Egy héttel ezelőtt írtunk a német-dán vasúti kompforgalom múltjáról és jelenéről, illetve arról, hogy lassan véget ér az a folyamat, hogy a hajókat hidak váltsák fel. Ezzel azonban nem ér véget a vasúti kompok forgalma a Balti-tengeren… erről mindjárt egy másik északi állam, Svédország is gondoskodik. Lássuk, hogyan is.
A svéd 1435 mm-es hálózat sokáig csak Norvégiában találhatott csatlakozásra, hiszen a finneknél az orosz széles nyomtávon épültek ki a vasútvonalak – és azokkal is csak egyetlen összeköttetés van a Botteni-öböl fölött, az északi sarkkör közelében. Németország legközelebbi pontja, a már általunk is meglátogatott Rügen-sziget 119 kilométernyi hajóútra van a svéd partoktól, itt 1909-ben közlekedett először vasúti komp Sassnitz és Trelleborg között. (1936-ig, amíg a szigetet össze nem kötötték a szárazfölddel, egy második áthajózásra is szükség volt egyébként.)
A háborús pusztítások utáni három évet leszámítva itt sem törték meg a politikai változások a forgalmat – ahogy Koppenhága, úgy Malmö felé is járt nappali és éjszakai szerelvény Berlinből. Itt azonban nem elégedtek meg ennyivel: Prága, Pozsony, Budapest, sőt, Belgrád felől is áthajózták az érintett vasutak fekvőhelyes- és hálókocsijait. 1991-ben kelt önálló életre a Csárdás nevű vonat, amely a turisztikai szezonban mindennap 24 óra alatti eljutást kínált a Keleti pályaudvarról. E vonat karrierjének azonban hamar véget vetett az, hogy Sassnitz-ból kitelepítették a kompkikötőt Mukran-ba.
Egy kellően rossz minőségű de annál ütősebb kép csehszlovák fekvőhelyes kocsival és olasz teherkocsival a hajóban... (forrás: Drehscheibe Online)
...és két bizonyíték a Csárdás létezésére. Az első képen épp a svéd tolatómozdony hozza ki a hajóból...
...míg a másikon már a vonógép átvette a magyar kocsikat. Az első kocsi fekvőhelyes, a második háló... ehhez jött még egy szlovák fekvő illetve bizonyos napokon még egy cseh is! (mindkét kép készítője: Mirko Schmidt)
Mukranban már 1986 óta rakodnak vasúti kocsikat kompokra – csak éppen 1520 mm-es nyomtávval. Az ide befutó hajók kiindulási állomása sokáig Klaipeda volt, jelenleg azonban már az orosz kikötőkből, a Kalinyingrád melletti Baltijszkból és Uszty-Luga-ból érkeznek ide széles nyomtávú járművek. Innen jutottak el azonban a Szapszan (azaz Velaro RUS) motorvonatok is az RZD hálózatára. Mukran másik feladata, hogy a DB „járműtemetőjeként” szolgáljon, számos eladásra vagy végső esetben kiselejtezésre szánt mozdonyt és kocsit is tárolnak itt.
Az új kikötővel együtt a Berlin-Malmö éjszakai vonat új nevet is kapott, Nils Holgerssonét, aki méretéhez képest elég nagy személyiség volt már ahhoz is, hogy a húszkoronás bankjegy hátára is felkerüljön (igaz, emögött az is áll, hogy az első oldalát kitalálójának, Selma Lagerlöf-nek a képe díszíti). Pár évvel később azonban ez a név úgy elhúzott, mint a vadlibák – a koppenhágaihoz hasonlóan szintén csak néhány kocsiból álló nappali vonattal együtt. Maradt tehát a Berlin-Night-Express nevű, svéd fekvőhelyes- és hálókocsikból álló szerelvény, amelyet azonban egy, a hajótársasághoz kapcsolódó magánvasút gépei vontattak végig Sassnitz-ig.
A svéd hálókocsi kényelméből és eleganciájából már ez a kép is sokat elárul...
Az NDK-eredetű mozdony is a kompot és az azon való vonatos átkelést reklámozta. Háttérben a svéd fekvő, amelyen érzékelhető, hogy hivatkozhattak méretproblémákra a németek...
Az igen jól kihasznált, gyakran a duplájára erősített vonat életében akkor állt be törés, amikor a DB kitiltotta a szélesebb szekrényű svéd kocsikat a hálózatáról – a vonatot átvevő Veolia-nak pedig csak a DSB-től átvett fekvőhelyes kocsik álltak rendelkezésre. Ezek komfortja és állapota messze elmaradt svéd rokonaiktól, így érthető, hogy az üzemeltető idén augusztus 14-én lehúzta a rolót. A sors pedig úgy hozta, hogy alig két hónappal előtte szüntették be a teherkocsik átfuvarozását is, így ennek az összeköttetésnek a sorsa bizonytalan. A következő képek alig másfél héttel a megszüntetés előtt készültek, az utolsó Malmö-Berlin vonatok egyikével.
A berlini szerelvény a svéd teherfuvarozó társaság mozdonyával várja az indulást Malmö főpályaudvarán
A svéd hálókocsi helyett már csak ilyen komfort jutott az utolsó pár évben...
A távolban feltűnik a trelleborgi kikötő
A hatalmas teherpályaudvar is eltörpül a hajók mellett...
A háttérben ott áll már a Trelleborg nevű komp, amely majd átviszi a vonatot
Trelleborg F - F mint kompkikötő. A berlini vonaton kívül ide már jó ideje nem járt más személyszállító szerelvény
Az előző képen már felfedezhettük a felhajtórámpát...
Ez a kis tolatómozdony jött értünk, hogy betoljon majd a hajóra...
...mellesleg a gurítódombon át!
Még mielőtt bejuthattunk volna, ez a kamion tolatott be... az pedig bizony egy busz az eggyel fentebbi emeleten...
Itt a rámpa előtt van a tolópados váltó - a jobb felső sarokban meg már a komp kezdődik
Az ötvágányos vonat-fedélzeten is a közút az úr...
Lassan beterelnek minket a kamionok közé...
Vészkijárat-átjáró - mivel az éjszaka közepén átkelő vonatokban az utasok bent aludtak, így erre is szükség volt
Odabent, a már látott kamion mellett... maga a vonat egyébként négy kocsiból áll
Autók és kamionok tömött sorokban a fal túloldalán...
...még egy ilyen veterán jószág is - Svédországból visszatérőben, és a kikötés után még Chemnitzig kellett továbbmennie!
Nem sokkal indulás után jól látszik bal oldalt a rámpa...
...meg a vízen, hogy a tat csapóajtója még fel volt nyitva...
...s csak ennyivel később csukták be.
A vonatok feletti szint a már lentről látott busszal...
Ez a hajó sem mondható kisnövésűnek...
A közbenső szinteken vannak kabinok, de most csak négy órányit hajóztunk... ez pont elég volt arra, hogy ebben a tipikusan svéd gyorsétkezdében vegyünk valamit (igen, volt svéd húsgolyó is, mint a kék-sárga tegezős bútoráruházban...)
...aztán az étterem-részben megegyük. Az orr-részben volt - mily stílszerű - svédasztal is!
Akadt bőven félkarú rabló, meg a vámmentes bolt is, ahol fele annyit kellett csak a különféle italokért fizetni, mint a svéd állami italüzletben, a Systembolaget-ben... de Németország felé most nem indult akkora roham ezekért. A kínálat egyébként a repülőterekéhez hasonlít: parfüm, játékok, édesség...
Félúton találkoztunk a Sassnitz nevű testvérhajóval is. A fenti nagy ablakoknál van az étterem és a bolt, fölötte még a nyitott terasz - a vonat pedig a piros csík magasságában. A hajók egyébként 170 méter hosszúak, 24 méter szélesek, 180-200 autót és 1000 utast tudnak befogadni.
Mukranba már sötétben érkeztünk... itt most jól látszik, hogyan engedik rá a hajóra a rámpát
A csatlakozás megtörtént... a választóvonal a hajó és a rámpa között a deszka és a beton határa. A narancssárga mellényes úriember a német vonatkísérő volt.
Másnap kora reggel, Berlin Hbf. - a korábbi képhez hasonlóan történtek változások. 10 nappal később pedig már vonat sem volt...
Trelleborg kikötője nem maradt ennek ellenére sem vasúti forgalom nélkül, mivel Rostock felé továbbra is zajlik a teherforgalom – és még a kizárólagosság sem mondható el erről az összeköttetésről, hiszen még mindig működik a svéd-lengyel viszonylat is Ystad és Swinoujscie között is. Volt ezek mellett egy negyedik kompforgalom is Svédországból: a Helsingör-Helsingborg vonalon, egészen az Öresund-híd átadásáig. Azóta pedig számos német-svéd tranzitvonat gördül át a dánokon Flensburg és Malmö között, de már a Venice-Simplon Orient-Expressz is megfordult ezen a szakaszon Stockholm felé tartva – igaz, csak egyetlen alkalommal. Hogy akár a különleges luxusra vágyó, akár csak a svéd-német eljutást igénylő utasoknak jut-e ismét közvetlen vonat ezeken a nem mindennapi útvonalakon, arról jelenleg nincs tudomásunk – de ha nem, elmondhatjuk, hogy egy vasúti kuriózummal szegényebbek leszünk.
