Az ígértnek megfelelően belefogunk az "észt-lett-litván" élmények taglalásába. Az első fejezet az odautazásról szól. Milyen útvonalon indulhatunk neki, milyen közlekedési eszközökkel, milyen árak mellett?
Ez még csak Varsó. Az akkor még létező Varsovia vonat idáig hozott minket, innen busszal folytattuk utunkat. A képen valamilyen műszaki hiba okoz villamosdugót. :)
A szárazföldi eljutási lehetőségek száma mindössze kettő (illetőleg, most 2015. tavaszán csak egy) - már ha nem számítunk szándékosan elbonyolított, más országokat is megcélzó útvonalakat. A balti országok esetében (innen a kedvezőtlen geopolitikai pozíciójuk is, melyről hébe-hóba a magyar sajtóban is hallani) ugyanis az Orosz Föderáció, Belorusszia, valamint a kalinyingrádi orosz exklávé jelenti a szomszédos államokat. Az Unión belül maradva így közúti tömegközlekedéssel csak az európai számozási rendszerben E67-es számmal jelölt főúton (magán a Via Balticán) léphetjük át a nem túl hosszú lengyel-litván határt. A vasúti kapcsolat jelenleg itt felújítás alatt van, de autóbuszos pótlása sajnos nincsen. Régebben mindez úgy zajlott, hogy reggel - általában úgy, hogy a pesti éjszakai vonat ne, vagy csak nagyon rezgőlécesen érje el - elindult Varsóból egy gyorsvonat, amely Bialystok és Suwałki érintésével ment el a litván oldalon lévő Sestokai-ba. Itt az egyetlen közös peronon lehetett átszállni a Vilnius-ból érkező járatra (ami általában egy motorvonat volt, de szezonban még Szergej vontatta "batárkocsi" is előfordult) - majd mindkét vonat ment is egyből vissza a kiindulási állomásra, megadva ezzel az ellenirányú csatlakozást is (amely szintén nem nagyon érte el a pesti vonatot). Első csapásként a litván vonatot vágták vissza Kaunas-ig... és valószínű, hogy ha el is készül a Rail Baltica normálnyomközű szakasza, akkor annak is ott lesz a végállomása. Egyelőre beérnénk a korábbi állapottal is - bár elgondolkodtató, hogy a forgalom felvételét már 2014 nyarán is tervezték, de azóta nem változott a helyzet, nincsen új hír ez ügyben. Az új céldátum most idén július, azonban a lengyel belföldi szakaszokon is vannak vágányzárak, így szinte biztosra mondható, hogy ez a közvetlen kapcsolati legfeljebb jövőre állhat helyre.
A felújítás EU-s támogatással történik, a mindhárom országot érintő hosszú távú cél a TEN-T (transzeurópai hálózatfejlesztési tervek) irányelveinek megfelelően a teljes átállás a normál nyomtávra, és az új (rövidebb) nyomvonalakra helyezés. Kérdés az, hogy a főleg kelet-nyugat irányú teherforgalom számára milyen előnyöket és hátrányokat hozhat ez a beruházás, illetve növelhető-e a vasúti szállítás részaránya a Via Baltica mentén. Hozzátesszük, hogy a három ország teherszállításának nagy részét az orosz tranzit teszi ki a balti-tengeri kikötők felé.
"Még régebben" persze ez is jobb volt, hiszen állítható kerekű éjszakai vonat is járt Varsóból Vilniusba ezen a szakaszon, sőt, azelőtt még az sem volt gond, hogy a beloruszok is útba lettek ejtve. Nem lehetetlen persze ma sem az utazás az Unión kívüli szomszédok felől sem. A (különösen Lettországban és Észtországban) jelentős számú orosz ajkú kisebbség és a kalinyingrádi tranzit miatt a közlekedési kapcsolatok léteznek, és mind a vasúti szolgáltatók, mind a nagyobb buszos cégek indítanak járatokat Szentpétervár, Kalinyingrád, Minszk, sőt, még Moszkva felől is. A nehézséget, ami miatt egy átlagos turista nem számol ezekkel a lehetőségekkel, elsősorban a vízumkényszer jelenti - ráadásul az említett orosz városok európai összehasonlításban is drága turistacélpontnak számítanak, és az odajutás is külön, nem éppen könnyű és nem mindig olcsó feladat. Azt jó még tudni, hogy a szervezett balti-tengeri hajóutakra különleges szabály vonatkozik: az orosz kikötőkben megpihenő hajók utasai 72 órán keresztül vízummentességet élveznek ezeken a helyeken.
A Kur-földnyelv Nidánál, az orosz határ közelében: aki beszerzi a vízumot, busszal végig tud rajta menni.
Ha pedig egy kicsit távolabb néznénk, és eltekintenénk a Föld görbületétől, akkor már azt látnánk, amit Laptoptáskás Ügynök látott Peterhof kikötőjéből.
Busszal a Varsó-Vilnius menetidő nagyjából 8-9 órát vesz igénybe (plusz az egy óra időeltolódás). Több szolgáltató is van a piacon: az Eurolines, a Luxexpress, az Ecolines, illetve a Simple Express. A jegyárak nagyjából azonosak: fixen 16-17 €-s áron válthatóak meg az interneten (otthoni nyomtatással természetesen) melyekből diszkont a menettérti utak, illetve eseti promóciók esetén fordul elő. A szolgáltatási színvonalban és a menetrendekben sincsenek óriási differenciák: a távolsági turistabuszok a reggeli-délelőtti, illetve az esti-késő esti órákban indulnak neki a "nagy lengyel lapálynak", ahol autópálya csak rövidebb szakaszon működik. És mivel nem próbáltuk valamennyi szolgáltatót, nem foglalnánk állást abban a kérdésben, melyik számít a megbízhatóbbnak, kényelmesebbnek. Egy nappali fotózós-nézelődős jókedvű utazás a Luxexpressnél, és egy éjszakai forgolódás az Ecolines járatán, a "hová tegyem a hosszú lábaimat" alapkérdésre vissza-visszatérve nem jelent összehasonlíthatósági alapot.
A LuxExpressnél azért Biciklis bakter nem panaszkodott, elfértek a hosszú lábai, és a fedélzeti szolgáltatások is kielégítőek voltak. Igaz, csak 4 órás utakat tett a fővárosok között.
Sajnos, mivel magáncégekről van szó, a lengyel körülmények teljesen hasonlóak a Magyarországon megszokotthoz: a járatok nem a Zachodnia vasút pályaudvar melletti "parasztelosztóból", hanem mellőle, vagy éppen egész máshonnan indulnak. A képen: Népliget végállomás, Varsó központi pályaudvara mellett
Kora hajnalban érkeztünk meg Kaunasba. Itt már használhattuk a buszállomást.
A Balti-tenger hajós eljutási alternatívákat is kínál: mi itt most a legnépszerűbb, Tallinn-Helsinki útvonalat említenénk, mivel Helsinki Magyarországról könnyen elérhetőnek számít repülőgéppel (például a Finnair, és a Norwegian is indít járatot), és a Finn-öböl két partja közötti hajóút mindössze 2-3 óra alatt letudható, ellentétben a Svédország felőli, mintegy 10 órás menetidővel.
A Helsinki repülőtérről a 615-ös illetve 620-as helyközi busszal lehet a városba jutni (5 euró).
Helsinki központjába érkeznek a repülőtéri járatok
A kikötőbe átsétálva pedig több hajózási társaság járatai közül válaszhatunk. Bár törekednénk a teljességre, nem vagyunk benne biztosak hogy csak az alábbi négy szolgáltató járja az adott útvonalat: a járműveket is szállító kompok üzemeltetői az Eckerö, a Tallink, illetve a Viking Line. (A kikötői honlapon az aktuális menetrend, és a szolgáltatók weboldalainak linkje elérhető). Alternatíva még a csak személyszállításra berendezkedett Linda Line is. Az árak napszaktól, naptól, elővétel időpontjától, illetve az igényelt szolgáltatástól függően jelentősen is különbözhetnek. Időben, nem túl frekventált járatra 15-20 € körül már van jegy, de az éjszakát a hajón, kabinban töltők számára az ár 80-90 € is lehet.
Ez itt például a Tallink Baltic Queen nevű hajója
A tallinni kikötőbe érkezve nem lehet nem észrevenni ezt az egy darabból kifaragott köztéri fapadot...
A hajóút során természetesen lehetőség van az időt eltölteni a fedélzeten, illetve a belső helyiségekben is. Egyes járatokon (este-éjjel) még zenés program is akadhat, az erre alkalmas termekben. Nem mehetünk el a mellett a jellegzetesség mellett sem, ami valószínűleg minden idegen számára szemet szúr, és ezt az átkelőt erősen jellemzi: Finnországban (és úgy általában északon) igen magas áron lehet alkoholhoz jutni. A finnországiak (zömmel a fiatalok) ezért időnként vesznek egy retúrjegyet Tallinnba: a hajóról azonban nem is biztos hogy egyáltalán leszállnak. A lényeg, hogy amint nemzetközi vizekre érve a vámmentes bolt kinyit, egyből össznépi szeszelés vegye kezdetét... Mi egy kora reggeli járattal mentünk Helsinkibe: itt már csend és nyugalom volt, csak a hajón itt-ott (például: lépcső alatt) fekvő alakok emlékeztettek az éjszakára, a leszálláskor pedig kicsit kilógtam a többi utas közül, mivel nem volt nálam egy molnárkocsi néhány doboz Viru Valge vodkával és A Le Coq sörrel...
Egy utolsó visszatekintés Tallinn kikötőjére
Meg egy másik, másik évszakban, másik szerzőtől
A vízről most emelkedjünk el a levegőbe! Ha jóval kényelmesebben és rövidebb idő alatt szeretnénk megközelíteni a célországokat, akkor egyenesen a közepét, Rigát célozhatjuk repülővel. Budapestről hetente 6-szor repül a fél-fapados AirBaltic Rigába, a BT491/BT492 járatpárral. Rendszerint a kisebb Bombardier Dash-8 Q400-as gépet adják, de a forda szerint általában pénteken a több utas miatt egy Boeing 737-300-as szokott jönni. Biciklis bakternek a Dash-8-as jobban bejött, több a lábtér, és csak 2+2-es az üléselrendezés, és puhábbak az ülések is, turbó-légcsavarjai ellenére pedig egyáltalán nem hangosabb a sugárhajtásúnál. Rigából átszállással akár a másik két balti főváros is elérhető, ha valaki nem középen akarna kezdeni.
Az AirBaltic Boeing 737-300-asa Ferihegyen
A repülőjárat napközben van, oda és vissza is délután, a repülés időtartama másfél-két óra, így ideális a felkészülés szempontjából, és a megérkezés után rögtön lehet kezdeni az akklimatizációt a rigai óváros egy kellemes italmérésében.
Bombardier Dash-8 Q400 a rigai repülőtéren
Ami a repülőjegyek árát illeti, senkit ne riasszon el, hogy ha most néz fel a légitársaság honlapjára, csupa sok száz eurós ajánlatot lát. A tavalyi úti tervezés közben hasonló dilemmákkal nézte Biciklis bakter is a számokat, azonban a csúcsszezon közeledtével és a foglalások növekedésével az árak is csökkennek, így egy július végi utazás előtt júniusban érdemes jobban nézelődni, és a nézelődést napi, vagy napi többszöri lekérdezésre sűríteni. Így sikerült kifogni egy pénteki kiutazás és következő vasárnapi visszautazás kombinációra július végére olyan árat, mely vasárnap még 100 € volt irányonként, hétfőn reggel pedig hirtelen egy odaúti 39.90 € + visszaúti 49.90 € vigyorgott a lekérdezőből. Természetesen nem szabadott habozni, hanem azonnal le kellett csapni. A repülőjegy így oda-vissza, egy-egy feladott poggyásszal (darabjáért 25 €-t kér el a társaság irányonként) két személyre pontosan 301 euróba került, ami, valljuk be, nem egy nagy összeg, ha lebontjuk fejenként és irányonként, kb. 23 ezer Ft-ot kóstált, poggyásszal együtt. Ebben az árban az összes illeték benne volt, és az online foglalás során semmilyen rejtett díj vagy költség nem került elő.
Az AirBalticnál van lehetőség online check-inre, ezt mindenképp ajánljuk, mert a helyszínen 10 eurót kérnek el fejenként ezért. A visszaúti check-in persze rögtön fejtörést okozhat, hiszen nem cipel mindenki nyomtatót magával (a check-in 3 nappal az utazás előtt nyílik), de a rigai reptéren vannak online check-in pultok, ahol díjmentesen elvégezhető a művelet, és nem bonyolultabb, mint egy vasúti jegyautomata kezelése.
A rigai reptér (Lidosta Riga) indulási oldala. Mint egy nagyobbacska autóbusz-állomás.
Ha szerencsésen landoltunk Rigában (és elviseltük a fel-és leszállások között alvó, de addig és az után folyamatosan bömbölő kisgyerekeket), a nem túl nagy repülőtéri terminálépület előtt hamar megtalálható a belvárosba induló 22-es busz megállója. Jegyet automatából tudunk venni (e-talons a márkanév, amit keresni kell, mivel Rigában elektronikus jegyrendszer van), egy jegy egy útra 1,15 €. A buszok új Mercedes Citaro autóbuszok, bár légkondicionálót ne keressünk rajtuk (nem csoda, ott ez az éghajlat miatt nem akkora hiány, bár tavaly igencsak kellett volna).
A megérkezés örömére tudjuk ajánlani az óváros szélén, rögtön a Mārstaļu iela 2/4 szám alatt található Rock Cafét:
A jövő héten pedig belefogunk az országok bemutatásába, Litvániával kezdve. Lesznek vasúti járművek is, megígérjük... :)
