Ausztriával folytatnám meredek élményeket ismertető sorozatomat, ezúttal Innsbruck idevonatkozó nevezetességeit mutatnám be. Innsbruck elsősorban a télről, a síelésről juthat eszünkbe, de nagyon érdemes ide nyáron is ellátogatni. A város és a környék nevezetességei közül közlekedési szemmel kiemelkedik a 2007-ben átadott új Hungerburgbahn, azaz a felújított és meghosszabbított siklóvasút.
A régi nyomvonal régi kocsival 2004-ben.
A környező hegyekbe érkező túrázókat segíti még a Stubaitalbahn, valamint az Iglerbahn is, amelyek szervesen kapcsolódnak a méteres nyomtávú városi villamoshálózathoz. A város tömegközlekedését, a hegyi vasutakat és természetesen egyéb nevezetességeit egy következő, későbbi cikkben szándékozom bemutatni, de most lássuk, hogy két évnyi rekonstrukciós munkának mi lett az eredménye.
1896-óta áll a régi végállomás mellett a Rundgemälde, azaz a több mint 1000 m2-es festett körképet bemutató épület.
Az ausztriai Tirol tartomány fővárosában Innsbruckban 1906-ban adták át a forgalomnak a 286 m szintkülönbséget 839 m pályahosszon áthidaló siklóvasutat, ezzel összekötést teremtve Saggen városrésszel, később pedig az 1928-tól üzemelő Nordkettenbahnnal. A várost akkoriban nem érdekelte a domboldalban létrejött új lakóterületek tömegközlekedéssel való ellátása, ezért magánvállalkozásban épült meg a vasút.
Az acélhíd 2008-ban.
A vasút az Inn partján található alsó végállomástól (572 m.A.f.) a folyó feletti acél szerkezetű hídon át a – ma már műemlék – vasbeton viadukton keresztül Innsbruck Saggen városrészéig (858 m.A.f.) vezetett, itt lehet 1928-tól átszállni a Nordkette hegylánc 1905 és 2256 m-es magasságáig közlekedő kétlépcsős kötélvasútra.
Alpenzoo megállóhely a régi nyomvonalon. Mivel a kitérő nem a vonal mértani felén helyezkedett el, ezért a kocsiknak kétszer kellett megállniuk.
A régi vonal egyetlen közbenső megállója az alpesi állatkertnél volt.
Congress végállomás felszíni bejárata. Az állomások egységes dizájnnal kerültek kialakításra.
A vasút átalakítására számtalan ötlet született, a legrégebbi tervek az 1940-es évekig nyúlnak vissza.
A legutóbbi ötletet tett is követte, két éves építőmunka eredményeként 2007-ben adták át a forgalomnak az új siklóvasutat. A régi nyomvonalon szinte teljes egészében megszűnt a forgalom, csak a felső végállomás maradt nagyjából a helyén, igaz az is teljesen újjáépítve. Az alsó végállomás átkerült az innsbrucki kongresszusi központhoz, így párszáz méteres közelségbe került a történelmi belváros.
A Löwentor megálló az Inn hídjáról.
A két végállomás között 2 új megálló is kialakításra került, az egyik a régi Alpenzoo megállóhely közelében, de az új nyomvonalon, a másik pedig az Inn partján található (Löwenhaus). Az útvonal: Congress (569 m) – Löwenhaus – Alpenzoo (750 m) – Hungerburg (857 m).
Öt különálló kocsiszekrény van 1-1 ponton a teherhordó keretre erősítve, ezzel biztosítva a mindenkori függőleges helyzetüket.
A Congress végállomás föld alatt található, a vasút a 371,5 m hosszú Rennweg-alagúton át csak a Löwentor megálló előtt éri el a felszínt. A megálló után az új Inn-hídon át vezet az út, majd a 445 m hosszú Weiherburg-alagút után éri el az Alpenzoo állomást. Innen az acél szerkezetű hídon át a Hungerburgbahn régi állomása helyén felépített új végállomás az úticél.
Az új Alpenzoo megállóhely közvetlenül a Weiherburg-alagút után került kialakításra, a régi megállóhoz képest ezzel közelebb került az állatkert is.
Az új vasút technikai adatai:
- Alsó végállomás magassága: 569 m.
- Felső végállomás magassága: 857 m.
- Szintkülönbség: 288 m.
- Pálya hossza: 1838 m.
- Utazási idő: 8 perc.
- Utazási sebesség: 10 m/s.
- Egy kocsi befogadóképessége: 130 fő.
- Követési időköz: 15 perc.
- Maximális szállítási teljesítmény: 1200 fő/óra.
A siklóvasút és a Nordkette elérhetősége:http://www.nordkette.com/index.php
Az 1-es villamos végállomásától pár perces sétával elérhető a sikló.
Az új Inn hídról is látszik a régi nyomvonal. Az új végállomással közelebb került a vasút a belvároshoz, ezzel attraktivitása is megnőtt.
2004-ben még a régi nyomvonalon régi kocsival járt a sikló.
Hungerburgbahn felső végállomás. Semmi nem emlékeztet az egykori végállomásra.
És ha már tériszonyunk van, akkor egy kis villamosozással kipihenhetjük Innsbruck festőien szép belvárosában.
