Az elmúlt hetekben sokat megtudhattunk Wrocław-ról: a pályaudvarok, az oda közlekedő vonatok és a villamosok is bőséges dokumentációt kaptak blogunkon. Gondoltunk viszont azokra a kedves olvasóinkra (illetve azok partnereire is), akik más egyébre is kíváncsiak lehetnek, így most jöjjön az is, hogy "átlag turistaként" miért is érdemes a város mellett dönteni - vagy mivel győzhetünk meg más embereket, hogy tartsanak velünk, csak azért, mert mi meg a vonatokra, villamosokra vagyunk kíváncsiak.
A villamosközlekedés múltja legalább akkora, mint a jelene: a lovak 1877-től 1906-ig kocogtak a két sínszál között, és 1893-ben foghatott az első járművezető gyeplő helyett kontrollert a kezébe. Ezekre az időkre több nosztalgiavillamos is emlékeztet: a berlini mintára épült és épp ezért Berolina néven emlegetett típusból egy motor- és egy pótkocsi maradt meg, melyek nyitott városnéző villamosként megrendelésre közlekednek. A századfordulós járműveket ugyanúgy a helyi Linke-Hoffmann gyár készítette, mint a ’20-as évek végi típust, amelyből kettő van felújítva, utóbbi kettővel a nyári hétvégeken bárki találkozhat találkozni, amikor az Opera illetve a Centenáriumi Csarnok között járnak, a lehető legtöbb nevezetességet útba ejtve.
A legrégebbi szerelvényt a Krisztus Teste templom előtt sikerült lekapni... tessék azonban figyelni a klasszikus holdfényjelzőre is a főhomlokzatnál, itt még ezekkel irányítják a villamosok forgalmát!
A motorkocsi a Jas, a pótkocsi (amely egyébként szintén motor volt egykoron) a Malgosia névre hallgat, ezek a Jancsi és Juliska lengyel megfelelői! Az igencsak egyszerű pályaszámok persze ugyanúgy nem eredetiek, mint a tulajdonos megnevezése a kocsi oldalán.
A nagy ablakok hiánya miatt a kocsi csak nyáron használható, de hangulatos belseje miatt nagyon is népszerű... itt éppen egy esküvői különjáratként közlekedett, a virágcsokor is abból lett "ottfelejtve".
Akadhat még némi más giccs is, de itt még ez sem tud zavaró lenni.
A kocsik helyi mivoltát nem lehet letagadni, ott van a csapágyakon is...
A '20-as évek végén készült kocsi beceneve "Baba Jaga" - aki még tanult oroszul, annak ismerős lehet ez a név...
A felújításkor egykor kávézó-villamosnak rendezték be a kocsit, de ma már nem használják ilyen funkcióban.
Ennek a kocsinak a testvérét "Juliusz"-nak hívják, miután az egyik legnagyobb lengyel költő, Słowacki is ezt a nevet viselte. Itt éppen az állatkert melleti hídon sikerült elcsípni.
Nézzük most azt is végig, hogy milyen nevezetességek mellett - vagy azok közelében utazhatunk a régi villamosokkal.
A piactér (Rynek) fő attrakciója a városháza, amely az ország legnagyobb, nem egyházi célokat szolgáló gótikus épülete is egyben
Néhány a gótikus díszek közül...
A városháza másik oldala mellett a főtér közepét teljesen betöltő háztömb áll, amelyben viszont további kis utcák vannak.
a Rynek nyugati házsora, háttérben a Szent Erzsébet templommal
... meg az északi homlokzatok.
...és az egyik legszebb főtéri homlokzat.
A sarkon a Szent Erzsébet templom mellett áll a "Jas i Malgosia" nevű két kis ház - igen, ezt is úgy hívják, mint a villamosszerelvényt, és az azt üzemeltető városvédőknek is a székhelyei!
A háború itt sem kímélte az épületállományt, de most legalább törekednek arra, hogy modernségük ellenére hangulatban mégis odaillő házakkal töltsék fel a foghíjakat
A belváros szélén a folyó partjához közel találjuk a vásárcsarnokot
Wrocław legöregebb acélhídja 1889-ben épült, ezzel juthatunk át a templomszigetre...
...ahol a székesegyház is áll.
Ebben a városrészben gázlámpák világítanak... de mi az ott a sok lakat között?!...
A vörös téglából épült templomok és középületek mellett az Odera jobb partján lévő háztömbök sem feledtetik velünk, hogy ez is német város volt egykoron… de nemcsak a házak homlokzatát érdemes megszemlélni, hanem azoknak a lábazatát vagy az előttük lévő teret is… ennek során szinte mindenhol törpe-szobrokat vehetünk észre, általában az adott építmény, vagy a benne lévő üzletek funkciójához illően.
Freud-törpe az egyetem pszichológiai intézeténél...
...és a Szolidaritás híve a párt helyi szervezeténél.
A vakolatokkal és csemperagasztókkal foglalkozó céghez illő mesterséget végez ez a törpe is...
...ezt meg egy étterem mellett helyezték el.
Telitalálat ez a bankautomatás is...
...főleg ha közelebbről megnézzük.
Van még postás is a főtéri posta ládáján...
...meg potyautas a pályaudvar előtt.
A lengyelül krasnałek-nek nevezett figurákat itt nem veszi körül olyan eredetmítosz, mint Basel baziliszkuszait – sem a város nevéhez nem kötődnek, sem pedig hosszú múlthoz, legendákhoz, címerekhez. Sőt, nagyon is fiatalok: a szocialista rendszer elleni tiltakozás szimbólumai. Mikor a szabadságot követelő és más, a demokráciához kötődő jelmondatokat az állam és a párt emberei lefest(t)ették, a rebellis polgárok törpéket rajzoltak a foltokra. De csak a törpék nem bírják a viccet: ezek ellen is ugyanolyan hadjárat indult, mint amikor a kínai cenzúrának már a nagy hongkongi gumikacsa is kényelmetlenné vált más szövegkörnyezetben. Ennek emlékére azóta szinte mindenki kötelességének érzi, hogy egy újabb törpével járuljon hozzá a városhoz, amelyek száma már a százat is meghaladta – e cikk szerzője két nap alatt ötvenet talált meg belőlük egy külön erről szóló térkép segítségével. A törpeinvázióból egyébként a villamos sem maradt ki, az egyik kocsit is díszíti egy példány - de azzal pont nem sikerült találkozni.
Törpapa helyi formája - az első szobor
Megkésett rendszerkritika a Sziszifusz-csoport is...
...meg ez a bezárt példány.
Mostanra viszont a törpék is szabadok, mint a madár...
...és az esélyegyenlőségre is gondoltak. Az már egy más kérdés, hogy itt is ugyanúgy lopkodják a fehér botokat, mint a Kossuth téri metróállomáson lévő szobor kezéből...
A szelektív hulladékgyűjtés sem maradhatott ki Törpeországban!
A várost járva másféle érdekes emlékművekkel is találkozhatunk viszont, amelyek részben szintén az "átkoshoz" kapcsolódnak.
A főtértől északra a Jatki nevű sikátorban ez az állatsereglet fogad: a húsállatok emlékműve a fogyasztóktól...
...de ebben csak ez a kacsa!
Így néz ki egyébként maga a sikátor
Ez nem az ismeretlen vandálnak, hanem a pekingi Tienanmen téri vérengzések állít emléket.
Aki siet, mehet az aluljárón át is, ez az indulási oldal, ...
... ez meg az érkezési. Helyszín: Świdnicka- Marszala Jozefa Pilsudskiego utcák sarka. A szoborcsoportot eredetileg 1977-ben állították fel Varsóban egy TV-műsor kapcsán, majd a Nemzeti Múzeumba került. Ma új helyén a statáriumnak, a kommunizmus ellen harcolóknak, a földalatti mozgalmaknak állít emléket.
A Szibériába hurcoltakra is megemlékeznek ezzel a monumentális emlékművel.
Ha nem az első cikk útvonalát követve Németországból szeretnénk Wrocław-ból eljutni, akkor a legegyszerűbb a varsói vonattal Katowice-be menni, és ott átszállni - s talán, ennyi cikk és kép után fölösleges is mondanunk, hogy mennyire ajánljuk a látogatást a negyedik legnagyobb lengyel városba.
