Tavaly tavasszal Thomas a laprugós szerzőtárssal részben egyszerre, részben külön-külön jutottunk arra az elhatározásra, hogy nekünk feltétlenül el kell jutnunk a Baltikumba. Ahogy a témáról beszélgettünk, egyre jobban körvonalazódtak a dolgok, de ugyanakkor az is, hogy egyszerre valószínűleg nem fogunk tudni elutazni. Egyrészt a szabadságolások miatt, másrészt az eljutás módja miatt. Én a gyors oda- és visszaérkezést és a minél több ott töltött időt preferáltam, így a légi közlekedés mellett döntve, Rigába repültem. Thomas pár nappal később sínen és közúton indult el, hogy aztán útjaink a rigai óváros egyik vendéglátóhelyén keresztezzék egymást.
Nem mi voltunk azonban az "úttörők" a szerzők közül: Laptoptáskás ügynök is tett egy villámlátogatást a két északibb ország fővárosában pár héttel előttünk, Ellátott utas pedig jó egy évtizede már végigjárta a Via Baltica-t, olyan helyeken is megfordulva, ahová mi nem jutottunk el - az ő tippjei aztán később mindannyiunk számára hasznosnak bizonyultak.
De miért éppen a Baltikum? És mit is tud nyújtani egy közlekedésrajongó számára ez a három kis ország? Úgy tervezzük, a következő hetekben folytatásos sorozatban vesszük végig az érdekességeket, látnivalókat, élményeket. És ahogy egy útikönyv végén lenni szokott: a sorozat alapján készítünk majd egy "hasznos információk a Baltikum közlekedéséről" cikket is, mellyel segíteni szeretnénk az arrafelé utazókat, és a visszajelzésekre számítva talán így egy naprakész kisokost is létrehozhatunk.
Szovjet villamos ülőkalauzzal Daugavpils felújított főterén.
A kérdés tehát ismét: miért éppen a Baltikum? Szubjektív listánk alapján:
- Mert ezekbe az országokba Magyarországról kevesen utaznak. Tehát, ezzel lehet menőzni. :)
- Mert aki a szovjet és orosz múlt maradványait keresi, a legváratlanabb pillanatban fog rájuk találni, akár faházak és ortodox templomok, akár szocreál építmények formájában - és mindezért még vízumot sem kell kiváltania, ráadásul az adottságok is sok tekintetben jobbak, mintha valamelyik FÁK-tagállamban járnánk.
- Mert az előbbi tényt jól ellenpontozva már hamisítatlanul "nyugati" országokról van szó - de nemcsak a jelen, hanem a múlt tekintetében is. Leginkább a német hangulatvilág az erős, minél északabbra megyünk azonban, annál több a skandináv életérzés is, Litvánia pedig le sem tagadhatná a lengyelekkel közös múltját. És nagyon érdekes olyan szemmel is járni ezeket az országokat, hogy sorsuk a XX. században mennyi hasonlóságot is mutat Közép-Európával.
- Ha az utazás tavasz második fele és nyár vége közé esik: akkor itt bizony hosszú nappalok várnak (főleg a kelet-európai időzóna miatt), és a sötétedés kevésbé befolyásolja a napi programok megtervezését, netán a fotózást...
- Mert itt is vannak tengerpartok. Ahol ha nyáron akad pár melegebb nap, a víz hőfoka egyből nem ad okot panaszra. A fenyőerdőket és mocsarakat járva pedig szinte már a tajgán és tundrán érezheti magát az ember (noha azt még északabbra kell keresnie) - persze valamit valamiért, magaslati levegőt egyik országban sem lehet szívni.
- Mert itt is lehet jókat enni és inni... a túrórudi-rajongók pedig a mennyekben érezhetik magukat, hiszen sem nálunk, sem pedig az orosz "őshazában" nem fejlesztették olyan mesteri szintre ennek az édességnek a kínálatát.
Azért kétrészes Szergejt végtelen tehervonatokkal még látni.
És ha közlekedési szemszögből vizsgáljuk? Furcsa módon, erre talán előbb adok olyan választ, miért NEM találni itt érdekességet. A régi idők járművei nagyrészt már eltűntek: a magyar buszok hívei sem tobzódhatnak öreg Ikarusok között. A vasúti menetrendek elférnek néhány oldalon, a nemzetközi forgalom pedig csak orosz és belorusz nagyvárosokat céloz meg - egyébként azonban még egymás között sincs. És mégis: van ahol gurul még a rigai "kocka" villamos, amivel legközelebb már csak Szibériában meg az orosz Távol-Keleten tudnánk közforgalomban találkozni. A nagyobb városokban órákig trolizhatunk, újabb és újabb vonalakat megismerve - igaz, itt régebben is Plzen és nem Engelszk diktálta a divatot. A kevés számú vonat is hordoz különlegességeket, mindenféle nyomtávokon, elővárostól a vicinálisig - főleg ha a "szovjet" életérzést keressük. A vidéki buszvonalakon megtapasztalható, mennyire mások (vagy inkább ugyanolyanok?) az ottani Volánok. És azért itt-ott előkerül néhány, magyar szívet megdobogtató jármű is...
Van azért személyszállító vonat is.
Sok a troli...Skoda troli...
És vár a táj is: a litván tengerpart...
...vagy éppen az észt mocsárvilág.
Irány a Via Baltica!
