Hova megy ez a vonat?

Egy erősen szezonális menetrendi évadra visszatekintve...

2019. december 19. Szerző: Hova megy ez a vonat?

Néhány éve még azt hihettük, hogy a „black friday” vagy valami olyan szomorú esemény, mint az 1929-es „fekete csütörtök”, vagy éppen valami baljóslatú, sötét dolgokkal teli rituálé, mint az utána következő nap, amiről a rockzene egyik legelső sikercsapata kapta a nevét. Ma már tudjuk, hogy ez inkább srófolja a gazdaságot, és ezt nem az okkult dolgokat megéneklő együttesek veszik a szájukra, hanem inkább a fogyasztói társadalmat kritizáló bandák… és akarva-akaratlanul ez vált a tavaly már általunk is emlegetett „karácsonyi készülődés” startlövésévé. Abban, amiben egy diszkont élelmiszerlánc szerint az ünnep fényéhez az olcsó kutyakaja is hozzátartozik, egy zálogcég pedig azt próbálja sugallni, hogy csak az általuk biztosított hitelnek köszönhetően jöhet el a boldogság magunk és szeretteink számára. Mi ellenben úgy valljuk, hogy ilyenkor az előttünk álló dolgokon való aggodalmaskodást jól lehet azzal ellensúlyozni, ha inkább visszafelé nézünk, és a mögöttünk lévő 353 napból próbálunk erőt meríteni, bízva abban, hogy a maradék 12 is legalább ilyen jól fog működni.

ZugAmHpWildbach.JPG

Blogunk idei munkásságát nézve persze megint elég soványnak tűnhet az az erő, amit meríthetünk ebből az elmúlt évből. Igaz ugyan, hogy minden fogadkozás és ígérgetés nélkül is sikerült többet alkotnunk, mint az előző év során… sőt, ha propagandista módon közelítenénk a kérdéshez, még azt is mondhatnánk, hogy 20%-al növekedett az általunk megírt cikkek száma. Aztán csak bizakodunk abban, hogy nem mindenki jön rá, hogy ez 10 helyett 12 írást jelent… de ehelyett vállaljuk őszintén, hogy ennyi volt. Ezek is legnagyobb részt Ellátott utas tollából billentyűzetéből… rajta kívül egyedül tükrös reflex volt még aktív, és hozott nekünk egy csokorra való fotót az általa annyira imádott osztrák tájakról.

drava_pecs.jpg

A majdnem „egyvonatos menetrend” is inkább a tél és a tavasz során működött csak nagyobb hatásfokkal… de ez talán nem is csoda, hiszen a szóban forgó szerzőről tudjuk, hogy mekkora utazó, így nagyrészt sejthető, hogy a köztes időszakokban inkább megint az élményeket gyűjtötte, amikből ha minden jól megy már jövőre is juttathat valamennyit az olvasóknak. Mégis akadhatott olyan téma is, ami nem ezekben a „kurrens időpontokban” került elő, és elég hamar fel lett dolgozva… de azért napjainkban jóval könnyebb 120 és 150 év közötti jubileumokat ünneplő villamosüzemeket, mint olyat, ami mögött csak hat évtized áll. A többi cikk inkább a korábbi évekre való visszatekintés volt, ráadásul mind olyan témában, amiről már előtte is értekeztünk. De ha egy könyvet, vagy egy filmet is jó elolvasni vagy megnézni újra és újra, akkor egy érdekes helyre még érdemesebb ismét visszatérni. Például azért, mert időközben felújított, vagy eddig még egyszerűen nem látott járművek biztosítanak utazási és fotózási lehetőséget, történtek fejlesztések, vagy konkrétan ott még nem voltunk.

szellemek.jpg

A kellemes élmények mellett viszont újra és újra szembesülnünk kell a mindennapokkal is. Nemcsak az olyan rutinos és visszatérő eseményekkel, mint az évente szokásos menetrendváltás, hanem annak például a kellemetlenebb hozadékaival is. (Azt el is felejtettük benne megírni, hogy ha megint fel akarjuk keresni az annyira szeretett dán villamosmúzeumunkat, akkor oda már végig szárazföldön tudunk csak vonatozni, mert a komp megszűnt!) Ilyen az, hogy Szerbia, Bulgária és Görögország egymás közti forgalmaiban már több éve igencsak hiányoznak telente a közvetlen vonatok, és a horvátok, szlovénok is csak annyival vannak előrébb, hogy ők a legtöbb viszonylatban legalább egy pár járatot fel tudnak mutatni egész évben. Egész évre kiterjedő vágányzárért persze nekünk sem kell a szomszédba menni, de az már jóval rosszabbul eshet, ha ez a belföldi forgalmunkat teszi tönkre. De ehhez még vágányzár sem kellhet, sőt, néha azzal sikerül többet ártani, amit hasznosnak gondolnak – igaz, ebben a témában nem írtunk, csak szolidárisak voltunk. Nem kellett viszont folyton negatív hullámok közepette élnünk, az mindenképp pozitív, hogy ismét több vonaton tudunk rendesen étkezni, a „mit” pedig úgyis szubjektív dolog…

Bz.jpg

…ahogy karácsonykor is van, aki ragaszkodik a beiglivel súlyosbított „lakodalmas” fogásokhoz, mások pedig inkább rájönnek, hogy annak is jó indoka van, hogy a medvék olyan szívesen halásznak maguknak lazacot, vagy az ünnep nem mindennapiságát egy-két konyhai újdonsággal is próbálják demonstrálni. Nekünk viszont annyival könnyebb dolgunk lesz majd, hogy tudjuk: olvasóink sokfélesége ellenére még ki tudjuk szolgálni ízlésüket és érdeklődésüket az írásainkkal, ezt a blog főszerkesztőin is tapasztalhatjuk, akik még mindig szeretik a cikkeinket középpontba helyezni. Megint csak nem ígérünk semmit, de nem is tartunk be majd olvasóinknak… hanem remélhetőleg megint tudunk majd nekik kellemes perceket szerezni. Egyelőre viszont csak azzal tudjuk ezt megtenni nekik, hogy a számukra legjobbat kívánjuk nekik erre a tizenkét napra… meg az utána következő háromszázhatvanötre is – hogy mi is ezt, azt mindenki válassza ki magának, és vegye úgy: mi kívántuk!

A bejegyzés trackback címe:

https://hovamegyavonat.blog.hu/api/trackback/id/tr4715357816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása