Tegyük fel, hogy valamilyen közlekedési eszközzel megérkeztünk a Baltikumba. Nézzünk hát szét: a három országot mi most délről észak felé járjuk be, az utazásunk így a legdélebbi litván nagyvárosban, Kaunasban kezdjük el, ahonnan rövid nézelődés után már célba is vesszük a fővárost, Vilniust. Az e két városhoz kapcsolódó közlekedési alapinformációkat így e cikkben taglaljuk, a városközi közlekedés tudnivalóiról majd egy következő - további litván célpontokat taglaló cikkben lesz majd szó, illetve Vilniusra azért látnivalói miatt több időt szentelünk a következő cikkben.

Délről északra tartani a Baltikumban talán a szerencsésebb választás, nyáron a nappalok észak felé növekvő hosszúsága miatt legalábbis biztosan. De változik más is, északnak haladva kisimul az enyhén hullámos táj, javul az infrastruktúra, növekednek az árak, és egyre többen beszélnek angolul. Apropó, nyelvek: az oroszt (főleg az idősebbek) mindenhol beszélik, az angolt azonban tapasztalataink szerint Litvániában sok helyen csak alig-alig. Ugyanilyet Lettországban csak elvétve, Észtországban pedig egyáltalán nem tapasztaltunk. A baltikumi fővárosok külső részei, illetve egyes keleti végeken fekvő városok orosz szótól hangosak: az itteni lakosság jelentős hányada a XX. század során betelepítettek közül kerül ki - litván földön azonban érdekes módon nincs akkora orosz kisebbség, mint a másik két országban. Ugyanakkor egyes (kevésbé iparosodott) kisvárosokban, és a falvakban a helyi nyelvek a dominánsak. 

KAUNAS

Ha vonattal érkezünk a városba - amely ma a második legnagyobb az országban, de 1919 és 1941 között, amíg Vilnius Lengyelország része volt, még fővárosként is funkcionált - a pályaudvar előtt rögtön találunk eligazító táblákat, de a trolivezetékeket követve nehéz eltéveszteni a belvárosi irányú megállót.

Ez egy 15-ös járat, a "dinamikus" utastájékoztató tábla szerint.

Pár perces utazásunkhoz a jegyvétel egészen kalandos volt. Köztudott, vagyis most elmondjuk nektek, hogy Litvániában - de úgy általában a Baltikumban - az átlagos trolivezető 40-50 év körüli nő, nejlon otthonkában és magassarkú papucsban (nyáron). Mivel a vezető hölgy nem beszélt angolul, mi pedig litvánul, így csak mutogatás keretében hívta fel a figyelmet a vezetőfülke oldalára kiragasztott díjtáblázatra. Mivel a legnagyobb és legfelül lévő ár 1,5 LT volt ennyit készítettem elő. A pénzt a vezetőfülke ajtajában kiképzett hamutartó-jellegű billenős szerkezetbe kell bedobni, a pénz csörgését hallva a vezető hölgy az autók között szlalomozás közben hátranéz, bebillenti a hamutartót, megszámolja, mennyi litas (most már euró) landolt a perselyben, és ennek megfelelő értékben ad jegyet. A visszajárót elhelyezi a hamutartóban, és kibillenti, ekkor vehető el a jegy és a visszajáró. Csak ez után vettük észre a jegyen, hogy sikerült két diákjegyet vételezni, jóóóóóóval túl a diákéveken. :)

A kép alján félig látszik a jegykiadó "hamutartó" és még néhány jegykezelő készülék, hogy mindenféle jegy érvényesíthető legyen.:)

A kaunasi közlekedési vállalat honlapja, vele az aktuális jegyárak és útvonalak ezen a címen találhatóak meg: http://www.kvt.lt/

Rövid trolis zötyögést követően Kaunas főutcájánál találtuk magunkat, amely egy aluljárón át közelíthető meg. A főutca a Vilniaus gatvé névre hallgat, ami Vilniusi utcát jelent, és egy kellemes vidéki bevásárló-főutca, kicsit talán Győrre emlékeztetett (talán azért is, mert a város a Nemunas és a Neris folyók találkozásánál fekszik.

Kaunas főutcája, ebéd és zivatar után egy kicsit kihaltan

A belvárosi ebéd és a Nemunas-hídon való átkelést követően ki szerettük volna próbálni a domboldalon felkapaszkodó siklót, de valamilyen ismeretlen ok miatt az láthatóan tartósan üzemen kívül volt... 

Az ország két siklója közül az egyik... Sajnos ez itt üzemen kívül állt tavaly nyáron.

Nem túl nagy távot és magasságot küzd le, de kedves színfoltja a magaslatokban nem bővelkedő Baltikumnak - és akkor még finoman fogalmaztunk, ennél csak laposabb vidékek vannak...

Ellátott utas szerzőtárs ottjártakor a másik siklót is megtalálta, és utazott is vele. Ezzel ki is merült a "hegyipályák" sora, bár a vilniusi Gediminas-toronyhoz is vezet fel egy vadonatúj siklóvasút, az inkább egy lift és egy sikló keveréke.

Kaunas vára egy szépen helyreállított téglavár a folyók torkolatánál. Nem túl nagy, de a belvárosból pár perc sétával elérhető. A rengeteg templom mellett (itt Kaunasban is mérhetetlenül sok és sokféle templom van, ennél talán csak Vilniusban van több) a másik véglet, az Ördögmúzeum tart számot nagyobb érdeklődésre. Ezt egy helyi etnográfus alapította, aki egy faragott bot kapcsán kezdett el érdeklődni az ördögök témája iránt, és gyűjtötte utána az őket népi és művészi alkotásokat. Magyar vonatkozást is találni odabent a busómaszkok formájában, de az okosan és jó humorral felépített tárlatban mindenki megtalálja a kedvencét.

Kaunas vára

Kaunas sétálóutcája a Vilnius sétány a Városháza térre (a főtérre) vezet. A városgazdákat itt éppen akkor kaptuk le, amikor két csőrös ZIL segítségével egy korábbi rendezvény elbontásának utolsó fázisait végezték.

Pár utcával odébb a Perkunas-ház is érdemes egy pillantásra.

Néhány az imaházakból... elsőként a Vytautas-templom. Litvániában a lengyelekkel közös múlt miatt a római katolikus vallás az uralkodó - ezzel is kilóg a másik két ország közül (a különbségek sorát a csekélyebb orosz kisebbség, a főváros építészeti stílusa és a vasúti adottságok is gyarapítják még).

Következzen a külvárosi Pazaislis-kolostor székesegyháza...

...ennek a kupolája belülről is érdekes!

A Szent Miklós templomon jól látszik, hogy eredetileg az ortodoxok számára épült a XIX. század végén, de később katolikus kézbe került. A szovjet időkben művészeti múzeumnak használták, és csak 1990 után lett ismét templom...

A multikulturalitás jegyében még mecset is van a városban...

...ez azonban nem templom, hanem a városháza.

Egy az ördögmúzeum kiállítási tárgyai közül... mikor mi ottjártunk, az is zárva volt, de Ellátott utasnak ebben is több szerencséje volt...

A múzeum egyik ikonikus alkotása a Hitlert és Sztálint ördögként ábrázoló szobor... azt sajnos nem sikerült megörökíteni, de ez is legalább olyan hatásos...

A Lituanica makettje: 1933-ban két litván pilóta az Atlanti-óceán átrepülésére vállalkozott, leszállás nélkül tervezték megtenni a New York-Kaunas útvonalat. A kísérlet sajnos kudarcot vallott, az út 37. órájában a gép Németországban (valószínűleg időjárási okok miatt) lezuhant. A pilóták (Steponas Darius, és Stasys Girénas) azonban nemzeti hősként vonultak be a litván történelembe, a közelmúltig a 10 litaszos címletű bankjegyeken is szerepeltek.

 A Solaris az összes balti államban üzletet csinált, így Kaunasba is jutott az itthonról is ismerős járművekből.

Nicsak, mégsem maradunk Ikarus nélkül: a Kautra E98-asa éppen elővárosi járatként hagyja el a buszállomást. A képminőség sajnos gyatra lett, nem volt már időm beállítani...További, jobb minőségű EAG-os kaunasi képekért ide érdemes kattintani.

Nézzünk még egy szép zöld Skodát a 13-as viszonylatról

VILNIUS

A vilniusi tömegközlekedési szolgáltató honlapján jóformán minden információ megtalálható: síneket itt ne keressünk, a forgalmat kizárólag autóbuszok és trolibuszok bonyolítják. Az autóbuszok közül többet is "G" jelzéssel láttak el, ezek a gyorsjáratok, melyek a város fontosabb forgalmi tengelyein közlekednek, és csak a fontosabb csomópontokban állnak meg (általában csuklós kocsikkal). A járatok többsége 5:00-23:30 között közlekedik. Meglepő (és szerzőként csak itthon döbbentem rá), hogy a városban nincsen éjszakai közlekedés! A belváros ugyan begyalogolható, azonban a külső városrészek akár 30-40 perces trolizásra is lehetnek a központtól - aki esetleg itt keresne szállást, annak ezt érdemes észben tartania.

Vilnius vasútállomás elől számos viszonylat indul a belváros felé, és itt található az autóbusz-állomás is.

A jegyrendszer időalapú, ez azonban nem régóta van így, a "meggymagozós" lyukasztóktól csak nemrég búcsúzott a város. Jelenleg 30 és 60 perces jegyek válthatóak.

A bérleteken kívül válthatóak még 24, 72, és 240 órás jegyek is. Most, 2015-ben a 24 órás 3,48 €, míg a 72 órás pedig 6,08 € árban kapható, tehát nem mondható drágának. Ehhez azonban már nem papír, hanem plasztik kártya jár, melyért 1,50 € kauciót számolnak fel, és visszaváltása (a helyiek elmondása alapján) meglehetősen körülményes. A diákigazolvánnyal rendelkezők számára ez a jegytípus (is) elérhető fél áron! Jegypénztárat azonban ne keressünk, még a vasútállomásnál se: minden R-Kiosk (trafik) foglalkozik jegyértékesítéssel. Érvényesíteni a járművön kell, odaérintve a leolvasóhoz: azonban ezt elegendő az első felszállás alkalmával megtenni, onnantól a kártya-jegy érvényesnek tekinthető.

Az elektronikus jegy bevezetéséről tájékoztató plakát

A Neris partján kanyargó troli - igen kiterjedt a trolihálózat Vilniusban.

A Gediminas-torony, Vilnius egyik jelképe - erről majd a következő "kultúr" részben bővebben szólunk.

Karosa, Skoda, Solaris, lakótelep. Ha nem tudnánk hogy a cikk Litvániáról szól, azt mondanánk Csehországban vagy Szlovákiában járunk... 

Az állomás (Stotis) előtti téren. Vilnius "hangjai "egyébként a http://www.kitastotelestotis.lt/ honlapon érhetőek el. Hallgassátok meg, hogyan hangzik litvánul a honlap címe - mivelhogy azt jelenti: "a következő megálló". :)

Egy háromtengelyes Solaris kaptat a vasútállomás felé.

Van dinamikus utastájékoztatás, bár kicsit nehezen látható erős fényben - csak nekünk tűnik úgy,hogy hasonlít a megoldás a Szentendrei HÉV csúnyán megbukott hőlégbefúvós lapostévés megoldásához?

Vilniusban számtalan látnivaló van, érdemes itt eltölteni pár napot, ezért a következő részben ezekről lesz szó, tehát elhagyjuk kicsit a trolivezetékeket.