Az előző cikkben Pulába jutottunk el az Istria nevű szezonális vonattal, most pedig a másik népszerű tengerparti városba, Dalmácia fővárosába, Splitbe igyekszünk. Horvátország egyetlen, egész évben közlekedő belföldi éjszakai gyorsvonata, a "nyolchuszonötös" mellett nyáron több idényjellegű vonat is fut az éj leple alatt a part felé vagy vissza, ezek közül az egyik a Budapest-Split járat, az Adria (Jadran).

Az Adria gyorsvonat is kedden és pénteken indul a tengerpart felé, és szerdán valamint szombaton jön vissza. Budapest Keleti pályaudvarról 17:05-kor indul, ami egy viszonylag kényelmes kora esti időpont. A vonat a Budapest-Nagykanizsa-Gyékényes vonalon haladva éri el a horvát határt, a nyár derekán tehát a lemenő napban a Balaton mellett elhaladva hangolódhatunk a vízparti panorámára.

Gyékényesen a magyar és horvát szervek közösen végzik a határellenőrzést, és az első irányváltásos mozdonycserére is itt kerül sor. Fél óra tartózkodás után Horvátországba 21:50-kor lép át a vonat. Zágrábba már az éjszaka derekán, 23:29-kor érkezünk, az utasok nagy része nyilván ilyenkor már általában alszik. A vonat szerelvénye itt pénteki napokon megvárja a Belgrádból érkező, és ugyancsak Splitbe közlekedő szezonális gyosvonatot, mely szerencsére általában nem késik. Éjfél körül össze is áll a szerelvény, és továbbra is villanyvontatással, 0:20-kor elindul a 10 kocsisra hízott vonat Karlovacon át Ogulin felé.

Emelkedő, dübörgő mozdony és csikorgó kerekek: jellegzetes életkép.

Ogulin elágazó állomás, a Zágráb felől Moravicén át Rijekába tartó 60-as számú vonalból itt ágazik el a Knin felé tartó 70-es. Az igazi hegyipálya csak innen kezdődik, a vasútbarátok nagy örömére: a vonat irányt vált, és 2062-es sorozatú GM-dízelgéppel indul neki a hegyeknek. Ogulin (300 m) után erős, 26 ezrelékes emelkedőkkel tarkított szakasz következik, a mozdonynak minden erejére szüksége van, hogy a Mala Kapela-hegységen átkeljen. A szakasz magassági pontja mintegy 880 m-es tengerszint feletti magassággal Vrhovine állomás (a Plitvicei-tavak közelében), innen ereszkedik le az 500-600 m között húzódó Likai-medencébe. A két nagyobb város, Gračac és Gospić után újabb megerőltető szakasz: a Velebit-hegység végein kell átkelni. A magassági pontot Vučipolje és Otrič között ismét 800 m körül éri el a vasútvonal.

A hegyi szakaszok kanyargósak, szűk ívekben, bevágásokban és magas töltéseken halad a vasút, ennek megfelelően a mozdony is szinte végig maximális teljesítményt leadva "üvölt" a vonat előtt. Az ívekben gyakran surrognak, sikítanak a kerekek, fékezéskor pedig a tuskófékes kocsik igen hangosak tudnak lenni, ezért csak az tud igazán aludni, akit ezek a zajok és dinamikus hatások egyáltalán nem zavarnak.

A Velebit-hegység nyúlványain kel át a vonat, a hegyen túl már lombos erdőket nem nagyon találunk.

Gospić körül kezd el virradni, így a Velebit gyönyörű tájait már világosban élvezheti az utazó (aki nem tudna aludni). A hágó után már szinte Dalmáciában is vagyunk, a vonat befut Knin fellegvára alá.

Knin is fontos vasúti csomópont, Bihács felé elágazó állomás, de az a vonal jelenleg üzemen kívül van. Van fűtőház és rendezőpályaudvar is, és kicsit túlméretezettnek tűnik a 70-es évekből származó "modern" felvételi épület is, de a jugoszláv időkben itt közel húsz vonatpár járt a tengerre. Az állomás egy részén felsővezeték-maradványokat is látunk: a korábbi cikkünkben már említett Bihács-Knin vonal villamosítása idáig ért el.

A délszláv háború idején Knin volt a krajinai szerb köztársaság központja, szerb megszállás alatt állt, így Split felé a vasúti forgalom nem volt megoldott, és nem is lett volna biztonságos. Ez idő alatt a MÁV is Rijekába indított nyári vonatot. Knin egyébként többé-kevésbé kiheverte a háború nyomait, és a fellegvárából is igen szép kilátás nyílik a legmagasabb horvát hegyre, a Dinarára.

Kilátás a knini várból a városra, előtérben a vasútállomás.

Kninnél már érezhetjük a forró dalmáciai levegő első hullámait. A jellegzetes mediterrán tájon egyfajta hullámvasutazás következik: a tenger előtti utolsó hegyeket kell leküzdeni. A tengerpartig 4 kisebb-nagyobb emelkedő várja a vonatot, ami újabb GM-dízel hangorkánt és néha 30-40 km/órára való lassulást jelent.

Drniš város mellett halad el a vasút egy erős emelkedőn, egy sziklás hasadék szélén.

Perković elágazó állomásán Šibenik felé is tovább haladhatunk átszállással. Pár éve még a 825-ös számú belföldi vonat vitt egy közvetlen kocsit Šibenikbe, de ez tavaly megszűnt. Azóta svéd motorkocsival juthatunk le a másik közeli nagyobb város kikötőjéhez.

Az utolsó, tenger előtti hágó Labin Dalmatinski állomásnál van, közel 400 m-es magasságban. Innen alig 30 km alatt ereszkedik a vonal a tengerszintre, Split kikötőjébe. Labin után lenyűgöző kilátás nyílik a Trogirtól Splitig tartó tengerpartra. A fél tíz körüli spliti érkezés igen barátságosnak mondható, és aki a kanyargás és a motorzaj mellett is jól aludt, friss tengeri levegővel és a kikötő látványával indíthatja a reggelt. Az állomáson jól használható csomagmegőrző automaták is vannak szép számmal, a nagyobb pakkokat nyugodtan ott lehet hagyni a városnézés idejére.

Labin Dalmatinski és Sadine között meglátni a tengert: már ezért megéri.

Split nagy múltú város, római gyökerekkel, Diokléciánusz palotájának romjai közé elképesztő módon épült szervesen a város, olyannyira, hogy a házak falai között az utca fölött egy-egy régről maradt boltív vagy támpillér is megcsodálható. Az óváros szűk utcáin és a jellegzetes dalmáciai mészkőből épült házak között órákat lehet bolyongani.

A múlt és a jelen szerves találkozása Split óvárosában.

A vasúttól pár száz méterre szabadstrand is várja az utazókat, így a városnézés fáradalmait egy tengeri úszkálással lehet kipihenni, a frissülés után pedig csak pár perc séta újra a vasútállomás, ahonnan 18:43-kor indul vissza a vonat (Budapest érkezik: 10:54). Oda-vissza 20 ezer forintért (ennyi a menetjegy ára) vastagon megéri, aki fekvőhelyes vagy hálókocsiban szeretne utazni, annak az előző cikkben is említett felárakat kell megfizetnie. A vonattal az úgynevezett Nagykomfort kocsi is közlekedik, ide 5 euró felárat kell fizetni, cserébe irányba fordítható kényelmes, akár szunyókálásra is alkalmas foteleket kap az utazó.

A Split-Perković személyvonat itt mozdonyos, kell az erő a hegyek leküzdéséhez.

Split ideális célpont mindazoknak, akik először szeretnék meglátni a tengert, és egy igazi dalmáciai hangulatos várost is szeretnének látni. A több, mint 9 óra tiszta idő még az egynapos leruccanásnak is kedvez. A menetrenden igazán a horvát szakaszon szorítani nem lehet, mert a terepi adottságok nem teszik lehetővé, de a magyar szakaszon ha a Balaton partján a sebesség megemelhető volna, akkor azért jópár perc kinyerhető. A határellenőrzéssel ma fél óra megy el, az irányváltás miatt egyébként Schengen után is kb. 10 perc szükségeltetne majd, ha lesz még akkor ez a vonat... Reméljük, hogy lesz.

Az Adria indulásra készen Splitben.

Autópályán, vagy vonattal jobb leutazni Dalmáciába?