Koblenz közlekedéssel kapcsolatos látnivalói közül a 2011-ben üzembe helyezett kötélvasút és sikló mellett (ezekről már írtunk) a nürnbergi DB Múzeum külső telephelyeként működő helyi vasúti múzeum, a DB Museum Koblenz értékes gyűjteményéről is illik megemlékezni.
A múzeum a régi karbantartó műhely területén található, a belvárosból a 354-es és 370-es autóbuszjárattal, vagy Koblenz-Lützel állomásról közel 2 km gyaloglással, illetve autóval közelíthető meg.
A múzeum 2001-ben nyílt meg az egykori Koblenz-Lützel karbantartó telephely területén. A karbantartással kapcsolatos munkafolyamatok 1980 óta fokozatosan leépültek, az egykori körfűtőházat és kettős fordítókorongot elbontották, de az 1995-ig javítóüzemként működő egykori csarnoképület szerves része a múzeumnak.
A szabadtéri mozdonykiállításon mintegy 30 mozdonnyal ismerkedhetünk meg, a fő témavonulat az elektromos vontatás és személyszállítás. Míg a szabadtéren a vontatójárművekkel ismerkedhetünk meg, addig a csarnokban több kiállítás és modellgyűjtemény teszi élvezhetővé az itt eltöltött időt. Megismerkedhetünk a gőz- és villamos vontatás alapjaival, a vasúti fékezéssel.
A csarnok mögött egy 110 m2-es LGB-rendszerű kertivasút üzemel, de a kicsik egy 5-colos (127 mm nyomtávolságú) kisvasúton is körözhetnek az előtéren a kiállított mozdonyok között.
2015-ben január 24-től július 11-ig csak szombatonként lesz nyitva a múzeum, de a nyári szezonban hétfő kivételével minden nap lehetőségük lesz megtekinteni a gyűjteményt. A belépőjegy ára felnőtteknek 2.50 euró, gyermekek 1 euróért lehetnek az élmények részesei.
További információt az alábbi linken találhatnak.
Hogyan működik a gőzmozdony?
És a villany? Színesen-fényesen, mindenki számára érthető módon kaphatunk erre választ.
A Bajorországból származó Schnabel&Henning rendszerű kurblis biztosítóberendezést 1900 körül helyezték üzembe Langweid (Augsburg-Donauwörth) állomásán. Schnabel&Henning Bruchsal-i biztosítóberendezés-gyára később beolvadt a Siemens&Halske gyáróriásba.
Modellek tucatjában is gyönyörködhetünk.
Utastájékoztatás a kezdetekből. 89-7462: Az eredetileg porosz T3-as sorozatú gőzmozdonyt mellékvonali és tolató szolgálatra szerezte be a Porosz Államvasút 1904-ben. Felújításakor az utolsó, 1960-as üzemi állapot elérése volt a cél.
A bajor R 3/3 sorozatú gőzmozdonyokat 1906 és 1923 között gyártották Münchenben, a kiállított 4701-es számú példány 1921-től 1964-ig volt szolgálatban. 315 kW teljesítménye 45 km/h-s sebességre volt elég.
118-003-3: 150 km/h-s maximális sebességével a Deutsche Reichsbahn (DR) leggyorsabb mozdonyai közé tartozott. Már 1933 körül kevésnek tartották az akkori nehéz távolsági személyszállító vonatok 130 km/h-s sebességhatárát, ezért az E17-es (mechanikai rész) és E04-es (elektromos rész) sorozatra alapozva kifejlesztették a 181-es sorozatot.
182-001-8: A régi nevén E32-es, 1968-tól 182-es sorozatú, kétáramnemű (16 kV= és 25 kV~) villanymozdonyt 1968-tól gyártották és a francia határátmenetekben szolgált. A 80-as évek elejétől a müncheni S-Bahnon szolgált ingavonati mozdonyként, innen a jelenlegi színe. Ma a sorozatszáma könnyen összetéveszthető az ES64 U2, DB 182-es sorozatú (Ausztriában Taurus márkajelű) mozdonyokkal, pláne, hogy a 182-001-8 ott is a sorozat első darabját jelöli.
Fékberendezések bemutatója, avagy mitől áll meg a vonat?
212-es széria: A V100-as erősebb kiadása, 1962-66 között 381 darab épült belőle. Elődjéhez képest 100 km/h-s végsebességével fővonali szolgálatra is alkalmas.
Az 1964-68 között gyártott 216-os sorozat csak gőzfűtésre volt alkalmas, így 1990 után csak teherforgalomra használták.
A mindössze 12 db-os 217-esek után jött a 218-as sorozatú 2800 lóerős univerzális dízelmozdony 140 km/h-s maximális sebességgel. 1900 lóereje 120 km/h-ig repítette.
A 218-as a V160-as sorozat „kiteljesedésének végpontja” és utolsó terméke. 1968-79 között 399 példány épült belőle. A 2500-2800 lóerős, 140 km/h végsebességre alkalmas mozdony a 2000-es évek elején a Német Vasút legfontosabb vonali dízelmozdonya volt.
Mindössze 15 db V65 típusú tolatómozdony került a Német Vasúthoz, azonban további 400 magánvasutaknál talált otthonra. A dízelmozdony egységesítési típusprogram terméke, 240-1200 lóerő közötti teljesítménnyel gyártották.
A Deutz által gyártott 360-as tolatómozdony 1957-ben állt forgalomba, 650 lóereje 60 km/h-s maximális sebességet tesz lehetővé. A sorozatot a II. világháború utáni tolatómozdony-hiány keltette életre 1951-ben.
A Köf-II (később 321-324-es) sorozatú dízelmechanikus mozdonyokat könnyű tolatási feladatok elvégzésére gyártották 1932-től. A képen baloldali 363-852-4-es 1936-ból származik, alacsony építési magassága lehetővé tette a vasúti teherkocsik rakományaként történő gyors átcsoportosítását. A jobboldali ka4862 (ex 381 005) pályaszámú mozdony korábban a kölni 2-es fűtőházban szolgált.
A telephely a Rajna bal parti vasúti fővonala mellett található Koblenz-Lützel állomás mellett. A 50 80 82-34 083-9 (BDnrzf 740) pályaszámú vezérlőkocsi (n-Wagen) jellegzetes rozsdamentes acél felületképzéséről csak Silberlingként ismert. 1959-1980 között 5 000 darab épült belőlük a német vasút számára.
E10-348: 5030 lóerős villanymozdony 150 km/h csúcssebességgel. E50-091: Az első 6-tengelyes nehéztehervonat-mozdony (1957-1973) E41-001: Az első „egyenmozdony”, 2991 lóerővel és 120 km/h végsebességgel, könnyű személy- és tehervonatok számára
E44-002: 1932 és 1951 között 187 darab épült a sorozatból, maximális sebessége 90 km/h.
E40-128: 1959-ben Koblenzben állt forgalomba a vasút igáslova. 5031 lóerejével középnehéz vonatokat továbbított maximum 110 km/h-s sebességgel. E69-03: A DB legrégebbi (1912-es gyártású) működőképes villanymozdonya. 479 lóereje által 50 km/h-s sebességre volt képes. 111-001-4: 1974-84 között 227 db épült a 111-es sorozatból, 3700 kW teljesítményével 160 km/h-s sebességre képes. A kiállított egyeske 1974 decemberében gurult ki a Krauss Maffei gyártócsarnokából, tehát nemrég volt 40 éves.
E71-19 egy 103-as és egy 151-es között: 1921-től szolgált a vasútnál, Ausztriát és a svájci Baselt is megjárta.
Az 1970-73 között gyártott 103-as sorozat első alkalmazási területe volt az 1971-ben megindult 200 km/h-s IC közlekedés.
120-001-6: az 5600 kW teljesítményű, 200 km/h végsebességre alkalmas villanymozdonyt 1979-ben gyártották. Az 5 db prototípus után 1979-80-ban 60 darabot gyártottak belőle. Fő feladatuk az InterCity közlekedés lebonyolításában volt.
141-366-5: 1965 óta terheli a síneket. 2004-es leállításáig Bajorországban szolgált. Nagy hangja miatt sok helyről „kiutálták”.
151-121-1: Az E50-es utóda. 1972-77 között gyártották a nehéz és gyorsteher-forgalomra. Szinkron- és toltvonati üzemre is alkalmas. A múzeum legújabban beszerzett járműve 8133 lóerejével mindössze 120 km/h-s végsebességre képes.
181-001-9: A 181-es sorozatot francia és luxemburgi határátmenetek kiszolgálására gyártották 1966-tól. 4350 lóereje 160 km/h-s végsebességgel repíti. a felépítmény szegmensekből áll össze, így daru segítségével könnyen szerelhető.
A világon először váltóáramú aszinkron motorral épített Henschel E1200 is kiállítási tárgy. A mozdonyból 1976-1984 között 13 db készült. Megszületése a szénszállításnak köszönhető, a sorozatot a Ruhrkohle AG. rendelte meg. Ausztriában szerzett kedvező tapasztalatok után az Osztrák Államvasút (ÖBB) 1063-as (50 db) és 1064-es (10 db) sorozatjellel szerzett be hasonló elven működő mozdonyokat.
LGB kerti vasút – ezen a szép nyári hétköznapon nem üzemelt.
Az 1938-ban gyártott többcélú szalonkocsi (Salon4ü-38, ma 51 80 89-90308-3) Julius Dorpmüller akkori közlekedési miniszter, valamint a DR (Deutsche Reischsbahn) felsővezetőinek utazásait szolgálta. 1945-től a brit felügyeleti szektorba osztották be, az 50-es években került a DB állományába. 1965-ben II. Erzsébet angol királynő látogatásánál segédkezett. 2000-ben egy háborús film forgatásához (Ellenség a kapuknál) visszaalakították 1938-as állapotába.
DR logó egy konkrétan meghatározható időszakból
A szalonkocsi belülről 1.
A szalonkocsi belülről 2.
A szalonkocsi belülről 3.
A csarnok előtt kiállított mozdonyfülke az 1940-45 között gyártott E94-es sorozat járművéből maradt. A háború után Ausztriában maradt gépek lettek az ÖBB 1020-as sorozatának tagjai.
A kiállítás tartalmas, a műszaki bemutatók (németül) mindenki számára érthetők. Kicsi és nagy is megtalálja számítását, lehetőség esetén feltétlenül javasolom a múzeum megtekintését.
