét azonban kellemes meglepetés érte, miután elbúcsúzott blogtársaitól és elindult hazafelé. Időközben ugyanis sikerült elhárítani a műszaki hibát, és újraindult 1956-os nosztalgiavillamos a Nagykörúton. Véletlenül pont e szerelvényt sikerült elérni a Boráros téren, így végül mégis teljes lett a nap.

A kilenc órás túránk útvonala térképen. Több mint 107 kilométert tettünk meg számos városrészt bejárva

Tematikus túrázásunk azonban nem ér véget ezzel, már gondolkodunk azon, hogy mi legyen a következő utunk célja. Felmerült a kórház, illetve temető nevű megállók végigjárása, de a Nyúl utca megállóban várakozva az is eszünkbe jutott, hogy az állatokról elnevezett megállókat járjuk körbe. A lehetőségek tárháza tehát széles. A hamarosan beköszöntő télre, és rövidülő nappalokra való tekintette lehet, a következő tematikus túrára jövő tavasszal kerül csak sor, de ígérjük, arról is beszámolunk majd olvasóink részére!