Hova megy ez a vonat?

Átszállás! – Már ha lehet. Esettanulmány Hennigsdorfból

2014. augusztus 07. Szerző: feketén villogó térközjelző

Átszállni pedig muszáj. A kicsit kifordított mondásban van igazság, a személygépjárművön kívül kevés az olyan közvetlen lehetőség, amikor egy közlekedési eszközzel háztól házig tudunk utazni, eljutni. Településen belül megteszi a kerékpár is, de hosszabb távon már ez nem annyira kényelmes, tekintettel az itthoni szállítási és őrzési körülményekre.

Egy régebbi berlini túrám alatt egyéb nyomós okokból ellátogattam a Berlintől északra található kisvárosba, Hennigsdorfba. A város neve sokaknak a járműgyártásról lehet ismert: Lokomotivbau Elektrotechnische Werke Hans Beimler Hennigsdorf = azaz az MX és MXa HÉV-szerelvények szülőhelyéről beszélünk.

Tekintsük meg a kialakult állapotot egy utazni szándékozó szemével!

 084.jpgAz állomás előtti tér a korszerűsített állomással.

Tehát ha át kell szállni, akár egyéni közlekedésről tömegközlekedésre, akár gyalogosan, kerékpárral érkezve vasútra, autóbuszra, ahhoz korszerű, kiépített egyéb szolgáltatásokat is nyújtó csomóponton keresztül lenne kényelmes. Praktikus alapon átszállás közben lehet újságot venni, meginni egy kávét, esetleg berohanni a pékségbe. A fentieket figyelembe véve ezek az intermodális csomópontok, ahol a különböző közlekedési ágak kulturált módon megoldott átszállási lehetőségeit találjuk.

Nem szeretem az olyan csomópontokat, amelyeknél fényévekre vannak egymástól a különböző közlekedési eszközök, még ha az oda befutó járatok miatt ez néha valójában elkerülhetetlen. A nagyság és a zsúfoltság függ a területtől (mennyi áll rendelkezésre), a csomópontot érintő járatok számától és fajtájától (vonat, busz, villamos, esetleg metró, vagy gyorsvasút), valamint a tervező (optimális esetben) figyelembe veszi a leendő utasmennyiséget is. Nem értem, hogy Kelenföld egyes vasúti peronjait miért csak a régitől nem messze tervezett új aluljárókon lehet megközelíteni, valamint miért a peronok „nem használtabb” felére tették az új mozgólépcsőket. Ugyanígy hiányzik egy "hátsó aluljáró" a Keleti pályaudvaron is, itt mintha a 4-es metró elosztó aluljárója lenne alkalmas a későbbiekben egy pályaudvar alatti aluljáró fogadására. 

Hennigsdorfban a gyorsvasútról leszálltam, a nagyvasútra átszálltam. A többiek is ezt tették mindenféle hozzászólás, vállrándítás, vagy csodálkozás nélkül is. Nekik ez már természetes. Hála az ütemes menetrendnek, egy indulással "eltolva" az utazásomat ebédre és némi körültekintésre is volt időm. Itt nem délután kettőkor megy el az aznapi egy szem délutáni és egyben az utolsó vonat...

S-Bahnnal érkeztem Berlin felől, a vasúton továbbutazók némi vágányban tapasztalt folytonossági hiány ellenére közös peronos átszállással utazhattak tovább a csatlakozó járattal, egyszerre több irányban is.

Elhagyva a peronokat, újságos, étkezde, menetjegyárusító-automata, egy kis tér, és ettől balra a buszvégállomás fogadott. A végállomáson fedett és zárt kerékpártárolók, padok, szemetesek. Természetes módon közlekedett mindenki, várta buszát, vonatát, esetleg az autóval érkező családtagját. A vasút és buszállomás közötti útvonal egyszerű (egy balrafordulás) és rövid volt, a kitáblázottság alapján idegen is eltalált úti céljához.

Eddigi német barangolásaimat is figyelembe véve nekem nem nyújtott újat a rendszer, viszont sok ismerősöm csodálkozott rá a szervezettségre, vagy kételkedett a „Tényleg megvárják egymást!” mondatom után.

Nálunk sokaknak az átszállás nyűg. "Már elment", mert a Volán és a MÁV külön úr, nincs csatlakozás, vagy ha van, akkor csak megszokásból. A „csomópont” egy nagy sártenger (ellenkezője a ma divatos betontenger), vagy túlzsúfolt. Szerencsére jó példákkal is szolgálhatok, például a felújított körmendi állomással és környezetével, de sajnos már felújított és ellenpélda kategóriába sorolandó csomópontot is tudnék említeni.

  

061.jpgÍgy csak egy gyorsvasúti fotó a sok közül.

062.jpgKülönbség, ami összeköt. Előttünk a 3. sínes S-Bahn, utána pedig a „normál” nagyvasút áll meg közös peronnál. Ezzel az apró trükkel kiküszöbölték, hogy foglalt vágányra kelljen bejárni.

066.jpgPár perc múlva a vonat indult Kremmen felé.

067.jpgUgyanezen vágány másik végén közben megjött a következő gyorsvasút is.

072.jpgAutóbuszállomás

079.jpgFedett kerékpártárolás emeli a színvonalat és a kínálatot, előtérben a zárható tároló látszik.

080.jpgA zárható tároló egységára: napijegy 0,75 €, hetijegy 3€, azaz 2-3 dönci hamburger ára.

081.jpgA zárható tárolók sora. Ilyenek itthoni megléte esetén biztosan többen elgondolkodnának a kombinált közlekedésen.

082.jpgEz sem hiányozhat, karbantartott és tiszta mellékhelyiség.

087.jpgNemsokára a környék legrövidebb személyvonata indult Potsdam felé. Érdekes, mert a szembejövő két betétkocsival volt több. Mintha elkeverték volna őket.

089.jpgÚjabb személyvonat érkezik újabb átszállókat hozva. Hála az ütemességnek, az utazást előre meg lehet tervezni és a kitalált napirenden módosítani sem nehéz.

090.jpgEgy kis vasútbarát bennfenteskedés: a vezérlőkocsi.

094.jpgNa ezt én sem hittem el elsőre, mármint a szerelvény hosszát. :-)

095.jpgAz egy szem kocsi belülről. Első osztály, menetrend, tiszta vécé kéztörlővel, ez nálunk sok helyen csak álom.

097.jpgÁtmeneti rész a földszint és az emelet között. Szerelvényenként egy-egy betétkocsival több itthoni elővárosi vonalon is el tudnánk viselni.

098.jpgTöbbcélú rész: babakocsi, rokkantkocsi, bicikli, fél elefánt, ez mind befér.

099.jpgAz emlegetett mellékhelyiség. Be mertem menni és nem csalódtam.

103.jpgEmelet = kilátás. A régebbi kocsik légkondi nélkül nyáron elviselhetetlenek.

Konklúzió? Azért itt sem fenékig tejfel az élet, itt is pénzbe kerül minden. Viszont a tartományok és az államvasút is folyamatosan fejleszt, ellentétben a hazai "testvérszervezeteikkel", nekik minden egyes utasért keményen meg kell harcolniuk. Talán mert ott sokkal könnyebb egy utast elveszíteni és sokkal nehezebb egy újat kicsalogatni az autóból?

Az itthon látottak alapján egy kicsit pesszimistán kérdezem meg, hogy ehhez képest vajon fejlődünk, vagy csak a pénzt költjük? Átadjuk és utána lerohad, vagy ellopják, mert "nemazenyém"?...

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr236485891

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Te leállíttatnád a metrót, ha nem tudsz tőle aludni? 2014.08.15. 17:17:05

Újbudán több százan is ezzel a dilemmával birkóznak az utóbbi hónapokban, s ezt a megbízó ravaszul kijátssza ellenük, holott gyakorlatilag nincs esély rá, hogy ezt tényleg meglépjék. Választási évben tuti bukás egy ilyen ügy, ezért a metrónak dübörögni...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

v2peti 2014.08.07. 10:08:31

"Szerelvényenként egy-egy betétkocsival több itthoni elővárosi vonalon is el tudnánk viselni."
20 év múlva megkaphatjuk...

cbc 2014.08.07. 22:32:14

Németországban valóban viszonylag jól szervezett a közlekedés, mondjuk a metróállomások nem feltétlenül csábítóak :) Sajnos itthon még mindig a 40-es, 50-es évek gondolkodása zajlik: spóroljunk, amin lehet.

A 30a vonalon pl., gyönyörű P+R parkolókat építettek egy csomó állomáshoz - térfigyelő kamerák nélkül. Ennek meg is felel a kihasználtság...

Baloldali érték 2014.08.08. 10:16:32

Emeletes elővárosi szerelvényre itthon is szükség lenne a 100a vonalon, a zsúfoltság csökkentése jelentősebb fejlesztés lenne, mint a menetidő pár perces reszelgetése a flirtekkel.

padorjan 2014.08.11. 22:40:57

Lorsch állomása is fel tud mutatni zárható tárolót, csak más formában: indafoto.hu/padorjan/tag/lorsch

Girhes Joe 2014.08.12. 14:10:30

@Baloldali érték:

Na ez az, amire még SOHA és senkitől nem sikerült választ kapnom, hogy a MÁV miért nem akar emeletes elővárosi kocsikat. Miközben Magyarország kivételével még nem láttam európai országot, ahol ne jelentenének jól bevált megoldást már évtizedek óta.

@cbc:

Még csak a "spóroljunk amin lehet" se igaz, mert akkor építkeznénk az 50-es évek műszaki színvonalán, az legalább olcsó lenne. Nálunk ennél sokkal elkeserítőbb a helyzet, jelenleg ugyanis a "költsünk rá ész nélkül minél többet építéskor, de átadás után már egy átkozott fillért se" elv dívik. Régóta fontolgatom egy esettanulmány írását az érdi (alsó+felső, intermodálisnak nevezett) átépítésről, ahol minden lehetséges hibát elkövettek, amit csak el lehet követni, cserébe még csak spórolni se sikerült.
- elfuserált tervek: logikátlan, keszekusza gyalogos útirányok, akadálymentesség igénye esetén kilométeres kerülők, szükséges helyeken aluljárók elhagyása, vandalizmus ellen teljesen védtelen műszaki-építészeti megoldások, bevágó eső ellen nem védő ferde perontetők, mellékhelyiségek hiánya, idétlen helyen lévő pénztárak, régi állomásépület kihasználatlanul hagyása, de le nem bontása, általános esztétikai igénytelenség
- kritikán aluli kivitelezés: az átadás óta állandó beázások, összevissza repedezett falak, málló vakolat (már ahol van), igénytelen, festetlen, rozsdás lével telecsurgott betonfelületek, rosszul alapozott és illesztett, hullámos, hézagos térkövezés, gyenge vízelvezetés
- fenntartás teljes hiánya: egy-két hét után múködésképtelenre rongált, azóta meg nem javított liftek (de térvigyelő kamera az persze minek...), telegraffitizett, összehugyozott, szemetes aluljárók, rommá tört reklám- és tájékoztató táblák, gyakran működésképtelen vagy összevissza működő utastájékoztatás (a buszállomáson a hangosbemondás talán egy hétig működött az átadás után), a rossz kivitelezés hibáinak esetleges és még rosszabb minőségű javítása, hogy lehetőleg ne csak vacak, de ronda is legyen
- egyéb bosszantó hülyeségek: vasúti jegykiadó automaták hiánya (miközben a pénztárak nyitvatartása teljesen illogikus és "munkaközi szünetekkel" tarkított, a kalauz jóindulatára van bízva, hogy elhiszi-e...), P+R parkoló felső szintjei lezárva, miközben lent dugig van, ugyanezen parkolóban grasszáló bandázó, üvöltöző, gumicsikorgató agreszzív hülyegyerekek (térfigyelés, hahó!), papíron meglévő vonat-busz csatlakozások be nem tartása (már 2-3 perces vonatkésés elég lehet a csatlakozásmulasztáshoz, este is, óránként járó busznál)

Szóval a cikkben írt henningsdorfi példa teljes ellenkezője, de legalább csilliárd forintjába is került az adófizetőknek.
süti beállítások módosítása