„Szép napot! Igazán jó időnk van a kiránduláshoz! Mondja, jön is a megfelelő vonat?” – kérdezi egy idős néni a sínek mellett fényképezőgéppel a kezében ácsorgó idegentől, egy apró falu határában. Természetes jelenet Ausztriában, szájtátásra okot adó egyedi jelenség hazánkban. A jegyvizsgáló minden megálló után élőszóval köszönti az új felszállókat és hírt ad arról, hogy a csatlakozó állomáson elszenvedett hét perces késés mennyivel csökkent és mikortól lesz ismét pontos a vonat. A késésért természetesen elnézést, nem pedig „türelmet és megértést” kér. Aprónak tűnő különbségek – de mennyire különbözik valójában „utasnak és kirándulónak lenni” Ausztriában és Magyarországon, és mi lehet a különbség oka?

Kirándulók a ködben – az osztrákok sokat utaznak és sok szabadidőt töltenek a szabadban. Westbahn vonat a régi Westbahn-on

Ausztria rendkívül sokszínű turisztikai palettával csábítja a magyar utazókat is, ideális célpont azoknak, akik lélegzetelállító tájakra, érdekes középkori kisvárosokra, vagy éppen felszerelt síterepekre vágynak, és nem szeretnének messzire utazni. Az országon belüli közlekedésnek itt a legtermészetesebb eszköze a vasút, ennek ellenére – a közhiedelemmel ellentétben nem mindig megfizethetetlen vasúti jegyárak okán is – a hazánkból érkező turisták Bécsen túl jószerével csak szervezett utak alkalmával, vagy saját autóval mozdulnak ki. Pedig számtalan módja van a pénztárcabarát utazásnak, ráadásul a vonatozás „odaát” önmagában is élményszámba megy.

A vonatozás a táj-élmény okán önmagában is turistacsalogató Ausztriában. Szlovéniából érkező nemzetközi vonat a Karavankák alatt, Finkenstein falu határában

 Railjet Paternion-nál, Villach közelében, a Dráva homokpadjáról fényképezve

A hazánkból érkező utazó számára Bécs Ausztria kapuja. Elsőre már itt „bezzegelésre” adhat okot az S-bahn- hálózat irigylésre méltó járatsűrűsége, vagy az állomások számtalan szolgáltatása, de az igazi döbbenet vidéken érheti a látogatót. Az osztrák nagyvárosok „Hauptbahnhof” életérzése idehaza maga a tudományos fantasztikum, akár a vasúti járatsűrűség, akár az intermodalitás (helyi, helyközi buszállomás, villamos a pályaudvar előtt stb.), akár az üzletek, vagy az ingyenes menetrendi kivonatok, többnyelvű turisztikai ajánlatok miatt. A „Bahnhofsoffensive” program keretében átépülő pályaudvarok abszolút 21. századi színvonalat képviselnek. Csak költői kérdés: mikor lesz olyan, a salzburgihoz hasonló hipermarket Debrecen, vagy Miskolc MÁV állomásán, ami este 11-ig nyitva van és zömmel hazai, azon belül is a szűkebb környékről származó friss élelmiszer kapható benne?. A kisebb vidéki állomásokon is egyre elterjedtebb a (magától értetődően működő) lift, a digitális vizuális és hangos utastájékoztatás, de a kis forgalmú, még át nem épített „táblás megállóhelyeken” is adott a kulturált várakozás lehetősége.

Űrkorszak – Salzburg főpályaudvara

A frissen átépített Paternion-Feistritz megálló, nem messze az utasforgalomban már nem használt állomástól.

Ha közvetlenül az utazás előtt veszünk vonatjegyet, a jegyautomatán megjelenő összeg láttán felszaladhat a szemöldökünk: St. Pöltenből Linzbe például az alig egy órás útért 25 euro-t kell leszurkolni. Ugyanakkor jó előre interneten megváltva a jegyet, a több mint négy órás, közel 500 kilométeres Bécs-Innsbruck vonatozás ára SparSchiene jeggyel már csak 24 euro. Itthon nagyságrendileg ugyanekkora összeget fizethetünk egy hasonló távolságú vonatútért, a kapott szolgáltatás különbségére most nem térünk ki.

Ausztriában – hasonlóan a legtöbb nyugat-európai országhoz – nem jellemző az államilag (vagy akár tartományilag) biztosított kedvezmények kiterjedt rendszere. Létezik ugyanakkor az ÖBB által nyújtott, félárú utazást lehetővé tevő bérletjellegű kedvezménykártya, a Vorteilscard (Classic, Senior, családi, ifjúsági változatban). A bárki által igényelhető Classic-verzió gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint itthon az 50%-os kedvezményt adó Start Klub kártya. Kedvezményesen azonban legegyszerűbben (külön igazolvány kiváltása és adott vonathoz kötöttség nélkül) a közlekedési szövetségek zónás rendszerű napijegyeivel, vagy az úgynevezett Einfach-Raus-Ticket-tel utazhatunk – ezek azonban a távolsági vonatokon nem érvényesek. Utóbbival 2-5 fő utazhat egyidejűleg, hétköznap reggel 9-től hajnalig, hétvégén egész nap, összesen 35 euróért.

Belföldi forgalomban nem vehető igénybe. A „Russenzug” a Semmering-vonalon, útban Nizzából Moszkvába.

Itt érkeztünk el egy fontos témakörhöz, a vonatnemek elsőre bonyolultnak tűnő, és valóban nem teljesen konzekvensen alkalmazott rendszeréhez. Hagyományosan helyi és regionális (Nahverkehr, illetve Regionalverkehr: Regionalzug, REX, S-Bahn) valamint távolsági (Fernverkehr: IC, EC, EN, Railjet, ICE) vonatokat különböztetnek meg. Lényegi, pénztárcát (értsd: igénybe vehető kedvezményeket) érintő különbség csak a két kategória között van, mint már korábban láthattuk. Érdemes említést tenni egy kivesző félben lévő vonatnemről, a gyorsvonatról (D-Zug) is, amely külön vonatként már csak mutatóban létezik, mentesítő, csúcsidei sűrítő járatként. Érdekes állatfaj viszont a Railjet elején vagy végén továbbított, egy-három IC vagonból álló gyorsvonat (pl. Bécs-Villach). Így hidalják át a railjet hiányosságait: a kerékpár-szállítási lehetőség hiányát és a zárt szerelvényből adódó, korlátozott férőhely-kapacitást. 

Emeletes személyvonat a Südbahn-on, Baden közelében

Lényeges, hogy Ausztriában nem létezik a hagyományos (kelet-európai) értelemben vett pótjegy. A távolsági vonatok mindegyikére váltható helyjegy, ennek ára 3 euro. Külön díjszabási kategóriát képeznek a globáldíjas vonatok (pl. DB-ÖBB EC a Brenner-vasúton), illetve egyes EN vonatokon kötelező a helyjegyváltás. A SparSchiene jegyek vonathoz kötöttek ugyan és cseréjük, visszaváltásuk nem lehetséges, de nem tartalmazzák a helyfoglalást.

Pót- és helyjegy nélkül igénybe vehető. ICE tekereg Eichgraben faluban

DB-ÖBB EC a Brenner-vasúton, St. Jodok falunál

A legtöbb vasútvonalon ütemes menetrend a jellemző, a fővonalakon a regionális szegmensben órás, a távolságiban órás / két órás ütemmel – ez természetesen csak erős általánosítás. 

Ütemes tobzódás. Railjet tart a Semmeringbahn felé, Neunkirchen mellett

A tartományi székhelyek környékén (St. Pölten és Kismarton kivételével) kiterjedt S-Bahn hálózat működik. Az elővárosi és regionális vonatok kimagasló együttes járatsűrűségét jól példázza a Bruck an der Mur – Graz szakasz, ahol munkanaponként reggel 6 és 9 óra között 18 (!) ingázásra alkalmas vonat érkezik Grazba. A hazai városhálózatban hasonló szerepet betöltő, nem sokkal kisebb Debrecen esetében a 100-as fővonal mindkét irányából együtt kevesebb vonatból választhatnak az ingázók, míg a környező települések lélekszáma összesítve a többszöröse a Graz környékieknek…

A személyvonatok egyike Bruck és Graz között, Mixnitz határában (a háttérben a hegymászók körében ismert Bärenschützklamm)

A sűrűn lakott területektől távoli hegyvidéki vonalak jellemzője a két órás alapütem (pl. Pyhrnbahn, Ennstalbahn), illetve a regionális vonatok szinte teljes hiánya. Utóbbi esetben a távolsági vonatok mellett a kemény hegyvidéki terepen fekvő (egymástól akár több tíz kilométerre fekvő) megállókban szinte csak hírből ismerik a vonatot. Ilyen a legnyugatabbi Arlbergbahn, a délnyugati Tauernbahn, vagy részben a Semmeringbahn is. Igaz, honnan is lenne utas a sziklák oldalában… Különösnek tűnhet az Enns folyó völgyében húzódó Gesäusebahn menetrendje is, a Selzthal felőli oldalon egy szem hétvégi személyvonatpár árválkodik. Mivel a vad vonalvezetésű vasút közelében Admont kivételével gyakorlatilag nincs lakott település, így egyértelmű, hogy az egy vonatpár a Gesäuse Nemzeti Park és a világhírű admonti apátság felkeresését hivatott szolgálni.

Honnan is lenne itt utas… IC halad a Semmering egyik alagútja felé, előtérben egy korábbi őrház épülete – ma lakóház. A fotó készítésekor a kertből felköszöntek és integettek a lakók.

Az érdeklődő vasútbarát elcsemegézhet az itthon szokatlan megoldások közül is, de végső soron utasként az a lényeg, hogy A pontból B pontba ugyanazért a pénzért kellő sűrűséggel, gyorsan és nagyjából megjegyezhető menetrend szerint lehessen eljutni – ez a feltétel pedig jellemzően teljesül. Igaz, nem feltétlenül jelent jármű oldalon minden vonatnem külön szolgáltatási szintet, hiszen Talent motorvonat S-Bahn és REX viszonylatot is adhat, ugyanakkor regionális vonaton is utazhatunk IC vagonban. Egy példa azért érdekes lehet: A Grazból hajnali hat körül induló, menetrend szerint S-Bahn/Regionalzug besorolású vonatnak neve van: Budapest. Ez senkit ne tévesszen meg, a magyar menetrendben Rába néven, kötelező helyjegyes Graz-Budapest IC-ként keressük!

Mi lesz belőled? Talent érkezik szerelvénymenetként Villachba, de vajon miként folytatja útját?

Néhány mellékvonalon nyugati szomszédunknál is előfordul szellős menetrendi kínálat annak ellenére, hogy az elmúlt években itt is több vonalon szűnt meg a személyszállítás. Hegyvidéki, tartományhatárhoz közeli belső, és országhatár menti külső perifériákon egyaránt találunk néhány vonattal kiszolgált, délelőtti menetrendi lyukkal terhelt mellékvonalakat. Ilyen a keskeny nyomközű Mura-völgyi vasút (üzemeltető: Stájerországi Tartományi Vasút), a Stájerország és Burgenland határán kanyargó Aspangbahn, a Linzből a cseh-német-osztrák hármashatár felé vezető Mühlkreisbahn, a karintiai Gailtalbahn, vagy a Vöcklabruckból az Attersee-hez vezető rövid vonal (üzemeltető: Stern Haferl) és a karintiai Bad St. Leonhard-ba vezető zsákvonal.

A Stern Haferl motorkocsija az Attersee-nél. Ezen a vonalon hétvégén is van forgalom, Vöcklabruck és a tó között ellenben nincs.

Óriási különbség ugyanakkor, hogy a mellékvonal és a napi néhány vonat által képviselt színvonal is fényévekre van mondjuk a Mátészalka-Csenger vicinálisétól. 

A Reblaus-express nosztalgiajárat a Retz-Drosendorf vonalon

Élményvonat a Puchberg am Schneeberg felé vezető vonalon. A kép hét éve készült, azóta ez a szolgáltatás innen is kikopott.

Bár a tartományi székhelyek és a többi, jelentős lélekszámú középváros néhány kivételtől (pl. Steyr) eltekintve fővonalon helyezkedik el és megközelíthető Bécsből közvetlen vonattal, a távolsági járatok sűrűsége tekintetében jelentős különbségek adódnak. Ebből a szempontból egyértelműen a Westbahn menti városok vannak a legkedvezőbb helyzetben, egyrészt a folyamatos fejlesztések révén javuló menetidők (és bővülő pályakapacitás), másrészt a Westbahn magánvasút járatai miatt. Egy átlagos munkanapon Bécsből Linz és Salzburg naponta több mint 50, de még a jóval kisebb Wels is 40 járattal érhető el, addig az ország második legnagyobb városa, Graz csak 16-tal. 

Innsbruck-ba még viszonylag sok közvetlen vonat eljut Bécsből, de innen nyugat felé megcsappan a kínálat

A kevés, Bécset nem érintő távolsági járat egyike: EC érkezik Németországból Graz felé

A déli és nyugati országhatár felé haladva drasztikusan csökken a távolsági járatok sűrűsége: a közel százezres Klagenfurt napi 8, az összesen több mint 75 ezres lélekszámú, gyakorlatilag egybeépült Dornbirn és Bregenz csak 7 vonattal érhető el. A számos vorarlbergi települést tömörítő Bludnez – Feldkirch – Bregenz városrégió vasúti menetrendje a tartományon belüli REX és S-Bahn vonatoknak köszönhetően sűrű ugyan, de az országon belül és a közeli Münchennel és Zürichhel is meglepően kevés közvetlen kapcsolatot ad. Több cikkben is felszólaltak már vorarlbergi politikusok és civilek: „mi is osztrákok vagyunk”, több vonatot akarunk!

Végül de nem utolsó sorban: nem lehet elégszer hangsúlyozni, mennyire más az osztrák átlagember hozzáállása az idegenekhez, legalábbis vidéken. Nem kell sok időt vidéken tölteni ahhoz, hogy olyan benyomásokat szerezzen az ember, mint amikor váratlanul megkérdezik tőle, az adott település nevével viccelődve, hogy nem unalmas-e (langweilig) itt ácsorogni fotózás közben: "ist das nicht Langenwang-lich?"

Már nem mesél a bécsi erdő, legalábbis a Westbahn távolsági utasainak nem. Holle anyó leköltözött az alagútba és tablettel az ölében szunyókál. Auf Bald im Märchenland! Viszlát a mesékben!