Október első szombatjára izgalmas program szerveződött az index.hu közlekedési fórumcsoportjának Borsod Volános topikjában. A mintegy másfél tucatnyi résztvevő kora délelőtt gyülekezett Kazincbarcikán, hogy aztán egy öreg Ikarus 266-os fedélzetén végigzötyöghessen a Galyaság kanyargós mellékútjain, fotókat készítve a buszról, melyhez hol az őszi táj, hol a vidék aprófalvai szolgáltatták a hátteret. A túra különlegességét fokozta a tornakápolnai betérés, mivel ebbe a parányi faluba már közel két évtizede nem közlekedik menetrend szerinti autóbusz. Jómagam elsősorban nem is a fotózás, hanem a buszozás, és a táj szépsége miatt kerekedtem fel erre az útra: a képanyag ennek megfelelően nem mondható díjnyertesnek, ugyanakkor remélem sikerül azoknak is visszaadni vele a hangulatot, akik nem voltak ott, sőt mi több, a környéket sem ismerik. Egy kis menetrendi tárgyú témát azért igyekeztem még a cikkbe belecsempészni...

Az első találkozás a buszunkkal, az egykori Habselyem Kötöttárugyár melletti buszfordulóban. A vonattal érkezőknek bónuszként egy transzfer is jutott, a képen látható jó karban lévő Zsigulátorral...

A múcsonyi szénbánya bezárt bejáratánál tartottuk az első pihenőt, majd Rudabánya közelében, az egykori vasércdúsító üzem közelében álltunk meg. A település mellett az 1980-as évek közepéig folytattak vasércbányászatot, melynek leállása után az üzemben egy ideig gipszfeldolgozás zajlott. Ez utóbbi napjainkra már töredék kapacitáson üzemel, a régi épületek jó része lassacskán az enyészeté lesz...

Üres vágányok: Rudabánya felé már semmilyen vasúti közlekedés nincsen.

"Ikarus-találkozó" Rudabányán

Felsőtelekest követően fokozatosan szűkült össze, és romlott az út minősége is: a sorban következő kis falvak, Kánó, Égerszög, Teresztenye, Szőlősardó sosem voltak metropoliszok, azonban az utóbbi évtizedekben fokozatosan veszítették el esetenként több száz fős lakosságukat, így ma a hivatalos (mely adat sok esetben többet mutat mint a valóság) népességszámuk ötven és kétszáz fő között van. Ezek a falvak az utóbbi évszázadokban csak addig tudtak növekedni, míg a dombvidéki jelleg mezőgazdasági korlátai engedték. A borsodi ipar ugyan a múlt század második felében még munkát adott a lakosság egy részének, az elvándorlást azonban így sem tudta megakadályozni (mely a rendszerváltás után gyorsult csak fel igazán). Ma ezeknek a falvaknak a sorsa itt Borsodban, és Magyarország más, hasonló adottságú vidékén is több utat vehet: lehet a pusztulással együtt járó kihalás, egyfajta agonizálás, ahol a viszonyok évről-évre változnak, vagy éppen (főként romák lakta) szegénytelepek alakulhatnak ki belőlük. Itt a Galyaságban egy negyedik változat a jellemző: a városi értelmiség (melynek előző generációja, paradox módon gyakran ilyen helyekről származott el) hétvégi üdülőnek, nyári laknak vásárolja meg a környék régi parasztházait, így biztosítva a rendezett utcaképet, a fennmaradást. 

Felsőtelekes közelében: az idő itt még kissé borús volt... 

Bolt-kocsma... (Szőlősardó)

Az útvonal Kánó és Perkupa közötti részén igen ritka a buszközlekedés, a járatok többségét egy kis (9,5 méteres) Credo viszi. Az Égerszögön kirakott, és a társulattal némileg "megtanulmányozott" menetrend kapcsán jutott eszembe: nézzük meg, miként is változott az ellátás ezen az útvonalon! A három vizsgált év: 1971,1996,2014.

Térkép a könnyebb eligazodáshoz: itt

1971-ben még nem létezett az Égerszög és Kánó közötti összeköttetés, így a járatok Rudabánya felől Kánóig, Perkupáról pedig Égerszögig jártak. Utóbbi útvonalon az alábbi időpontokban közlekedtek buszok: 

Égerszögről 4:30-kor (vasúti csatlakozása volt), csak hétfőnként 6:50-kor, 12.40-kor, hétköznapokon 15:05-kor, munkanapokon 18:00-kor, és naponta 20:40-kor indult autóbusz. Ellenkező irányban csak hétfőnként 6:10-kor, 8:44-kor, 14:27-kor, 16:44-kor, hétköznap 19:00-kor, és éjjel 0:35-kor indult. A járatok egy része tovább közlekedett Szalonnára, vagy Szendrőbe, illetve további buszos és vasúti csatlakozások is voltak. A menetrend láthatóan többféle igényt is kiszolgált - melyben a műszakba járás, vagy Miskolcra jutás egyaránt benne volt. Mivel ekkor a falusi kisiskolák zöme még működött, klasszikus értelemben vett iskolásjáratok nem voltak.

 

1996-ban, negyed századdal később Égerszögről 5:45-kor, munkanap 7:25-kor indult busz, majd délelőtt 10 körül (naptól függően eltérő időpontban), hétvégén 14:15-kor, és munkanapokon 15:10-kor és 16:20-kor. Ellenkező irányban hétköznapokon 5:05-kor, munkanap 7:00-kor, 8:40-kor, naptól függően 13-14 óra között, munkanap 16:25-kor, és végül 18:12-kor volt járat. (Plusz egy pénteki diákjárat az esti miskolci vonattól). Ekkor már volt autóbusz Rudabánya felé is: reggel 4:25-kor Szőlősardóból Ormosbányára, majd 8:54-kor (mindkettő hétköznapokon). Ezek visszafelé 8:40-kor és 15:36-kor érkeztek, és volt még egy esti járatpár is munkanapokon, Rudabánya és Égerszög között. Ez a menetrend még tudta a műszakos eljutást Rudabánya és Kazincbarcika felé, és már az iskolásjáratok is megtalálhatóak voltak benne. Nézzük a mai állapotot:

 

2014-ben Égerszögről Perkupára hétköznap 4:55-kor indul autóbusz (egyidejű vasúti és buszos csatlakozással Miskolc felé), majd vasárnap 5:45 (mihez?), 7:03 munkanap (iskolás). Aztán 10 óra körül a "többféle indulási rend" (miért?), hétvégén 15:00-kor (vonathoz jó). Ezen kívül iskolaidőben és tanszünetben eltérő menetrenddel, 15 és 17 óra között két járat. Ellenkező irányban munkanap 6:40-kor, 8:40-kor, naptól függően 12:30-14:00 között, hétköznapokon 16 óra után, és 18:20-kor van járat (vasúti csatlakozása van). Kánóra van egy hajnali járat, mely az onnan Kazincbarcika felé tartó buszhoz csatlakozik. Megvan az ormosbányai járat maradványa (hétköznapokon reggel oda-vissza), délután néhány iskolásjárat, és az esti munkanapi összeköttetés is létezik még Rudabánya felé.

 

E három év adataiban itt-ott bizony van némi hasonlóság, és nehéz megmondani, melyik eleme az a menetrendnek, mely inkább csak a fordák (a kocsi és vezetőjének adott napi munkarendje) miatt maradt meg, illetve hogy mely indulások azok, melyeket a kevés számú utas egyáltalán nem igényel, viszont más időpontban esetleg hiányzik a közlekedés. A falvak korszerkezete elöregedő: a 3 település a legutóbbi népszámlálás szerint 10 főnél kevesebb 14 év alatti lakossal rendelkezik! A mai személygépkocsi-ellátottság mellett, illetve a Volánok gazdasági helyzete, és a közelgő piacnyitás előtt egyértelműen látszik az is, hogy ez a rendszer korlátolt, fenntarthatósága is kérdéses. A jövő iránya (a kis falvak tömegközlekedésének teljes felszámolásán kívül, mely sajnos szintén benne lehet a pakliban) többféle lehet: 

- Túllépni a klasszikus, "műszak-iskola-bevásárlás célú utazások kiszolgálása az egyetlen cél" logikán, mégpedig főleg az igényvezérelt közlekedés, illetve a főbb vonalakhoz igazított csatlakozások segítségével. Ez nem megy a hivatásforgalommal elérhető intézmények, elsősorban az iskolák munkakezdési rendjének esetleges "hangolása" nélkül.

-  A falubuszok bevonásának jogi lehetőségét kell megteremteni, és a nem hivatásforgalmi célú utazások esetére - szintén igényvezérelt jelleggel, elérhetővé kell tenni.

 

A Bódva-völgyet is érintettük: pihenő Perkupán

Nehéz pillanatok is voltak: csak le ne érjen a feneke...

Útban Tornakápolna felé, háttérben már a Gömör-Tornai-karszt fennsíkjai

Mintha csak tegnap ment volna el itt az utolsó menetrend szerinti járat...(A megállótábla már nem volt a helyén: a háttérben látható polgármesteri hivatal kertjében, a falugondnoki kisbusz tárolására használt fáskamra mögött találtuk meg, és állítottuk vissza ideiglenesen...)

Tényleg Tornakápolnán jártunk. És a végére még napsütés is lett! :)

A szervezésért köszönet illeti Békés Tamást, az autóbusz rendelkezésre bocsátásáért pedig a Borsod Volánt. Valamint nagy elismerés a járművezetőnknek is, aki biztos kézzel kormányozta végig az öreg laprugóst a dombvidéki mellékútjain, és tett meg mindent, a megfelelő fényképek készülése érdekében...