Az első fejezetben felfedezőútra indultunk Baszkföldön, busszal és vonattal. A nézelődést most folytatjuk: egy autópályás járattal Bilbao felé vesszük az irányt.

Scania Irizar típusú kocsi a La Union társaság üzemeltetésében. A sok évtizedes múltra visszatekintő cég bilbaoi járatának iránytábláján ott figyel az "autopista" felirat, mely arra utal, hogy a járat az autópályán, gyorsjáratként közlekedik. Felár? Nem, itt szerencsére nincsenek ilyesféle, szakmaiságot nélkülöző ötletek...

Vitoria és Bilbao között nagyjából fél óránként indul autóbusz, jegyet váltani rájuk az ülőhelyek számának erejéig lehet. Mi az egyik kora délelőtti járattal utaztunk, szűk másfél óra alatt jutottunk el a tartomány legnagyobb városába. 300 ezer fős népességével, mondhatnánk hogy nem is kifejezetten nagy település, azonban ez csak a közigazgatási egységet jelöli, az agglomerációs körzettel együtt már-már millió körüli lakossággal rendelkezik, melynek nagy része a Nervión folyó óceáni torkolatának két oldalán húzódik végig. 

Folyóvölgybe települt, modern arculatú nagyváros.

Ebben a régebbi épületben működik a Baszk Nemzeti Múzeum. Érdemes benézni, hiszen a kiállítás rendkívül sokoldalú: a térség geológiájától kezdve a baszk könnyűzenéig, akad itt minden...

A modern művészet kedvelőinek a Guggenheim Múzeum lehet érdekes célpont.

Bilbao és térségének tömegközlekedését számos közlekedési eszköz bonyolítja le. Öt évvel ezelőtt még nem sejtettem, hogy cikk írására fogok vállalkozni a témával kapcsolatban: a fényképek ezért sajnos messze nem nyújtanak róluk átfogó képet. A fő ütőeret a bilbaoi metró jelenti: két vonala a "városközpontból" együtt indul ki, majd szétválása után a folyó két oldalán található elővárosokon halad végig. Hosszú vonalakról van szó: a hálózat jelenlegi meghaladja a 40 kilométert, és rövidesen várható hogy elkészül a teljesen új vonalvezetésű 3-as számú vonal, valamint a legrégebbi, 1-es számú vonal repülőtérig tartó folytatása. 

A Plentzia végállomás felé tartó szerelvény a vonal külső szakaszán már a felszínen halad. Baloldali közlekedés van érvényben.

A külső végállomáson. Mivel azért Spanyolországban vagyunk, a szerelvény gyártója a CAF, viszont az öregúr jellegzetes sapkája hamisítatlanul baszk. :)

A Getxo nevű elővárosban kiszálltunk a metróból: ezen a képen visszatekintünk Bilbao felé, de a hátunk mögött már ott az Atlanti-óceán.

Amelyik elővárosok nem a metró vonala mentén fekszenek, azokat elővárosi vasútvonalakon lehet elérni. A RENFE három normál nyomtávú vonalat tart fenn, de ez nem minden. A térség egy méteres nyomtávú vonallal is rendelkezik mely tulajdonképpen a francia határon fekvő Hendayetől egészen a több száz kilométerre nyugatra fekvő Leónig tart. (Sőt, Santander felé egészen Galíciáig vezetnek a vágányok, ezt a vonalhálózatot egyébként transzkantábriai vasút néven is szokás emlegetni.), Napjainkban viszont már nem tekinthető egységesnek: a Hendaye és Bilbao közötti vonalrészeket az előző alkalommal már említett tartományi cég, az Euskotren üzemelteti. Bilbaotól nyugatra egészen a közelmúltig a keskeny nyomtávú vonalakat működtető állami cég, a FEVE volt a szolgáltató, folyó év elejével pedig az ADIF, a spanyol pályavasút vette át a vonatok közlekedtetését.   Elővárosi forgalmat Balmaseda településig tartanak fenn (odáig villamosított a vonal), Leónba és Santanderbe viszont a napi 1-2 távolsági vonat inkább csak alibi jelleggel közlekedik. A vonalon ezen felül turistavonatok is akadnak, melyek több napos, szervezett programokat kínálnak, elsősorban a vastagabb pénztárcájú utasok számára.

A közúti közlekedésben a Bilbobus, valamint a regionális szolgáltató, a Bizkaibus járataival találkozhatunk.

Utcakép az esőben. Az "optikai tuninggal ellátott Demszky-cölöpök" elnyerték tetszésemet, itt láttam ilyet először.

És van itt villamos is! Az alig 5 kilométer hosszú vonalat, mely csak 10-15 perces követéssel üzemel, és a belvárost félgyűrűként kerüli meg, az elmúlt évtizedben adták át a forgalomnak. A kocsi itt is CAF, Vitoriában ugyanezzel a típussal találkozhatunk.

Amire Bilbao kapcsán érdemes még kitérni, az a városi közlekedés díjszabásai: a metró, a villamos, az autóbusz üzemeltetője egyaránt önálló tarifákat határoz meg (válthatunk jegyet és bérletet csak a metróra, csak az autóbuszra), tarifaközösség viszont természetesen létezik: a pénztárakban Creditrans-kártya néven lehet a kombinált jegytípusokhoz hozzájutni.

Bilbaotól ezzel elbúcsúzunk, de nincs még vége: legközelebbi írásunkban elugrunk még Pamplonába, valamint a Baszkföldtől délre fekvő Rioja tartományba is. Addig is, a viszontlátásra, vagy ahogy baszkul mondanák: Gero arte!